Cassandra Clare: Csontváros (A Végzet Ereklyéi 1.)

Ez a regény nem egy mai darab: az eredeti és a magyar megjelenését tekintve sem. Első alkalommal 2007-ben látott napvilágot nyomtatásban a könyv, amelyet viszonylag hamar, 2009-ben követett a magyar megjelenés. Nem is igazán hiszem, hogy olyat tudnék írni róla, amit más már nem fogalmazott meg előttem, mégis billentyűzetet ragadtam és elkezdetem kopácsolni a regény által bennem ébresztett gondolatokat - még az is lehet, hogy valakinek tudok újdonságot mondani.

Talán az első dolog, amit meg kell jegyeznem, hogy nem volt ismeretlen előttem a történet, mert hét évvel ezelőtt - a megjelenést követően - már olvastam, tehát a mostani élmény már nem az első, amit az Árnyvadászokkal közösen, illetve nekik köszönhetően sikerült átéltem.

Miért ez a hirtelen újraolvasás? Mert végre rászántam magam, hogy elolvasom a folytatás trilógiát - vagyis a sorozat negyedik-hatodik részét -, és amikor a fülszöveget vizsgálgattam, rájöttem, hogy nagy gond van: nem sok mindenre emlékszem az előzményekből. Persze a fontosabb szereplők megvoltak, de hogy most éppen ki és kinek a kicsodája, azzal már nem voltam képben. Nincs ezen mit csodálkozni, mert a tudományos kutatások szerint az ember sejtjei hét évente kicserélődnek, szóval úgy néz ki, hogy ezeket az emlékeimet tartalmazó "kis szürke agysejtjeim" is megújultak, az infók pedig törlődtek. Persze ez így sokkal jobban hangzik, mint az egyszerűen elfelejtettem, de a lényeg  akkor is ugyanaz: nincs meg az az infó, ami kellene.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 472 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Borító ár: 2.999,- Ft (puha borítós)
A mű eredeti címe:
The Mortal Instruments Book One - City of Bones
Sorozat: A Végzet Ereklyéi
Előzmény trilógia: Pokoli szerkezetek
Folytatás:
2.) Hamuváros
3.) Üvegváros
4.) Bukott angyalok városa
5.) Elveszett lelkek városa
6.) Mennyei tűz városa
Kategória: YA fantasy, kaland, misztikum

Kapcsolódó tartalmak:
Pokoli szerkezetek (előzmény trilógia)
Bane Krónikák
Árnyvadász Akadémia
A Végzet Ereklyéi: Csontváros (film)

Bevallom, hogy féltem attól, a regény nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani, mint hét évvel korábban. Szerintem ez egy teljesen jogos aggodalom, hiszen akkoriban az olvasás dömpingem elején tartottam, azóta viszont már több száz - zseniális, jó, vagy kevésbé élvezhető - regény van már mögöttem, rengeteg élményben volt részem. Nem csak a kedvencekre igaz, hogy fél őket újraolvasni az ember, hanem a kevésbé kedvenc, de attól még meghatározó élményt nyújtó kötetekre is.

Kár volt izgulnom, mert amint belekezdtem a regénybe, sikerült megint teljességgel otthon éreznem magam az Árnyvadászok világában, ugyanúgy magukkal ragadtak a kalandok, mint korábban. Jó érzés az ilyen. Persze túl nagy meglepetést már nem okozott a cselekmény, lassanként az addig hiányzó részletek is visszatértek, a szereplőket pedig ismerősként üdvözöltem. Most sokkal jobban oda tudtam figyelni az apró részletekre, az összefüggésekre - igaz, hogy az elmúlt években az olvasási technikám is jelentős mértékű változáson esett át -, és bár van, amivel továbbra sem vagyok kibékülve, mégis örülök neki, hogy ismét belevágtam a sorozatba.

Ami igazán érdekes és csak most tűnt fel a dolog, az a sorozatcím megváltoztatása. Az első kötet a megjelenése óta öt kiadást élt meg kis hazánkban - csak a puha borítós kiadásokat számolva. Az első megjelenéskor a fedlapon még "A Halál Ereklyéi" felirat szerepelt, később azonban ez már "A Végzet Ereklyéi"-re módosult - gondolom erősen befolyásolta a változtatást a Harry Potter sorozat utolsó kötetének címe. Mindegy is, mert akár a Halál, akár a Végzet Ereklyéiről beszélünk a sorozat része és a történet ugyanaz maradt. Az én polcomon még az első kiadás, azaz az eltérő sorozatcímű kötet lelhető fel, most is ezt olvastam el és ezért ennek a borítója kapta a poszt fő helyét.

Amikor az azonos címet viselő film a mozikba kerül - amelyről egyébként itt írtam -, akkor kijött a nyomdából egy adag filmes borítóval, amelyet megnéztem ugyan, de nem evett utána a fene. Viszont az idei évben érkezett egy újabb kiadás, amelynek viszont tényleg szenzációs a borítója és rendesen odáig vagyok érte, de erős vagyok és nem veszem meg még egyszer a könyvet - bár ilyenkor nagyon örülnék neki, ha mindezt egy védőborítóval is meg lehetne valósítan, de a sorozat kiadójára ez a fajta megoldás nem jellemző.

Az új kiadás borítója, amibe szó
szerint beleszerettem. De erős vagyok...

Szóval ismét képbe kerültem a cselekménnyel, megnyugodtam, hogy még mindig tudom élvezni ezt a történetet, amelyet első olvasásra is nagyon kedveltem. Clary ugyan néha egy kicsit furcsán viselkedik, Simon kissé esetlen, Jace a szokásos önteltségével kezeli a dolgokat, de alapvetően jó és kedvelhető karakterek. Ugyanez vonatkozik Magnusra is, aki majd csak a későbbiekben fog igazán nagyokat alakítani és persze a Lightwood testvérpár tagjai is számtalan meglepetéssel fognak még szolgálni.

A cselekmény eléggé pörög, a mozgalmas kalandok és rohangálások közben pedig lassan körvonalazódik Clary és az olvasók előtt is az árnyvadászokkal, démonokkal, boszorkánymesterekkel és alakváltókkal teli világ. A különböző csoportok egymással szembenállása csak inkább háttér, miközben minden lényeges történés mögött a Végzet kelyhének megszerzése áll. A Csontváros, ez a Néma testvérekkel teli különleges és még az Árnyvadászok számára is titokzatos hely leírása és bemutatása fantasztikusan sikerült. Igaz, hogy mivel azóta már elolvastam a Pokoli szerkezetek trilógiát is, sokkal több információval rendelkezem róla, mint az első olvasás alkalmával.

Akinek kevés a kaland és a kötetben felbukkanó rengeteg lény, azok izgulhatnak a két főszereplő, vagyis Clary és Jace közötti bimbózó kapcsolatának vagy esetleg más szereplők érzelmi életének alakulásáért. Számomra ugyan nem ez volt a lényeg, de adott egyfajta fűszerezést, másodlagos izgalmat a történetnek, és el kell mondanom, hogy nagyon kegyetlenül elbánt a szerző azokkal az olvasókkal, akik rózsaszín és habcsókos befejezésben reménykedtek - első alkalommal engem is nagyon szíven ütött a dolog, másodjára azért már nem okozott meglepetést, de még mindig elképesztő húzásnak tartom.

Szóval jó volt ez, ezért most már az eddiginél is nagyobb lelkesedéssel folytatom az újraolvasást és várom az ismerősen új élmény beteljesedését. 

Posted in: 9 pontos,A Végzet Ereklyéi,alakváltó,Cassandra Clare,démon,fantasy,kaland,könyvértékelés,Könyvmolyképző,vámpír,Vörös pöttyös,YA fantasy