Benjamin Percy: Vörös hold

Ez a könyv tipikus példája annak, amikor a borítón látható ajánló - urban fantasy & love story -, illetve a tartalom nem passzol egymáshoz. Azért furcsa számomra ez a félreértésre okot adó, általánosan előforduló eset a kiadó(k) részéről, mert így az a célközönség, akinek a könyvet szánták, nem azt kapja, amire számít, lehúzó értékelések íródnak, kialakul egyfajta csalódottság az olvasók részéről. Közben pedig az a célközönség, akinek a regény íródott fel sem fogja fedezni, mert a borítón olvasható ajánló és stílus besorolás miatt nem fogja alaposabban megnézni magának a kiadványt. Ez szerintem egyik félnek sem jó és semmiképp sem kifizetődő. Érdekesség egyébként, hogy az eredeti borítókon nem szerepel ilyen ajánló.

Talán az a nagy szerencsém, hogy keresem a változatosságot és ennek következményeként sok műfajban olvasok, mert bár ez a regény egyáltalán nem azt adta, amire számítottam, de attól még szerettem olvasni és a hibái ellenére is lekötött a történet. Aki tehát a megszokott, paranormális romantikával átszőtt urban fantasyt, érzelmes szerelmes történetet vár a könyvtől, messzire kerülje el, de aki politikai összefüggéseket, ellenállási mozgalmakhoz kapcsolódó cselekményeket, terrortámadásokat, háborús körülményeket, véres összecsapásokat, akciókat, ideológiai kérdéseket keres a könyvekben, azoknak ez a regény az ideális választás. Úgy is mondhatnám, hogy ha romantikus lelkületű női olvasók helyett a keményebb műfaj iránt érdeklődő hölgyek, illetve az erősebb nem képviselői veszik a kezükbe ezt a kötetet, akkor máris megtalálta olvasóközönségét a kiadvány.

A regényben olyan világ tárul fel előttünk, ahol a likánok annak ellenére a társadalom elfogadott tagjai, hogy a megbecsülés sok esetben hiányzik és a fajjal szemben tanúsított ellenérzés is eléggé nyilvánvaló, mindezek mellett az elfogadás is fenntartásokkal kezelt, mert csak a nyilvántartásba vett, gyógyszeres kezelésnek magát alávető likán lehet a jó likán. A társadalom ítélete tehát nagyon erős, a hangulat pedig elég változékony.

A II. Világháborút követően a fertőzöttek tömege kivívta a függetlenségét és a Finnország és Oroszország közötti, senkinek nem kellő, télen fagyos, nyáron mocsaras területen megalapította a Likán Köztársaságot. A sors furcsa fintora, hogy az addig értéktelen területen uránt találtak, amely az energiatermelés egyik legfontosabb nyersanyaga, legnagyobb felvásárlója és felhasználója pedig nem más, mint Amerika. A termelés és a szállítás felügyeletének címén az USA katonai bázisokat hoz létre a Köztársaságban, amit persze egyesek inkább megszállásnak éreznek, mint egy gazdasági lépés indokolt következményének. Az indulatok gyűlnek, tervek szövődnek, majd a likánok egy radikális csoportja cselekvésre szánja el magát és több repülőgép ellen is sikeres merényletet hajtanak végre. Az USA kormányának támadásra adott válaszreakciója a likánok begyűjtése és az erősebb felügyelet kialakítása. Mindezek az események az elnökválasztások előtti kampányidőszakban robbannak ki, amelynek egyenes következménye, hogy egyes politikusok nem hagyják kihasználatlanul a szavazatgyűjtésre kínálkozó lehetőséget.

A fentiekből is kitűnik és magam is úgy érzem, hogy ez a regény inkább némi misztikummal átszőtt alternatív történelmi lehetőség, mindezek mellett pedig erőteljes társadalomkritika. Az eseményeket erősen meghatározzák a történetben felbukkanó ideológiai kérdések, népcsoportok közötti ellentétek és kapcsolódó cselekmények, amelyek következményeként inkább a thriller műfajába sorolnám az írásművet, mint az urban fantasy kategóriába. A likánok jelenléte a történetben nem a véletlen műve, inkább a tudományos alapokon nyugvó tűnik a helyes meghatározásnak, a szerelmi szál pedig annyira halvány, hogy ha nem lenne benne a történetben, akkor sem hiányozna, inkább amolyan kötelező elemnek éreztem a regényben, mint szükségesnek. 

Ennyit a nyilvánvaló negatívumokról, ha ezeket annak lehet mondani és nem éppen félreértésnek, mert mindezek ellenére a regény határozottan jó és kellőképpen olvastatja is magát, tele van mögöttes mondanivalóval, az emberi természet alapvető reakcióval és különleges vagy éppen megszokott helyzetekkel.

Forrás: deviantart.com

Rögtön a könyv elején feltűnt a regénybeli történet és a valóság közötti erőteljes párhuzam, illetve végig jelen volt bennem az az érzés, hogy ha a likánokat kicseréljük egy bizonyos népcsoportra, akkor pontosan ugyanazokat az eseményeket és szituációkat kapjuk, mint amit a tragikus kimenetelű szeptember 11-ei támadásokat követően tapasztalhattak meg az ország lakói. Ugyanaz a feszültség jelenik meg a lapokon, ugyanazok a kétségbeesett vagy éppen számító, erőre eltervezett lépések következnek be, mint a való életben. Talán ebben az esetben első körben nehezebben azonosítható a társadalomnak az a rétege, amely a fenyegetést jelenti, de ha megtörtént az azonosítás, akkor sokkal könnyebb az elkülönítés, a megkülönböztetés. Ugyanakkor ott van a tény is, amely szerint egy kis csoport radikális akciója, illetve annak következménye határozza meg egy nagyobb népesség megítélését és a velük való bánásmódot.

Nagyon tetszett, hogy a történéseket több, különböző életkorban és helyzetben lévő szereplő szemszögéből követjük végig, így nagyobb rálátást kapunk az eseményekre és a motivációkra. Rögtön a regény elején az események közepébe csöppen az olvasó, egymás után ismerjük meg a nehéz helyzetbe került szereplőket, akik jellemfejlődését nagyon ötletesen oldotta meg a szerző. Van, aki képes felnőni a feladathoz, van, aki csak teszi a dolgát és van olyan is, akiről már-már úgy gondoltam, hogy inkább visszafelé fejlődik, és nem tud szabadulni a hazugságai által generált ördögi körből. Patrick kifejezetten az a szereplő, akinek a karakterfejlődése hatalmas utat jár be, ahogy a félénk kamasz fiúból határozott, cselekvőképes, edzett férfivá válik.

Nem jelent valami könnyű olvasmányt a regény, a több szálon futó események, a különböző nézőpontok és az ideológiák, történések sokasága megdolgoztatja az olvasót. A szövegben többször olvashatóak csodálatos leírások, döntő többségben azonban eléggé véres és kegyetlen a cselekmény, jellemzőek a regényre a hosszú monológok, a nem túl lényeges mellékszálak és a kissé túlírt fejezetek. Összhatás szempontjából azt mondanám, hogy nyers és férfias az egész történet és a megfogalmazás módja is. Egy részről igazi vérfarkasos sztori, átalakuló farkasemberekkel, fertőző harapásokkal, más részről különleges történet, amelyben keveredik az ismerttől való félelem, az emberség, a kegyetlenség és az elvakult gondolkodásmód, illetve ezek következményei.

Az események alakulásának hatására a regény végig olvastatja magát, bár voltak számomra feleslegesnek ítélt részei. A befejezést kissé furcsának találtam, mert nem zárt le minden szálat a szerző, olyan volt, mintha egyes szereplőkről elfelejtkezett volna az események sűrűjében. Az epilógus ugyanakkor hatalmasat üt és végül is ez az, ami megadja a történet igazi lezárását és az ember kontra likán kérdés végére odateszi azt a bizonyos pontot.

Érdekes és összetett történet, amely sok kérdést megválaszol, de még többet hoz a felszínre és hagy nyitva, az olvasóra bízva az állásfoglalás kialakítását. Az biztos, hogy a könyv erősen megosztó hatású, a történet által kiváltott érzések és vélemények nagyon eltérőek lesznek, a mű által okozott élmények pedig bőven fognak beszéd, illetve vitatémát szolgáltatni.

A könyvről írt értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Pontszám: 7 pont
Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 608 oldal
Teljes ár: 3.990,-
Eredeti cím: Red Moon
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 7 pontos,alakváltó,Benjamin Percy,ekultura.hu,fantasy,Geopen Könyvkiadó,könyvértékelés,recenzió 2013,thriller