B. B. Vayk: A vízgömb (A fekete láng ura 1.)

Van egy magyar szerző, aki sokkal, de sokkal ismertebb az óceán másik partján, mint idehaza, kicsi országunkban: ő nem más, mint B. B. Vayk, vagyis Vanyik Beatrix. A három nyelven beszélő, korábban okleveles közgazdászként dolgozó, jelenleg pedig két gyermekét nevelő anyuka, az őt gyermekkora óta foglalkoztató világot vetette papírra a saját alvásidejéből elrabolt, illetve a csemeték pihenőideje alatti nyugalmasabb órákban. A hobbiból, kikapcsolódásként írt történet a férj kezébe került, aki élvezettel olvasta az oldalakon megelevenedő cselekményeket, mígnem végső döntésként a kezébe vette az irányítást: az írás kikerült az asztalfiókból, először a hazai, majd pedig a tengeren túli könyvesboltok kínálatában jelent meg a tetralógia első kötete.

A Readers Favourite, az egyik legrangosabb amerikai szervezet egyik tagjának kritikája alapján, a magyar regény jogosulttá vált a borítón feltüntetni a Readers Favourite öt csillagos pecsétjét. A Hollywood Book Festival pedig, amely a filmes alapanyag szempontjából is értékeli a regényeket, a rangos Honorable Mentions kategória egyik nyertesének nevezte A fekete láng urát. A hollywoodi díjátadóra 2014. július 26-án került sor.

Értékelés: 9/10

Kiadó: BV Service Kft.

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 484 oldal

Borító ár: 2.800 ,- Ft

Sorozat: A fekete láng ura

Folytatás: Tűzfehér
Műfaj: ifjúsági fantasy

Előttem sem volt ismeretlen a regény, mert már a hazai megjelenésekor - 2012-ben - felfigyeltem a kötetre, de ahogy az lenni szokott, elsodortak az események, és bár továbbra is érdekelt a történet, ennél tovább nem sikerült az ismerkedésben eljutnom. Azonban idén nyáron - némi közvetítéssel és kanyarral - eljutott hozzám egy felkérés, majd pedig a könyv dedikált példánya, beütemeztem az olvasást, a regényről alkotott véleményem pedig a következőkben olvashatjátok.

Különös, kissé mesebeli világba léptem be, amikor kinyitottam a könyvet és belemélyedtem az olvasásba. A történet akkor játszódik, amikor a Természet Erői még a földön járnak, gyakran felbukkannak az emberek között, akik tisztelettel tekintenek az életükben fontos szerepet betöltő elemek megtestesülésére. A Természeti Erők működését a saját törvényeik szabályozták és bizony nem mindegyikük viseltetett jóindulattal a másik, illetve a Föld lakói iránt. Közülük a leggonoszabb Tűz, aki azzal, hogy elrabolja Víz legféltettebb kincsét, a Vízgömböt, felborítja a Természeti Erők ősi egyensúlyát, pusztulásra ítéli az emberek világát, tettének következményeként pedig újra fellángol a két elem közötti ősi háború.

Robert Ground egy egyszerű, de kalandvágyó fiatalember, akinek nyugalmas életét a sarkaiból forgatja ki a családja ellen irányuló támadás, melynek folyományaként nem marad más választása, mint útra kelni és válaszokat találni az őt foglalkoztató kérdésekre. Küldetéséhez társak is csatlakoznak: az uránál kegyvesztetté vált tűzfajzat lány, egy fermad, illetve egy esőparipa. Robert és társai különös kirándulást tesznek a Természeti Erők több országában, néhol segítséget kapnak, máshol gátolják őket a tervük végrehajtásában, de egy valami minden esetben fennáll: hihetetlen kalandokban van részük, közben pedig maguk is változnak, a körülmények alakítják a jellemüket.

Tűz és Víz háborúja (A kép forrása: ITT.)

Mindig különös, bizsergető élmény egy hazai szerző regényét kézbe venni, mert ezek a történetek mégis csak itt, a Kárpátok ölelő karjai között születtek, ennek a népnek más a történelme, a gondolkodása, mint az óceán másik partján élő szerzőké. A természeti erők megszemélyesítése és a velük szemben érzett tisztelet nem áll messze a magyarok gondolkodásától, hitvilágától, sőt... Szinte mindenkiben ott rejtőzik tudás, amelyet népmesékből szívtunk magunkba, a történetek által keltett érzések nem múlnak el nyomtalanul. Ezzel pedig el is jutottunk oda, hogy bizony ez a történet magán viseli a népmesei elemek jó részét: adott egy egyszerű fiú, akinek a származása titkokkal van tele, akinek a küldetése az egész világ sorsát befolyásolja, akinek túl kell élnie a kalandokat, amit senki másnak nem sikerülne, meg kell szerezni azokat az eszközöket, amelyek segítik a csatáját. Segítői ugyan hatalmasok, de a végső csatát mégis neki kell megvívnia, a jutalma pedig egy olyan dolog, amelyre a kalandja elején még csak gondolni sem mert. A hasonlóság nem probléma, ha a mese magával ragad és lenyűgöz, erre pedig ez a történet nagyon is alkalmas - engem sikerült meggyőznie.

Ha nincs víz... (A kép forrása: ITT)

Nagyon tetszett az az aprólékosság, ahogy a szerző felépítette ezt a világot, részletesen bemutatta az emberek mindennapi életét, a Természeti Erőkkel szembeni viselkedésüket, valamint az elemek országait, uralkodóinak alapvető jellemét, az ott élők sorsát és gondolkodását. Elvarázsoltak a leírások, amely alapján a legapróbb részletet, eseményt is játszi könnyedséggel tudtam magam elé képzelni, a hangulat maradéktalanul, a legutolsó sejtemig átjárt. Az író képes volt a legegyszerűbb tevékenységet is hitelesen az adott elemhez igazítani, szinte játszott a szavakkal, a kifejezésekkel - én pedig egyik csodálatból a másikba estem és csillogó szemekkel meséltem hallgatóságomnak (barátnőimnek) az élményeimet, soroltam az egyedi szóösszetételeket. Példaként és kedvcsinálóként szerepeljen itt néhány a kedvenceim közül: lávamérő, magmalom, kürtőkalács, párafasírt, dagályrétes, solarkalács, ködszövőszék, harmatfonal... és még hosszan sorolhatnám, mert rengeteg van belőlük. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy szívesen megtanulná a lávaszörp készítését, akkor a leírás alapján akár ezt is megteheti - bár az alapanyagok beszerzése azért okozna némi problémát. :)

Természeti erők (A kép forrása: ITT.)

Az egész történet alapja nem más, mint az elemek világa, azok hatása a földi életre, olyan az egész, mint egy mesés földrajz óra, amelynek anyagából megismerhetik a gyerekek, a fiatalok a föld belsejében tomboló forróság erejét, zabolátlanságát, a vulkánok működését, a víz körforgását. A szerző még arra is figyelt, hogy különválassza egymástól a földi és az égi vizeket, mindegyiküket külön királynő fennhatósága alá rendelje.
A kis csapat rengeteg "országot" meglátogat a kalandja során: járnak Felhőkirálynő birodalmában, Nap és Éjszaka országában, Tűz kietlen földjén. A többi elem nem bukkant még fel tartósan ebben a könyvben, ezért biztosan állíthatom, hogy rengeteg lehetőség és kaland rejlik még ebben a világban.

Robert (A kép forrása: ITT)

Még mindig van mondandóm, pedig már így is hosszúra nyúlt a gondolataim sora...
A szereplők közül Robert és Fény azok, akiket igazán meg tudtam kedvelni. Marian esetében viszont a változás az, ami említésre érdemes, de a fermad is határozottan jó figura. A napókat viszont nagyon nem tudtam hová tenni, a felbukkanásuk és folyamatos beavatkozásuk sokkal inkább meseszerű volt a számomra, mint bármi más a regényben. Egy idő után határozottan ráncoltam a homlokom, amikor ismételten megjelentek (még akkor is, ha jót akartak), mert így Robert érdemeit, erejét és találékonyságát kisebbítették a szememben.

A kezdeti események szempontjából teljesen kerek a történet, főhősünk végigjárja a neki kijelölt utat, megvívja a csatáját, teljesíti a rábízott küldetést és választ kap minden kérdésére. Viszont közben elindul valami, Robert és Marian érzelmei folyamatosan alakulnak a kalandok átélése közben, maguk sem tudják, hogy mi is történik velük, és bár korábban minden kérdésre kielégítő választ kaptunk, az ő szempontjukból nyitva hagyott és erősen függővéget produkáló a történet - olyan, amely után legszívesebben emelném le a következő kötetet, a folytatást a polcról.

Marian (A kép forrása: ITT)

A napók beavatkozása mellett mindössze egyetlen negatívumot tudok felhozni a kötettel kapcsolatban: volt egy olyan érzésem, hogy picit hosszúra sikerült. Még nekem, aki felnőttként olvastam a történetet is elkalandozott már a vége felé a figyelmem, vártam a kalandok befejezését, és mivel ez ifjúsági történet, szerintem a fiatalok is hasonlóképpen fognak majd érezni. Hogy hol lehetett volna rövidíteni? Most sikerült megfognotok ezzel a kérdéssel, mert bizony nem tudnám megmondani. Könnyen elképzelhető, hogy csak zaklatott napjaim erősítették fel bennem ezt az érzést, és másnak ez egyáltalán nem fog feltűnni, vagy problémát okozni.

Azt sem szabad kihagynom a felsorolásból, hogy a szerző nem csak ír, de rajzol is, a könyv borítóján található rajz is az ő keze munkájának az eredménye. 

Ha mindez nem lett volna még elég, akkor ajánlom figyelmetekbe a könyv trailerét, valamint a regény facebook oldalát, ahol sok és még annál is több kép, illetve rajz található. B. B. Vayk honlapján a regény első nyolc fejezetébe bele is olvashattok (pdf formátum), epub fájlként pedig az olvasótokra is rakhatjátok. A közel ötszáz oldalas könyvből a nyilvánosan olvasható fejezet mintegy százötven oldalnyi terjedelmet tesz ki, amely alapján mindenki el tudja dönteni, hogy neki való-e ez a történet vagy esetleg mégsem - de erős a gyanúm, hogy inkább az előbbi lesz a megfelelő állítás.

Kalandos, mesés történeteket kedvelő fiataloknak, fiatalos lelkületű felnőtteknek nagyon ajánlott a regény olvasása. Szerintem ismerkedjetek meg vele közelebbről.

Posted in: 9 pontos,A fekete láng ura,B. B. Vayk (Vanyik Beatrix),BV Service Kft.,dedikált,elementál,fantasy,ifjúsági,könyvértékelés,magánkiadás,magyar szerző,recenzió 2014