Tess Gerritsen: A bűnös (Rizzoli & Isles 3.)

A sebész és A tanítvány című regényeivel Tess Gerritsen számomra már bizonyított, teljességgel megvett magának. A második történet pedig annyira tetszett, hogy minél hamarabb olvasni akartam a sorozat folytatását, át akartam élni a legújabb nyomozás jelentette borzongást - kíváncsi voltam, hogy meddig tudja még fokozni az izgalmakat és a feszültséget a szerző. Mivel a korábban bonyodalmat okozó szereplők jelen esetben már nem rúghattak labdába, nem okozhattak további konfliktust, ezért biztos voltam benne, hogy most az előzőektől független nyomozásnak lehetek majd a részese - így is történt. 

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 480 oldal (422 + ajánlók)
Fordította: Darvas Eszter
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Sinner
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
Folytatás:
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi

Rizzolit ezúttal egy apácazárdában elkövetett esethez hívják ki, ahol két nővért támadtak meg: az egyikük meghalt, a másik súlyos sérülésekkel került kórházba. A különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság oka ismeretlen, ugyanakkor a halott apáca boncolása nem várt eredménnyel zárul: a mindössze huszonnégy éves nő a halála előtt nem sokkal gyermeket szült. Ezzel párhuzamosan dr. Maura Isles egy másik eseten is dolgozik, amelynek során egy felismerhetetlenségig megcsonkított női holttest azonosítása a cél. Egyik eset sem átlagos, megoldása igénybe veszi a halottkém és a nyomozó minden tudását és rátermettségét - közben pedig mindkét nő igyekszik úrrá lenni az egyre hatalmasabb méreteket öltő magánéleti problémáján.

Amíg az előző köteteket leginkább thrillerként tudnám jellemezni, addig erre a részre azt mondom, hogy egy szimpla krimi - érdekes, jól összerakott és olvasmányos, de az izgalmakat és a feszültségi szintet figyelembe véve meg sem közelíti az előzmények által nyújtottakat. Pedig gyilkosságok szép számmal történnek a regényben, a probléma is eléggé összetett, a szituáció sem mindennapi, de mégsem olyan pörgős az egész, mint amihez eddig hozzászoktam.

Mi lehet a gond? Talán az, hogy a nyomozónő és a halottkém magánéleti problémáinak részletezése miatt alig jut idő a nyomozásra, és ha mégis, akkor sem nagyon haladnak az események, hanem csak olyan komótosan göngyölítik fel és teszik egymás mellé az összeszedegetett információkat az igazságszolgáltatás emberei. Ha arányokat kellene megállapítanom, akkor azt mondanám, hogy a regény hatvan százalékban magánéleti gond és negyven százalékban nyomozás - ez pedig az előző kötetekhez viszonyítva eléggé furcsa hatást keltett. Persze ettől a történet még jó, csak éppen az előzmények ismeretében teljesen mást vártam.

Az előző kötetben Jane Rizzoli állt a középpontban, most pedig Maura kapta meg a főszerepet, míg a nyomozó visszaszorult a mellékszereplő kategóriába. Mindenképpen előny, hogy egy kicsit jobban megismerhettem Maurát: a gondolatait, a múltját és az életét - a Halottak királynőjének titulált nő így sokkal közelebb került hozzám és talán még emberibbé is vált azáltal, hogy nyilvánvaló lett, neki is vannak érzései. Ugyan Rizzoli és Isles kapcsolata az én szememben még nem tekinthető barátságnak, de később akár még az is lehet majd belőle.

Az ismeretlen nő holttesttel kapcsolatos vizsgálat egy részlete felkelti az FBI figyelmét is, ezért újra feltűnik a színen Gabriel Dean ügynök, aminek egyébként én kifejezetten örültem. Maura mellett pedig megjelenik a volt férj, akinek hirtelen felbukkanása elsőre talán kicsit furcsának és indokolatlan tűnik, de a későbbi összefüggések tekintetében értelmet nyer minden.

A halálesetek mögött álló indokok egy részről megdöbbentőek, más részről pedig teljességgel elítélendőek, az elkövetők is megkapják a maguk büntetését: ki így, ki pedig amúgy. Bár a lezárás elég hirtelenre sikerült  - a vége előtt harminc oldallal még minden nyitott volt - ezért nem is volt minden szempontból kielégítő a számomra, eléggé összecsapottnak éreztem - ráadásként pedig még kicsit rózsaszínbe is hajlott a regény legvége.

Gyengébbnek éreztem ezt a kötetet, de csak a tempóját tekintve az, mert a történet egyébként jól összerakott és képes bizonytalanságban tartani az olvasót, folyamatosan fenntartani az érdeklődését. Mondanám, hogy hamarosan olvasom a következőt, de sajnos erre nem fog sor kerülni, mert a sorozat negyedik része - a Body Duble - nem jelent meg magyarul. Ezek mellett elég meglepő, hogy ötödik rész viszont létezik magyar kiadás formájában - igaz, hogy azt egy másik kiadó adta ki és sokkal korábban, hogy az első kötet megjelent volna. Nem, nem keresek logikát abban, hogy miért kell egy ötödik részt önállóan, előzmények nélkül megjelentetni - helyette inkább örülök annak, hogy hátravan még egy kaland, amelyet átélhetek.

Posted in: 8 pontos,könyvértékelés,krimi,Rizzoli & Isles,Tess Gerritsen,Ulpius-ház