Tess Gerritsen: A múmia (Rizzoli & Isles 7.)

Majdnem kiugrottam örömömben a bőrömből, amikor azt láttam, hogy újabb rész jelenik meg a Rizzoli & Isles sorozatból. Aztán kicsit alább hagyott az ujjongásom - de csak egy éppen valamennyivel -, mert rájöttem, hogy ez a kötet bizony a sorozat hetedik része lesz - vagyis megint kimaradt egy regény. Bizony, ez már nem az első eset és ha valaki nem néz utána alaposan, akkor pedig még nagyobb lépést tesz az időben előre. 

Merthogy a sorozat magyar megjelenése eléggé káoszos - ahogy az időnként a magyar megjelenésekkel lenni szokott. Elsőként a sorozat ötödik része, az Eltűntek jelent meg magyar nyelven, mégpedig 2008-ban, a Palatinus Kiadó gondozásában. Majd az Ulpius-ház Kiadó kezdett bele a sorozat köteteinek megjelentetésébe, ebben az esetben az első három rész került a boltokba. Sorrendben: A sebész 2009-ben, A tanítvány 2010-ben és A bűnös 2011-ben jelent meg. Hiányzik tehát a negyedik kötet és most már a hatodik is. Az Ulpius-ház által kiadott könyveket még csak-csak be lehet szerezni, de az elsőként megjelent negyedik részt szinte nem vagy csak arany áron lehet megvásárolni. Tudom, hogy az egyes részek külön is élvezhetőek, de azért a szereplők magánéletében van egy idő- és eseményvonal, amelynek nem biztos, hogy olyan jót tesz a sok-sok kihagyott történés. Egyébként pedig nem vagyok elégedetlen - csak annak látszom -, mert kifejezetten örülök neki, hogy újabb részt olvashattam el a sorozatból.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Lettero Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 415 oldal
Fordította: Róbert Pál
Borító ár: 3.990,- Ft
A mű eredeti címe: The Keepsake
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
3.) A bűnös
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
Folytatás:
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi, thriller

Boston egyik múzeumának alagsorában egy ősi múmiát találnak, a hír hatalmas szenzáció. A kötözőpólya és a mumifikálási technika vizsgálata azt mutatja, hogy a lelet eredeti és pont ezért felbecsülhetetlen értékű. A kurátor biztosra akar menni, ezért CT-vizsgálat alá vetik a fantasztikus leletet. A vizsgálat szintén hatalmas szenzáció, a tévécsatornák egymással versengenek azért, hogy az eseményről tudósíthassanak. A vizsgálaton jelen van Maura Isles is, az igazságügyi orvos szakértői hivatal kórboncnoka, természetesen nem hivatalból, csak a saját érdeklődése miatt. A CT kimutat valamit, ami először dárdahegynek tűnik, majd kevéssel később pisztolygolyóként azonosítják. Madam X tehát nem egy ősi múmia, hanem egy jelenkori mumifikált nő. Innentől kezdve az eset nem a muzeológusok, hanem a rendőrség hatáskörébe tartozik - és persze Mauráéba. A kihívásoknak itt még nincs vége, mert alig kezdődött el a nyomozás, megtalálják a második, majd a harmadik tartósított holttestet. A mumifikálás minden esetben tökéletes, csak a szakértők tudják megmondani, ha valami apróság nem stimmel. Az, hogy valaki ilyen tökéletesen műveli a testek mumifikálását  akár dicsérendő is lehetne, de nyilvánvaló, hogy Bostonban egy különösen intelligens sorozatgyilkos szedi az áldozatait és gondoskodik azok tartósításáról.

Szavakkal szinte ki sem tudom fejezni, hogy mennyire jól esett olvasni ezt a történetet. Persze még inkább élveztem volna, ha nem elejtett utalásokból kell kikövetkeztetnem, hogy mi is történhetett Maurával az előzőekben, ki is mellette az a pasi, aki van is meg nincs is, hanem ismerem az egész sztorit. De mint mondtam, nem vagyok elégedetlen, mert legalább olvashattam valamit a szerzőtől.

Úgy éreztem, hogy ebben a részben jobban előtérbe került Maura - szakmailag és magánélet szempontjából is - , míg Rizzoli nyomozó inkább szakmailag mutatta meg magát és azt is inkább a kötet második felében. Éppen csak említés szintjén történt utalás Jane kislányára, illetve a férjére, az FBI ügynök Gabrielre. Pedig azért belőlük többet is elviseltem volna - főleg Gabrielből.

Ez a regény megint csak jó példa arra, hogy egyesek mire nem képesek a céljaik elérése, illetve a megszállottságuk kiélése érdekében. A könyv azzal nyit, hogy egy anya tovább akar állni a biztonságosnak tűnő városkából, de a lánya miatt mégis a maradnak, azonban ez rossz döntésnek bizonyult. Majd nagyot ugrunk az időben és a térben is és jönnek a múmiás esetek. A rutinos olvasóhoz illően sejtettem, hogy a két dolognak köze lehet egymáshoz, de soha nem jutott volna az eszembe, hogy olyan módon, ahogyan.

És ebben nagyon jó Tess Gerritsen, hogy annyira ügyesen vezeti fel az eseményeket, annyira elmerül az olvasó - legalábbis én - a nyomozás részleteiben, hogy nem is gondol vissza az előzményekre, aztán meg jól megdöbben, hogy tényleg, ez így teljesen kerek. Most sem jártam másként. Jane semmit sem veszített karizmatikus és határozott egyéniségéből - már amikor a szakmájáról van szó, mert egyébként a kislányára gondolva elérzékenyül néha. A kezdeti regényekhez képest viszont leadta azt a mindenképpen bizonyítani akaró, erőltetett stílusát - vagyis inkább a szerző tanult meg bánni a karaktere érzelmeivel és tette hitelesebbé azokat a kötetek során.

Döbbenet ez a könyv. Kezdve a mumifikálási technikákkal és a mögöttük megbújó indokkal. Sikerült bővítenem az ismereteimet egyiptomi mumifikálás, zsugorított fej kérdéskörben, a lápi múmiák keletkezésének és a tőzegláp összetételének összefüggésével kapcsolatban, illetve némiképp régészeti kérdésekben is. No és persze nem maradtak el az érdekes pszichológiai esettanulmánynak beillő elemzések sem. Érdekes volt és egyben megdöbbentő, elborzasztó. Néha még a hideg is kirázott olvasás közben, de akkor sem tettem félre a kötetet, egyszerűen faltam az oldalakat.

És persze a végén az is kiderül, hogy ki és kicsoda a történetben, hogyan kapcsolódik a múlt a jelenhez, illetve ki falaz kinek és mi a háttérben megbújó indok. Jane és a társa előtt nem sok minden marad titokban. Elképesztő az éleslátásuk, az asszociációs képességük, ahogy az egyik nyomból, egy apró információból vagy sejtésből következtetnek egy másikra, kapcsolják valamihez az addig összegyűjtött adatokat.

Nagyon kedvelem, ahogy Tess Gerritsen ír: érdekes, feszültséggel teli, mozgalmas, elgondolkodtató, izgalmas és kifejezetten addiktív. Akár már most jöhetne a következő rész. Vagy akár a korábbiak is, amelyek eddig kimaradtak. Bármire vevő vagyok.

Hosszúra nyúlt az eddigi mondandóm - már megint -, de azért ejtenék néhány szót a kiadásról is. Ez az első sorozatrész, amely a Lettero Kiadó gondozásában jelent meg. Mivel tartottam már a kezemben a kiadó kiadványait, ezért tudtam, hogy minőségileg nem lehet majd probléma a regénnyel. A puha borítós kötet füles borítóval rendelkezik, a kötésével sincs gond, kellemesen olvasható, jól hajlik - viccesen úgy mondanám, hogy a könyv megvásárlásakor nem fizetsz be a csuklóerősítő edzésre is. A fordítás is rendben van, a szöveg gördülékeny és a szerkesztő is megdolgozott a pénzéért.
Amivel gondom van: ebből a borítóból csak a rutinosok, illetve a szerző rajongói tudják megmondani - némi utánajárással -, hogy a Rizzoli & Isles sorozat egy újabb részéről van szó, mert ez sehol sem szerepel a könyvön. Ellenben Stephen King ajánlója ott virít rajta, mert az biztosan fontosabb. Egyelőre úgy néz ki, mintha ez a könyv egy önálló kötet lenne és nem egy sorozat része. Nem tudom, hogy a kiadó tervezi-e újabb részek megjelentetését, de a borítóból kiindulva nem vagyok benne biztos.

Folytatás »

Tess Gerritsen: Eltűntek (Rizzoli & Isles 5.)

Sokan és sok helyen fejtegették már a magyar könyvkiadással kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat és persze magyarázatok is bőségesen napvilágra kerültek, de továbbra is sok a tisztázatlan kérdés. Itt van például a Rizzoli & Isles sorozat, amely szerény véleményem szerint nagyon jó, de a magyar kötetek megjelenése - nem találok rá jobb kifejezést - káoszos.

A sorozat regényei magyar nyelven az Ulpius-Ház Kiadónál jelentek meg 2009-től, és el is jutott a kiadó egészen a harmadik regény megjelentetéséig, amely egyébként alapjául szolgált a napjainkban már a hetedik évadánál tartó, sikeres filmsorozat - a Született detektívek - első évadának. Gyors egymásutánban olvastam el az első három kötetet, majd kerestem, illetve vártam a folytatást - hiába.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Palatinus Kiadó
Kiadás éve: 2008.
Terjedelem: 454
Fordította: Totth Benedek
Borító ár: 3.100,- Ft
A mű eredeti címe: Vanish
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
3.) A bűnös
4.) Body Double
Folytatás:
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi

Aztán felfedeztem, hogy van egy ötödik rész, amely  - ugyan ki érti ezt - a többitől teljesen függetlenül jelent meg: ezt a regényt ugyanis a Palatinus Kiadó adta ki, még 2008-ban, vagyis egy évvel korábban, hogy az Ulpius csapat belefogott volna a terjesztésbe.

Érthetetlen számomra, hogy miért pont így alakultak a megjelenések, de ez van, ezt kell elfogadni - még ha megérteni nem is igazán fogom. Mindenesetre nagyon hasonlít ez a káosz a Temperance Brennan sorozat kálváriájára, amelynek szintén a negyedik kötetét kezelték mostohagyerekként a kiadók, az veszett el valahogy a kiadás útvesztőjében - legalábbis egy darabig így volt.

Bárhogy is alakult a dolog, azért örültem neki, hogy a három kötet után véletlenül rábukkantam még egyre a sorozatból és olvashattam azt. Annak ellenére, hogy egy sorozat sokadik részéről van szó, a regény önállóan is olvasható, de nekem azért hiányzott az a negyedik történet - volt egy lyuk az eseményekben, amelyre továbbra is kíváncsi vagyok. A bűnügyek minden regény esetében függetlenek egymástól, ugyanakkor a köteteken átívelő magánéleti történetszál miatt hiányolom a hiányzó részt és nagyon érdekelnének az abban leírtak. Persze vannak utalások, érthető, hogy mi történt a főszereplők között, de hiányoznak az apró, de lényeges részletek, mert végül is a két főhős nagyon meghatározó magánéleti döntéseiről - és gondolom ezek élvezetes jeleneteiről - maradtam le.

A kellően hosszúra nyúlt felvezetést követően úgy gondolom, hogy végre ideje rátérnem az olvasott kötetre és a véleményem megfogalmazására.

Legutóbb ott búcsúztam el Jane Rizzoli nyomozótól és Gabriel Dean ügynöktől, hogy kiderült, bővülni fog a család - már ha lesz család egyáltalán. Nos, mint ebből a részből kiderült: Jane és Gabriel összeköltözött, Jane pedig mindenórás terhes. A kismama be is kerül a kórházba kivizsgálásra, mert továbbra sem bír megmaradni a fenekén és elfolyik a magzatvize, amikor egy bírósági tárgyaláson is rendőrt játszik. Jane az a fajta ember, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt, a kórházban ugyanis túszul ejti egy nő, akit nem sokkal korábban Dr. Maura Isles talált a hullaházban, ahová egyébként vízbe fúlt halottként szállították be. A regényt Mia elbeszélése nyitja, aki egy jobb élet reményében, illegális bevándorlóként az országba érkező orosz lány, de végül prostituált lesz belőle, ahogy a társaiból is - íme a nagy amerikai álom. A Rizzoli nyomozót fogva tartó nő is egy prostituált, Mia társa, akik ketten olyat láttak, amit nem kellett volna és azóta üldözik őket. A kétségbeesett nő mostani tette az utolsó próbálkozás arra, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot, de az akció nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.

Tess Gerritsen elképesztően jól ír - mondjuk ezt már A tanítvány óta tudom, ami végül is a kedvencem lett. Ez a regénye is élvezetes, mozgalmas és még aktuális problémákat is tartalmaz. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, mert hol megbotránkoztam vagy megdöbbentem, hol a szereplőkért izgultam, hol pedig a feszültség emelkedett olyan magas szintre, hogy semmi más nem láttam magam előtt csak a sorokat és az eseményeket.

Két történet fut egymással párhuzamosa: az egyik Mia elbeszélése, amely lényegében az előzmény, a másik pedig az történet szempontjából aktuális történéseket mutatja be, a főszerepben Rizzoli nyomozóval, Dean ügynökkel és az apró jövevénnyel. Mia meséjével kapcsolatban csak dühöt és döbbenetet tudtam érezni. Mérges voltam a végtelen naivság miatt, mert a lányok elhitték, hogy az Államokban minden lehetséges és a kerítés is kolbászból van - ahogy mondani szokás. Döbbenetet az okozott, amilyen kegyetlenséggel ezekkel a lányokkal bántak.

Vártam, hogy miként fog a két történetszál összefonódni, mert az elején azért ez nem volt teljesen egyértelmű a dolog, de nagyon ügyesen és frappánsan oldotta meg a szerző a kapcsolódást. Onnantól kezdve pedig, hogy összeértek a szálak, igazán érdekes és feszültséggel teli lett a történet. Végül egy összetett és igazán elgondolkodtató regény lett a végeredmény, amelyben bőséggel akad előre nem kiszámítható csavar és az érzelmek széles skáláját kiváltó jelenet.

Közben pedig ott van Rizzoli nyomozó, aki még vajúdás közben is rendőrként gondolkodik és úgy is viselkedik, pedig most másra - is - kellene figyelnie. Az épület előtt, a kordonon kívül pedig egy magát - nem alaptalanul - halálra izguló leendő apukát láthattam Dean ügynök személyében. Egyszerűen imádtam a két főhős személyét és reakcióit, valamint a közös jeleneteiket, amelyek hol oldották, hol pedig éppen növelték a regény aktuális feszültségi szintjét. Igen, pont ezért sajnálom, hogy nem olvashattam azt a bizonyos negyedik részt.

Az egyetlen dolog, amit eltúlzottnak éreztem, az Rizzoli nyomozó karaktere volt - ismét -, mert egy alig egy-két hete szült anyuka ne ugráljon és hajkurássza az elkövetőket, amikor mindenki azért rimánkodik neki, hogy maradjon otthon és tegye azt, amit ilyenkor a nők szoktak. Természetesen ő még véletlenül sem azt teszi, amit kértek tőle, de ez nem meglepő, mert végül is ő Rizzoli nyomozó, a kőkemény bostoni zsaru. Szegény, Gabriel, kemény fába vágtad a fejszédet!

Ebben a részben most valamivel kevesebb szerep jut a halottkémnek, Dr. Maura Isles-nek, pedig ha ő nem lép a történet elején, akkor kedvenc nyomozóm talán minden izgalom nélkül hozza világra az első gyermekét, illetve marad rejtve egy botrányos titok.

Másként épült fel a regény szerkezete, mint amihez a korábbiakban a szerzőtől hozzászoktam, de ez egyáltalán nem ártott a történetnek. Sőt... Izgalmasabbá és összetettebbé vált a sztori azáltal, hogy több szálon futottak az események, teljesebbé vált, mert az előzmények megrázó részletességgel kerültek bemutatásra. Most már csak azért drukkolok, hogy legyen egy vállalkozó szellemű kiadó, aki átveszi és folytatja ezt a remek sorozatot - no és, persze kitölti a megjelenésekben tátongó lyukat.

Folytatás »

Tess Gerritsen: A bűnös (Rizzoli & Isles 3.)

A sebész és A tanítvány című regényeivel Tess Gerritsen számomra már bizonyított, teljességgel megvett magának. A második történet pedig annyira tetszett, hogy minél hamarabb olvasni akartam a sorozat folytatását, át akartam élni a legújabb nyomozás jelentette borzongást - kíváncsi voltam, hogy meddig tudja még fokozni az izgalmakat és a feszültséget a szerző. Mivel a korábban bonyodalmat okozó szereplők jelen esetben már nem rúghattak labdába, nem okozhattak további konfliktust, ezért biztos voltam benne, hogy most az előzőektől független nyomozásnak lehetek majd a részese - így is történt. 

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 480 oldal (422 + ajánlók)
Fordította: Darvas Eszter
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Sinner
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1.) A sebész
2.) A tanítvány
Folytatás:
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi

Rizzolit ezúttal egy apácazárdában elkövetett esethez hívják ki, ahol két nővért támadtak meg: az egyikük meghalt, a másik súlyos sérülésekkel került kórházba. A különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság oka ismeretlen, ugyanakkor a halott apáca boncolása nem várt eredménnyel zárul: a mindössze huszonnégy éves nő a halála előtt nem sokkal gyermeket szült. Ezzel párhuzamosan dr. Maura Isles egy másik eseten is dolgozik, amelynek során egy felismerhetetlenségig megcsonkított női holttest azonosítása a cél. Egyik eset sem átlagos, megoldása igénybe veszi a halottkém és a nyomozó minden tudását és rátermettségét - közben pedig mindkét nő igyekszik úrrá lenni az egyre hatalmasabb méreteket öltő magánéleti problémáján.

Amíg az előző köteteket leginkább thrillerként tudnám jellemezni, addig erre a részre azt mondom, hogy egy szimpla krimi - érdekes, jól összerakott és olvasmányos, de az izgalmakat és a feszültségi szintet figyelembe véve meg sem közelíti az előzmények által nyújtottakat. Pedig gyilkosságok szép számmal történnek a regényben, a probléma is eléggé összetett, a szituáció sem mindennapi, de mégsem olyan pörgős az egész, mint amihez eddig hozzászoktam.

Mi lehet a gond? Talán az, hogy a nyomozónő és a halottkém magánéleti problémáinak részletezése miatt alig jut idő a nyomozásra, és ha mégis, akkor sem nagyon haladnak az események, hanem csak olyan komótosan göngyölítik fel és teszik egymás mellé az összeszedegetett információkat az igazságszolgáltatás emberei. Ha arányokat kellene megállapítanom, akkor azt mondanám, hogy a regény hatvan százalékban magánéleti gond és negyven százalékban nyomozás - ez pedig az előző kötetekhez viszonyítva eléggé furcsa hatást keltett. Persze ettől a történet még jó, csak éppen az előzmények ismeretében teljesen mást vártam.

Az előző kötetben Jane Rizzoli állt a középpontban, most pedig Maura kapta meg a főszerepet, míg a nyomozó visszaszorult a mellékszereplő kategóriába. Mindenképpen előny, hogy egy kicsit jobban megismerhettem Maurát: a gondolatait, a múltját és az életét - a Halottak királynőjének titulált nő így sokkal közelebb került hozzám és talán még emberibbé is vált azáltal, hogy nyilvánvaló lett, neki is vannak érzései. Ugyan Rizzoli és Isles kapcsolata az én szememben még nem tekinthető barátságnak, de később akár még az is lehet majd belőle.

Az ismeretlen nő holttesttel kapcsolatos vizsgálat egy részlete felkelti az FBI figyelmét is, ezért újra feltűnik a színen Gabriel Dean ügynök, aminek egyébként én kifejezetten örültem. Maura mellett pedig megjelenik a volt férj, akinek hirtelen felbukkanása elsőre talán kicsit furcsának és indokolatlan tűnik, de a későbbi összefüggések tekintetében értelmet nyer minden.

A halálesetek mögött álló indokok egy részről megdöbbentőek, más részről pedig teljességgel elítélendőek, az elkövetők is megkapják a maguk büntetését: ki így, ki pedig amúgy. Bár a lezárás elég hirtelenre sikerült  - a vége előtt harminc oldallal még minden nyitott volt - ezért nem is volt minden szempontból kielégítő a számomra, eléggé összecsapottnak éreztem - ráadásként pedig még kicsit rózsaszínbe is hajlott a regény legvége.

Gyengébbnek éreztem ezt a kötetet, de csak a tempóját tekintve az, mert a történet egyébként jól összerakott és képes bizonytalanságban tartani az olvasót, folyamatosan fenntartani az érdeklődését. Mondanám, hogy hamarosan olvasom a következőt, de sajnos erre nem fog sor kerülni, mert a sorozat negyedik része - a Body Duble - nem jelent meg magyarul. Ezek mellett elég meglepő, hogy ötödik rész viszont létezik magyar kiadás formájában - igaz, hogy azt egy másik kiadó adta ki és sokkal korábban, hogy az első kötet megjelent volna. Nem, nem keresek logikát abban, hogy miért kell egy ötödik részt önállóan, előzmények nélkül megjelentetni - helyette inkább örülök annak, hogy hátravan még egy kaland, amelyet átélhetek.

Folytatás »

Tess Gerritsen: A tanítvány (Rizzoli & Isles 2.)

Jó néhány dolgot is kifogásoltam a sorozat első részével, A sebész történetével kapcsolatban, amelyek nagyban befolyásolták az egyébként szinte tökéletesen felépített nyomozás, valamint az egyszerre érdekes és kegyetlen történet élvezetét. A tanítvány befejezését követően nyugodt szívvel nyilvánítom ki azon véleményem, hogy a szerző minden korábbi kifogásom félresöpörte, számomra ezúttal tökéleteset alkotott.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 540 oldal (482 + ajánlók)
Fordította: Molnár Júlia Dóra
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Apprentice
Sorozat: Rizzoli & Isles
Előzmény:
1. A sebész
Folytatás:
3. A bűnös
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi, thriller

Bostonban újabb gyilkosságok történnek, amelyek egyes részleteiben emlékeztetnek a Sebész által elkövetett brutális tettekre. Bár a bűntények Boston előkelő, kertvárosias negyedében történtek, de az elkövetés módszereinek ismerős momentumai felkeltik a nyomozók figyelmét - így kerül a képbe ismét Rizzoli, aki még a mai napig sem heverte ki  az egy évvel ezelőtti eseményeket. A hasonlóságok ellenére bőven akadnak eltérések is a végrehajtás mikéntjét tekintve: a Sebésszel ellentétben ez az elkövető nem magányos nőket támad meg, hanem házaspárokat, férjeket megkötözi, kegyetlen módon kivégzi, a feleségeket pedig elrabolja. A gyilkosságokat a média is felkapja, a rendőrség pedig tehetetlen, nem képes az elkövető nyomára akadni. A Sebész, aki börtönbüntetését tölti, a híreken keresztül figyeli az eseményeket, majd végrehajtja azt, ami lehetetlennek tűnik: a szigorú őrizetet kijátszva megszökik a börtönből és csatlakozik a másik gyilkoshoz. Hogy ki a mester és ki a tanítvány? Azt nehéz eldönteni. Rizzoli pedig ezúttal nem egy elkövetővel áll szemben, hanem rögtön két, kiemelkedő intelligenciával rendelkező gyilkost kell előkerítenie.

Fantasztikusan fűzte tovább az előző kötet eseményeit, illetve azok következményeit a szerző. Adott Rizzoli, aki nyomozóként bizonyított a korábbi nyomozás során, ugyanakkor meg is viselték a pincében történtek, mert ott és akkor inkább nő volt, mint rendőr. A jelen történések egyébként pont abban az időszakban játszódnak, amiről az első rész végén már olvashattunk: Cordell doktornő és férje, aki egyébként Rizzoli nyomozótársa, Európában van nászúton - tehát ők biztonságban vannak, ugyanakkor Rizzoli magára maradt a feltételezéseivel és a megérzéseivel.

Tess Gerritsen sokat javított a karakterein: gondolkodásban és reakciókban egyaránt. Rizzoli ugyan még mindig úgy gondolja, hogy egy férfias szakmában nőként sokkal jobban kell teljesítenie ugyanazért az elismerésért - ebben egyébként igaza is van -, de már nem viszi túlzásba ezt a fajta bizonyítást, emiatt pedig sokkal inkább hihető - és jobban elviselhető, bár korántsem tökéletes - a személye. Ez volt egyébként az egyik dolog, amit az előző kötettel kapcsolatban megkritizáltam - szóval ez javítva: pipa.

Végre értelmet nyert a sorozatcím is, mert Rizzoli ebben az esetben végre tényleg főszerepet betöltő nyomozó, akinek a  munkáján nagyon sok minden múlik, illetve végre feltűnt Maura Isles is, aki viszont a korábbi patológus nyugdíjba vonulását követően lép be a történetbe. Igaz, hogy a törvényszéki boncnok jelenlétét mindössze mellékszereplőnek éreztem, mert a rivaldafény ebben a kötetben vitathatatlanul Rizzolira irányult, de végre mindkét hölgy részt vett a nyomozásban és számomra ez a lényeg. Ez volt a másik, általam kifogásolt momentum, aminek a korrekciója szintén megtörtént: tehát ez is pipa.

"A zsúfolt utcasarkon ki venné észre, ha a mögötte álló férfi lop egy szippantást hajának illatából? Ki venné észre, hogy a mellette álló férfi a nyakát nézi, bámulja a pulzus lüktetését ott, ahol a bőr illata a legédesebb. Nem veszik észre. A lámpa zöldre vált. Elindul a tömeg. A nő is továbbindul, és sosem tudja meg, nem is sejti, hogy a vadász szimatot fogott."

Az írónő megint olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lett a karom - majd legalább egy hétig mindenkire gyanakodva tekintettem, az utcán sétálva a megszokottnál is többet fordultam hátra és kutattam a környezetem. Ha az előző kötetben elkövetett gyilkosságokat kegyetlennek találtam, akkor azt kell mondanom, hogy a mostaniak egy fikarcnyival sem maradnak el azok mögött, sőt... Azzal, hogy ebben az esetben házaspárok az áldozatok, és mind a nőnek, mind pedig a férfinak meghatározott szerepe van abban a játékban, amelynek rendezője maga a gyilkos, sokkal brutálisabbnak és embertelennek tűnnek a tettek leírásai.

" A történelem a nők sikolyaitól visszhangzik."

A gyilkosságok jelentette borzongás és a nyomozás izgalma mellett - több szempontból is - érdekes fűszert jelentett a regényben az FBI, vagyis Gabriel Dean ügynök feltűnése, akit ugyan senki sem hívott, de ő mégis jelen van, mindenhol ott van és mindent tudni akar, viszont az általa birtokolt információkat inkább megtartja magának - közben pedig Rizzoli agyára megy. Legalább ennyire különleges összetevője a történetnek, hogy a Sebész gondolatai is megelevenednek, egyes esetekben külön fejezeteket is kapnak a regényben, így válik igazán érthetővé és átélhetővé az, hogy mit is jelent neki a nyomozónő, milyen kapcsolat is fűzi őket össze - hátborzongató volt erről olvasni.

A vége előtt pár tíz oldallal kezdtem kissé kétségbe esni, hogy miként is fog zárulni ez a nyomozás, hiszen alapból két zseniális - bár vitathatatlanul őrült - gondolkodású, minden apró részletre odafigyelő és hibát csak a legritkább esetben elkövető gyilkosról volt szó, akik közül az egyiket már az első részben is eléggé körülményes volt elkapni.
A nyomozásnak hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot kellett volna vennie, a rendőröknek valami isteni megvilágosodáson kellett volna átesnie ahhoz, hogy elkapják ezt a két intelligens és óvatos ragadozót és ez a megoldás eléggé sok olyan momentumot rejtett volna magában, amelyen könnyű lett volna elcsúszni - eléggé banánhéjas szituáció alakulhatott volna ki. A szerző ehhez képest teljesen más megoldást választott, és ez számomra, sokkal, de sokkal szimpatikusabb volt - igazán frappáns, lényegesen hihetőbb, logikájában nem kifogásolható, bár vitathatatlanul gyors befejezést sikerült így összerakni.

Ezzel a regénnyel - a hangulatával, a történetvezetésével, a kegyetlenségével, ugyanakkor az emberségével - teljes mértékben megvett magának a szerző. Már készítem is be a következő kötetet, amelyet biztosan hamarosan olvasni is fogok. Valószínűleg az sem fog sokkal tovább tartani, mint amikor ezt olvastam - alig egy nap alatt sikerült behabzsolnom az oldalakat -, de abban biztos vagyok, hogy legalább annyira fogom élvezni a nyomozást és a feszültséget - képtelenség, hogy ez a nő rossz és élvezhetetlen regényt írjon. Csak azt nem értem, hogy az Ulpius-ház kiadó miért nem maradt meg az ilyen színvonalú regények megjelentetésénél...

Folytatás »

Tess Gerritsen: A sebész (Rizzoli & Isles 1.)

Újabb regény került sorra az olvasásban a Csökkentsd a várólistádat 2015. évre betervezett listájáról. Pedig a teljesítéssel kész vagyok, de annyira jó könyveket válogattam erre az évre össze, hogy nem bírok az olvasásukkal leállni - úgyhogy folytatom a túlteljesítéssel. :)

Igazság szerint jó ideje szemezek már az írónő regényeivel és azt is tudom, hogy az egyik történetéből tv-sorozat is készült, de eddig még nem jutottam el az olvasásig - a sorozatot meg elvből nem nézem meg addig, amíg nem olvastam el az események nyomtatott verzióját. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy nálam a krimihez hangulat kell - főleg az ilyen fajtához, amelyben beteg elmék által végrehajtott brutális esetek nagyon is részletes leírásait lehet olvasni, és ami a lélektani hatását tekintve inkább thriller, mint krimi.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Kovács Kristóf
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Surgeon
Sorozat: Rizzoli & Isles
Folytatás:
2. A tanítvány
3. A bűnös
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) A múmia
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi, thriller

Savannah városában okkal rettegnek a nők, ugyanis egy sorozatgyilkos szedi áldozatait: az éjszaka leple alatt besurran az egyedülálló hölgyek lakásába, megerőszakolja, majd válogatott kínzásoknak veti őket alá. A gyilkos mesteri módon használja a szikét, ezért méltán érdemelte ki a "Sebész" nevet. Catherine Cordell sebész rezidens a helyi kórházban, de egy éjszaka ő maga is áldozattá válik, éppen csak sikerül megmenekülnie. Catherine elköltözik a városból és Bostonban  próbál új életet kezdeni, munkát vállalni, de a múlt emlékei ide is követik. Két évvel a korábbi eseményeket követően a "Sebész" ismét munkához lát, újabb nők viselik testükön a keze nyomát, de kétség sem férhet hozzá, hogy az igazi célpontja nem más, mint a doktornő.

A regény alapvetően jó stílusban megírt, képes arra, hogy ha az ember belekezd az olvasásba, akkor bizony benne ragad a történetben. Még úgy is borítékolható ez a hatás, hogy a részletes és kellőképpen realisztikus leírások miatt többször borzad el a kötetet gyanútlanul kézbe vevő érdeklődő, mint amennyiszer nem.

A krimi szál kifejezetten tetszett, bár a regény határozottan durva jelenetekkel van tele, ugyanakkor érzékeny témát érint, mert a nemi erőszak már önmagában is elítélendő dolog, de ami ezekkel a megerőszakolt nőkkel a gyilkos tevékenységének következményeként még megtörténik, az már az embertelen és brutális kategóriába sorolható - női olvasóként érzékenyen érintett az alapszituáció könyörtelensége.

A történetre a lineáris időrend a jellemző, az elbeszélésmód E/3 személyű, kivéve azokat a közbeszúrt fejezeteket, amelyek a gyilkos gondolatait írják le, mert ezekben az esetekben konkrétan az elkövető szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, az ő fejében találjuk magunkat, valamint az időrend is felborul, mert egyes áldozatokról, a halálukról hamarabb olvashatunk, mint az a történetben ténylegesen sorra kerülne.

Az alapszituációra nem tudok mást mondani, csak azt, hogy beteges és kegyetlen, az ilyen elme őrült, mást nem lehet rá mondani - ugyanakkor zseniális is, mert képes tökéletesen láthatatlan maradni és minden gyanú fölött állni, valamint ha szükséges akkor kordában tudja tartani a késztetéseit és arra irányítani a figyelmét, aki dühének igazi célpontja.

A nyomozás szerteágazó és eléggé cselekményes is, a rendőrök munkájára nem lehet panasz, de a regény jelentős részében mégsem vetül rá a gyanúnak még az árnyéka sem az elkövetőre. Aztán persze, amikor sikerül rátalálni a megfelelő szálra, már viszonylag gyorsan, de nem problémamentesen megy a részletek felgöngyölítése, hamar világossá válnak az okok. Ez nem az a könyv, ahol az olvasó számára már a kötet elején nyilvánvaló, hogy ki az elkövető, de hosszú oldalakon keresztül kell végigkövetnie a rendőrség próbálkozásait - nem, itt senki sem tudja, hogy ki a sorozatgyilkos és amikor végre kiderül a személye, akkor is van még miért izgulni.

"Nem a szerelem a legnagyobb kerítő, hanem a fájdalom."

Minden pozitív hozadéka és élvezhetősége mellett a regénynek vannak gyengeségei is - mindjárt több is. Úgy tűnik, hogy amíg az írónő a különböző egészségügyi tevékenységeket, beavatkozásokat teljesen követhetően és korrekten írja le, addig hajlamos eltúlozni egyes érzelmeket. A történetben jelentős szerepet kapnak a nemi erőszakon átesett nők és a problémájukban segítséget nyújtó személyek, de az én nézetem szerint ez még nem ad elég okot arra, hogy az áldozatok, illetve az érintett szakemberek, segítők minden férfira úgy tekintsenek mintha éppen az előttük álló személy követte volna el az egyébként igencsak elítélendő tettet. Márpedig az ügyben nyomozók többsége férfi, szóval bőven akad lehetőség arra, hogy az írónő kifejtse ezt az igencsak eltúlzó nézetét. (Kicsit úgy éreztem magam, mint a halőr - vagy minek hívják - abban a bizonyos viccben, amikor engedély nélküli horgászással vádolja a tó közepére sodródott csónakban olvasó nőt, aki viszont cserébe azzal gyanúsítja a halőrt, hogy erőszakot akar elkövetni rajta - mindkettőjük magyarázata az, hogy elkövetheti a tettet, hiszen a felszerelése megvan hozzá.)

Boston, Back Bay városrész (A kép INNEN.)

A másik ilyen eltúlzott reakciót maga Rizzoli produkálja, aki tökéletesen alakítja a férfi szakmát választó (bár nem értem, hogy a nyomozói szakma miért tekinthető kifejezetten annak?), férfiak közé került, ugyanakkor meg nem értett és elnyomott nőt. Alapból megértem a problémát (a műszaki pályán is furcsán tekintenek a nőkre és ez saját tapasztalat), de igazság szerint most a pasikkal értek egyet, mert Jane Rizzoli olyan ellenszenves és kibírhatatlan nőszemély, amilyennel ritkán sikerül összeakadnom. Szóval jelen esetben tökéletesen együtt éreztem minden férfi nyomozókollégával, miszerint ezt a nőt képtelenség megérteni és elfogadni - talán ideje lenne magába néznie egy kicsit. Remélem, hogy a sorozat későbbi részeiben változik a karaktere, mert nagyon ráférne.

Amikor utánanéztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez a regény egy sorozat első kötete, amelynek címe a Rizzoli  & Isles. Nos, Rizzoli ebben a kötetben nem más, mint egy totális mellékszereplő, Isles személyéről pedig csak sorozat címéből értesültem, mert bizony fel sem merült a neve a majd négyszáz oldalnyi szövegben. Ha valakit meg kellene neveznem főszereplőnek, akkor az biztosan nem Rizolli lenne, hanem inkább Moore nyomozó és persze Cordell doktornő.

Minden hibája ellenére is jó ez a regény, nagyon tetszett történet felépítése és a dinamizmusa, az alapok nagyon jók, az általam kifogásolt dolgokon, az alkalmazott klisés helyzeteken pedig még lehet csiszolni, ezért nem alaptalanul feltételezem, hogy a következő kötet még ettől a résztől is jobb lesz - vagyis nem véletlen, hogy a harmadik részből nagyon is kedvelt sorozat készült. Mindenképpen folytatom, még az is lehet, hogy hamarosan.

Folytatás »