Borsodi Molyklub: találkozó és karácsonyi ajándékozás 2015.

Régen, nagyon régen írtam már Borsodi Molyklub találkozójáról bejegyzést, de most megint nagy kedvet kaptam hozzá, hogy beszámoljak a legutolsó összejövetel eseményeiről.

A Borsodi Molyklub keretén belül a tavalyi évben rendeztünk először ajándékozós eseményt, amelynek sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy azt idén is megismételjük – így lépünk egyet előre a hagyományteremtés útján. Igyekeztünk a korábbinál alkalmasabb helyszínt keresni, de az első eshetőség sajnos kútba esett, a második próbálkozás azonban sikerrel zárult – a foglalást ebben az esetben én bonyolítottam le. Olyan helyiségben gyűltünk össze, ahol csak mi magunk voltunk, nem foglaltuk el senki elől a helyet, és nem éreztük azt a kényszert, hogy rendelnünk kell még egy kört, különben először csak csúnyán néznek ránk, majd végül kiteszik a szűrünket. Talán ennek a változtatásnak is köszönhető, hogy nagyon sokan – húszan, vagyis a pocaklakó ifjú emberrel együtt huszonegyen - gyűltünk össze december 19-én kora délután, és töltöttük együtt először estébe, majd a „kemény mag” révén az éjszakába nyúló órákat – bizony tízet ütött már az óra, amikor mi még nem tértünk nyugovóra, hanem csak zártuk a találkozónak helyet biztosító pince ajtaját.

A Borsodi Molyklub ajándékozós eseményének fényképe
a moly.hu oldalon

Félig szervezetten bevásárlós, félig batyus buli jelleget öltött a rendezvény, és mindezeknek köszönhetően az asztal a mindenféle finomságtól roskadozott: sütemények gazdag választékától, ropogtatni valóktól, üdítőktől, forró csokitól és különféle teáktól. Osztatlan sikert aratott a jófajta házi zsírral megkent friss kenyér is az elmaradhatatlan feltéttel, a lila hagymával. A forró csokit és a teát pedig bögréből ittuk: a Borsodi Molyklub emblémájával ellátott bögréből. Mert már ilyenünk is van! A bögre grafikájáért @gab001-et, a megvalósítás lebonyolításáért @icu79-et illeti hatalmas köszönet.

A nap fénypontja természetesen az ajándékok átadása volt, amelyet idén azzal tettünk még érdekesebbé, hogy felolvasásra került az a szöveg is, amellyel az eseményben résztvevő moly megkönnyítette – vagy éppen megnehezítette? – az ajándékozója választását. A játék lényege az volt, hogy ki kellett találni, vajon ki írta az adott szöveget – volt, akit sikerült felismerni, és bizony volt, akit nem. Viszont közben nagyon jókat nevettünk. Hosszú lenne felsorolni, hogy ki adott, kinek és mit – pedig először ez volt a tervem. Viszont történt pár dolog, amely emelte az esemény fényét, ezért mindenképpen említést kell tennem róluk.

Emlékezetes volt @Amilgade alakítása, ahogy – természetesen megbízás alapján – helyettesítette a találkozóról hiányzó @Traclon-t az ajándék átadásánál. Majd nem sokkal később megtudtuk az is, hogy könyvbe írni főbenjáró bűn – legalább olyan mértékben, mint medencébe pisilni –, és ez alól csak az adott könyv szerzője kap felmentést. A körünkben erre egyedül @Tris hivatott, aki egyébként az este folyamán el is követte ezt a tettet. Mások is áthágták ezt a szabályt, a könyveket elnézve láthattuk is ennek ékes bizonyítékát – vagyis ki többet, ki kevesebbet írt, de bizony sokan „belepisiltek a medencébe”. Intenzív mosolygást váltott ki, hogy @kisginny nem ismert rá a saját maga által megfogalmazott szövegre – a feledékenységébe először belepirult, majd a többiekkel együtt könnyesre nevette magát. Nem mellékesen pedig megismertük az eklektikus szó jelentését, amelyet az este folyamán gyakorta alkalmaztunk is. Szintén mosolygásra késztette a társaságot @Irasalgor és @zltn7 szűkszavú – értsd néhány tőmondatos – bemutatkozó szövege, ők leginkább @Agatha és @borga helyzetét nehezítették meg. @Nienna001 esetében sikerült megtalálni a rövid, szórakoztató és történelmi jelzők egyedi metszetét egy Pratchett regény „személyében”. @zsorzsi ajándékcsomagolási technikája láttán pedig szinte mindenkinek tátva maradt a szája. Az ajándékozásban az említetteken kívül @Doki, @gab001, @krisztina0419, @Shanara, @matraimelinda, valamint @icu79 vett részt. A többi jelenlévő – @Szávitrí, @Pokoltündér, @maevis, @Lyanna és @Reyna – a lelkes közönség szerepét töltötte be.

A Borsodi Molyklubos bögre. Vagyis annak mindkét oldala.
(Az egyik kép kicsit homályos lett,
de a lényeg szerintem így is látszik.)

Hagyomány, hogy ebben a pincében mindig akad egy személy, aki elsírja magát – ez a megtiszteltetés most @icu79-nek jutott. Nem emlékszem arra, miként jutottunk el oda a beszélgetésben, de Icu arra a kijelentésre, hogy borsodi, azt válaszolta, hogy ő nem az – csak tájékoztatásul közlöm az információval nem rendelkezők részére: a férje miatt költözött erre a tájékra. Ugyan próbáltuk bizonygatni neki, hogy azért csak eresztett már néhány hajszálgyökeret ebbe a nem túl termékeny talajba, de látszott, hogy nem igazán sikerült meggyőznünk. Nem sokkal később több személytől is kapott apró meglepetéseket, kis karácsonyi csomagocskákat – leginkább ezzel köszönve meg az egész évi szervezési munkát –, amikor is elérzékenyült, és a könnyeit törölgetve vallotta be, hogy ő bizony borsodi lett. Azt hiszem, hogy a többiek nevében is nyugodtan kijelenthetem, hogy mi ennek nagyon örülünk.

Az ajándékozást követően kicsit oszlott a társaság, sokan voltunk, ezért kisebb csoportokba rendeződtünk, és elképesztő mértékű hangzavar okozása mellett vitattunk meg az aktuális, vagy éppen említésre méltó eseményeket. Természetesen a könyvek voltak a központi téma.

Azt hiszem, hogy az év legjobban sikerült eseményét tudhatjuk magunk mögött: jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, kicsit (nagyon) hangosak voltunk. Örültünk a ritkán látott régi tagoknak, örömmel üdvözöltük a rendezvényen első alkalommal jelen lévőket.

Ez volt dióhéjban a Borsodi Molyklub harmadik karácsonya. A következő találkozó időpontja egyelőre még ismeretlen, de valamikor tavasszal biztosan számítani lehet rá.

Posted in: Borsodi Molyklub