Az előző évek sikeres teljesítését követően - bizony 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is jól vettem az akadályokat, és erre nagyon büszke is vagyok - az idei évben is belevágtam egyre terjedelmesebbé váló várólistám csökkentésébe. Az olvasásra tervezett könyveimet polcokra helyeztem, de itt a blogon is írtam a kihívásba beválogatott könyvekről egy összesítő posztot, valamint az év közben is folyamatosan jeleztem az értékeléseknél, ha az adott regény a kihíváshoz tartozott.
Volt egy technikám, ami az elmúlt években nagyon bejött, ezért továbbra is ezt, a már bevált módszert alkalmaztam: az év elején nagy lendülettel vetettem bele magam a kijelölt könyvek olvasásába, ezzel alapozva meg a sikeres teljesítést. Ilyen jól pedig még egyik évben sem szerepeltem, mint idén, ugyanis már 2015. április 26-án teljesítettem a kihívást, vagyis a megjelölt huszonnégy könyv közül alig négy hónap alatt elolvastam tizenkettőt. A Molyon meg is kaptam érte a plecsnimet - köszi Lobo! -, amelyet büszkén el is helyeztem a molyos adatlapon, a kitüntetések legfelső sorában. :)
Update: azóta már Lobo blogján is jelentkeztem a teljesítéssel.
Update: azóta már Lobo blogján is jelentkeztem a teljesítéssel.
Következzenek a részletek! (Ez innentől fogva már csak a szokásos szóömlés - Shanara módra. :D)
Amelyekkel teljesítettem a kihívást:
☛ Maggie Stiefvater A hollófiúk és az Álomrablók című kötetével, vagyis a Hollófiúk sorozat első két részével indítottam az évet. Maggie még mindig szépen fogalmaz, a történet alapja is nagyon érdekes, mégis lassúnak és vontatottnak éreztem az elbeszélést. Persze ettől még érdekel a folytatás, a harmadik rész megjelenésére már nem is kell olyan sokat várni.
Az alaplista könyvei egy kupacban. Egy félbehagyott kivételével mindegyiket kiolvastam. |
☛ A továbbiakban is maradtam a fantasy zsánerénél és a sorozatoknál. A folytatásban Mark Lawrence A tövisek királya és A tövisek császára című regényeit olvastam, amelyek Széthullott birodalom sorozat részei. Nehezítésként még az első részt is újra kellett olvasnom, de a befektetett idő és energia bőségesen megtérült.
☛ On Sai Calderon sorozata az egyik kedvencem lett, ezért a Scar sem maradhatott ki az olvasmányaim közül. Komolyabb, komorabb és összetettebb történet, amely egy részről zseniális, más részről viszont nem nyerte el a tetszésem.
☛ On Sai Calderon sorozata az egyik kedvencem lett, ezért a Scar sem maradhatott ki az olvasmányaim közül. Komolyabb, komorabb és összetettebb történet, amely egy részről zseniális, más részről viszont nem nyerte el a tetszésem.
☛ Szakurazaka Hirosi A holnap határa című regényéből film is készült, de engem ebben az esetben is mindig az írott verzió érdekel első körben. Ha nem is volt tökéletes, de alapvetően tetszett.
☛ Mivel még nem volt elég a sorozatokból, ezért következett egy újabb. Ezúttal is egy trilógiát sikerült befejeznem. Scott Westerfeld Behemót és Góliát című regényei ugyan ifjúsági történetek, de kifejezetten igényesek és nekem nagyon tetszettek.
☛ Ha már sorozat, akkor adjunk bele mindent: pont így álltam hozzá a Cassandra Palmer sorozathoz, amelynek első három részét újraolvastam, majd folytattam a kihívásba bevont két olvasatlan résszel. Karen Chance fantasztikus tempót diktál és imádom a regényeit: A hajnal átka teljesen levett a lábamról, a Holdvadász először ámulatba ejtett, majd teljesen összetörte a szívem. A befejezését követően szinte könyörögtem a folytatásért - és még most is azt teszem.
☛ Orson Scott Card írói stílusát és történetvezetését imádom - ez alól pedig nem képezett kivételt a Bűvölet című regénye sem.
Az alaplista könyveinek teljesítése. Csak egyet hagytam félbe, és akadt közöttük jó néhány emlékezetes kötet. |
Amelyeket túlteljesítésként olvastam:
❦Benyák Zoltán továbbra is a kedvenc íróim egyike, mert gyönyörűen írt, de A háború gyermeke akkor sem volt az én regényem.
❦Tess Gerritsen viszont maradéktalanul levett a lábamról A sebész című regényével. A legjobban az bizonyítja ezt a kijelentést, hogy elolvastam a Rizzoli & Isles sorozat további részeit is.
❦ Ha magyar sci-fi szerző, akkor mindenképpen Brandon Hackett. Az időutazás napja című regénye nagyon bejött, sokkal jobban, mint a korábbi írása. A folytatás már a polcomon - dedikálva. :)
❦Dan Brown már nem nyűgözött le ennyire, mert az Inferno című regényétől többet vártam. Amit olvastam az sajnos túlságosan ismerős volt.
❦ Mindig nyitott vagyok az olyan történetekre, amelyek nem angolszász szerző tollából származnak. Sajnos az érdeklődés nem zárja ki a csalódás lehetőségét. Így jártam Indrek Hargla Melchior, a patikárius és a Szent Olaf templom rejtélye című regényével is.
❦ Bár a neve nem ezt sejteti, de Mason Murray egy magyar szerző, akit ráadásul személyesen is ismerek. Lélekcsapda című regényét ajándékba kaptam, de csak most került sorra.
❦ A young adult regények iránt mostanában fenntartásokkal viseltetem, de Rachel Hartman Seraphina című műve meggyőzött arról, hogy van még remény, és van még élvezhető olvasmány ebben a kategóriában is.
❦Christopher Paolini Örökség című műve annak ellenére sem nyerte el a tetszésem, hogy a sorozat korábbi részeit nagyon kedveltem.
Az alternatív lista könyveinek teljesítése. Akadt közöttük jó néhány nagyon élvezetes regény. |
❦China Miéville az a szerző, akitől eddig mindent megvettem, de csak mértékkel fogyasztom az írásait - a Konzulváros a zsenialitása ellenére is képes volt megfeküdni a gyomrom.
❦Antony Ryan A vér éneke című kötetének jó néhány fantasy olvasó rajongását sikerült kivívnia. A Hollóárnyék trilógia pedig folytatódik - ahogy én is ezt fogom majd tenni.
Ami kifogott rajtam:
☁ Antnony Sheenard Parázs-varázs című regénye, amelynek cselekménye igazából a fantasy görbe tükre is lehetne, de sajnos túlzottan erőltetettnek találtam ezt a fajta humort és a hetvennegyedik oldalon feladtam az olvasást.
A mindennapjaim úgy alakultak az idén, hogy egyre nagyobb nyűgnek éreztem minden előírt, vagy magam által megszabott határidőt, kihívást és vállalt kötelezettséget, ezért döntést hoztam: lerázom magamról - valószínűleg csak ideiglenesen - a láncokat. Talán közhelyesen hangzik, hogy a csúcson kell abbahagyni, de én most akkor is ezt fogom tenni. Magamnak már bőven bizonyítottam, hiszen négy éven keresztül sikeresen teljesítettem ezt a kihívást, amelyet sokan mások sorozatosan elbuknak, ezért úgy döntöttem, hogy a jövő évet kihagyom. Véletlenszerűen, minden előzetes kötelezettség nélkül, csupán az adott hangulatom által befolyásoltan fogom levenni a polcomról a könyveket, és újra felfedezem az olvasásnak azt a fajta élményét és szabadságát, amelyet - úgy érzem - az utóbbi időben valahol elveszítettem. Azt hiszem ez lesz a 2016. évre vonatkozó újévi fogadalmam. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése