Daniel O'Malley: A bástya (Checquy-akták 1.)

Megláttam a borítót és beleszerettem. A fekete bástya figurája uralja a fedlapot és hangsúlyos a köré tekert piros szalag is - ez utóbbi miatt első körben ugyan egy másik olvasmányt jutott az eszembe, de ez is csak időlegesen okozott képzavart. A lényeg azonban a részletekben rejlik. Figyeltétek már, hogy mennyire érdekesek a nagy és sötét központi elem körüli a kicsi és piros figurák? Ha nem, akkor itt az idő alaposan áttanulmányozni a borító elemeit. Miért is? Mert a fedlap olyan, mint maga a regény: egy központi szervezet köré csoportosul az összes cselekmény, de a lényeget a tagokban, a képességeikben, valamint a tetteikben kell keresni - akinek az egyik tetszik, annak szerintem a másik is fog.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Sötét örvény
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 686 oldal
Borító ár: 3.499,- Ft
Fordította: dr. Mátics Róbert
A mű eredeti címe: The Rook
Sorozat: Checquy-akták
Folytatás:
2.) Stiletto
Kategória: urban fantasy, krimi, misztikus,
poszthumán

A könyv fülszövege remekül összefoglalja a kiinduló helyzet lényegét: Myfanwy Thomas egy londoni parkban ébred, halottak veszik körül. Az emlékei eltűntek, így a korábbi énje által hátrahagyott információkra kénytelen támaszkodni, hogy túléljen. Hamarosan rájön, hogy ő egy Bástya, magas beosztású kém egy titkos ügynökségnél, ami a természetfeletti fenyegetésekkel szemben védi a világot. A szervezetbe azonban tégla épül be, aki meg akarja ölni őt.

Valamiért azt gondoltam, hogy ez lesz az a történet, amely csak úgy hipp-hopp beszippant, amelyet csak úgy sitty-sutty elolvasok, de végül nem így lett. Nem volt hipp-hopp, és nem volt sitty-sutty. Helyette viszont közel másfél hétig olvastam a majd hétszáz oldalas történetet, közben pedig igyekeztem eligazodni a természetfeletti eseteket kivizsgáló, bonyolult felépítésű és működésű kémszervezet működésében és ügyeiben. A fantasztikus képességű szereplők, a poszthumán elemek, illetve a főszereplő amnéziája sem tették könnyebbé a helyzet értelmezését, valamint a titok felgöngyölítését.

Milyen is ez a regény? Mármint azon kívül, hogy jó? Egy alternatív jelenben játszódó poszthumán elemekkel tarkított, urban fantasy-ba oldott kémregény, amelyben van egy egészen halovány horror beütés, és mindezek mellett felveti a fejét némi chick lit hangulat is. Nyugalom, nem is olyan sokára mindent megmagyarázok, a kijelentésem minden részletét kifejtem bővebben.

Szóval adva van a főszereplőnk, aki elvesztette az emlékeit, de akinek a korábbi énje elképesztő mennyiségű levelet hagyott hátra, mindenféle fontos információkkal. Az olvasók tehát az új személyiségű Myfanwy-val (ejtsd: Miffáni) együtt ezekből a levelekből ismerhetik meg a Checquy szervezetét (a kiejtés francia hatásra: Seki), az ott dolgozókat, a fontosabb pozíciókat betöltő személyeket, valamint egyéb természetfeletti eseményeket és jelenségeket. Ez elsőre nagyon jól hangzik, és bár rengeteg összetett világú, háttértörténetű regényt olvastam már, arra nem számítottam, hogy ilyen mértékben fulladozni fogok az információkban. Rengeteg személy és esemény, a kémszervezet felépítésének bemutatása adja a világ alapját, az olvasó pedig csak győzze felfogni azt, ami az oldalakról zúdul rá.

"A nemzet számára eszköz vagyunk, a Brit-szigetek kincse. Akik a Checquy Társaságban dolgozhatnak, megtehetik mindazt, amit senki más nem, ők a királyság titkos fegyvere."

A történet fő szálát a jelenkori történések adják, amelyeket időnként megszakítanak a korábbi Myfanwy által írt - eléggé terjengős, de azért lényegi információkat is bőven tartalmazó - levelek. Ami a regényszerkezet előnyét adja, egyben az jelenti a hátrányát is: a jelenkori történéseket széttördelik a borítékban zárt üzenetek, ezért egy kicsit nehezen szippantott be az olvasmány, csak időnként ragadtak magával az események.

"A Checquy Tanácsa egy végrehajtó hatalommal felruházott vezető testület, aminek az a feladata, hogy felügyelje az egész szervezet működését. és miután a sakkjáték elterjedt a Brit szigeteken, a Checquy hierarchiája a sakkbábuk köré rendeződött. Ez egy szörnyű rendszer." 

Pedig ez egy nagyon jól felépített, részletgazdag világ, amelynek szereplői is nagyon egyediek, és elképesztően jó ötleteket vonultat fel a szerző. Kezdésnek mindjárt ott van Myfanwy, aki az érintésével sok mindent el tud érni, vagy éppen Gestalt, akik kapásból mindjárt négyen vannak - és ők még csak a bástyák. De egy Checquy nevezetű szervezetben lennie kell még huszároknak, futóknak, gyalogoknak és persze királynak és királynőnek is - bár mivel olyan országban játszódik a történet, ahol az államforma királyság, ezért ebben az esetben a Lady és a Lord a helyes megnevezés.

"Szokásjog, hogy a bástyák például minden belső konfliktusban konzultálnak, és együttes megoldásra törekszenek. (...)
A futók persze nem futnak... Már jó ideje nem.
A huszárok pedig nem szükségszerűen lovagolnak."

Myfanwy különösen nehéz helyzetben van, mert nincsenek emlékei, viszont az a fenyegetés, ami a korábbi önmaga emlékezetvesztését okozta továbbra sem múlt el, tehát amellett, hogy a napi teendőkben nehezített körülmények között kell helyt állnia, még azt a személyt is meg kell találnia, aki egyszer már az életére tört, és nagy valószínűséggel újra meg fogja ezt tenni. Ez a személy pedig a Tanács tagjai közül valaki, vagyis olyan, akinek hatalma és befolyása van a szervezetben.

Nos, az alternatív jelen miatt az urban fantasy közeg tehát adott, a kémregényhez szükséges alapokat maga a szervezet biztosítja, a horror elemekre a természetfeletti jelenségek felderítése és megoldása közben bukkantam rá - vannak közte eléggé véres, illetve egyéb testnedvekben cuppogós jelenetek is -, a chick lit hangulatot pedig maga a főszereplő hölgy viselkedése hozta be a regénybe. Ez utóbbi azért is furcsa elem, mert a történet szerzője egy férfi, de Myfanwy viselkedése, időnkénti csetlése és botlása többször is ezt a gondolatot keltette életre bennem. Már csak a poszthumán összetevő maradt ki a felsorolásból, de ennek a jelenlétét anélkül kell elhinnetek nekem, hogy belemerülnék a részletekbe, mert az eseményekkel kapcsolatban nem akarok elárulni semmi lényeges dolgot.

Fontos infók, nyomok és utalások megjelölve. :)

Már a kötet legelején rájöttem, hogy jobban járok, ha a lényeges információkat megjelölöm, és ugyanezt tanácsolom minden olvasónak - még jó, hogy legutóbb több színű post it készletet szereztem be, mert szükségem is volt majdnem mindegyik árnyalatra. A színkódokkal most nem untatnálak titeket, a végeredményt viszont a képen láthatjátok. Remélem, hogy ez a rengeteg jelölés a későbbiekben is a segítségemre lesz, amikor fel kell majd elevenítenem ennek a résznek az eseményeit és szereplőit.

Jól kitalált és még jobban összerakott sorozatkezdő kötetet olvashattam. Kicsit nehezen rántott magával, a folyamatos megszakítások miatt időnként darabosnak éreztem, az elképesztő mennyiségű információt nem volt egyszerű feldolgozni, Myfanwy levelein pedig folyton bealudtam - némelyiken többször is, sűrű egymásutánban -, de ettől függetlenül ezt még mindig egy jó és olvasásra ajánlott regénynek tartom. Igazi kémjátszma - szervezeten belül és azon kívül is -, titkok és motivációk mindenütt, kiegészítésként kellő mennyiségű akció és humor. Jó kis egyveleg, kellő szilárdsággal lefektetett alapok, amelyekre a későbbiekben bőven lehet építkezni, mert el fogja bírni a későbbi kötetek - véleményem szerint mozgalmasnak ígérkező - eseményeit is.

Posted in: 8 pontos,Checquy-akták,Daniel O'Malley,könyvértékelés,Könyvmolyképző,krimi,poszt/transzhumán,Sötét örvény,urban fantasy