hétfő, május 07, 2012
Shanara
Ez a könyv is azok között volt, amelyeknek már a fülszövege felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan bele is került a kosárba és szaporán hozta is a futár. Az olvasásnál picit várt a sorára, mert az Ad Astra Kiadó annyi jó könyvet adott ki egyszerre, hogy választanom kellett, melyiket olvassam először. :)
A történet egy alternatív világot, alternatív jelent mutat be, ahol azokat az embereket, akik más halálát okozzák egy átok sújtja: állatok szegődnek melléjük. Az állattársak felhívják a figyelmet az elkövetett bűnre, ugyanakkor különleges képességekkel is felruházzák gazdáikat. Az állatok és a képességek is végtelenül sokfélék lehetnek. A jelenség az egész világon elterjedt, mindenütt másként reagáltak rá. Történetünk Johannesburgban, Dél-Afrikában játszódik, ahol Zinzi December Lajhárral él együtt. Lajhárt akkor kapta társnak, amikor a testvére halálát okozta. Különleges képessége pedig az elveszett tárgyak megtalálása lett. Személyek megkeresését nem vállalta el. Eddig. Most azonban úgy hozza az élet, hogy elvállalja egy popsztár ikerpár egyik tagjának felkutatását.
Javarészt E/1 módban íródott a regény, azaz Zinzi szemszögéből látjuk az eseményeket. Azért mondom, hogy javarészt, mert a fejezetek között felbukkannak újsághírek, egyéb tanulmányok, az állatjelenséget bemutató leírások, amelyek természetesen mellőzik az E/1 írásmódot.
Az állatiasodás jelenségét szerzett aposzimbiotikus familiarizmusnak (SZAF) nevezi a könyv, amely kifejezés teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. Csakúgy, mint Lajhár és Mongúz. Szívesen megdögönyöztem volna őket párszor. :) Véleményem szerint az írónő elég alaposan átgondolta a regény alapötletéül szolgáló állatiasodás különböző előnyeit, hátrányait, jellegzetességeit, járulékos hozzávalóit. Olvashatunk különböző elméleteket a jelenség kialakulásáról. Bepillanthatunk az emberek reakcióiba, hogyan is viszonyulnak a bűnösökhöz, magunk a bűnösök hogyan viselik ezt az eléggé nyílvánvaló megbélyegzést. Ugyanakkor érdekes az állatok felbukkanása. Nincs benne követhető, felfogható logika, nem számítanak a kontinensek, az éghajlati övek. Egy pingvin lehet állattárs Pakisztánban, egy ausztrál börtönben feltűnik a tapír a semmiből. Ugyanez vonatkozik a sokféleségre is: pillangótól kezdve, a mókuson, a mongúzon keresztül, a pumáig, medvéig bármi lehet a bűnös társa. Van, aki elrejti, van, aki nyíltan viseli állati "kiegészítőjét". A könyv elég terjedelmes része leginkább ez utóbbi témát boncolgatja. Az előítéletek sokasága, a bűnösök élete, a megbélyegzések és az újrakezdés rögös útja. Én ezt éreztem a köny igazi mondanivalójának.
Átgondolt az állatokkal benépesített társadalmi réteg mindennapi élete. Az írónő nem felejtette el, hogy az állattársak élőlények és megteremtette számukra a napi szükségleteiket. A börtönben az állatoknak is volt étkezdéjük, a bárokban létezik karám-megőrző. Ugyanakkor az ember és az állat nem lehet nagyon távol egymástól, mert egyik fél sem igazán bírja, ha elválasztják a másiktól. Nagyon tetszett az állatok intelligenciája, közreműködésük a történetben.
Sokat emlegeti a könyv az Örvényt, ami elnyeli a bűnös lelkeket, ha állattársuk elpuszul. A könyv utolsó harmadában végre leírást is kapunk róla és olvashatjuk a hatását. Érdekes azonban, hogy az ember halálakor az állattárs tovább él, bár megváltozik.
Zinzi egy vagány csaj, de mégis hiányzott belőle valami, ami miatt nem tudtam igazán megkedvelni. Talán mert a könyv első felében annyira csak sodródik az árral, annyira csak az események felszínén tevékenykedik. A történet utolsó harmadában vált igazán szimpatikussá a számomra. Ott éreztem igazán, hogy szorult bele azért rendesen spiritusz. A történet is igazán az utolsó harmadban kezdett felpörögni. Már épp kezdtem elveszteni a reményt, már épp kezdtem csalódottá válni, hogy ez mégsem az én könyvem, amikor a végkifejlet rácáfolt a negatív gondolataimra. Szerencsére.
A könyvben vannak véres jelenetek és elhangzanak káromkodások is (néha elég cifrák), ezért ezekre érdemes felkészülni azoknak, akiket érzékenyen érint. Viszont a jelenleg sikerkönyeknek számító urban fantasy kötetekhez képest nem tartalmaz szexjeleneteket. Üdítő változatosság. :)
Rákerestem a könyv külföldi borítóira és azt kell mondanom, hogy a magyar borító kimagaslóan jó, sokkal jobb, mint a többi kiadásé. A könyv kivitelezésére továbbra is a gyönyörű és hibátlan kifejezés az egyedüli, ami az eszembe jut.
Nagyon egyedi, mágiával átszőtt világot teremtett az írónő. Az egzotikus környezet is igazán jót tett a cselekménynek. Kimagasló élmény olyan könyvet olvasni, ami nem Amerikában játszódik. Az állatok hihetetlen szereplők. Élettel töltik meg az egész kötetet.
Urban fantasy rajongóknak kötelező elolvasni, mert nagyon egyedi ez a kötet a műfajon belül. Igazi csemege, igazi felüdülés és határozottan nem az amerikai kontinensről származik. Akik viszont csak egy enyhe mágiával átszőtt, nyomozós sztorit akarnak olvasni, azok is megtalálják ebben a kötetben az elvárásaikat. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az embert mindig a saját, önös érdekei vezetik. Tisztelet a kivételnek.
Átgondolt az állatokkal benépesített társadalmi réteg mindennapi élete. Az írónő nem felejtette el, hogy az állattársak élőlények és megteremtette számukra a napi szükségleteiket. A börtönben az állatoknak is volt étkezdéjük, a bárokban létezik karám-megőrző. Ugyanakkor az ember és az állat nem lehet nagyon távol egymástól, mert egyik fél sem igazán bírja, ha elválasztják a másiktól. Nagyon tetszett az állatok intelligenciája, közreműködésük a történetben.
Sokat emlegeti a könyv az Örvényt, ami elnyeli a bűnös lelkeket, ha állattársuk elpuszul. A könyv utolsó harmadában végre leírást is kapunk róla és olvashatjuk a hatását. Érdekes azonban, hogy az ember halálakor az állattárs tovább él, bár megváltozik.Zinzi egy vagány csaj, de mégis hiányzott belőle valami, ami miatt nem tudtam igazán megkedvelni. Talán mert a könyv első felében annyira csak sodródik az árral, annyira csak az események felszínén tevékenykedik. A történet utolsó harmadában vált igazán szimpatikussá a számomra. Ott éreztem igazán, hogy szorult bele azért rendesen spiritusz. A történet is igazán az utolsó harmadban kezdett felpörögni. Már épp kezdtem elveszteni a reményt, már épp kezdtem csalódottá válni, hogy ez mégsem az én könyvem, amikor a végkifejlet rácáfolt a negatív gondolataimra. Szerencsére.
A könyvben vannak véres jelenetek és elhangzanak káromkodások is (néha elég cifrák), ezért ezekre érdemes felkészülni azoknak, akiket érzékenyen érint. Viszont a jelenleg sikerkönyeknek számító urban fantasy kötetekhez képest nem tartalmaz szexjeleneteket. Üdítő változatosság. :)
Rákerestem a könyv külföldi borítóira és azt kell mondanom, hogy a magyar borító kimagaslóan jó, sokkal jobb, mint a többi kiadásé. A könyv kivitelezésére továbbra is a gyönyörű és hibátlan kifejezés az egyedüli, ami az eszembe jut.
Nagyon egyedi, mágiával átszőtt világot teremtett az írónő. Az egzotikus környezet is igazán jót tett a cselekménynek. Kimagasló élmény olyan könyvet olvasni, ami nem Amerikában játszódik. Az állatok hihetetlen szereplők. Élettel töltik meg az egész kötetet.
Urban fantasy rajongóknak kötelező elolvasni, mert nagyon egyedi ez a kötet a műfajon belül. Igazi csemege, igazi felüdülés és határozottan nem az amerikai kontinensről származik. Akik viszont csak egy enyhe mágiával átszőtt, nyomozós sztorit akarnak olvasni, azok is megtalálják ebben a kötetben az elvárásaikat. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az embert mindig a saját, önös érdekei vezetik. Tisztelet a kivételnek.
Pontszám: 8
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 360 oldal
A mű eredeti címe: Zoo City
A mű eredeti címe: Zoo City
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)
Posted in: 2012,8 pontos,Ad Astra,fantasy,könyvértékelés,Lauren Beukes,urban fantasy
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése