Kresley Cole: A démonkirály csókja (Halhatatlanok alkonyat után 7.)

A könyvvel közös történetünk eléggé kalandosan, feszültségekkel telítetten alakult, hosszú várakozást követően és kerülőutak megtételével vehettem végre kezembe a saját példányomat, majd hirtelen további két kötetet is a magaménak tudhattam belőle. Szóval ez van, ha egy üzlet beindul… Könyvrendelésem kálváriájának történetét már megosztottam veletek, ezért itt most nem is fejteném ki részletesebben az esetet.

A sorozat előző részében már találkoztam Rydtsrommal, a démonok királyával, Cadeon testvérével. Kellőképpen kíváncsi is lettem rá, hiszen a könyv elején egy csodálatos, de gonosz nő ejti fogságba a határozott és a népének végletekig elkötelezett, trónjától megfosztott uralkodót, majd a történet vége felé ismételten feltűnik, de akkori állapota leginkább az őrülethez volt hasonlítható. Persze, hogy érdekelt vajon mi is történhetett vele, hogyan szabadult meg és miért került olyan állapotba, amilyenben láthattam.

Rydstrom kilencszáz évvel ezelőtt elvesztette a Tornint, királyságának központi erődjét és ezzel együtt a koronáját és a királyságát is. Az elmúlt évszázadokat azzal töltötte, hogy kereste a lehetőséget a trónja visszafoglalására, amikor azonban közel kerül a megoldás az egyik legnagyobb varázslónő, az Illúziók Királynője ejti őt fogságba. Sabine nem titkolja a célját, vagyis azt, hogy teherbe akar esni a démontól, akinek leszármazottja jelenti a kulcsot a Lelkek kútjához.

Az előző kötet pörgős és nagyon is kedvemre való cselekménye után meglepett, hogy ennek a résznek az első felében gyakorlatilag semmi nem történik és a fő cselekményt a már-már szadizmusba hajló, erőteljes DBSM jelleget magán viselő szexuális „kínzás” (nem tudok rá jobb kifejezést) jelenti. Értem én, hogy így volt igazán átérezhető a démon szenvedése és eltökéltsége, de akkor is túlzásnak tartottam. Fellélegeztem, amikor kb. a könyv felénél változott a helyszín és végre túlléphettem a töményen szexuális töltetű jelenetek olvasásán, valamint végre valami cselekményre is sor került.

Amennyire jelen volt az írónő az előző kötetben, annyira idegennek éreztem a stílusát ebben a történetben. 

Forrás

Nem igazán volt mélysége, nem érintett meg az izgalma. Gyakorlatilag két dühös lény folyamatos párharca elevenedett meg a lapokon. Amennyire tetszett és szimpatikus volt Sabine talpraesettsége és gonoszkodó stílusa, annyira idegesített az arroganciája és a felsőbbrendűsége. Eléggé ellentmondásos személyiségnek tűnt az én szememben. Rydstrom népe iránti elkötelezettsége és kitartása figyelemre méltó, ugyanakkor nem tudott a szívem közelébe férkőzni. (Ha választani lehetne a két testvér közül, akkor bizony a "megbízhatatlan" Cadeon mellett tenném le a voksom.) Ugyanakkor az indulatos Rydstrom figurája nagyon tetszett. (Az is lehet, hogy velem van valami baj?) Olyankor legalább volt benne valami igazán démoni. 

Nagyon tetszettek viszont azok a jelenetek, amelyek már az előző kötetben is szerepeltek, de értelemszerűen jelen esetben a másik fél szemén keresztül ismerhettem meg az eseményeket. Ezek közé tartozott Rydstrom balesete, illetve az a rész, amikor Cadeon meglátogatja az otthonában.

Az írónő már megint behozott olyan momentumokat, utalásokat, amelyek miatt várom a következő kötetet. Kifejezetten érdekel például, hogy kik is azok a vrekenerek?

Ismételten nem tudom szó nélkül hagyni a borítót, amely miatt ez a könyv az eddig magyarul megjelent köteteket figyelembe véve a sorozat legrondább és legvisszataszítóbb darabja lett. Miért kellett ez a teljes oldalt kitöltő, hamuszürke színű hát borítóképnek? Nem igazán értem. Őszinte véleményem az, hogy aki ezt a borítót tervezte súlyos ízlésficamban szenved. Egyetlen dolgot viszont pozitívumként könyveltem el, végre vége van a vámpírozásnak és végre összecseng a kötet magyar címe az eredeti változattal. Nem elhanyagolható szempont.

A másik nagy észrevételem a sorozattal kapcsolatban, hogy az eddig megjelent hat részt magyarosítását öt fordító követte el. Ez önmagában még nem lenne probléma, de akkor a szerkesztő szánjon egy kicsit több időt a szövegre és ne szerepeljen az Örökösödés helyett Trónusok Háborúja (bár gondolom, hogy ez a kifejezés nem véletlen), vagy az előző kötetben emlegetett Edény helyett Vessel a szövegben. A fordítással más szempontból nem volt problémám és minden elismerésem az egyébként férfi fordítóé, aki derekasan kiállta az erotikus jelenetek jelentette próbát. 

Nem mondom, hogy nem tetszett ez a rész, de nem is tartom a sorozat legjobbjának. Az viszont teljességgel biztos, hogy a magyarul eddig megjelent sorozatok közül ez a rész tartalmazta az én megítélésem szerint a legtöbb erotikus jelenetet és a legkevesebb cselekményt. De kell ilyen is a sorozatba. Ellenben reménykedem, hogy a következő ismételten mozgalmas és bizsergető lesz. 

Pontszám: 7 pont
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 401 oldal
Eredeti cím: Kiss of a Demon King

A sorozat kötetei:
1.) The Warlord Wants Forever - Meseszép Myst (valkűr) és Nikolai Wroth (vámpír)
2.) Vámpíréhség - Emmaline Troy (félig valkűr, félig vámpír) és Lachlan McRieve (vérfarkas)
3.) Vámpírszerető - Dermedtszívű Kaderin (valkűr) és Sebastian Wroth (vámpír)
4.) Vámpírharc - Hőn Áhított Mariketa (boszorkány) és Bowen McRieve (vérfarkas)
5.) Vámpírvér - Néomi Laress (szellem) és Conrad Wroth (vámpír)
6.) Vámpírzóna - Holly és Cadeon Woede (démon)
7.) A démonkirály csókja - Sabine és Rydstrom Woede (démon)
8.) A tél halálos csókja/Az érinthetetlen (Daniela (valkűr, jégamazon) és Murdoch Wroth (vámpír)
9.) A gyönyör sötét hercege - Lucia (valkűr) és Garreth McRieve (vérfarkas)
10.) A sötétség démona - Carow Graie (boszorkány) és Malkom Slaine (scarba)
11.) Az álmok sötét harcosa - Ragyogó Regin (valkűr) és Aidan/Declan Chase (berserker)

12.) Vámpírbosszú - Lothaire (vámpír) és Elizabeth Peirce (halandó)

13.) Árnyak hercege - Bettina (félig démon, félig varázsló) és Trehan Daciano (vámpír)

14.) Elfojtott üvöltés - Chloé Todd (szukkubusz) és Uilleam McRieve (vérfarkas)

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.) 

Posted in: 7 pontos,démon,Halhatatlanok alkonyat után,könyvértékelés,Kresley Cole,paranormális romantika,Ulpius-ház