John Scalzi: Vének történetei és más írások (Vének háborúja)

John Scalzi volt az, akinek műveit olvasva megkedveltem a katonai sci-fit, ami egyébként engem is igazi meglepetésként ért, tekintve, hogy nem igazán kedvelem a modern hadviselésről szóló elbeszéléseket. Ahogyan az is érdekes, hogy a múltban játszódó összecsapásokkal és - ezek szerint - a jövő fegyveres konfliktusaival sincs problémám - csak ne a jelenben játszódjon az adott cselekmény.

Scalzi stílusa és a Vének háborúja sorozat történetei igazi rajongótábort gyűjtött maga köré kis hazánkban, aminek köszönhetően megjelenhettek a szerző azon írásai is, amelyekre a sorozatindításkor még esély sem volt. Mi ez, ha nem sikertörténet - és ez szerintem a hazai kiadót is ugyanúgy meglepte, mint az olvasókat. De száz szónak is egy a vége: örülök annak, hogy így alakultak a dolgok.

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 199 oldal
Borító ár: 2.680,- Ft
A kötet az alábbi eredeti kiadványokat tartalmazza:
Miniatures, The Sagan Diary, Questions for a Soldier
Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény:
1.) Vének háborúja
2.) Szellemhadtest
3.) Az utolsó gyarmat
4.) Zoë története
5.) A lázadás hangjai
6.) Árnyékszövetség
Műfaj: sci-fi, novella
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Mondom ezt annak ellenére, hogy általános jelenség az éppen adódó hullám meglovagolása, vagyis ahogy ezt kevésbé szépen mondják: húzzunk le még egy bőrt a sorozatról és adjunk ki mindent, még azt is, aminek nem sok köze van az adott univerzumhoz. Mint rajongó azt mondom, hogy felőlem jöhet, mert ha valami tetszik, akkor úgy is megveszem, ha meg elegem van már belőle, akkor nem. Jelen esetben úgy érzem, hogy inkább a szolgáljuk ki a rajongókat és adjunk ki mindent, amit szereznének helyzet lesz a hihetőbb.

A Vének történetei és más írások kicsit a hullám meglovaglása és az újabb bőr lefejtése kategória, de igény volt rá, tehát megjelent. Ismét kijelentem: nem bánom. A kiadvány címe ékesszólóan beszél, nagyon kifejező, ugyanis a vének történetei olyan mennyiségben vannak jelen a kötetben, hogy éppen csak kiérdemelték a többesszámot, a többi az bizony teljesen másról szól, nincs köze a vénekhez - bár azok stílusa is vitathatatlanul Scalzi.

A rövid  - alig kétszáz oldalas - kötetecske meglepően sok írást tartalmaz, amelynek oka, hogy a két hosszabb - összesen közel kilencven oldalt kitevő - vének történet mellett a többi írás az úgynevezett ötpercesek kategóriába tartozik. Ahogy a szerző is megemlíti az előszóban az írások a négyszázötven és kétezerháromszáz szó közötti terjedeleműek - vagyis gyorsan olvashatók.

Akkor következzenek a vének: egy írást kapott John Perry és egy másikat Jane Sagan. Perry éppen Újgoa lakosainak kérdéseire válaszolgat. A történet időrendben a Vének háborúja kötet eseményei után, illetve Az utolsó gyarmat című regényben olvasott történések előtt játszódik. Perry itt még katona, de már igencsak közeleg a letepedésének ideje. Pattogós, vicces, szókimondó szöveg - ahogy azt Perrytől és persze Scalzitól megszokhattam.

A második történet ugyanebben az időszakban játszódik, Jane készül új, a telepes élethez megfelelő testet ölteni, akaratlanul is rögzíti gondolatait az agygépében, amelyet aztán kinyernek és elemezni kezdenek. Jó lehetett volna, sok lehetőséget rejtett magában a szituáció, azonban ilyen unalmasat régen olvastam a szerzőtől - a közel hatvan oldal terjedelmű szöveg olvasása közben háromszor sikerült bealudnom. Mr. Scalzi, ez nagyon gyenge volt - de legalább az univerzumhoz tartozott, bár semmit sem adott hozzá.

Azt hittem, hogy az apró sztorikkal lassan fogok haladni, de csak olvastam egyiket a másik után és meglepően hamar a kötet végére értem. Stílusukat, formájukat, mondanivalójukat és terjedelmüket tekintve elé változatos a kép: van, ami tetszett és van, ami annyira nem - ez általában így szokott lenni a novellák esetében.

Abban mindegyik megegyezik, hogy Scalzi olyan helyzeteket vet papírra, amikor már megszokott az idegenek jelenléte, adott esetben keverednek a fajok, viszont mindegyik megtartja a saját szokásait, kultúráját és persze az egész hihetetlenül félreérthető, adott esetben vicces, bár könnyen katasztrófába hajló helyzeteket eredményezhet. Erről, vagy valami hasonlóról szólnak a "Jártak-e nálatok idegen állatok?", az "Új direktívák az alkalmazott-manxtse viszonyt illetően", az "Élet a Földön: ember-idegen kapcsolatok", a "Reggeli közlemények a zavart fiatalok Lucas kevert fajú iskolájában", vagy éppen a "Fontos ünnepek a Gronghun" című írások. 

Érdekesek és éppen ezért nagyon különlegesek az egyedi nézőpontú írások, mint a "Plútó kitálal", "A másik nagy micsoda", vagy éppen "Az okoskészülékeid a hátad mögött rólad beszélnek". Nagyon élveztem ezeket a történeteket.

A lehetséges jövő elevenedik meg a beszédes című "Levelek egy lehetséges jövőből" című írásban, valamit azt is megtudhattam, hogyan érkezett el "A joghurt világuralma". Olvasási időben kb. öt perc, az MI-k azonban tizenöt másodperc alatt eldöntötték, hogy szükség van-e az emberiség kiírtására - erről is szó van az egyik történetben.

Megtudhattam milyen az, amikor Scalzi unatkozik a repülőn és csak a twitter van elérhető közelben. Valamint olvashattam interjút egy szuperhős ügynökkel, egy szupergonosz-elemzővel, illetve egy ügyvéddel, aki az egész világ ellen nyújt be keresetet.

Szóval kifejezetten vegyes a kép, de nincs ezzel semmi baj, mert a változatosság gyönyörködtet és én magam is meglepődtem azon, hogy milyen hamar lecsúsztak ezek az írások. Ha a vének univerzuma nem is, de a Scalzi univerzum sokkal színesebb lett. Kár lett volna kihagyni ezt a kötetet - a megjelenések és az olvasmányok sorából egyaránt.

Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,John Scalzi,katonai sci-fi,könyvértékelés,novellaválogatás/antológia,Vének háborúja