szombat, június 24, 2017
Shanara
Ez a regény ékes példája annak, hogy nem is lenne szükségem annyi új kötetre, hanem elég lenne időnként újraolvasnom a régieket - kellő idő elteltével totálisan új élményként hatnak. Ebből a történetből is csak arra emlékeztem, hogy van egy boszi, meg egy vámpír, akik együtt laknak egy templomban, meg a boszi nyomozótársa egy pixi. Nos, ez tényleg így is volt, de ezen kívül minden más teljesen ismeretlennek tűnt az újraolvasás alkalmával. És ami a legjobb az egészben, hogy még jobban is tetszett, mint amikor első alkalommal olvastam. Fura egy szerzet vagyok, tisztában vagyok vele, de én már így maradok.
 |
| Értékelés: 8/10 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Vörös pöttyös Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 530 oldal Fordította: Bódi Virág, Pollák Tamás Borító ár: 2.999,- Ft Eredeti cím: Dead Witch Walking Sorozat: Hollows Folytatás: 2.) A jó, a rossz és az élőhalott 3.) Bárhogyan, csak holtan ne 4.) Egy maréknyi bűbájért 5.) For a Few Demons More 6.) The Outlaw Demon Wails 7.) White Witch, Black Curse 8.) Black Magic Sanction 9.) Pale Demon 10.) A Perfect Blood 11.) Ever After 12.) The Undead Pool 13.) The Witch With No Name Műfaj: urban fantasy, akció |
A történetbeli világ majdnem olyan, mint a miénk, azzal a különbséggel, hogy a természetfölötti lények felfedték magukat és jelenleg szerves részét képezik a társadalomnak. Illetve csak képeznék, mert bizony ellenállás az volt és van bőven, az ember nem az a természet, aki olyan nagyon könnyen elfogadja a másságot és a különbözőséget. De ez egy másik kérdés... Mert, hogy a főszereplő boszinak - Rachel Morgan - a saját fajtáján belül is pont elég problémája akad. Az apja is fejvadász volt, ő is az lett, de hiába tud és akar, a főnöke nem elégedett a teljesítményével. Ha már egyszer finanszírozták a tanulmányaidat és az Inderland Biztonsági Szolgálat kötelékébe kerültél, nem olyan egyszerű kilépni onnan - aki legutóbb megtette cafatokra robbant a saját verandáján. Amikor azonban Rachel elkap egy koboldot és a lény a szabadságáért cserébe három kívánság teljesítését kínálja fel, a boszi kihasználja a lehetőséget arra, hogy megússza a megtorlást. Vele együtt egy másik fejvadász, Ivy is - aki vámpír -, kilép a cégtől. Ez az utóbbi lépés kihúzza a főnökségnél a gyufát, Ivy távozásával is Rachelt okolják, ezért a laza lelépés helyett most már a boszi élete a tét, kezdődhet a boszorkányfutam. Rachelt csak egy dolog mentheti meg: ha bebizonyítja, hogy a főnöke nem játszik tisztességesen. Korábbi fejvadász társai elől menekülve nyomozásba kezd, egy olyan ember után kutat, aki fedhetetlen és mindenki más fölött áll. A tétek hatalmasak, az események pedig kiszámíthatatlanok. A biztonsága pedig csak a saját leleményességén múlik, no meg egy vámpírén, egy pixi családén, és még néhány önként jelentkezőén.
A regény alapját képező egész természetfeletti mizéria és társadalmi átalakulás egy teljesen ártalmatlannak látszó zöldség, a paradicsom, illetve egy éteri nevű vírus, az Angel kombinációjának eredményeként jött létre. A vírus megtizedelte az embereket, nem úgy az inderlandiakat, akik viszont immunisak rá. Ez persze csak növelte az emberek és az inderlandiak közötti bizalmatlanságot és ellentétet. Az emberek számára a paradicsom, illetve minden abból készült étel pedig felér egy halálos fenyegetéssel.
A világ tehát eléggé különleges, a problémák azonban nagyon is ismerősek. Rachel első körben egy szerencsétlen és esetlen szereplőnek tűnik, pedig van ám tehetség és gógyi is a lányban - még ha nem is minden alkalommal tesz erről tanúbizonyságot. Akárhogy is van, könnyű átérezni a boszi problémáját és a helyzetét, mert ami nem működik, azt bizony nem kell erőltetni. Persze igazán érdekessé akkor válik a dolog, amikor a lány kilép a Szolgálattól. Mondjuk azt nem sikerült megértenem, hogy egy inderlandi, aki ráadásul tehetséges boszorkány is, miért tud kevesebbet a természetfeletti világ lényeiről, mint egy tripper... akarom mondani snacky... ööö...akarom mondani, egy ember. Ez azért kissé csorbította a hitelesség látszatát.
A regény eleje eléggé töménynek érződik. Meg kell ismerni a világ felépítését, az alapszabályait és a különféle lényeket, mindezt eléggé egyedi kifejezések használatával - közben pedig halad a cselekmény. Ez így együtt elrettentő is lehete, de senki számára ne legyen az, mert nagyon megéri az alapos bemutatás és persze legalább ennyire a szövegre való odafigyelés és a részletek értelmezése.
Mert egyébként a történet kifejezetten jó, az alapszitu pedig nagyon is érdekes. Egy boszi és egy vámpír egy templomban, amelynek kertjében egy pixi család áll őrt, a szemben lakó szomszéd pedig több, mint rejtélyes. A regény hemzseg a különféle lényektől: tündérektől, élő vámpíroktól - akik vagy aktívak, vagy nem -, holt vámpíroktól, bosziktól és boszorkányinasoktól, démonoktól, vérlényektől és mindenféle egyéb szerzetektől.
Rachel bérgyilkosok elől való menekülése és a nyomozása kellően izgalmas. És persze röhögést kiváltó jelenetekkel is bőven lehet találkozni: mint egy urban fantasyba oltott chick lit, illetve akció és kalandregény. Van itt betötörés és kitörés, átvágás és átváltozás, cselszövés és harc, vakmerő és furmányos akciók tömege. És ez még csak a kezdet, mert éppen csak megismertük a világot, a főhősöket, illetve a problémáikat, éppen csak elkezdtek egy új életet. De annyi még a lehetőség és a titok...
Hmm... mondjuk maradt bennem jó néhány kérdés az igazán izgalmas és mozgalmas cselekményű kötet végén, de végül is ezért beszélünk sorozatról. Például nagyon érdekelne, hogy Ivy miért égetett fel maga mögött minden hidat? Miért érte meg neki az egész cirkusz és az a rengeteg pénz, amit kifizetett az IS-től való távozásakor, hogy gyakorlatilag Rachel testőrévé váljon? És azért Nick is nagyon érdekes figura, mert szerintem többet tud, mint amit eddig megmutatott magából, pedig az sem volt éppen kevés. Hasonlóan különleges szereplő Keasley is, akire roppant mód kíváncsi vagyok. És persze ott van az a bizonyos jel és a cserébe adott ígéret, amit tutira számon fog még kérni a vakmerő boszin az a bizonyos lény. Akiről egyébként még mindig nem tudni, hogy ki idézte meg. No, és az sem derült ki, hogy milyen lény is Trent Kalamack.
Nagyon jó volt ez, tetszett - sőt sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra -, és nagyon boldog vagyok, hogy most végre elérhető a folytatás is - mi több, a folytatások, mert már négy kötetnél járunk a magyar kiadásban - bár a borítón díszelgő pötty színét nem tartom szerencsés választásnak. Azért van még mit behozni a lemaradásból, mert eredeti nyelven már tizenhárom kötet jelent meg és a sorozat még nem lezárt. Remélem, hogy Rachel végig ilyen vakmerő, bohókás és mégis talpraesett marad, a testőrei pedig legalább olyan hatékonyak, mint eddig. Azért várom a változást, mert a kis boszi így is elég tehetséges, de mindig van hová fejlődni - és gondolom az ügyek is egyre bonyolultabbak lesznek, Szóval igen, akarom a folytatást, és hamarosan sort is fogok rá keríteni.
A regény alapját képező egész természetfeletti mizéria és társadalmi átalakulás egy teljesen ártalmatlannak látszó zöldség, a paradicsom, illetve egy éteri nevű vírus, az Angel kombinációjának eredményeként jött létre. A vírus megtizedelte az embereket, nem úgy az inderlandiakat, akik viszont immunisak rá. Ez persze csak növelte az emberek és az inderlandiak közötti bizalmatlanságot és ellentétet. Az emberek számára a paradicsom, illetve minden abból készült étel pedig felér egy halálos fenyegetéssel.
A világ tehát eléggé különleges, a problémák azonban nagyon is ismerősek. Rachel első körben egy szerencsétlen és esetlen szereplőnek tűnik, pedig van ám tehetség és gógyi is a lányban - még ha nem is minden alkalommal tesz erről tanúbizonyságot. Akárhogy is van, könnyű átérezni a boszi problémáját és a helyzetét, mert ami nem működik, azt bizony nem kell erőltetni. Persze igazán érdekessé akkor válik a dolog, amikor a lány kilép a Szolgálattól. Mondjuk azt nem sikerült megértenem, hogy egy inderlandi, aki ráadásul tehetséges boszorkány is, miért tud kevesebbet a természetfeletti világ lényeiről, mint egy tripper... akarom mondani snacky... ööö...akarom mondani, egy ember. Ez azért kissé csorbította a hitelesség látszatát.
A regény eleje eléggé töménynek érződik. Meg kell ismerni a világ felépítését, az alapszabályait és a különféle lényeket, mindezt eléggé egyedi kifejezések használatával - közben pedig halad a cselekmény. Ez így együtt elrettentő is lehete, de senki számára ne legyen az, mert nagyon megéri az alapos bemutatás és persze legalább ennyire a szövegre való odafigyelés és a részletek értelmezése.
Mert egyébként a történet kifejezetten jó, az alapszitu pedig nagyon is érdekes. Egy boszi és egy vámpír egy templomban, amelynek kertjében egy pixi család áll őrt, a szemben lakó szomszéd pedig több, mint rejtélyes. A regény hemzseg a különféle lényektől: tündérektől, élő vámpíroktól - akik vagy aktívak, vagy nem -, holt vámpíroktól, bosziktól és boszorkányinasoktól, démonoktól, vérlényektől és mindenféle egyéb szerzetektől.
Rachel bérgyilkosok elől való menekülése és a nyomozása kellően izgalmas. És persze röhögést kiváltó jelenetekkel is bőven lehet találkozni: mint egy urban fantasyba oltott chick lit, illetve akció és kalandregény. Van itt betötörés és kitörés, átvágás és átváltozás, cselszövés és harc, vakmerő és furmányos akciók tömege. És ez még csak a kezdet, mert éppen csak megismertük a világot, a főhősöket, illetve a problémáikat, éppen csak elkezdtek egy új életet. De annyi még a lehetőség és a titok...
Hmm... mondjuk maradt bennem jó néhány kérdés az igazán izgalmas és mozgalmas cselekményű kötet végén, de végül is ezért beszélünk sorozatról. Például nagyon érdekelne, hogy Ivy miért égetett fel maga mögött minden hidat? Miért érte meg neki az egész cirkusz és az a rengeteg pénz, amit kifizetett az IS-től való távozásakor, hogy gyakorlatilag Rachel testőrévé váljon? És azért Nick is nagyon érdekes figura, mert szerintem többet tud, mint amit eddig megmutatott magából, pedig az sem volt éppen kevés. Hasonlóan különleges szereplő Keasley is, akire roppant mód kíváncsi vagyok. És persze ott van az a bizonyos jel és a cserébe adott ígéret, amit tutira számon fog még kérni a vakmerő boszin az a bizonyos lény. Akiről egyébként még mindig nem tudni, hogy ki idézte meg. No, és az sem derült ki, hogy milyen lény is Trent Kalamack.
Nagyon jó volt ez, tetszett - sőt sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra -, és nagyon boldog vagyok, hogy most végre elérhető a folytatás is - mi több, a folytatások, mert már négy kötetnél járunk a magyar kiadásban - bár a borítón díszelgő pötty színét nem tartom szerencsés választásnak. Azért van még mit behozni a lemaradásból, mert eredeti nyelven már tizenhárom kötet jelent meg és a sorozat még nem lezárt. Remélem, hogy Rachel végig ilyen vakmerő, bohókás és mégis talpraesett marad, a testőrei pedig legalább olyan hatékonyak, mint eddig. Azért várom a változást, mert a kis boszi így is elég tehetséges, de mindig van hová fejlődni - és gondolom az ügyek is egyre bonyolultabbak lesznek, Szóval igen, akarom a folytatást, és hamarosan sort is fogok rá keríteni.
Posted in: 8 pontos,boszorkány,fantasy,Hollows,Kim Harrison,könyvértékelés,Könyvmolyképző,urban fantasy,vámpír,Vörös pöttyös
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése