Megan Miranda: A tökéletes idegen

Megan Miranda az előző regényében, a Minden eltűnt lányban a fordított időrenddel vett meg magának, de azzal véglegesen. Ugyan ebben az írásában nem alkalmazta még egyszer ugyanezt a trükköt, de akkor is megérintett a történet lényege, amely - jobban belegondolva - nagyon könnyen előfordulhat a mai világunkban. Mert az emberek egyre kevésbé figyelnek a másikra, mert alig valami információ birtokában ismerősnek fogadunk bárkit, mert sok mindent kiszolgáltatunk magunkról úgy, hogy azzal még csak tisztában sem vagyunk. Szóval igen, a szerző megint talált egy olyan témát, amely teljesen aktuális és elgondolkodtató - és amelyet könnyedén bele tud helyezni abba a kisvárosi környezetbe, amelynek hangulatát annyira érzi, amit annyira jól meg tud ragadni és át tud adni.

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 287 oldal
Borító ár: 3.280,- Ft
A mű eredeti címe: The Perfect Stranger
Fordította: Nagy Mónika
Műfaj: thriller, krimi

Leah Stevens újságíró és elköveti a legnagyobb szakmai hibát, amit csak lehet: a forrását megőrizve meggyanúsít valakit egy szörnyű tettel, aminek a következménye könnyen lehet bírósági per is. Mindezek mellé pedig még egy távoltartási végzést is kiadnak a személye ellen. El kell tűnnie Bostonból  és éppen amikor ezt tervezi, összefut egy régi barátnőjével, Emmy Greyjel, aki épp egy zűrös kapcsolatából menekül. Emmy javaslatára együtt Pennsylvania egyik csendes kisvárosába költöznek, ahol mindketten új életet kezdhetnek. De a csendes kisváros nem is annyira csendes, mint elsőre látszik: a bérelt háztól nem messze megölnek egy Leah-ra kísértetiesen hasonlító nőt, majd néhány nappal később Emmy is eltűnik. Leah meg akarja találni Emmyt, ezért értesíti a rendőrséget. A helyi nyomozó, Kyle Donovan azonban nem találja semmi nyomát az eltűntnek és hamarosan megkérdőjeleződik Leah szavahihetősége is.

Ennek a regénynek az eleje borzasztóan lassú, nagyon komótosan építkezik a történet: némi esemény a jelenből, valamennyi visszaemlékezés és sok-sok értetlenség. Nehéz kibogozni a szálakat, az érzéseket, a történteket, amelyeket Leah szemén keresztül látunk, így amíg az ő fejében kuszák az emlékek és nem kerül elő az újabb, amely helyrerakja az eseményeket, addig az olvasó is a homályban tapogatózik.

A lassúsága ellenére sok minden van ebben a történetben: egy gyilkosság, egy eltűnt személy és a súlyos múlt, amit Leah mindennél jobban őriz - no meg némi szenvedély. És persze ahogy az lenni szokott, minden összefügg mindennel - csak ez nagyon sokáig nem egyértelmű.

Leah a tökéletes személy arra, amibe belekeverték: elesett, segítségre szoruló, kiszolgáltatott, barátkozó és persze olyan múltja van, amit nem akar kiteregetni. És itt jön be a képbe az, hogy vannak emberek akik olyanokat tesznek, amelyek a legtöbbünk fejében soha meg sem fordulna. A tökéletes cselvetés persze nem működne türelem és egy gonoszságában is zseniális elme, valamint ezek szoros kapcsolata nélkül. Ha pedig minden együtt van, mire az áldozat feleszmélne, addigra már régen késő.

Ezen az úton viszi végig az olvasót Megan Miranda és sző olyan hálót az eseményekből, amelyekből nehéz kibogozni a lényeget és amely jóval  összetettebb és régebbre tekint vissza, mint az elején - de még a történet közepén - is gondoltam volna. A lineáris történetvezetés miatt most sokkal könnyebb követni az eseményeket, mint a szerző korábbiakban olvasott regényében, ugyanakkor a történet kellően kusza ahhoz, hogy követelje a figyelmet.

A lassúsága miatt akár unalmasnak is lehetne mondani ezt a művet és magam is így éreztem nem egy esetben, amíg el nem értem a végére, amikor is helyére került minden: az összes egy helyben toporgás, helyenkénti értetlenkedés és persze elmélkedés. A véleményem az, hogy ez a lassúság nem más, mint porhintés, amely arra hivatott, hogy Leah érzései, bizonytalansága jobban átélhetőek legyenek és persze elvonják az olvasó figyelmét, elaltassák a gyanakvását. A végén, újra átgondolva, egészében kell nézni az összes történést. Erre a regényre a befejezését követően rá kell szánni még némi időt, átgondolni a történteket, kielemezni a részleteket és ezt követően értékelni a teljes egészet - teljesen más lesz az értelmezés, a végkövetkeztetés.

Az viszont tény, hogy ha a mozgalmasság nem is azonos, a szerző stílusa jól felismerhető, a téma aktuális és figyelemfelhívó. Megan Miranda továbbra is az a szerző, akinek a műveit olvasni akarom és fogom is - feltételezve, hogy lesz még felnőtteknek szóló regénye és annak lesz magyar megjelenése.

Folytatás »

Megan Miranda: Minden eltűnt lány

Volt egy film, amit közel egy évtizeddel ezelőtt láttam, a 11:14, amelynek cselekményét visszafelé mesélték el a készítők, így derült fény a szereplők tettei közötti kapcsolatra és állt össze minden egy kerek egésszé a végére. Azóta vagyok odáig, meg vissza a fordítva elmesélt történetekért. Sajnos nem akad túl sok belőlük - vagy én nem találkoztam eddig össze velük -, ezért nem volt kérdés, hogy nekem ez a könyv kell, ezt a regényt olvasni akarom. (Ugye mindenki érezte a végig nagybetűt és a sok-sok felkiáltójelet? Mert azok ott vannak ám.) Szóval megvettem a kötetet, megkezdtem a ráhangolódást, majd neki is veselkedtem az olvasásnak, és egyszer csak azt vettem észre, hogy valami elképesztő módon élvezem az egészet, a történet pedig teljesen magába szippantott.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 343 oldal
Borító ár: 3.480,- Ft
A mű eredeti címe: All the Missing Girls
Fordította: Nagy Mónika
Műfaj: thriller, krimi

Miről is van szó? Tíz éve már, hogy Nicolette Farrell elköltözött a szülővárosából, Cooley Ridge-ből, és most úgy hozta az élet, hogy családi ügyek miatt vissza kell térnie. Tíz évvel ezelőtt azért hagyott maga mögött mindent, mert megviselték az akkor zajló események: a legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt. Most nem tehet más, mint hazamegy és szembenéz a múltjával. De vajon tényleg képes lesz ezt megtenni? Cooley Ridge nem változott valami sokat az elmúlt években, a korábbi események szereplői is mind ott laknak, most pedig Nic is visszatért a városba. A múlt mindenkin otthagyta a nyomát: a találkozások óvatos közeledésnek, amolyan tapogatózásnak hatnak a halaszthatatlan, de kényelmetlen ügyek intézése közben. Úgy néz ki, hogy minden elviselhetően alakul, amikor megtörténik a probléma: néhány nappal Nic hazaérkezését követően Annaleise  - aki a korábbi eset alkalmával az alibit jelentette Nic és a barátai számára - nyomtalanul eltűnik. A korábbi gyanúsítottak pedig újra az események középpontjában találják magukat, a történtek pedig feltépik a régi sebeket.

A regény alapvetően három részre osztott: van benne két normál vezetésű elbeszélésrész, közte pedig két hét - vagyis pontosabban tizenöt nap - történetének napi bontású visszafelé mesélése. Az első - normál - részben megismerhettem Nic jelenlegi életét, amely teljesen kiegyensúlyozottnak tűnik: szakmai és érzelmi szempontból egyaránt. Az egyedüli feszültségforrást az jelenti, hogy a nőnek haza kell mennie és szembe kell néznie mindazzal, amit korábban maga mögött hagyott - a fő gondot az okozza, hogy ez nem egy röpke látogatás lesz, hanem egy hosszabb időszak, amit ott kell majd töltenie. Nic megérkezik a városba, találkozik a bátyjával és még néhány ismerőssel, meglátogatja az apját, majd takarítani kezd. Minden rendben lévőnek tűnik, aztán a következő fejezetet olvasva - ami a két héttel későbbi helyzetről mesél - már egyáltalán nem ezt gondoltam.

A regény elég lassan építkezik, a jelenkori események fordított elbeszélése, azok múltbeli kapcsolódásainak leírása, valamint ezek keveredése igencsak igénybe vette a figyelmemet. Mivel a legtöbb regény lineáris történetvezetésű - meg az élet is alapból így működik -, ezért ahhoz vagyok szokva, hogy valami elkezdődik és folytatódik, de most nagyon nem ez volt a helyzet. Már eleve nagy a különbség a két héttel korábbi és későbbi napok hangulata között, véleményem szerint ez leginkább a kíváncsiság felcsigázására való - nálam elérte a kívánt hatást. Aztán ott volt az, amikor lassanként megismertem a napok eseményeit, ami azért érdekes és kihívást jelentő, mert a következményekkel hamarabb szembesültem, mint a kiváltó eseményekkel. Időnként meg kellett állnom és elgondolkoznom azon, hogy hol is tartunk az események alakulásában: amiről a korábbi fejezetben már olvastam, az éppen most történik és igazából ez fordítva van - szóval ideje a helyére tenni az idővonalon és a helyén kezelni. Amíg csak egy tárgy eltűnése a téma, ami később - illetve napokkal korábban - még nem volt ügy, addig rendben is van, de itt emberekről van szó, akik egyébként is bonyolult kapcsolatban vannak egymással, különböző eseményekre kerül sor, változnak a hangulatok és az érzések. Szóval nem volt ez egyszerű: mindenre figyelni kellett és persze visszafelé gondolkozni, minden esemény, találkozás és beszélgetés egy apró mozaik volt, amit - utólag - a helyére kellett illesztenem, hogy végül összeálljon a kép.

Ha ez még nem lenne elég, akkor ott vannak a múltbeli események, amelyek folyamatosan átszövik Nic gondolatait. Mivel az egész történetet Nic nézőpontjából, az ő tolmácsolásában ismerhettem meg, ezért nem is tudtam kivonni magam az érzései alól, amelyek csak úgy áradtak belőle a jelenbeli történések és az átéltek hatására. Hihetetlen érzés volt ez így együtt, és ha néha majdnem a falra másztam is attól, amit olvastam, a könyvet akkor sem tudtam félretenni, csak úgy vitt magával a történet - mindenképpen meg akartam tudni, hogy mi lesz a végén, ki a felelős az egész cirkuszért és hogyan zárul majd a mindent és mindenkit felkavaró dráma.

Az elbeszélési és cselekményvezetési mód mellett az igazi titok a karakterekben rejlik. Rengeteg könyvet olvastam már, de kevés olyat, ahol a szereplőknek ennyi titkolni valójuk lett volna - akár a múltban, akár a jelenben. Tiszta Kisvárosi gyilkosságok: "rengeteg titok és mocsok bugyborékol a felszín alatt". Nos, ez a regény is éppen ugyanilyen alapokra építkezik és a szerző végtelenül ravasz módon játssza ki a lapjait. Amikor az események nagyjából már összeálltak a fejemben, feltáratlan és megmagyarázhatatlan titkok még akkor is bőven akadtak és nem volt olyan szereplő, akiről nagy magabiztossággal ki mertem volna jelenteni, hogy nem tapad vér a kezéhez. Egyetlen dolog vigasztalt csak: maguk a szereplők is gyanakodva néztek mindenki másra, és bár senkiben sem tudtak megbízni, a jelen helyzetben mégsem tehettek mást. 

A visszafelé események után ismét normál elbeszélési módba váltott a történet, folytatódott az a bizonyos tizenötödik nap, amelyről még a könyv eleje felé olvastam. Ez volt az, amikor eldöntöttem, hogy tartok egy kis szünetet és - a könyvben visszafelé, de időrendben előrefelé - újra átolvasom annak a két hétnek az eseményeit. Ez persze folyamatos oda és vissza lapozgatást eredményezett, én azonban nem bántam, mert nagyon élveztem az egészet - rakosgattam a kis mozaikokat a helyükre.

Még így is, hogy megálltam, rászántam az időt, hogy futólag újra átolvastam és átgondoltam az eseményeket, rendeztem a gondolataimat, még így is képes volt meglepni a szerző. Feltételezhető, hogy én nem voltam formában, de jobban szeretek úgy gondolni rá, hogy inkább ő volt nagyon jó formában, illetve alapból zseniális az, amit kitalált és ahogy megvalósította. Hihetetlen, hogy közel háromszáz oldalon keresztül képes volt úgy mesélni, hogy minden klappolt, minden információt közölt, ami a titok megfejtéséhez szükséges és mégsem árulta el magát. Helyette inkább a figyelemelterelésben hitt és ehhez tökéletes volt Nic, illetve a lelkiállapota, a belőle áradó érzések jótékonyan elfedték a lényeget, és mégis ezek a kusza érzések, zűrös gondolatok jelentették minden másnak a nyitját, a kulcsot a titokhoz. Ilyen amikor a múlt az ember után nyúl és meghatározza a jelenét. Mondom, hogy zseniális. Engem tutira megvett kilóra.

A történet talán kicsit zagyvának tűnik, de tele van érzésekkel és reakciókkal, amelyektől még mindig zúg a fejem, amely még mindig - közel egy hónappal az olvasás befejezését követően is - képes magával ragadni a gondolataimat. Ez egy olyan könyv, ahol nem lehet eldönteni, hogy ki az áldozat és ki a manipulátor. Nagyon jól szórakoztam! Bátran ajánlom olvasásra minden krimi és thriller kedvelőnek! 

Folytatás »