Virágzó rengeteg: A piros virágok esete

Kellemes meglepetést okozott, hogy a blog első nem könyves posztja - amely legújabb szenvedélyemről, az orchideáimról szólt - ilyen kedvelt lett és sokan várjátok a folytatást, az újabb növénybemutatót. Alapanyag bőven van, az tuti. Ahogy említettem, a párom kifejezetten élvezi, hogy végre virágot vehet nekem, tehát minden egyes alkalommal, amire virágot lehet adni, hazaállít egy újabb cserép orchideával. Néha még azon kívül is, még indok sem kell. No, nem mintha panaszkodnék, arról szó sincs. Mindegyik növénynek ugyanúgy örülök. Még annak is, amit kidobásra ítéltek és erősen küzdenem kell az életben tartásáért - ez történt ugyanis az egyik kolláganőmtől mentett példányokkal. Persze a legnagyobb küzdelmet itt is a növény végzi, én csak igyekszem neki  legjobb tudásom szerint segíteni - ami nem biztos, hogy elég lesz.

Ebben a posztban egy nem kifejezetten régi, de számomra nagyon kedves sztorival - és természetesen a sztori eredményeként vásárolt orchideák képeivel - jelentkezem, amely annyira jellemző a mi párosunkra.

Már nem tudom, hogy mi volt az oka, amiért januárban betévedtem az egyik kertészeti áruházba, de ott voltam és gyönyörű látványban volt részem: a kertészet bejáratának közelében több "asztalon", hatalmas tömegben különféle orchideák rengetege fogadott. Rögtön feltűnt, hogy ezek nem csak a megszokott Phalaenopsisok - azaz Lepkeorchideák -, hanem sok minden más is alkotja a színes - és szagos! - tömeget: Dendrobiumok, Miltoniák, Cambriák, Brassiák, Cymbidiumok és még ki tudja micsodák, amiknek a nevét megjegyezni sem tudom. Csak megsúgom, hogy a fentiekkel is edzettem ám rendesen a memóriám, amíg végre összejött a hiánytalan felsorolás.

Bár tudom, hogy ilyet nem szabad, suttyomban elkattintottam néhány képet, leginkább azért, hogy máskor is nézegethessem, illetve meg akartam mutatni a páromnak is azt a csodát, amiben részem volt. Megmutatom most Nektek is. 

A látvány nem csak engem ragadott magával, hanem a páromat is, aki egyébként a piros szín megszállottja. Legnagyobb bánatára a Phalaenopsis nem az a fajta növény, amelyek között olyan sűrűn fordulna elő ez a szín, mert a virágai leginkább a lila, a rózsaszín és a sárga árnyalataiban pompáznak, valamint a klasszikus fehérben. Ugyan mostanában feltűntek a kínálatban mindenféle tarka, csíkos és pöttyös virágú hibridek is, de piros, az még nem. Éppen ezért rögtön kiszúrta a "piros virágot" a rengetegben. Ami egyébként nem piros volt, hanem inkább bordó, de mégis közelebb állt az általa kedvelt színhez, mint a fehér vagy éppen a sárga. A végeredmény az lett, hogy a kezembe nyomta a szükséges összegű és címletű pénzt és közölte, hogy másnap menjek vissza az üzletbe, vegyek piros virágot, anélkül haza se menjek. Jó feleséghez illően szót fogadtam a ház urának. Teszem hozzá: most kivételesen. Miért is ne tettem volna? ;)

A zsákmányt végül egy bordó Miltonia jelentette és ha már ott voltam, akkor betettem a kosárba egy bordóba hajló Phalaenopsist is, mert ilyen színű még nem volt az otthoni gyűjteményben. A  bordó Lepkeorchideát láthatjátok is az első képen úgy középtájon, a fehérek és lilák hátvédeként. Nagy szerencsémre még másnap is ott volt, amikor betértem a kertészetbe. De ő csak a ráadás volt, nem a célkitűzés. A másik fajta "piros virágból" még bőven volt, még válogathattam is a példányok közül. Végül sikerült egy olyan példányra szert tennem, amelyiknek két ága közül az egyiken még bimbók sorakoztak. Íme Ő, ahogy én nevezem: Miltonia hercegnő - szerintem illik rá a megszólítás. 

Miltonia a vásárlást követően: sikerült olyat választanom, aminek az egyik
ága még bimbós volt. (2018. január 19.)

A Miltonia különlegessége, hogy illatos a virága, méghozzá nagyon finom illata van: leginkább a rózsáéhoz tudnám hasonlítani, amit megbolondított a természet egy kis citrussal. Nagyon kellemes. A Miltonia család kinézetre is eltér a "klasszikus" orchideától: a levele sás szerű, amelyek gumókból - bulbákból - nőnek ki. Egy bulba csak egyszer hoz virágot, aztán új gumót nevel a növény, ez fog majd virágszárat hajtani. Szóval különleges.

A Miltonia szemet gyönyörködtető - és illatos! - virágai (2018. január)

A Miltonia virága nem olyan tartós, mint a Lepkeorchideáé, de így is egy-másfél hónapig pompázik és illatozik a szobában, ha jól viselik gondját. Nos, úgy néz ki, hogy az enyém elégedett volt az új gazdájával, mert kihasználta a maximális virágzási időt. 

A Miltonia teljes pompájában (2018. február)

Úgy néz ki, hogy a növénykém még most is elégedett a gondoskodásommal, mert március közepén azt vettem észre, hogy új bulbát kezdett növeszteni, ami egyelőre még nagyon picike, de annál jobban örültem a látványának, amikor felfedeztem. Ott, a bal oldalon, megbújva a nagy bulba levelének oltalmában... Remélem, hogy nagyra nő majd és virágszárat is nevel.

És mint említettem, az eredeti cél mellé becsúszott egy ráadás is. A bordó Lepkeorchideával sajnos kártevőt is sikerült hazahoznom, de időben elkaptam a dögök grabancát - bár a virágai így is megsínylették, de legalább a többi növényt nem fertőzte el. A kártevőírtásért cserébe igyekszik a növény a kedvemben járni, mert most másodvirágzásra készül. Ha így halad tovább, akkor a későbbiekben biztosan lesz majd mit mutogatnom. Így is szépek ezek a növények, de az igazi büszkeség és maradandó élmény az, amikor már a gondos gazdájánál bont virágot.

Bordó színű Phalaenopsis (2018. január 19.)

Itt inkább lilának tűnik, de az életben sokkal
bordósabb a szirmok színe.

Ők voltak tehát a bordó árnyalatúak, de van még ezeken kívül is számos szépség, ami mutogatásra érdemes. A következő poszt(ok)ban majd megmutatom a mindenféle napokra - karácsonyra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, stb. - kapott orchideákat. Az azt követőben pedig remélem, hogy már tudok képeket mutatni a most rügyező, bimbózó és másodvirágzásra készülő növényeimről. És ezeken kívül is vannak még különlegességeim, egyedi növényeim. Az orchideák mellett pedig a fokföldi ibolyák bolondja is vagyok, azokból is akad jó néhány cseréppel az irodámban. Szóval, lesz még virágos poszt, csak bírjátok idegekkel. :)

Posted in: Virágzó rengeteg