Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. június 24., vasárnap

Virágzó rengeteg: Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem

Bár a címben szereplő állítás nem a saját agyszüleményem, hanem Oscar Wilde tette ezt a megállapítást, viszont annak tartalmát teljesen a magaménak érzem. Kíváncsiság, birtoklási vágy és persze az a fránya kísértés. Mindez egyben. Végül is az ok mindegy, az állapotot pedig már leírtam. A következményeket pedig az esetek többségében élvezem - rosszabb esetben pedig elviselem.

Hogy minek részleteztem ezt ilyen hosszan? Tulajdonképpen már előre magyarázom a bizonyítványom, hogy miért is gyarapodott közel két hónap alatt nyolc cserépnyi orchideával a rendelkezésre álló szűkös helyemet egyébként is teljes mértékben elfoglaló, addig is szép darabszámmal büszkélkedő gyűjteményem. És csodák csodája, annak a nyolcnak is jutott még hely. Úgy látszik, hogy nem csak a sok jó ember, de a sok szép orchidea is elfér kis - vagy legalábbis ugyanakkora - helyen. Persze nem mindegyik példány maradt a lakásban, mert az irodámba is került az új beszerzésekből pár darab. Elvégre úgy kell, hogy a szépség mindenhol körülvegyen - főleg az irodában, hogy lenyugtassa az ember lányát, ha felpiszkálják a vérnyomását.

Szóval az úgy volt, hogy közelgett az anyák napja és elkezdtem növényeket nézegetni - természetesen orchideát, mert anyukám is kedveli őket. Találtam is szépeket a városi piac egyik virágboltjában, de legjobban kettő tetszett a kínálatból. Haza is jött velem mind a két példány és persze az egyik itthon maradt, a másik lett az ajándék.

Ő lenne az a példány, ami végül nálam maradt. Azóta is virít - már második hónapja -, új bimbót is hoz, ami azt jelenti, hogy jól érzi magát minálunk. Imádom a pöttyeit és azt, hogy a levelei különlegesen ezüstös színűek.


Majd kellett még pár dolog, amit megígértem az anyukámnak, hogy viszek neki, ezért az anyák napja előtti vasárnap betértem az egyik kertészeti és barkácsáruházba - miután sikerült nyernem a parkolóban játszott helyfoglalós játékban és a harmadik kör után lecsaptam az egyik éppen megüresedett helyre. Esküszöm, hogy nem akartam virágot venni, de találtam olyan gyönyörűeket - persze tudom, hogy mindegyik gyönyörű és különleges - amilyet korábban még nem is láttam. Az egyiknek nem tetszett a gyökere, az ott maradt az üzletben, a másik jött velem tovább, majd anyukámhoz is. Neki is tetszett, ezért ott maradt, a korábban beszerzettel együtt. Viszont nekem az a virág nagyon tetszett és hosszas morfondírozás után csak betértem még egyszer abba az áruházba és csodák csodája volt még abból a fajtából. Meg a másikból is, amit néhány nappal azelőtt visszatettem. Bevallom, hogy elcsábultam - végül is erről szól ez a poszt.

Ennek a halványsárga, szélein piros cirkás virágú növénykének a színvilága fogott meg és az, hogy annyira különleges az egész virág összhatása: egyszerűen szépséges. Ő is virít még most is. Mindössza annyi történt, hogy a színei kicsit kifakultak: a sárgából majdnem fehér lett, a piros pedig megkopott - de ettől függetlenül még mindig szép és különleges.


A másik kedvencem - szintén a virága különlegessége miatt. Ez a fehér és halványlila foltos alap, a pöttyökkel és a szirmok szélein a csíkokkal, megfolyásokkal teljesen elvarázsolt és képtelen voltam a boltban hagyni. Nem is bántam meg, mert ő is virágzik folyamatosan, kinyitotta a bimbóit és már neveli az új levelét, ami azt bizonyítja, hogy szereti a helyét - ahogy én is nagyon kedvelem őt.


Majd a helyi hipermarketbe vezetett az utam, ahol mini orchideákat (tetőtől talpig alig 15 cm magasságúak, apró és csodaszép virágocskákkal) árultak potom pénzért, kettő  pedig olyan szemfüles és fürge volt, hogy a kosaramba ugrott. Aztán meg meg is makacsolták magukat, mert semmi pénzért nem akartak visszaülni a polcra. Nem tudtam mást tenni, mint hogy hazahoztam őket. Ugyan kicsit félve mutattam meg itthon a szerzeményeket, mert lassan már tényleg döntenem kell, hogy a könyvek, az orchideák vagy pedig a Pacákom, de az a helyzet, hogy egyikről sem tudok lemondani. Viszont meglepően jó volt a fogadtatás, mert a kis bordó a méretével teljesen elvarázsolta az én hites párom szívét és azóta ő a legújabb kedvence. A másik pedig az enyém. Bár nekem mindegyik tetszik és mindegyik a kedvencem.

Az egyik kicsike a bársonyosan bordó szirmaival és a fehér ajakrésszel. Színvilágában inverze az általánosnak, mert a megszokottal ellentétben az ivaroszlop és az ajakrész a világos, pedig az szokott a hangsúlyosabb sötét színben pompázni.
Annak ellenére megvettem a növénykét, hogy a túlélésére nem sok esélyt látok: több léggyökerét is levágták, letörték, ami egy pici növénykénél elég komoly stressz és csonkítás. Bársonyos virágaiban már csak a képeket nézve gyönyörködhetek, mert közben elvirított. Át is ültettem az apróságot - egyelőre még bizakodom, mert a levelei kemények és új levélkét is növeszt.


A másik apróság, mert a valami miatt a csíkos az igazi kedvencem. Ő valamivel egészségesebbnek néz ki, mint bordó társa. Már dobott el a virágaiból, de még van rajta néhány darab. Őt is átültettem, mert azok a cserepek, amiben árulták őket a vicc kategóriába tartoztak. Reménykedem benne, hogy megerősödik és még sokáig velem marad, hogy megörvendeztessen az újabb és újabb csíkos virágaival.


És most jön a folytatás, ha ez még nem lett volna elég. Mert rám nézve még az is veszélyes, ha virágalátétet megyek venni. Épp csak kitérőt tettem az orchideák felé és elszörnyülködtem az áraikon, amikor egyszer csak szembe jött velem - szó szerint, mert fogalmam sincs, hogy miként keveredtem elé - az akciós polc, amely dugig volt tömve szebbnél szebb és különleges növényekkel. Köztük persze olyanokkal is, amelyekkel már szemezgetek egy ideje, de sok-sok ezresért nem volt kedvem hazahozni őket és adott esetben tönkretenni, ha valamiért nem sikerülne kiszolgálnom az igényeiket. De úgy, hogy gyakorlatilag 60-70% engedménnyel árulták őket. Nem volt kérdés, hogy így már a bolondnak is megéri a vásárlás, hát még nekem.

Így jött velem haza egy apró virágú sötétlila lepkeorchidea...

Ennek a növénykének sötétlila és apró virágai vannak (a növény méretéhez képest). Azért vettem meg mert egyrészt nagyon olcsó volt, másrészt pont ugyanolyan virágai vannak, mint egy másik növénykémnek voltak, ami azóta elpusztult (mert a cserepén csak egyetlen lyuk volt és ezzel már eleve halálra ítélték szegényt - én meg nem vettem észre időben, mert nem számítottam ilyenre). Szóval őt ezért tettem a kosaramba és hoztam haza.


 ... egy Dendrobium phalaenopsis középlila árnyalatú virággal ...
Régóta szemezgetek már egy ilyen növénnyel, de akció nélkül az ára elég borsos. Akciósan viszont... Szóval ez egy olyan fajta, amelyet a Dendrobium és a Phalaenopsis fajok keresztezéséből hoztak létre. Egyelőre jól érzi magát nálunk, a bimbóit kinyitotta, a virágai közül eddig mindegyiket megtartotta. 


... és egy Luisendorf (ha jól azonosítottam be a rendelkezésemre álló szakirodalom segítségével), amely egy Zygopetalum-hibrid és egyébként a Miltoniák családjába tartozik.

Mivel van egy orchideás könyvem, amit elég sokszor forgatok, már egy ideje figyelem ezt a nagyon különleges fajtát. Amikor megláttam, hogy ott díszeleg az akciós polcon, azonnal kaptam utána. Szintén az illatos virágú orchideák csoportjába tartozik és egészen különleges illata van. Sajnos a virágzási ideje elég rövid, már le is szárította a virágait. A levelei egészségesek, új hajtásokat látok a tövénél, de eddig ennyi. A leírás szerint tápoldatozás szempontjából elég kényes növénynek tűnik, mert hol ebben, hol abban az összetevőben dús tápoldatra van szüksége, hogy fejlődjön és virágozzon. Igyekszem megfelelni az igényeinek és mindenképpen beszámolok róla, ha sikerült életben tartanom ezt az illatos szépséget.



Most azt gondoljátok, hogy nem kunszt mutogatni a frissen vásárolt növényeket és ebben igazatok van. Éppen ezért legközelebb megmutatom azokat a növényeket, amelyek másodvirágzással örvendeztettek meg. Meg van egy csodaszámba menő növénykém, amit nagyon szívesen megmutatnék, de még várom a végkifejletet és majd utána hozom a bemutatót. És persze ott vannak még a fokföldi ibolyáim is, amiből szintén szép gyűjteménnyel rendelkezem.
És még több orchideával, mert a Pacákom azóta megint akcióba lendült és újabb példányokkal jött haza az egyik nap. Mert csak úgy...

4 megjegyzés:

Tara Nima írta...

gyönyörűek.:)

Shanara írta...

Tara Nima: Igen. :D Imádom őket nézegetni és babusgatni. Szerintem időnként túlzásba is viszem a szeretgetésüket. :)

amilgade írta...

Csodásak!!!!! Ilyenkor elkap a láz, hogy én is akarok ilyen csodákat.

Shanara írta...

amilgade: Ne tartsd magad vissza. Cseréld ki a kaspót, hogy ne csöpögjön belőle a víz, aztán hajrá. ;)

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons