Emma Chase: Fejvesztve (Behálózva 2.)

Miután imádtam a Behálózva című regényt és a rajongásom nem is tartottam magamban, ezért az sem lehetett kérdés, hogy a folytatást, azaz a Kate és Drew show következő felvonását is olvasni fogom. Sőt, már alig bírtam kivárni, hogy megjelenjen a könyv és megtörténjen a kiszállítás. Mondjátok nyugodtan, hogy mohó vagyok és ebben az esetben ezt örömmel el is ismerem, ahogy azt is, hogy alig valamivel több, mint három óra alatt ki is olvastam a regényt, talán hozzá sem kell tennem, hogy éjszakába nyúlóan - de mit csináljak, ha annyira jól esett. Pedig annyira nem is estem hasra ettől a résztől, mint az az előzmény esetében történt, de még így is jó volt és kedvemre való volt a kötetecske által nyújtott élmény.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 320 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Borító ár: 2.990 ,- Ft

A mű eredeti címe: Twisted

Sorozat: Behálózva

Előzmény: Behálózva
Folytatás: Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes,
Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series
Short Story
Műfaj: erotikus, romantikus

Hol is tartunk? Két év telt el amióta Drew, a nőfaló fenegyerek szívét meghódította Kate, és rendesen kordában is tartja a korábban eléggé csapongó pasit. Az életük azóta maga a felhőtlen boldogság, vagy legalábbis ők maguk így gondolják: tökéletes egyetértés köztük, a munkahelyen legyőzhetetlen párost alkotnak, a magánéletükben szintén minden tökéletesen működik. De egyszer eljön az az idő, amikor ez a tökéletes és irigylésre méltó harmónia megbomlik és párosunk tagjai elindulnak azon a bizonyos lejtőn lefelé. Pedig az apró jelek ott sorakoztak szépen sorjában, csak éppen mindig utólag vesszük észre őket, utólag olvasunk belőlük, amikor már késő...

Az előző kötetben az tetszett a legjobban, hogy az egész történetet egy férfi - nem is akármilyen stílusú pasi - szemszögéből követhettük végig - számomra ez jelentette az egyik legnagyobb élményt. Némiképp elszontyolodtam, hogy most nem Drew lesz a mesélő, de úgy voltam vele, hogy Kate is elég jó fej és biztosan élvezetes lesz olvasni az ő nézőpontját is. Nos, ez tényleg így is van, de... de azért Kate, az Kate és nem Drew. Bizony hiányzott a pasi nyers, de ugyanakkor szórakoztató modora, a káromkodása, a beszólások. Főleg, hogy a könyv nagy részében nem is volt jelen - vérzett is a szívem rendesen. De ne szaladjunk ennyire előre...

"A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
Mert most már tud repülni.
Ilyesmit érzek most én is: azt, hogy több vagyok, mint ami voltam. Erősebb lettem."

A regény felépítése most is hasonló, mint az előzmény esetében: ezúttal Kate fogad minket a kötet elején és már az első mondatokból kiderül, hogy baj van. De Kate alapos nő, így egészen addig az időpontig ugrunk vissza, amikor az első jelek megjelentek, csak éppen még senki sem foglalkozott velük. 

Általában az szokott lenni a bajom a romantikus könyvekkel, hogy a félreértések olyan nagyon furák, mondhatni bagatell dolgokon kapnak össze a párocskák tagjai - bár nem tudom, hogy mi bajom ezzel, mert egyébként életszerű a dolog, a való életben is mindig ez van, de akkor is... valahogy mindig valami másra számítok, másban reménykedem. Azt hiszem valami olyasmire vártam, mint amit ebben a regényben olvastam. Persze itt sem túl bonyolult a félreértés és bizony egy nyugodt beszélgetés mindent meg is oldana, de... akkor miről is szólna a könyv többi része? Viszont tetszett, ahogy az egész tálalásra került, ahogy ugyanazokat a mondatokat mindenki a saját nézőpontja szerint értelmezi, illetve hogy ez mekkora zűrt okoz.

"Az ember szeret mindenre magyarázatot kapni. Epedve vágyunk arra, hogy a dolgoknak oka legyen, hogy ami rossz, azt ráfoghassuk valamire."

Ez a regény nem csak azért nem lett a kedvencem, mert Kate nézőpontjából íródott meg, hanem mert Drew alig szerepelt benne, gyakorlatilag a kötet nagy részében mellőznöm kellett arrogáns, nyers, de ugyanakkor imádni való stílusát. Ha ez önmagában még nem lenne elég megrázó, akkor elárulom, hogy közben meg Kate igyekezett az agyamra menni a leginkább értelmetlenségnek tűnő döntéseivel és drámázásaival. Tudom, hogy mi volt a gond és azzal is tisztában vagyok, hogy az asszonyszemélyek nagy többsége hasonló szituációban nem gondolkodik világosan, de attól én még fanyaloghatok és moroghatok ezen. :) Kevesebb felesleges drámázással sokkal jobb lehetett volna - túl sok volt Kate-ből, túl keveset kaptam Drew-ból.

Az előző részben imádtam Drew és MacKenzie kapcsolatát, a beszélgetéseiket, mondhatni, hogy az ő dialógusaikon nevettem a legtöbbet és legnagyobbakat. Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen párbeszédre csak egyetlen egy alkalommal került sor ezen a regényen belül, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy az mindent vitt nálam és a könyv egyik legjobb részének tartom azt a pár oldalt.
A másik legjobb rész a játszótéri jelenet volt, amelyben annyi érzelem, szenvedély és feszültség sűrűsödött össze, majd robbant egy hatalmasat, hogy az felülmúlta a kötet összes többi oldalán olvasottakat (félreértés ne essék, nem egy aktus leírásáról és annak következményeiről beszélek). Igen, ez volt a szint, az a pörgés, az a bizsergést okozó szócsata, amelyet annyira olvasni akartam - Kate és Drew együtt jók, külön-külön nem, a párbeszédeiknek, reakcióiknak együtt van élvezet értéke.

A mellékszereplők is igazán kitettek magukért. Bármennyire is ellenszenves volt Billy az első részben, most hiába próbáltam fenntartani a vele kapcsolatos érzéseimet, az bizony nem sikerült - el kellett ismernem, hogy minden hibája ellenére nagyon jó figura és hatalmas szíve van. Delores szokás szerint brillírozott és Matthew is nagyon odatette magát, határozottan kíváncsi lettem rájuk és szívesen olvasnék még többet róluk.

"... a megbocsátás sokszor önző dolog. Nem azért bocsátunk meg, mert a másik megérdemli, hanem azért mert erre van szükségünk. Hogy megleljük a lelki békénket, hogy begyógyuljanak a sebeink."

A regény egy hatalmas hibája, hogy most Kate mesél és nem Drew, pedig ő is hasonló, az olvasóval diskuráló és határozottan jó stílusban adja elő a történteket, de ez akkor sem ugyanaz, nem sikerült utolérnie az előző kötet által nyújtott élmény - még akkor is így érzek, ha nem akarok túl szigorú lenni ezzel a történettel. Mintha maga a szerző is érezné, hogy ez így nem az igazi, nem teljes és nagyon hiányzik az egész regényből az a pasi, az a férfias stílus, amelynek nők millióit sikerült elvarázsolnia, talán pont ezért kegyelmez meg az olvasóinak és az utolsó fejezetben Drew szólal meg, ő kommentálja a történéseket. Azt kell mondanom, hogy imádtam. Ismét. :)

Nagyon vártam ezt a regényt, alig jelent meg, már a kezemben is tartottam és az olvasása sem sokáig váratott magára. Bár jól esett olvasni és a szerző még mindig nagyon élvezetesen fogalmazza meg a mondanivalóját, a szereplői szó szerint élnek a lapokon, de még így sem sikerült utolérnie az első kötet által nyújtott élményt -túl magasra került az a bizonyos léc. Sebaj, jön a következő és az majd megint istenien jó és fantasztikus lesz. Tutira olvasni fogom, mert Emma Chase nekem már bizonyított: eddig még minden egyes alkalommal (igen, még akkor is, ha ez a regény gyengébb, mint az előző) el tudta érni, hogy amíg az ő írásait olvasom a külvilág megszűnik létezni a számomra. Kell ennél több?

Posted in: 7 pontos,Athenaeum,Behálózva,Emma Chase,erotika,könyvértékelés,romantikus