Karen Chance: Átölel az éjszaka (Cassandra Palmer 3.)

A Csökkentsd a várólistádat kihíváshoz mindenki másképp áll hozzá, én azt választottam, hogy idén sorozatokkal fogok teljesíteni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyes esetekben több kötetet is újra kell olvasnom, míg végül ahhoz a regényhez érek, amellyel már ténylegesen csökkenteni tudom a várólistámat. Ez a sorozat pontosan ilyen, de a következő rész már nem csak ismétlést fog jelenteni, hanem érdemi csökkentést is.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Embrace the Night
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
2. Árnyak vonzásában
Folytatás:
4. A hajnal átka
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Cassie most már ténylegesen Pythia lett, de egy valami nem változott, nem akarja, hogy bárki is irányítsa a képességeit és ezzel a maga hasznára fordítsa a különleges adottságot. Nem meglepő tehát, ha az előző kötethez képest sok minden nem változott: Cassie nyomában ugyanúgy ott lohol az Ezüst Kör, még mindig nem sikerült megszabadulni a Fekete Körtől, a Szenátus ugyan hallgat, de ez is épp elég veszélyes, hiszen a geis továbbra is az egyik Szenátorhoz, Mircea Basarabhoz köti a lányt. A legfontosabb most ennek a kapcsolatnak a megszüntetése, de erre pedig csak a Codex Merlini képes, az a varázslatokat tartalmazó könyv, amelynek régen nyoma veszett, utoljára több évszázaddal ezelőtt hallottak róla, de látni akkor sem látta senki. A befolyás elől menekülő Pythiának, illetve Pritkinnek, a mellé szegődött renegát hadmágusnak nincs más választása, mint felkutatni ezt a könyvet.

Karen Chance nem kíméli az olvasóit, elképesztő tempót diktált már eddig is, de most még tovább növelte iramot - erre pedig egyáltalán nem számítottam és nem is gondoltam, hogy lehetséges lehet, de mégis így történt. Miután a szerző az események alapjait az előző kötetekben már lefektette, az összefüggéseket, a hatalmi játszmák résztvevőit részletesen megismertük, ezért most egy lényeges probléma nyomába eredünk, azt hajszoljuk a teljes köteten keresztül. Kalandból és kalamajkából pedig akad bőven.

A regény eleje mozgalmasan, a Codex Merlini utáni kutatással indul, majd úgy éreztem, mintha leült volna kicsit. A különleges képességű gyerekek felbukkanását, a velük való foglalatosságot enyhén feleslegesnek éreztem az egyébként mozgalmas események közepette, ezt a részét vagy kihagytam volna a történetnek, vagy másképpen oldottam volna meg. Az apróságok, de még a vezetőjük, Tami sem bírt olyan fajsúllyal a teljes egész szempontjából, mint amennyi időt és oldalt rájuk szán a szerző. Kicsit olyan érzésem volt, mintha csak az időhúzás vagy figyelemelterelés lett volna a céljuk.

"Már rég felfedeztem, hogy a legkönnyebben úgy tudhatjuk meg egy vámpír igazi szándékát, ha elgondolkozunk azon, mi hozná a legnagyobb hasznot számára. Minden más körülményt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatunk."

Kit Marlowe (A kép INNEN.)

A Codex sikertelen felkutatását követően Pritkin a mágiáról szóló ősi dokumentumokban keresi a megoldást, miközben Cassie azon igyekszik, hogy az egyre növekvő késztetés ellenére is távol tartsa magát Mirceától, aki egyébként ugyanezt teszi, csak a részéről nagyobb erőt vesz igénybe az ellenállás - a fájdalom lassan felemészti őt, őrületbe borítja az elméjét.

A kutatás unalomba vesző cselekményét időnként megszakítják előre nem látott események, amelyek viszont azt eredményezik, hogy a Cassie és Pritkin között kialakult törékeny bizalom időnként veszélybe kerül. Ebből a szempontból kifejezett csemege volt ez a kötet, hiszen a jövőbe látó és a mágus körül és között sok minden történik, a mérleg nyelve pedig folyamatosan billeg a bizalom és a kétkedés állapota között - persze ez a valóságban nem ennyire egyszerű, a mágusnak pedig - természetesen - mindig jó oka van arra, hogy a saját érdekét tartsa szem előtt.

"Van egy mondás, miszerint az őrültség az, ha valaki újra és újra ugyanazt teszi, és mindig más eredményre számít. De lehet, hogy ugyanez az ostobaság definíciója is."

Határozottan jól tettem, hogy egymáshoz viszonylag közeli időpontokban olvastam a sorozat első három részét, mert így jobban átláttam a kapcsolódási pontokat és összefüggéseket. Mindezek birtokában pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy a szerző biztosan nem vaktában írta meg ezeket a történeteket és nem időközben találta ki a cselekmények alakulását, hanem jó előre megtervezett mindent - és jó előre összekuszált mindent. Azt, amikor harmadik vagy negyedik alkalommal vannak a szereplők ugyanazon a helyszínen és majdnem ugyanabban az időben - figyelve a múlt eseményeinek zavartalan folyására, össze nem zavarására -, nem lehet a pillanat hevében kitalálni és megvalósítani. Bevallom, hogy a kötetnek ezt a részét élveztem a legjobban, no meg a Párizsban tett kiruccanást - a Ley vonalon való utazás azért nem semmi jelenet volt -, meg azt, ahogy Cassie kicselezi a konzult és megoldást keres, illetve talál is a fennálló problémára, új ellenségeket szerez.

Francoise (A kép INNEN.)

Pritkin rajongói imádni fogják ezt a részt - én is így jártam -, de a Mircea fanok sem fognak semmiben hiányt szenvedni. Részemről én Pritkin drukker lennék. :) Már csak ezért is, mert a hadmágus nem egy sötét titkára, köztük a származására és jó néhány múltbeli ténykedésére is fény derül az események viharos történései közepette. A titokzatos férfi múltbeli, illetve jelenbeli megmozdulásai is jelentéssel bírnak, apró, de lényeges részleteket rejtenek - a mozaikok egymás mellé pakolása közben pedig jókat mosolyogtam a szereplőkön vagy velük együtt izgultam az események alakulásán.

Agyalós egy könyv volt ez, az biztos és ahogy az előzményei, úgy ez a rész sem tartozik a könnyed limonádé kategóriába - oda kell figyelni rá. Volt olyan jelenet, a részleteket kifejtő beszélgetés vagy történés, amelyet újra el kellett olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön - közben pedig meg kellett birkóznom az időugrások miatt összekuszálódott, az egymással párhuzamosan zajló cselekményekkel, múltbeli és jelenben létező személyiségekkel. De jó volt, nagyon jó. Az első három rész egészen kereknek hat így, akár trilógiának is beillene. Rengeteg lehetőség van még a világban és a szereplőkben, de egyelőre nem tudom megmondani, hogy merre is fog továbbhaladni a történet. Kíváncsian várom a következő részt.

Posted in: 9 pontos,Cassandra Palmer,Karen Chance,Kelly,könyvértékelés,mágus/varázsló,szellem,urban fantasy,vámpír