Belinda Bauer: A 19-es holttest

Kedvelem az olyan történeteket, amelyeknek Asperger szindrómában szenvedő személyek a szereplői. Tisztában vagyok vele, hogy mi is ez a betegség és milyen "tünetei" vannak, ugyanakkor ezek a személyek pont a "világnézetük", a világhoz való alapvető hozzáállásuk, a megszokottól eltérő reakcióik miatt olyan érdekesek. Főszereplőként pedig mindenképpen megismerésre érdemesnek tartom a karakterüket. Mindezek mellett az is izgat, hogy mennyire tudja kezelni a szerző ezt a nagyon különleges állapotot, mennyire tudja visszaadni az egyedi reakciókat és a betegségre jellemző lelkiállapotot.

Értékelés: 7 pont a 10-ből
(mert lassú volt és kevés a csattanó)
Kiadó: Lettero Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 406 oldal
Eredeti cím: Rubbernecker
Fordító: Siklós Márta
Borító ár: 3.990,- Ft
Műfaj: thriller, pszichothriller

Patrick Fort zárkózott, ugyanakkor nagyon okos gyerek, akinek különös, a normálistól eltérő állapotát a szülei nehezen tudják kezelni. A fiút gyerekkorától kezdve egyetlen dolog érdekli: hol van a határ az élő és a holt között. Megszállottan kutatja a választ a megfoghatatlanra és a megmagyarázhatatlanra. Úgy gondolja, hogy erre orvostan hallgatóként lehetősége is nyílik. A boncolási gyakorlaton a hallgatók igazi holttesteken gyakorolják a fogásokat, ismerik meg az emberi test anatómiai felépítését. Közben pedig meg kell határozniuk, hogy mi okozta az adott személy halálát. A 19-es holttesten boncolást végző csoport tagjai közül egyedül Patrick veszi észre, hogy valami nem stimmel a holttest, illetve annak halála körül. A fiú felteszi a maga kérdéseit, majd amikor azokra nem a szerinte megfelelő válaszokat kapja, a maga megszállott módján nyomozni kezd. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy sikerül-e még azelőtt megtalálnia a válaszokat és megfejtenie a rejtélyt, mielőtt őt magát is elhallgattatják.

Ebben a regényben benne van Patrick egész élete, kezdve egészen a gyerekkorától. Persze ahhoz, hogy érthető legyen a fiú lelkivilága, szükség volt az alapokra is: a szülőkkel való kapcsolat leírására, az apa elvesztését leíró részekre és arra, hogy milyen is a gondolkodása, a világgal való kapcsolata. Bár nem volt éppen eseményben gazdag ez a rész, de sikerült kellően alaposan felvázolni a fiú jellemét és érthetővé tenni a viselkedését, a reakcióit. Igazán részletesre, - és ami még ennél is fontosabb - hitelesre sikerült a karakter megformálása. 

Az Asperger szindróma mellett még egy komoly témája van a regénynek, ez pedig a kóma, azon belül is az éber kóma. Persze minden kómás beteg más, de ettől függetlenül döbbenetes volt arról olvasni, hogy valaki magához térve teljesen tudatában van a helyzetének, a gondolatai cikáznak, kommunikálna, de az izmai nem hajlandóak engedelmeskedni. Egyszerűen borzongató ez az állapot és nagyon remélem, hogy engem elkerül majd ez a sors. Leginkább a kiszolgáltatottság miatt. Ugyanakkor ez az a helyzet, ami legalább annyira magában hordozza a felépülés reményét is. Szóval, ha választani lehet, hogy ez vagy a halál, akkor... nem tudom.

A regény nekem kissé csalódás volt. Maga a nyomozás annyira nem nagy sztori, mint ahogy azt a borító és a fülszöveg beharangozza. Igazából ez a felmagasztalás csak az elvárásokat növeli és amikor az olvasó nem pont azt kapja, amit ígértek neki, akkor bizony csalódott lesz. Valamilyen szinten így jártam magam is. Mert ami zseniális és kiemelkedő ebben a regényben az a főszereplő, Patrick megformálása és viselkedése, maga a nyomozás teljesen átlagos és nem is túlzottan bonyolult, gyakorlatilag teljesen egyértelmű a tett oka és az elkövető személye is. A szerző igyekezett ugyan csavarokat elhelyezni a történetben - amelyek értelmezéséhez megint csak Patrick a kulcs -, de mégsem durrant elég nagyot az előkészített meglepetés. Az alapszituációt kiváltó ok pedig... nem is tudom, milyen jelzőt használjak... talán... túl mindennapi, túl gyerekes.

Minderre még rátesz egy lapáttal, hogy maga a történet nagyon - időnként idegesítően - lassú és vontatott volt. Ez egyrészről köszönhető Patrick személyének, aki alapvetően maga sajátos logikáját követi, de a külvilág által keltett hatásokra való reagálása nagyon hosszú idejű, a változások lassan következnek be a reakcióiban, a legtöbb dolgot teljesen másként értelmezi, mint a normál ember.

Nem véletlen, hogy nehezen értelmezhetőek a reakciói és az sem, hogy különleges helyzetét a szülei sem tudják kezelni. Nem hiszem, hogy lelkileg fel lehet arra készülni, hogy a gyereked nem átlagos. Feldolgozni utólag fel lehet, de azt is elhiszem, hogy ez sem mindenkinek sikerül. Erre a legjobb példa Patrick anyja, aki még annyira se érti a fiát, mint az idegenek. Sokáig nem foglalkoztam ezzel a történetszállal, amolyan karaktert elmélyítő adaléknak tartottam, de aztán kiderült, hogy ennél sokkal fontosabb szerepe van. Bár a félrevezetés, figyelem elterelés jól sikerült, a titok napvilágra kerülése mégsem csattant akkorát, amilyet kellett volna. Túl lassú volt, amíg eljutottam addig a történetben és túl sok minden más történt - végre valahára - a közeli oldalakon.

Egy ennyire realista ábrázolású regénybe és egy ilyen környezetben játszódó történetbe nehéz becsempészni a humor faktort, de a szerzőnek ez mégis sikerült. A kulcs természetesen Patrick, aki csak önmagát adja, azonban a többiekkel, a normál emberekkel folytatott kommunikációja az eltérő gondolkodás- és látásmód miatt mégis leginkább humorosra sikerült. Mindez csak egy újabb adalék az Asperger szindrómában szenvedő emberek személyiségéhez, de remekül oldotta a történet egyhangúságát és tette elviselhetővé annak lassúságát.

Ha - hozzám hasolóan - kedveled az Asperger szindrómás karaktereket, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra ezt a regényt. Ha azonban egy jó kis krimit vagy thrillert vennél inkább a kézbe és annak csavaros és izgalmas cselekményével akarod elűzni, átmenetileg távolabbra tolni a hétköznapok problémáit, akkor ez nem az a könyv, ami erre alkalmas lenne. De adott hangulatban egy olvasást azért megérdemel, mert azért vannak területek, amelyek esetében kiemelkedőnek tekinthető ez az írás.

Posted in: 7 pontos,Asperger szindróma,Belinda Bauer,könyvértékelés,Lettero Kiadó,önálló kötet,pszichothriller,thriller