csütörtök, július 26, 2018
Shanara
Ahogy már egy másik posztomban is említettem, mindig is érdekelt, hogy miért léteznek sorozatgyilkosok, miért alakul ki bennük a gyilkolásra való késztetés és mi kényszeríti őket arra, hogy újra és újra elkövessék ugyanazt a tettet. Aztán kiderül, hogy erről van ám könyv is, méghozzá első kézből származó információkkal attól az embertől, aki ennek a témakörnek szentelte az életét. Hogy miért csak most olvastam el? Mert eddig elkerülte a figyelmemet, hogy létezik magyar kiadása, mert most éppen a krimi és thriller korszakomat élem és mert bizonyos helyzetekben - mondhatni - későn érő típus vagyok. De elolvastam és ennek nagyon örülök. Ahogy a téma iránt érdeklődőknek is csak ajánlani tudom ezt az összeállítást - minden hibája ellenére is, mert azért az is van neki.
A kötet egyik szerzője - John Douglas - az az ember, aki megalkotta az FBI által ma is alkalmazott profilalkotási technikát. Róla, az elképzeléséről, annak megvalósítása érdekében tett rögös útról és az eseteiről szól ez a könyv. Nem jelenthetem ki, hogy ez a kötet minden ízében tökéletes, mert azért vannak olyan részei, amelyek kissé túlírtak és túlmagyarázottak, de összességében a mondanivalója kiemelkedő - témáját tekintve mindenképp.
Ez utóbbi már csak azért is igaz, mert a szöveg eredetije a '90-es évek első felében íródott és bizony az akkor megfogalmazottak a mai napig is megállják a helyüket - nem az életrajzi információkra gondolok -, hanem az egész stílusra. Ha nem szerepelnének évszámok a szövegben - nem is kevés - és nem hangsúlyoznák folyamatosan a szerzők, hogy ez meg az mennyi idővel korábban történt, amivel utalnak a szöveg keletkezésének idejére, bizony nem jöttem volna rá, hogy egy közel negyed századdal korábban papírra vetett irományt olvasok.
Számomra nagy élményt jelentett a könyv olvasása és sok kérdésemre is választ kaptam, bár ennek következményeként még továbbiak fogalmazódtak meg bennem. Amit kissé unalmasnak találtam, az a könyv eleje, az életrajzi vonatkozású fejezetek. Persze szükség volt ezekre is, mert alapvetően érdekes megismerni, hogy egy ember életét mi minden befolyásolja és milyen döntések alapján jut el oda, ahová végül is kerül, ahol meghatározó szerepet tölt be. John Douglas esete is egészen kivételes, mert bár mindig is mutatott a pszichológia elmélete és gyakorlati alkalmazásai iránt érdeklődést, de elég tekintélyes vargabetűt írt le az élete, amíg végül profilozó lett belőle. Az adottságai és az affinitása mellett persze a makacssága és a kitartása is fontos szerepet játszott abban, hogy sikerült az elképzelését gyakorlati alkalmazásra váltania. Szóval részemről mindenképpen megemelem a kalapom ez előtt az ember előtt és persze a kollégái előtt is, de ettől függetlenül ez az életrajzi rész lehetett volna valamivel rövidebb.
Onnantól kezdve élveztem igazán a kötet olvasását, hogy elkezdődtek az elítéltekkel folytatott interjúk, felbukkantak a különböző esettanulmányok. Néha ugyan kissé ugrált a szerző a témák és a gondolatok között, beszélt egy jellemzőről, amelyre felfigyeltek az adott tetthelyen, majd magyarázatként behozott egy vagy két másik elkövetőt az elmélete alátámasztására és így az információ - név és adat - dömpinggel sikerült nem egyszer összezavarnia. A nevek igazából meg sem maradtak bennem, ellenben az esetek, az elkövetési technikák, a levont következtetések, a hivatallal és a körülményekkel megvívott csaták annál inkább.
Számomra az óceán túl partján elterülő nagy ország mindig is a rugalmasság mintaképe volt - lehet, hogy alapvető tévképzeteim vannak -, de az, amiről ebben könyvben olvastam, minden volt csak nem rugalmasság. Csodálom John Douglas és a kollégái kitartását, amivel keresztülvitték az elképzelésüket az igencsak bürokratikus rendszer útvesztőin. Ahogy ő maga is leírta, alapvetően több kritikát kaptak, mint elismerést. Nehezen alakult ki az elfogadás az egyébként rendszeridegen elképzeléssel kapcsolatban, a gyakorlat azonban bizonyította az ötlet működőképességét. De ehhez elképesztő méretű küzdelemre volt szükség.
Az interjúk mellett a kihallgatási technikák kialakítása tetszett a legjobban. Számomra elképesztő volt ennek az embernek az agya, a kombinációs képessége és érzékenysége, ahogy rá tudott tapintani a lényegre, gyorsan kiismerte az adott ember gyengeségét és azt alkalmazta is ellene.
Tetszett, hogy az esetek bemutatásakor és a következmények értékelésekor a szerző nem bújt el a rendszer mögé, hanem a saját véleményét, nézőpontját fogalmazta meg - még akkor is, ha ez ellent mondott az elfogadottnak.
Az is nagyon kedvemre való volt, hogy a szerző a gonoszság ilyen mértékű megnyilvánulása és átélése ellenére is emberi maradt. Majdnem belehalt abba, hogy üldözte a gonoszt - meg a bürokratikus butaságba -, de életben maradt és nagyon is ember maradt. A szöveg a komoly téma és a gyilkosságok elég plasztikus leírása ellenére is könnyen olvasható, könnyed, helyenként még humoros is és nincs telepakolva a szükségesnél nagyobb mennyiségű szakkifejezéssel. Úgy van tálalva ez a nem éppen könnyű szakma, hogy annak lényegét a laikus is meg tudja érteni és lehetőleg élvezze is az olvasottakat - már amennyire egy ilyen témát élvezni lehet. Az biztos, hogy képes volt végig fenntartani az érdeklődést.
Az általam olvasott kiadvány egy újrakiadás. A kötet végén található egy fejezet, amely az eredeti kötet megjelenése óta eltelt húsz évben megoldott esetekről ad egy összefoglalót. Mindenképpen piros pontot kap tőlem a kiadó, mert ez a fejezet tette fel a koronát az addig olvasottakra, bizonyította be az elképzelés hosszú távú gyakorlati alkalmazásának eredményességét.
Bár nem szokásom a tényirodalmak olvasása, de ez most nagyon tetszett, mert tényleg arra kaptam választ, ami eddig is érdekelt. A kötetben rengeteg információ szerepel, de úgy gondolom, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa, az a szint, amelyet a laikus még befogad és elfogad. Utánanéztem és láttam, hogy a szerzőpárostól egyéb kötetek is jelentek meg, amelyek - feltételezem - már mélyebben foglalkoznak a témával. Ki fogom deríteni, hogy így van-e, mert nagyon érdekel a dolog.
 |
| Értékelés: 9 pont a 10-ből Kiadó: GABO Könyvkiadó Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 532 oldal Eredeti cím: Mindhunter: Inside the FBI'sSerial Crime Unit Fordító: Komáromy Rudolf, Miks-Rédai Viktória Borító ár: 3.990,- Ft Műfaj: pszichológia, viselkedéstan, kriminalisztika |
Ez utóbbi már csak azért is igaz, mert a szöveg eredetije a '90-es évek első felében íródott és bizony az akkor megfogalmazottak a mai napig is megállják a helyüket - nem az életrajzi információkra gondolok -, hanem az egész stílusra. Ha nem szerepelnének évszámok a szövegben - nem is kevés - és nem hangsúlyoznák folyamatosan a szerzők, hogy ez meg az mennyi idővel korábban történt, amivel utalnak a szöveg keletkezésének idejére, bizony nem jöttem volna rá, hogy egy közel negyed századdal korábban papírra vetett irományt olvasok.
Számomra nagy élményt jelentett a könyv olvasása és sok kérdésemre is választ kaptam, bár ennek következményeként még továbbiak fogalmazódtak meg bennem. Amit kissé unalmasnak találtam, az a könyv eleje, az életrajzi vonatkozású fejezetek. Persze szükség volt ezekre is, mert alapvetően érdekes megismerni, hogy egy ember életét mi minden befolyásolja és milyen döntések alapján jut el oda, ahová végül is kerül, ahol meghatározó szerepet tölt be. John Douglas esete is egészen kivételes, mert bár mindig is mutatott a pszichológia elmélete és gyakorlati alkalmazásai iránt érdeklődést, de elég tekintélyes vargabetűt írt le az élete, amíg végül profilozó lett belőle. Az adottságai és az affinitása mellett persze a makacssága és a kitartása is fontos szerepet játszott abban, hogy sikerült az elképzelését gyakorlati alkalmazásra váltania. Szóval részemről mindenképpen megemelem a kalapom ez előtt az ember előtt és persze a kollégái előtt is, de ettől függetlenül ez az életrajzi rész lehetett volna valamivel rövidebb.
Onnantól kezdve élveztem igazán a kötet olvasását, hogy elkezdődtek az elítéltekkel folytatott interjúk, felbukkantak a különböző esettanulmányok. Néha ugyan kissé ugrált a szerző a témák és a gondolatok között, beszélt egy jellemzőről, amelyre felfigyeltek az adott tetthelyen, majd magyarázatként behozott egy vagy két másik elkövetőt az elmélete alátámasztására és így az információ - név és adat - dömpinggel sikerült nem egyszer összezavarnia. A nevek igazából meg sem maradtak bennem, ellenben az esetek, az elkövetési technikák, a levont következtetések, a hivatallal és a körülményekkel megvívott csaták annál inkább.
Számomra az óceán túl partján elterülő nagy ország mindig is a rugalmasság mintaképe volt - lehet, hogy alapvető tévképzeteim vannak -, de az, amiről ebben könyvben olvastam, minden volt csak nem rugalmasság. Csodálom John Douglas és a kollégái kitartását, amivel keresztülvitték az elképzelésüket az igencsak bürokratikus rendszer útvesztőin. Ahogy ő maga is leírta, alapvetően több kritikát kaptak, mint elismerést. Nehezen alakult ki az elfogadás az egyébként rendszeridegen elképzeléssel kapcsolatban, a gyakorlat azonban bizonyította az ötlet működőképességét. De ehhez elképesztő méretű küzdelemre volt szükség.
Az interjúk mellett a kihallgatási technikák kialakítása tetszett a legjobban. Számomra elképesztő volt ennek az embernek az agya, a kombinációs képessége és érzékenysége, ahogy rá tudott tapintani a lényegre, gyorsan kiismerte az adott ember gyengeségét és azt alkalmazta is ellene.
Tetszett, hogy az esetek bemutatásakor és a következmények értékelésekor a szerző nem bújt el a rendszer mögé, hanem a saját véleményét, nézőpontját fogalmazta meg - még akkor is, ha ez ellent mondott az elfogadottnak.
Az is nagyon kedvemre való volt, hogy a szerző a gonoszság ilyen mértékű megnyilvánulása és átélése ellenére is emberi maradt. Majdnem belehalt abba, hogy üldözte a gonoszt - meg a bürokratikus butaságba -, de életben maradt és nagyon is ember maradt. A szöveg a komoly téma és a gyilkosságok elég plasztikus leírása ellenére is könnyen olvasható, könnyed, helyenként még humoros is és nincs telepakolva a szükségesnél nagyobb mennyiségű szakkifejezéssel. Úgy van tálalva ez a nem éppen könnyű szakma, hogy annak lényegét a laikus is meg tudja érteni és lehetőleg élvezze is az olvasottakat - már amennyire egy ilyen témát élvezni lehet. Az biztos, hogy képes volt végig fenntartani az érdeklődést.
Az általam olvasott kiadvány egy újrakiadás. A kötet végén található egy fejezet, amely az eredeti kötet megjelenése óta eltelt húsz évben megoldott esetekről ad egy összefoglalót. Mindenképpen piros pontot kap tőlem a kiadó, mert ez a fejezet tette fel a koronát az addig olvasottakra, bizonyította be az elképzelés hosszú távú gyakorlati alkalmazásának eredményességét.
Bár nem szokásom a tényirodalmak olvasása, de ez most nagyon tetszett, mert tényleg arra kaptam választ, ami eddig is érdekelt. A kötetben rengeteg információ szerepel, de úgy gondolom, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa, az a szint, amelyet a laikus még befogad és elfogad. Utánanéztem és láttam, hogy a szerzőpárostól egyéb kötetek is jelentek meg, amelyek - feltételezem - már mélyebben foglalkoznak a témával. Ki fogom deríteni, hogy így van-e, mert nagyon érdekel a dolog.
Posted in: 9 pontos,GABO Kiadó,John Douglas,könyvértékelés,kriminalisztika,Mark Olshaker,pszichológia,viselkedéstan
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése