Virágzó rengeteg: A sokat emlegetett fokföldi ibolyáim

Szinte minden orchideás posztomban megemlítettem, hogy van ám nekem másfajta virágom is, nem csak ezek a trópusi szépségek. Bár hosszú ideig - olyan másfél-két évtizedig - fokföldi ibolya gyilkosnak tartottam magam, ugyanis minden növény elpusztult, ami a kezem közé került, mára azért megváltozott, némileg javult ez az állapot. Még most sem marad meg mindegyik növény nálam, de amelyikben elég van a túlélő képességből, az kifejezetten jól érzi magát a közelemben. 

A sorsfordító erővel bíró növény, teljes pompájában.
(2016. május)

Növénypusztító magatartásomban az jelentette a fordulópontot, amikor két évvel ezelőtt nőnapra fokföldi ibolyát kaptak az osztály női dolgozói a férfi kollégáktól. Az enyém rózsaszínű virágai hatalmasak voltak, a szirmok fodros szélűek és napfényben csillogtak, mintha gyémántporral lennének megszórva - az újhullámos vámpírgének hiánya ellenére is. Annak ellenére, hogy nem kedvelem a rózsaszínt, egyből beleszerettem ebbe a szépségbe és persze abban is biztos voltam, hogy rövid időn belül ki fogom nyírni szegényt. Az egyik kolléganőm, aki otthon már nem fér el az ibolyáktól, megnyugtatott, hogy majd ő segít a növény gondozásában.

Mikulásra újabb virágokkal örvendeztetett meg.
(2016. december)

Nem tudom, hogy végül minek volt köszönhető - az ő közreműködésének biztos, esetleg a növény túlélő képességének -, de a növény a korábbi hírnevem ellenére is életben maradt - legalábbis még jó ideig, olyan másfél évig. 

Többször virágzott újra, aminek szinte az egész épület a csodájára járt - nem kis büszkeséget okozva ezzel nekem. A hibát ott követtem el, hogy nem ültettem át időben a növényt - mert olyan hősiesen virított és sajnáltam megbolygatni -, aminek az lett az eredménye, hogy betömörödött a földje, egyszer kicsit több vizet kapott a kelleténél és ennyi elég is volt, hogy a gyökerei elpusztuljanak.

Ismét teljes pompában. (2017. március)

Hiába tettem meg utána már bármit, nem tudtam megmenteni. Bizakodásra ad okot, hogy többeknek adtam levelet a tőről gyökereztetés céljából és ha azok jól viselik magukat, akkor majd visszakaphatom az én szépségem egyik utódját. Ha így lesz, akkor rá már nagyon fogok vigyázni!

Mikor láttam, hogy a márciusban kapott növény még augusztusban is virít és novemberben már hozza a következő bimbókat, akkor bizony nagyon megörültem. Ennek az lett az eredménye, hogy sorra szereztem be a különleges virágú példányokat - amelyek közül van, amelyik megmaradt és van, amelyik nem, de már nem magamat okolom ezek miatt. 

Az ibolyákkal bánni és nekik helyet találni a lakásunkban nem olyan egyszerű a helyzet, mint az orchideákkal. Az ibolyák a leveleik miatt nem férnek el a keskeny ablakpárkányunkon - amit egyébként is elfoglalnak az orchideák -, egyéb helyen pedig nem kapnak elegendő fényt. Nyáron még csak-csak elvannak és még virágoznak is - már amikor nem fáznak meg, ha a férjem kezeli a klímát -, de télen egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni. Viszont az irodámban jól érzik magukat, ezért általában be szoktam menteni őket oda - már amíg volt helyem hová rakni őket.

A különböző üzletekben vett hibridek közül elég levés maradt életben, de a kolléganőimtől kapott példányok - gondolom még nincsenek annyira agyonnemesítve és ezért ellenállóbbak - élnek és virulnak. Az idén nem volt olyan dús a virágzásuk és el is késtek egy kicsit a tavaszhoz képest - ami nem is volt -, de azért most sem panaszkodhatok a teljesítményükre.

A poszt még így is megkésett kicsit a virágzáshoz képest, de most volt érkezésem vele bíbelődni.

 A szövegelést befejeztem, beszéljenek helyettem és magukért a képek:

A növény virága eredetileg bordó és fehér, de az idén valamiért hiányzik belőle a fehér szín.
Persze így is szép, de az eredeti pompája egyenesen szemet gyönyörködtető.
(2018. május)

Ez az eredeti színösszeállítás (2017. március)

A virágzat furcsaságát is megbocsátottam a növénynek, mert közben fiókát is nevelt.
Az immár önálló növényke a sárgás alátétben látható. (2018. április)
Közben már ő maga is annyit nőtt, hogy majdnem anyányi méretű.

Van még egy rózsaszín csodám, amelyet az egyik kolléganőmtől kaptam tavaly tavasszal.
Mindig ennyi virágot hoz és nem csak emiatt különleges, hanem a virágai
is nagyon bájosak. És szintén csillogósak. :) (2018. május)

Ezt a példányt is az egyik kolléganőmtől kaptam kb. egy éve. Azóta szinte folyamatosan virít.
Halványlila virágai aprók, de háromszorosan összetettek - ez az igazi különlegessége.
(2018. május)

Egy olyan hibrid, amit eddig sikerült életben tartanom. Sokat nőtt és már többször
virágzott a vásárlás óta. A virága egyszerű, de a színe nagyon különleges.
(2018. május)

Ezt a példányt is az egyik kolléganőmtől kaptam tavaly ősszel. A virága - bár a képen
nem nagyon látszik - halvány rózsaszín, de szintén összetett szerkezetű.
Ez a kép 2018. áprilisban készült, de a növény még most is virágzik.

Szintén egy olyan példány, amit kaptam (2 évvel ezelőtt) és idén tavaszra
akkorára nőtt, hogy 3 felé ültettem szét. A testvéreit elajándékoztam.
Ez a szétválasztás utáni első virágzása. Tavaly azért sokkal mutatósabb volt.
Sötétlila virága apró, de dupla szirmú és általában tömegével virágoznak.
A növény jellemzője még, hogy levelei felfelé állnak. (2018. május)

Van, amelyik teljesen külön biológiai óra szerint virít. A jobb oldali növény fehér virágú,
de ezen a képen még csak nem is gondolkodik azon, hogy virítania kellene. (2018. június)

Később azért hozott pár virágot...

Ő egy idén tavaszi szerzemény. Bár már nem nagyon férek a növényektől, neki mégsem tudtam ellenállni.
A virága annyira összetett szerkezetű, hogy már-már rózsának tűnik. És tartósan virágzik.
Bár tény, hogy azóta már leveket is bőven hozott. (2018. május)

Így állunk tehát ibolya ügyben. Nagyjából. Mert itthon is van három cseréppel, de ők nem vagy éppen csak alig virítanak. Igaz, hogy az egyik majdnem elpusztult - ahhoz képest most már nagyon ki van penderülve -, a másik kettőt pedig a férjem vette a piacon és nemrég virítottak el, most pihennek - vagy valami olyasmi.

Legközelebb megint orchideás poszttal fogok jelentkezni. Megmutatom végre azt is, hogy nem csak akkor virít nálam egy növény, ha frissen vásároltam. És ezen kívül is van még egy dolog - számomra kész csoda -, amit majd egy külön posztban akarok megmutatni.

Posted in: Virágzó rengeteg