vasárnap, december 09, 2018
Shanara
A krimik és a thrillerek kedvelőjeként mindig is érdekelt, hogy mi lehet a történetek mögött, mennyi az igaz a regényekben olvasottakból. Amikor megtudtam, hogy John Douglas könyve - aki sorozatgyilkosok tanulmányozásával dolgozta ki a pszichológiai profilalkotást és az FBI által ma is alkalmazott kihallgatási módszereket - magyarul is elérhető, azonnal lecsaptam az olvasás lehetőségére. A téma és az arról írt kötet is nagyon kemény, megterhelő. Mégis, amikor újra kiadták a szerző második könyvét is ugyanebben a témában, megint csak viharos gyorsasággal vettem meg azt és tettem magamévá annak tartalmát.
John Douglas a Sorozatgyilkosok című könyvében azt mutatja be - részben önéletrajzi részeken keresztül -, hogy miként is jutott el a pszichológiai profilalkotáshoz, miként küzdötte fel magát olyan szintre, ahol elismerték őt, a csapatát és az általuk végzett tevékenységet. Ehhez persze sok-sok munka és még több megoldott gyilkossági ügy kellett, amelyek külön-külön is embert próbálóak, de együtt egyszerűen az embert felőrlőek.
Nagyon erősen indít a kötet, amikor a szerző bemutatja, hogy miként is végzi a munkáját, miként éli bele magát az elkövető helyzetébe. A bevezetőben azt látjuk, hogy miként gondolkodik, fűzi az érzéseit egymás után az a férfi, aki még maga sem tudja, hogy gyilkosságot fog elkövetni. De felhergeli magát és véghez viszi a tettét. Ez a rész bemutatja, hogy mi az a sok-sok minden, ami megalapozza a tettét, átbillenti azon a bizonyos határon, illetve hol és mikor nyer teret a kétségbeesés vagy éppen az őrület.
A kötet blokkokra tagolódik és egyik tartalma sem kevésbé megrázó a másiknál. Fő témája mindegyiknek az, hogy mi motiválja a gyilkost, mit tud tenni a profilalkotó, hogyan olvas a nyomokból, hogyan és miért következtet az elkövető lelki állapotára és az indítékra. Mindezt azért teszi, hogy támogassa a bűnüldöző szervek munkáját az elkövető mihamarabbi kézre kerítéséhez.
Anélkül, hogy tartalomjegyzék szerű felsorolásba kezdenék, meg kell említenem, hogy ez a kötet foglalkozik a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények felgöngyölítésével, a gyermekek ellen elkövetett erőszakos esetekkel. Egyik eset megrázóbb és elborzasztóbb volt mint a másik, mert mind a nők, mind a gyermekek ártatlan és védtelen áldozatok. A szokásos esettanulmány leírások mellett most tanácsokat is ad a könyv, hogy miként ismerhetők fel és kerülhetők el azok az emberek, akik hajlamosak az ilyen tevékenységre. A tanácsok jók, de tény, hogy feltételez némi paranoiát az emberről, gyanakvást, amivel a környezetét figyeli - még akkor is, ha van eredménye.
Nem túl érdekes, de mindenképpen tanulságos volt az a fejezet, amely a kötet elején "megismert" tengerészgyalogos nő életét mutatja be túlzott részletességgel, illetve azt a küzdelmet, amit a hozzátartozók folytattak le annak érdekében, hogy a bűnös végre elnyerje méltó büntetését. A hozzátartozók által végzett rengeteg munka végül törvényváltozást eredményezett, de a folyamat mégis megdöbbentő.
Megmutatja a könyv a másik oldalt is, azt hogy bármennyire is igyekszik a nyomozó kívülről, objektíven nézni az esetet, mégsem tudja magát kivonni annak hatása alól. Az ügynök esete a Sorozatgyilkosok című kötetben került részletesen bemutatásra. A másik eset részletezése arra világít rá, hogy mi történik akkor, ha első körben nem az elkövetőt sikerül rács mögé zárni és milyen apróságokon, illetve kitartáson múlik, hogy a tényleges gyilkos kerüljön lakat alá.
Érdekességként kap még az olvasó egy nagy botrányt kavaró gyilkossággal kapcsolatos elemzést, amely jelen esetben az O.J. Simpson ügy. Betekintést nyújt a szerző abba is, hogy mennyi és milyen hatása, illetve jogosultsága van az elkövetők rehabilitációjának - különös tekintettel a sorozatgyilkosokra. Aki végigolvasta legalább a szerző másik kötetét, már sejtheti a választ, amelyet ezúttal példákkal is alátámaszt a profilalkotás mestere. A végeredmény elszomorító, az alkalmazott gyakorlat pedig még inkább.
Sokrétű ez a könyv, a tartalmát tekintve pedig tényleg nagyon sötét és megterhelő. Bár az is igaz, hogy a témája ellenére is olvastatja magát, érdekes. Egyrészt magyaráz és információval lát el, másrészt arra késztet, hogy együtt gondolkozz a nyomozókkal, az ügynökökkel. Mint egy jó krimi, csak éppen nem egy, hanem több gyilkost kell megtalálni. Azonban mindezek ellenére sem találtam olyan lebilincselőnek, mint az előző kötetet, amely inkább átfogó leírást adott. Az eleje érdekes volt, a közepe eléggé leült, a vége megint azt tartalmazta, ami miatt alapvetően olvasni akartam ezt a kötetet is.
Nem tudom, hogy a harmadik könyv nyújthat-e még valamit, ami újdonságnak számít. Valószínűleg igen, azonban félek, hogy a szerző egyre gyakrabban fog ismétlésekbe bocsátkozni. És valamit nagyon tud, mert még ennek ellenére is érdekel, hogy mi fog szerepelni a következő és az azutáni esetgyűjteményében. Azoknak pedig, akiket szintén érdekel ezeknek íz "embereknek" a lelki világa, a motivációja, kíváncsiak, hogy mi van a "színfalak" mögött, ajánlom ezt és az előzmény kötetet is.
John Douglas a Sorozatgyilkosok című könyvében azt mutatja be - részben önéletrajzi részeken keresztül -, hogy miként is jutott el a pszichológiai profilalkotáshoz, miként küzdötte fel magát olyan szintre, ahol elismerték őt, a csapatát és az általuk végzett tevékenységet. Ehhez persze sok-sok munka és még több megoldott gyilkossági ügy kellett, amelyek külön-külön is embert próbálóak, de együtt egyszerűen az embert felőrlőek.
 |
| Értékelés: 8 pont a 10-ből Kiadó: GABO Könyvkiadó Kiadás éve: 2018. Terjedelem: 504 oldal Eredeti cím: Journey into Darkness Fordító: Béresi Csilla Borító ár: 3.990,- Ft Műfaj: pszichológia, viselkedéstan, kriminalisztika |
Az előző kötetben kapott átfogó kép után, ebben a kiadványban a szerző az eddigieknél is mélyebbre viszi olvasóit a sötétségbe. A félezer oldalnyi szöveg sokkal kevesebb esetet mutat be, de azt olyan részletességgel, hogy néha magam is elgondolkoztam azon, vajon tényleg szükség van-e erre.
Nagyon erősen indít a kötet, amikor a szerző bemutatja, hogy miként is végzi a munkáját, miként éli bele magát az elkövető helyzetébe. A bevezetőben azt látjuk, hogy miként gondolkodik, fűzi az érzéseit egymás után az a férfi, aki még maga sem tudja, hogy gyilkosságot fog elkövetni. De felhergeli magát és véghez viszi a tettét. Ez a rész bemutatja, hogy mi az a sok-sok minden, ami megalapozza a tettét, átbillenti azon a bizonyos határon, illetve hol és mikor nyer teret a kétségbeesés vagy éppen az őrület.
A kötet blokkokra tagolódik és egyik tartalma sem kevésbé megrázó a másiknál. Fő témája mindegyiknek az, hogy mi motiválja a gyilkost, mit tud tenni a profilalkotó, hogyan olvas a nyomokból, hogyan és miért következtet az elkövető lelki állapotára és az indítékra. Mindezt azért teszi, hogy támogassa a bűnüldöző szervek munkáját az elkövető mihamarabbi kézre kerítéséhez.
Anélkül, hogy tartalomjegyzék szerű felsorolásba kezdenék, meg kell említenem, hogy ez a kötet foglalkozik a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények felgöngyölítésével, a gyermekek ellen elkövetett erőszakos esetekkel. Egyik eset megrázóbb és elborzasztóbb volt mint a másik, mert mind a nők, mind a gyermekek ártatlan és védtelen áldozatok. A szokásos esettanulmány leírások mellett most tanácsokat is ad a könyv, hogy miként ismerhetők fel és kerülhetők el azok az emberek, akik hajlamosak az ilyen tevékenységre. A tanácsok jók, de tény, hogy feltételez némi paranoiát az emberről, gyanakvást, amivel a környezetét figyeli - még akkor is, ha van eredménye.
Nem túl érdekes, de mindenképpen tanulságos volt az a fejezet, amely a kötet elején "megismert" tengerészgyalogos nő életét mutatja be túlzott részletességgel, illetve azt a küzdelmet, amit a hozzátartozók folytattak le annak érdekében, hogy a bűnös végre elnyerje méltó büntetését. A hozzátartozók által végzett rengeteg munka végül törvényváltozást eredményezett, de a folyamat mégis megdöbbentő.
Megmutatja a könyv a másik oldalt is, azt hogy bármennyire is igyekszik a nyomozó kívülről, objektíven nézni az esetet, mégsem tudja magát kivonni annak hatása alól. Az ügynök esete a Sorozatgyilkosok című kötetben került részletesen bemutatásra. A másik eset részletezése arra világít rá, hogy mi történik akkor, ha első körben nem az elkövetőt sikerül rács mögé zárni és milyen apróságokon, illetve kitartáson múlik, hogy a tényleges gyilkos kerüljön lakat alá.
Érdekességként kap még az olvasó egy nagy botrányt kavaró gyilkossággal kapcsolatos elemzést, amely jelen esetben az O.J. Simpson ügy. Betekintést nyújt a szerző abba is, hogy mennyi és milyen hatása, illetve jogosultsága van az elkövetők rehabilitációjának - különös tekintettel a sorozatgyilkosokra. Aki végigolvasta legalább a szerző másik kötetét, már sejtheti a választ, amelyet ezúttal példákkal is alátámaszt a profilalkotás mestere. A végeredmény elszomorító, az alkalmazott gyakorlat pedig még inkább.
Sokrétű ez a könyv, a tartalmát tekintve pedig tényleg nagyon sötét és megterhelő. Bár az is igaz, hogy a témája ellenére is olvastatja magát, érdekes. Egyrészt magyaráz és információval lát el, másrészt arra késztet, hogy együtt gondolkozz a nyomozókkal, az ügynökökkel. Mint egy jó krimi, csak éppen nem egy, hanem több gyilkost kell megtalálni. Azonban mindezek ellenére sem találtam olyan lebilincselőnek, mint az előző kötetet, amely inkább átfogó leírást adott. Az eleje érdekes volt, a közepe eléggé leült, a vége megint azt tartalmazta, ami miatt alapvetően olvasni akartam ezt a kötetet is.
Nem tudom, hogy a harmadik könyv nyújthat-e még valamit, ami újdonságnak számít. Valószínűleg igen, azonban félek, hogy a szerző egyre gyakrabban fog ismétlésekbe bocsátkozni. És valamit nagyon tud, mert még ennek ellenére is érdekel, hogy mi fog szerepelni a következő és az azutáni esetgyűjteményében. Azoknak pedig, akiket szintén érdekel ezeknek íz "embereknek" a lelki világa, a motivációja, kíváncsiak, hogy mi van a "színfalak" mögött, ajánlom ezt és az előzmény kötetet is.
Posted in: 8 pontos,GABO Kiadó,John Douglas,könyvértékelés,kriminalisztika,Mark Olshaker,pszichológia,viselkedéstan
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése