Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd (Romantic Suspense 16., Faith Corcoran 1.)

Esküszöm, hogy nem vagyok bagoly, de a továbbiakat akkor sem tudom máshogy kifejezni. Huhúú, de régen olvastam Karen Rose regényt - mármint ez előtt -, huhúúú, de nagyon örülök neki, hogy átvette egy másik kiadó a szerző műveinek gondozását, és huhúúú, de örülök neki, hogy jelent meg új regény magyarul. Meg is rendeltem rögtön a könyvet, még a megjelenéskor és röpke fél éven belül el is olvastam a szokásos féltégla - vagy inkább falazóelem? - méretű kötetet. Ez egyébként nálam egész jó időzítést jelent.

Az első megdöbbenés akkor ért, amikor rájöttem, hogy ez nem az a kötet, amire számítottam, ami a sorban következne, hanem valamelyik sokadik rész. Hogy melyik lenne a sorban következő? Jó kérdés. Már csak azért is, mert a sorozat előről és hátulról is lyukas, most pedig már középről is. De a lényegen még ez sem változtatott, mert végre új Karen Rose regény jelent meg magyarul! Még a kóros időhiány és a falazóelem méret - közel nyolcszáz oldal terjedelem - sem rettentett el az olvasástól, mert végre új Karen Rose regényt vehettem a kezembe, Oké, ezt most befejeztem és többet nem hangsúlyozom ki. De ugye értitek, hogy miről beszélek? Ugye értitek, hogy új... Na jó, azt ígértem, hogy ezt abbahagyom.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 788 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Borító ár: 3.999,- Ft
Eredeti cím: Closer Than You Think
Sorozat: Romantic Suspense
Alsorozat: Faith Corcoran
Előzmény:
1.) Don't Tell
2.) Have You Seen Her?
3.) I'm Watching You
4.) Vigyázz rám!
5.) Érints meg
6.) Számolj tízig
7.) Halj meg értem (Daniel Vartanian 1.)
8.) Sikíts értem (Daniel Vartanian 2.)
9.) Gyilkolj értem (Daniel Vartanian 3.)
10.) I Can See You
11.) Silent Cream
12.) You Belong To Me
13.) No One Left To Tell
14.) Did You Miss Me?
15.) Watch Your Back
Folytatás:
17.) Alone In The Dark
18.) Every Dark Corner
Műfaj: krimi, thriller, romantika

Tény, hogy Karen Rose nagyon jól tud krimit írni, erről már a Daniel Vartanian alsorozat köteteit olvasva is sikerült meggyőződnöm. Nem volt ez másként most sem: a történet krimi szála nagyon rendben van - gyakorlatilag hibátlan. Ez a nő olyan ügyesen tudja felépíteni a szereplőit, leírni azok érzéseit, megcsavargatni az eseményeket és a szálakat, no és persze titkolózni az olvasó előtt, hogy az egyszerűen elképesztő, annak minden esetben ámulás és/vagy pofára esés a vége - mármint az olvasó részéről, mármint az én részemről. Ez az, amiért annyira kedvelem az írásait, amiért annyira várom az új történetek megjelenését és amiért nagy lendülettel vetem bele magam a vaskos kötetek olvasásába.

Ami viszont nem megy Rose néninek - és pont ezért nem értem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire -, az a romantikus része a dolognak, amely majd minden esetben suta és - legyünk egymással teljesen őszinték - erőltetett is. Mert ez a ránézek és elönt a forróság, aztán meg nem tudom kiverni a fejemből és egy nap múlva már halálosan szerelmes is vagyok bele, és bár az egész eddigi életemet meghatározta egy szerelmi csalódás miatti bizalmatlanság, ami miatt senkivel sem tudtam működőképes kapcsolatot létesíteni, de ez most valahogy nem játszik és nem lényeges. Szóval ez a része nagyon klisés, nagyon erőltetett és egyáltalán nem értem, hogy miért kell ez a történetbe. Egészen elnéző vagyok a regény kötelező romantika részével, de tuti van, akit sokkal jobban idegesít, és talán pont emiatt nem fog soha többet Rose kötetet a kezébe venni - amit meg is tudok érteni.

Főleg azért, mert ez a sutaság és kliséktől hemzsegő rész annyira éles ellentétben áll a profi módon megírt krimi és thriller szállal. Mert bizony, ha figyelmen kívül hagyjuk a hormonok játékát és a hirtelen fellobanó érzelmeket, szenvedélyt, akkor a maradék történet minden tekintetben képes a lelki állapot befolyásolására - mégpedig olyan módon, hogy többször is megnézed, bezártad-e a bejárati ajtót és persze az ablakot, valamint gyanakodva nézel minden idegenre, de még az ismerősökre is.

Faith Corcoran pszichológus, aki szexuális bűneseteket elkövető személyek rehabilitációjával is foglalkozik. A munkája kihatással van a magánéletére is, az egyik páciense, akit korábban kezelt, zaklatni kezdi, majd többször is az életére tör. Faith végül eléri, hogy az illetőt börtönbe zárják, de pár év elteltével, a férfi szabadulását követően újra megkezdődnek a zaklatások. Faith komoly döntést hoz: megváltoztatja a nevét és elköltözik. Viszont a hely, ahová tart, még inkább rossz érzéssel tölti el, mint ahonnan menekül: a múlt emlékeitől a mai napig nem tudott megszabadulni. A nagymamájától örökölt ház felé tartva majdnem elüt egy megkínzott nőt, aki az út közepén fekszik. A lány a környéken eltűnt két egyemista diák egyike, akik ügyének felderítésével Deacon Novakot, az FBI különleges ügynökét bízzák meg. Faith ezzel belekeveredett az ügybe és nagyon úgy néz ki, hogy a most kialakult helyzetnek is köze van hozzá és a múltjához.

Igazából ennek a regénynek három főszereplője van: Faith, Novak ügynök és persze egy pszichopata őrült, akinek senki és semmi nem számít. Kapunk is mind a hármuk szemszögéből esemény és érzelem leírást rendesen. Amíg Faith és Deacon gondolatait kicsit távolabbról követhettem nyomon - E/3-ban íródtak az ő részeik -, addig a gyilkos érzelmeit egyes szám első személyben kaptam meg, ami jó néhány esetben sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a pszichológus és a nyomozó elbeszélése.

Faith karaktere számomra sántított egy kicsit, egy pszichológustól nem pont ilyen reakciókat várok el - a lélekbúvárkodás és a mindenki helyett feláldozom magam azért elég messze áll egymástól. Deacon Novak viszont nagyon eltalált figura, a maga különleges kinézetével együtt, egészen ötletesen használta fel azt, amit a természet elrontott rajta. De tényleg elrontotta? Szerintem nem. Aki legjobban meglepett, az az elkövető: az ellenérzéseim ellenére is nagyon jól megrajzolt karakter - személyiségében és tetteiben is. És Rose néni ismét csak bebizonyította, hogy bárki, ismétlem bárki lehet problémás és adott helyzetben kattant.

Egy szó, mint száz, ez egy jól felépített cselekményű, kellően csavaros történet, amely rátelepszik a lelkedre, ugyanakkor nem enged szabadulni, mert bizony tudni akarod, hogy mi lesz a vége. Ez így összeadva pedig bizony képes bárkit odaszegezni a könyvhöz - velem legalábbis ez történt -, és hirtelen már nem is olyan sok az a közel nyolszáz oldal ehhez a cselekményhez, ezeknek az igencsak összekuszálódott szálaknak a felfejtéséhez és lezárásához.

Brutális és nagyon kegyetlen, rendesen kirázott a hideg, amikor az áldozatok által átéltekről olvastam. Ebben nagyon profi a szerző, korábban is az volt, most is hatásosan tálalja a részleteket. A nyomozás is teljesen a helyén van, a rendőrök teszik a dolgukat, az idő sürgeti őket, az eltűnt lány - és mások - élete a tét. A cselekmény nagyon pörög, a lelkizések és analizálgatások - no meg a szerelmes ábrándozások - kivételével mindig történik valami, ami még érdekesebbé és összetettebbé teszi a nyomozást.

Kegyetlenség és szenvedélyes érzelmek, brutális krimi és gyengéd romantika - mindez egyben. A krimi része sokkal jobban tetszett, a romantika része részemről hanyagolható. Egyszer szívesen olvasnék egy olyan regényt a szerző tollából, ami szimplán krimi, thriller és nem erőlteti a romantikus kapcsolatot a két főszereplő között. De addig is, amíg ez az idő elérkezik, bármikor szívesen olvasok újabb magyarul megjelent Karen Rose regényt - legfeljebb ugyanez marad a véleményem az összetételéről és a műfaji arányairól.

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy végre nem rózsa van a borítón.

Folytatás »

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Az olvasók nagyobb része valami oknál fogva eléggé szkeptikusan áll hozzá a magyar szerzőkhöz, illetve a műveikhez. Persze vannak jó néhányan, akik már ismertek, akiknek a stílusa kedvelt, a nevük pedig egyfajta garancia arra nézve, hogy a kézbe vett, megvásárolt regény minősége meg fog felelni az elvárásoknak. De mi a helyzet az újakkal, az ismeretlenekkel, a feltörekvő tehetségekkel? Meg vagyok győződve arról, hogy kis hazánkban többen írnak, mint olvasnak, pedig ennek alapvetően fordítva kellene lennie: hiszen, aki nem olvas, annak sem szókincse, sem kifejezésmódja nincs ahhoz, hogy elmesélje a fejében élő történetet - persze ehhez kell egyfajta tehetség is, hiszen viccet mesélni sem tud mindenki egyformán élvezetesen. Mégis sokan írnak, sokan próbálkoznak, és ebből a tömegből kell kitűnnie annak, aki meg akarja mutatni azt, hogy érdemes az olvasók figyelmére.

"A szabadság hatalmának íze bárminél édesebb, de ha túl nagyot harapsz bele, benne maradhat a fogad is."

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 406 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
Műfaj: krimi, urban fantasy

A közelmúlt egyik ilyen kellemes meglepetése volt a számomra Laura Arkanian Holdezüst, vérarany című kötete, amelyet rövid időn belül követett Meiszner Krisztina írása, ennek a posztnak a tárgya. Folyamatosan azt hangoztatom, hogy az olvasó járjon nyitott szemmel, mert megéri, és ha megteheti, akkor lásson a marketing fogásokkal telepakolt borító, illetve fülszöveg mögé. Amíg az utóbbi az Arkanian regényre igaz, az előbbi erre a kötetre - ugyanis a kigyúrt felsőtestű pasinak semmi köze nincs könyvbeli eseményekhez, viszont ezt ellensúlyozandó, kifejezetten élvezetes a regény humora.

"Minél több hülyeség kering velünk kapcsolatban, annál könnyebb beleolvadnunk a tapétába. Vámpírnak lenni ugyanis nagyjából ebből áll. Mi vagyunk a legtechnikásabb tapétaminta a hold alatt."

Adva van egy alternatív világ, ahol vámpírok élnek az emberek mellett - a változatosság kedvéért alakváltókról szó sincs, őket még a könyvbeli vámpírok sem ismerik. Persze ebben még nincs túl sok újdonság, ettől ez még akár tucatkönyv is lehetne, de mégsem az. Szóval ebben az alternatív világban, az alternatív, de a jelenlegitől alig különböző Budapesten, két vámpír - Jenő és Valéria - egy vámpírkocsmát üzemeltet, ahol cidert csapolnak és Csubakabra, Four Horsement, Orgazmus, valamint hasonló fantázianevű koktélokat szolgálnak fel. A vállalkozás ideális a két vérszívó számára, hiszen senki sem találja furcsának az éjszakai nyitva tartást, ők ketten pedig élik szürke hétköznapjaikat - és vallják, hogy minden gond alapvetően MVP, azaz más valaki problémája, de még véletlenül sem az övék. Így megy ez egészen addig, amíg be nem köszönt a márciusi napéjegyenlőség előtti utolsó holdtölte, a luna caliente, amely különösen nehéz időszak a vámpírok számára. Két főhősünk pedig pont ezt megelőzően talál a kocsmájuk mögötti sikátorban egy hullát. A gyilkosság az intézményre, illetve annak tulajdonosaira tereli a figyelmet, és nem csak a rendőrséget kapják a nyakukba, hanem a figyelőt, illetve annak egész családját is. Jenő legfontosabb dolga az, hogy tisztázza magát, illetve a társát a gyanú alól, valamint valahogy túléljék azt az átkozott, luna calientét.

"Úgyhogy számolj le szépen az illúzióiddal. Nem kastélyokban meg palotákban meg pompázatos udvarházakban találsz meg minket, hanem valahol a kő alatt. Ha rejtőzködési tanácsokra van szükséged, kérdezz meg egy vámpírt."

Azt kell mondjam, hogy piszok jó stílusa van ennek a regénynek, a szerzőnek pedig kifejezetten önálló hangja! Nagyon élveztem azt a különleges hangvételt, amellyel a narrátor - aki természetesen Jenő - bemutatja a vámpírok világát, végigvezeti az olvasót az aktuális eseményeken, valamint elmereng a múltbelieken. A regényben Szürkeként is emlegetett Jenő minden, csak éppen nem szürke - vitathatatlanul színes egyéniség: helyenként szarkasztikus, helyenként ironikus, de mindig jellemzően sötét humora, utalásokkal és célzásokkal teli mondatai sokszor - az átlagnál sokkal többször - megnevetettek, és nagyon jól szórakoztam olvasás közben, a történet elejétől kezdve a legvégéig.

"(...) gyanakvó és visszahúzódó élőhalottak vagyunk, fegyverünk a titok, az elhallgatás és a hazugság, létformánk a bujkálás, legfőbb parancsunk a túlélés, legjobb stratégiánk a beolvadás, legjellemzőbb létösztönünk a paranoia. (Fene ezt a nyelvet. Létforma, túlélés, életösztön. Mindegyik kifejezés hülyén hangzik az élőhalottak esetében.)"

Miben más ez a vámpírokkal teli világ, mint az eddig ismertek? Meiszner Krisztina úgy gondolja, hogy az ő vámpírjai nem a sötétség hercegei és hercegnői, hanem a beolvadás mesterei, mert a túlélésüket az segíti elő. Persze ez sem sikerül mindenkinek egyforma módon, ezért köztük is akadnak különböző típusok: lavírozók és kombinátorok - az előbbiek a veszélyes életvitelükről és könnyelműségükről, az utóbbiak a paranoiájukról, a gyanakvásukról és a tervezési kényszerükről híresek. Képességeik szerint vannak közöttük empaták, akik az érzésekre és a gondolatok olvasására specializálódtak, illetve olyanok is, akik a szuggesztió és az emberi elme befolyásolásának mesterei. Szóval ilyen a szerző által kitalált vámpírok világa, akik a legkisebb mértékben sem hasonlítanak a könyvekben és a filmekben felbukkanó lényekhez - ennek az új nézőpontnak részemről kifejezetten örülök.

"Az élet sose egyenletesen tragikus vagy komikus, inkább afféle ingamozgás a kettő között (...)."

Jenő és Valéria jelleme és életfelfogása a bemutatottnál jobban különböző már nem is lehetne egymástól - az ellentétek vonzzák egymást közhelyes állítás rájuk különösen igaz. A szövetség, amelyet egymással kötnek, minden, csak nem előny a számukra, ugyanis eléggé megnehezíti a jelenlegi helyzetüket - bár össze is kovácsolja őket. Az elején kicsit nehezen értettem meg, hogy mi is akar lenni ez a kapocs, és miért is olyan fontos, illetve veszélyes, de aztán világossá vált minden, és élvezettel olvastam az ebből, valamint a luna caliente hatásából fakadó problémákat. Jenő karaktere egyébként fantasztikusra sikerült, ami különösen nagy dicséret egy női szerzőnek, mert alapvetően az a meglátásom, hogy az ellentétes nemről nehezebb hiteles bemutatást összehozni.

"Ha a csirkék már kijöttek a tojásból, nehéz visszakergetni őket."

A két főszereplő vámpír is különleges karakter, de legalább ugyanilyen mértékben a regény színfoltjának tekinthető a figyelőként működő Lakatos család, akik - nem tudom, hogy jelenleg szabad-e így nevezni őket, de azért leírom - cigányok. A család minden nagykorú tagja vámpír, vagy ahogy az öreg Lakatos emlegeti: prikolics. A Lakatos család különleges a vámpírok világában, mert ők népes társaságot alkotnak egy olyan világban, ahol a többiek leginkább egyedül járják az útjukat és csak magukra számíthatnak. Az tuti, hogy a szerző nem a levegőbe beszél, hanem nagyon jól ismeri ennek a népcsoportnak az életére és a viselkedésére vonatkozó jellemzőit, mert a leírása tökéletes, minden apró mozzanatában hiteles - legalábbis én így éreztem. Az pedig, hogy a család története az országnak arról a részéről indul útjára, ahol én is lakom, még közelebb hozta hozzám a regényt, illetve a mondanivalója egy részét.

"Életem vagy mim egy zártosztály, amelynek a bejáratáról valaki leszerelte a rácsos ajtót."

Az sem vitatható el, hogy Krisztina a vámpírtörténeteket - a klasszikusokat és az újakat - is elég alaposan ismeri, mert máshogy nem is lehet egyedi hátterű regényt kitalálni, csak úgy, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mely kliséket, bevett formulákat kell elkerülni, és hol lehet újítást belevinni az alapokba és az eseményekbe. Ebben, mármint új dolgokban nem szenved hiányt ez a történet, a legtöbb minden másként működik itt, mint más olvasott vámpírsztorik esetében, ugyanakkor minden mégis logikusan illeszkedik egymáshoz. Még annak a sugallatára is képes, hogy ennél sokkal több és kiterjedtebb titkokat, összefüggéseket rejt a háttérvilág - a szerző fejében pedig mindez egy teljes és a legutolsó részletig kidolgozott egészként létezik. Hemzseg a kötet a filmes és egyéb utalásoktól, amelyek olvasása nem csak szórakoztató, hanem igazi tipp-parádé is.

"Egy vámpírról onnan lehet tudni, hogy hazudik, hogy mozog a szája (...)."

Ez az a mondat, vagyis a vámpírokra és az igazmondásukra való utalás az, ami miatt a kellő alapossággal kidolgozott karakterek és Jenő rengeteg,  intenzíven áradó gondolata mellett sem lehet eldönteni, hogy mi is lesz a szereplők eseményekre adott reakciója. Minden a titok része, és ugyan az olvasó mindenről kap információt, de nagyon kell figyelni a részletekre. A felszínen könnyednek és szórakoztatónak tűnik ez a történet - jókat is nevettem rajta, teljes mértékben kikapcsolt -, pedig a háttérben valójában eléggé komoly jelentéstartalmat magukban hordozó események zajlanak: túlélési és alkalmazkodást lehetővé tevő tanácsok kezdőknek és haladóknak, gyilkosságok, némi nyomozás, elmélkedések és kapcsolatok - mindez azonban nem más, mint az olvasó orra alá odadörgölt társadalomkritika.

"Idő. Az a rohadt, végtelen, előrejelezhetetlen folyam. A múltból tanulni tudsz, a jelent megpróbálhatod megélni, de a jövő, az kiszámíthatatlan, még valahol az utcasarkon túl jődögél veled szemben, várja, hogy beleütközz."

Két dologra mindenképpen fontos odafigyelni olvasás közben: a gyilkos személyének kilétére tett utalásokra, illetve a narrátorunkat, Jenőt körüllengő rejtélyre. Jenő, ha jár a szája, akkor bizony sokat hazudik, és mivel az ő szemén keresztül láttam a történéseket, ezért én sem jöttem rá sokkal hamarabb a gyilkos kilétére, mint ő maga. Szófogadó módon letértem arra az útra, amelyre a szerző a narrátor gondolatain és észrevételein keresztül terelt, nem vettem észre a gyanúsnak tűnő jeleket. Mindezek után némiképp elégtételként szolgált, hogy a szövegben elrejtett utalásoknak köszönhetően legalább azt kitaláltam, hogy ki is Jenő valójában, és miért titkolózik annyira. Bár vannak még kérdések bennem, és szívesen folytatnám tovább az ismerkedést, mégis jó érzés, hogy ez a kötet a fő szempontokat tekintve lezártnak és kerek egésznek tekinthető.

Végezetül pedig még két nagyon hasznos tanács a történet olvasásához - magától a szerzőtől és rajta keresztül a narrátortól:

"Milyen szánalmas és nevetséges, ha évszázadokon keresztül át mondogatod, hogy a világ nagyrészt véletleneken alapszik, a sorsodat meg saját magad irányítod, mindeközben pedig észre sem veszed, hogy ez a kettő kizárja egymást, úgyhogy valamelyik ezek közül biztosan nem igaz."

"Én voltam az eszköz. Igaz, nem a bonyolultabb eszközök közül való, csak mint például a sörnyitó. Használhatsz bicskát, villát, a saját fogadat, egy konyhapult peremét, de azért mégis egy sörnyitó a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy felszisszenjen a palack a kezedben."

Mindent összevetve és egymás mellé helyezve, ez egy nagyon jó debütáló regény, amelynek egyedi stílusa, humora engem teljesen megfogott magának. Garantálom, hogy egy olyan vámpírtörténetet veszel ezzel a kötettel a kezedbe, amilyet még biztosan nem olvastál. Nagyon remélem, hogy a szerzőnek lesz még további regénye - ha nem is pont ebben a világban, bár azt sem bánnám -, mert kifejezetten kedvemre való volt, amit olvastam. Ha valaki kedveli a vámpírokat, a krimi vonallal tűzdelt titokzatos történeteteket, akkor nagyon ajánlom ezt a regényt. Egy valamire nem kell csak számítani: rózsaszín szirupra és cukormázra, de én azt egyáltalán nem bántam, hogy ez most kimaradt.

Folytatás »

Richard Castle: Heat Wave - Hőhullám (Nikki Heat 1.)

A kicsit hűvösebb augusztusi napok után (amelyeket kifejezetten szerettem) ismét beköszöntött az igazi augusztusi meleg, amelynek eredményeképpen a nappali időszakban elég gyakran sikerült 35 Celsius fölötti hőmérsékletet mérni. Legnagyobb bánatomra ez nem csak a szabadban fordult elő, hanem az egyébként tetőtéri és a gazdasági megszorítások miatt klímamentesített irodában is. A fennálló helyzethez alkalmazkodva elővettem hát a Hőhullám című könyvet olvasásra. Amolyan könnyed kikapcsolódásnak gondoltam. A Castle című sorozat részeit nagyjából ismerem (eddig 1,5 évad a teljesítményem). Szóval úgy gondoltam, hogy ha a könyv és a sorozat egy kicsit is hasonlít egymásra, akkor a szórakozás és a kikapcsolódás garantált.

A filmsorozatban is sokat emlegetett Nikki Heat nyomozó és két segítője, Ochoa és Raley nyomozók összeszokott csapatként nyomoznak New York egyik legnagyobb ingatlan mágnásának halála ügyében. A csapattal tart Jameson Rook újságíró is és természetesen mindig és mindenbe beleüti az orrát. A hőhullám megviseli a városlakókat. A holttestek csak szaporodnak, a gyilkosságok szálai egyre jobban összegubancolódnak.

Ha valaki az eddig leírtak alapján kísérteties hasonlóságot érez a könyv és a filmsorozat között, akkor az nagyon is jól érzi. Ez a könyv és a történet akár a sorozat egyik epizódja is lehetne. A különbség csak a szereplők nevében jelentkezik, a többi tényező esetében (karakter, nyomozási technika, sziporkázó párbeszédek) tényleg olyan az egész, mintha a filmet nézné az olvasó.

Ez a hasonlóság engem zavart is egy kissé a könyv olvasása közben, mert Nikki folyamatosan Beckett nyomozóként tűnt fel a szemeim előtt. Ugyanez vonatkozott Jameson Rook személyére is, akit pedig nem tudtam másként elképzelni, mint a filmbeli Rick Castle-t. Nem akarom végigsorolni az összes szereplőt, de bizony mindegyikkel így jártam. Nem tudtam elvonatkoztatni a sorozattól. Lehet, hogy egyesek ezt a hasonlóságot teljesen pozitívan fogják fogadni vagy már fogadták is, de számomra felettébb zavaró volt. Szeretem magam elképzelni a szereplőket és ez most annyira nem sikerült, annyira befolyásoltak a korábban látottak, hogy az már engem is zavart.

A szereplők karakterén kívül a múltjuk, illetve a cselekmények egy része is ismerős volt a filmsorozatból. Rook anyja, Margareth színésznő, Rook a polgármester közbenjárására tarthat a nyomozókkal, a pókerjátszma, amelyen Nikki szemben ül a bíróval és még sorolhatnám a hasonlóságokat. Egyetlen különbségként egy forró szexjelenetet tudnék csak említeni. Ha jól emlékszem, akkor a sorozat egyik részében, mintha ezzel kapcsolatban is elhangzott volna valami utalás.

Kicsit utánanéztem az előzményeknek, a dátumoknak és annyit sikerült kiderítenem, hogy a Castle sorozat és a Nikki Heat regény is 2009-ben készült. Feltételezem tehát, hogy a sorozat ihlette a filmben is szereplő regények elkészítését. Bevallom, hogy jobban szeretem a könyvből készült filmeket.

A regény ettől eltekintve is jó. Könnyed és olvasmányos stílus, csipkelődős humor és egy jó krimi szál együttese. Még mielőtt valaki rákérdezne: nem, nem találtam ki, hogy ki a gyilkos. :) A krimi szál, a nyomozás teljesen az elvárásaimnak megfelelő volt. Részletessége és hitelessége mellett is elég szórakoztató. Egyetlen dolgot tudok kifogásolni, az pedig a szájbarágós stílus. Az író mindent megmagyaráz, még azt is, ami teljesen nyilvánvaló. Ezzel sajnos elég sok szájhúzogatást váltott ki belőlem. Pontosan emiatt a megmagyarázások miatt helyenként lelassul a történet. 

A könyv magyar kiadásának elején és hátulján található ajánló szöveggel azonban nem tudok egyet érteni. A regény korántsem letehetetlen. Sajnos a szájbarágós stílus miatt többször is félretettem (igaz, hogy nem hosszú időre), mert kezdtem kicsit megtelni vele. A "feszültségkeltés mestere" kifejezés is kicsit erős a benyomásaim alapján. A regényt inkább egy humoros kriminek gondolom, mint hatalmas feszültségkeltésnek. Vannak bőven írók és regények, amelyekre hamarabb mondanám ezt a jelzőt, mint erre a kötetre.
Kifejezetten hiányoltam a könyvről a fülszöveget. Határozottan látszott, hogy a megjelenés szempontjából a történet másodlagos. A lényeg a sorozattal való kapcsolat, a rajongók figyelmének felkeltése.

A kíváncsiság azért motoszkált bennem és utánanéztem, hogy ki is lehet ez a bizonyos Richard Castle. Abban biztos vagyok, hogy írói álnévről van szó, de konkrét nyomot nem sikerült fellelnem. (Találtam valamit, de a hiányos angoltudásom miatt az értelmezésem sem volt helyes.)

Kinek ajánlom ezt a regényt? Aki szereti a Castle című filmsorozatot és ugyanarra a hangulatra vágyik, mint amit ott már megismert. Remélem, hogy őket nem fogja zavarni a rengeteg hasonlóság, ami számomra kicsit idegesítő volt. Nagyon remélem, hogy a következő részekre levetkőzi az író ezt a nagyon szájbarágós stílust. Akarom-e olvasni a következő kötetet? Még nem döntöttem el. Nagy esélye van, de egyelőre nem tartozik a mindenképp akarom kategóriába. Ha éppen a kezem ügyébe akad, akkor nem fogok ellenállni. Egyelőre azonban azt állítom, hogy a sorozat jobb.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 286 oldal
A mű eredeti címe: Heat Wave
Folytatás: Naked Heat, Heat Risis
Sorozat: Nikki Heat
Kiadói sorozat: Fekete Macska Regénytár
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »