Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona (Üvegtrón 2.)

Az előző résszel, az Üvegtrónnal kapcsolatban az volt a legnagyobb problémám, hogy a főszereplő nem éppen orgyilkos „hivatásának” megfelelően viselkedett: ahelyett, hogy megfelelt volna országszerte ismert és hírhedt hírnevének, inkább a tükör előtt illegette magát, bálokon parádézott, illetve a herceggel vagy a testőrkapitánnyal flörtölt. Az egész történetből hiányzott az a kissé sötét hangulat, amelyre a fülszöveg alapján számítani lehetett volna – helyette viszont annál nagyobb hangsúlyt kapott a romantika. Az akcióban és misztikumban bővelkedő befejezés azonban felvillantott valami ígéreteset, egyben ízelítőt kaptam az addig rejtett mágiából. Amit megtapasztaltam, az csak nem hagyott nyugodni, ott kattogott a fejemben és addig piszkált, míg végül a sorozat folytatása mellett döntöttem – nem bántam meg.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 494 oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: Crown of Midnight

Sorozat: Üvegtrón

Előzmény: Üvegtrón,
Az orgyilkos pengéje és más történetek
Folytatás: Heir of Fire, Queen of Shadows

Műfaj: YA fantasy

Celaena megnyerte a tornát, ő lett a király orgyilkosa, és úgy tűnt, hogy ez a jellemére, minden megnyilvánulására is jelentős hatással volt: Doriannal, a herceggel szemben sokkal távolságtartóbban viselkedik, Chaolt, a testőrkapitányt ugyan továbbra is vonzónak találja, de előtte is titkolózik. A király küldetésekkel bízza meg, ő pedig sorra teljesíti is azokat – igaz, hogy mindezt a maga módján teszi: megbízásai során egyesíti orgyilkos képességei előnyeit a női praktikákkal, a feladatokat pedig teljesen egyedien értelmezi. A lány szeme előtt egyetlen cél lebeg: ha megfelel az uralkodó elvárásainak és letelik az ideje, akkor szabad lesz – amíg azonban ez bekövetkezik, még sok mindent kell kiállnia, a veszélyes helyzetek pedig egyre csak sűrűsödnek körülötte. Amikor azt a megbízást kapja, hogy ölje meg a trón ellen szőtt összeesküvés vezető emberét, kicsúsznak a kezéből az addig szorosan tartott szálak, és felpörögnek az események.

Ez a kötet alapvetően két részből áll össze, amely jól láthatóan, külön címekkel meg is jelenik a kiadványban. A történet első fele, A király bajnoka inkább felvezetés, amely Celaena küldetéseiről, a király által rábízott feladatok leírásáról, illetve Chaol kapitánnyal szembeni érzelmeinek fejlődéséről szól. Az események lassan csordogálnak, izgalomra mértékkel lehet számítani, de a feszültség folyamatosan növekszik – valami készül a háttérben, ami nagyot fog szólni. A kötet második fele, A királynő nyila sokkal sötétebb, fájdalmasabb, valamint mágiával, titkokkal és érzelmekkel terheltebb. A korábbiakban felgyűlt feszültség elementáris erővel robban és rombol szét mindent, ami eddig csak egy kicsit is hasonlított a béke, a nyugalom vagy a szeretet érzésére. Egyáltalán nem véletlen, hogy a mozgalmas cselekményű, akciókkal és összefüggésekkel teli, lényegesen élvezetesebb fejezetek sokkal jobban tetszettek, mint a valamivel lassabb felvezetés.

Érezhetően javult a szerző stílusa: a fogalmazásban, a történetvezetésben és a karakterábrázolásban is látható a változás, az eredmény pedig eléggé meggyőzőre sikerült. Nincs hiány érzelmekben, az akaratok egymásnak feszülésében és ármányban, az író nem kíméli a szereplőit, a sötétség egyre inkább átjár minden jelenetet. Ahogy haladtam a történettel, úgy kerültek egyre többször elő a fegyverek lett véresebb és sötétebb a cselekmény.

A mágia, amely eddig megbújt a háttérben, most átveszi az irányító szerepet, előbújik a fátyol mögül, szinte tarol, egyszerűen magával ránt – korábban ezt vártam volna az Üvegtróntól is, de csak ebben a kötetben merülhettem el benne igazán. Most már jól látszanak az összefüggések, lényegesen több minden van a háttérben, mint azt az előzmények ismeretében gondolni mertem volna – nekem pedig nagyon tetszenek ezek az egyszerre összefonódó és szerteágazó szálak.

Ritkán olvasok olyan sorozat második részt, amely ennyivel jobban sikerült, mint a felvezető kötet, amely képes ennyire mást adni, ilyen mértékben kiteljesíteni az eseményeket, megbonyolítani a szálakat, és lekötni az olvasóját. Nem tudok belekötni sem a cselekményszövésbe, sem a történetvezetésbe, sem a karakterekbe, egyszerűen minden a helyén volt - kategóriáját tekintve mindenképp -, és én örültem neki, hogy végül is rászántam magam az olvasásra. Ezek után a harmadik rész mindenképpen kötelező.

Korábban azon keseregtem, hogy kis hazánkban nem divat a kiegészítő novellák megjelentetése, így az élményt teljessé tevő információk, kalandok egy része nem jut el a hazai olvasókhoz – ugyanakkor az is igaz, hogy a trilógiák ettől még élvezhetőek. Úgy néz ki, hogy megtört a jég, mert hamarosan megjelenik a sorozat előzményeit tartalmazó kötet, amely Az orgyilkos pengéje és más történetek címmel kerül majd a boltokba. Kíváncsi leszek, hogy ezek a novellák - szám szerint öt -, mennyivel teszik majd teljesebbé a világot, a már ismert eseményeket - mindenképpen beszámolok róla.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai 1.)

A fejemben lévő kapcsoló, amely minden orgyilkos témájú regényre működésbe lép - ahogy erről nem is olyan régen írtam -, megint aktiválta magát. Így esett meg, hogy legújabb gyilkos természetű hősöm egy valós történelmi hátterű, intrikával teli világba rántott magával és tette élvezetessé számomra a társaságában eltöltött órákat. Mindez nem is csoda, hiszen Robin LaFevers meséken, mitológiai történeteken és tizenkilencedik századi verseken nőtt fel, így nem meglepő, hogy ő maga javíthatatlan romantikus lett, történetei pedig összetettek és magukkal ragadóak.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 488 oldal
Borító ár: 3.299,- Ft / 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Grave Mercy
Fordította: Bozai Ágota
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Folytatás:
2.) Sötét diadal
3.) Halandó szív
Műfaj: YA fantasy, történelmi

Ismae sorsa már az anyja méhében eldőlt, egész gyerekkora a kiszolgáltatottság, a kitaszítottság és a megbélyegzés jegyében telt el. Az esküvője napján kiderül, hogy változásra a továbbiakban sincs esélye, ám ekkor váratlan segítséget kap. Hosszú utazást követően Ismae egy távoli szigeten található kolostorba kerül, amely Szent Mortaint, a halál istenét szolgálja, és amelynek falai között a lány megtanulja, hogyan uralkodhat a férfiakon, illetve hogyan szabadulhat meg tőlük, ha éppen úgy hozza a helyzet. Fegyvertárának egyaránt részét képezik a női praktikák, a harcművészet és a mérgek, amelyekkel egészen különleges a kapcsolata. A lány kérdések nélkül hajtja végre a halál istenének apácák által továbbított parancsait, ám ezzel keresztbe húzza Gavriel Duval, a hazájáért bármire képes nemes alaposan kidolgozott terveit. A kolostor utasítására a lánynak Duval társaságában, annak szeretőjét megszemélyesítve az udvarba kell utaznia. Megbízatása szerint ő lesz a kolostor szeme és füle, valamint szükség esetén parancsaik végrehajtója. Hogyan képes az alacsony származású lány eligazodni az udvari dámák mesterkedései között? Jelent-e valamit Anna hercegnő ügyének az, hogy Mortain egyik képviselője is jelen van és segíti a harcát? Képes lesz-e a lány minden kiadott parancs végrehajtására?

"Mélyvörös folt húzódik a bal vállamtól a jobb csípőmig, a füvesasszony mérge hagyta rajtam, amivel anyám próbált a méhéből elhajtani engem. Az, hogy túléltem, a füvesasszony szerint nem csoda, hanem annak a jele, hogy engem maga a halál istene nemzett."

A kép INNEN.

Magam is meglepődtem, amikor belemélyedtem a regénybe, mert a várt fantasy világ helyett egy nagyon is valós történelmi korszakkal és megtörtént eseményeken alapuló történettel találtam szemben magam, amelyet éppen csak egészen enyhén színezett meg némi misztikum és járt át nem túl feltűnően a mágia. A helyszín nem más, mint a Bretagne, a kor pedig, amikor az eddig független hercegséget az a veszély fenyegeti, hogy véglegesen beolvad az egyre terjeszkedő Francia birodalomba. Az egyetlen megoldást az jelenti, ha Anna hercegnő, olyan férjet talál, aki képes megvédeni országát a francia királytól és annak megszálló csapataitól. A veszély azonban nem csak kívülről közelít, hanem belülről is bomlasztja az egyébként is megviselt, válsággal küzdő hercegséget, amelynek lakosságát pestis tizedeli, bárói egymást nem kímélve versengenek a hercegnő kegyeiért és mivel bárki lehet a francia kém, a feltétlen bizalom ritka kincsnek számít.

A valósággal gyönyörűen és mesterien egybeolvadó misztikus szálat a kilenc ősi isten, valamint a halál szolgálólányai által alkalmazott enyhe és különleges mágia jelenti. Az írónő olyan mesterien ötvözi a valós tényeket és a kitalációt, hogy elsőre fel sem tűnik, az olvasó tényleg fantasy regényt tart a kezében. A szentek tökéletesen belesimulnak a történelmi korszak hangulatába, teljessé teszik, kiegészítik azt, olvasás közben eszembe sem jutott, hogy annak idején nem bennük hittek az emberek és mindez csak ügyes kitaláció.

Vannes (A kép INNEN.)

A fő cselekményt a válsággal küszködő udvar gondjai, a hercegnő megkoronázására és kétségbeesett párkeresésére tett kísérletek, valamint a bárók és a francia király által állított házassági csapdák elkerülése adja. Mindezek hátterében kibontakozik a XV. század végére jellemző politikai helyzet, társadalmi berendezkedés, udvari élet, cselszövések kavalkádja. Az eseményeket bonyolítják a gyilkossági kísérletek, támadások, valamint az időnként felbukkanó holttestek is. A történet a viszonylag sok szereplő, az összetett cselekmények, a politikai ármánykodások, a folyamatosan jelen lévő intrikák ellenére is könnyen követhető, amely elsősorban a remek karaktereknek, a logikus, gördülékeny és végig izgalmas történetvezetésnek köszönhető. Mindenképpen pozitívumként tudom megemlíteni, hogy a gyilkolásra kiképzett lány nem csak beszél a képességeiről, hanem hasznosítja is azt, amire megtanították és már a kötet elején is vér tapadt kezeihez.

"Az emberek azt látják és hallják, amit látni és hallani akarnak."

Ismae a történet elején még csak egy egyszerű lány. A kolostorba kerülése mindenképpen továbblépés a helyzetéhez képest, ezért örömmel veti bele magát a tanulmányokba. Három évvel később már készen áll arra, hogy végrehajtsa a rá bízott feladatokat, önbizalma lényegesen nagyobb, mint korábban volt, de tisztában van a saját hiányosságaival. Az udvarba kerülve, eleinte nehezen veszi fel az ott élő emberek tempóját és gondolkodási stílusát, vannak nyilvánvaló dolgok, amelyeken túl sokat rágódik, de a fejlődése folyamatos és a kötet végére egy önálló, magabiztos, saját véleménnyel rendelkező fiatal hölgytől búcsúztam el.

Amíg Ismae jellemfejlődését végigkísérhetjük a történet folyamán, a férfi főszereplő, Gavriel Duval személyisége teljesen kiforrott, erkölcsi értékrendje biztos alapokon nyugszik, politikai játszmákban és tervezésben pedig utánozhatatlan. Duval nem egy elkényeztetett ficsúr, hanem egy sokat megélt, határozott, tapasztalt, elhivatott férfi és kifejezetten szimpatikus szereplő.

"- Mi folyik itt? A te szeretőd a politika, nem valami vidéki lány, akármilyen bájos is legyen."

Az udvari intrikák és a cselekmények mögé szorulva, a háttérben meghúzódó folyamatos jelenléttel, de mégis lassan, a lényeges eseményektől éppen csak pillanatokra vonva el a figyelmet, bontakozik ki a két főhős egymáshoz fűződő gyengéd szerelme, mély és sokat jelentő ragaszkodása.

A kép INNEN.

Kétségtelen, hogy a regénynek hangulata van, amely képes volt magával ragadni és arra késztetett, hogy megállás nélkül habzsoljam az oldalakat. Nem mondom azt, hogy tökéletes, mert szívesen olvastam volna többet a kiképzésben töltött három év eseményeiről, a mérgek keveréséről, a képességek kifejlődéséről, valamint a gyilkosságok sem tekinthetők tökéletesen kidolgozottaknak, de a regény mindenképpen élvezetes olvasmány és képes volt elvonni a figyelmem a napi gondokról, ez pedig már önmagában is jelent egyfajta minősítést. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik kevesellni fogják a romantikus érzéseket és jeleneteket a történetben, számomra azonban pont elegendőnek találtatott ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésem, de ne nyomja agyon a regény egyéb cselekményét.

A regény egyszerre adja meg az események lezárásának érzését és kiált folytatás után. Ahogy az a történetből is kiderül, Ismae nem egyedül szolgálja Mortaint. Ismae döntése, Annith kétségbeesett helyzete és Sybella őrülettel határos küldetése pedig bőven tartogat még titkokat és mesélnivalót, a folytatásban remélhetőleg legalább a felmerült kérdések egy részére választ kapunk majd.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Folytatás »

Sarah J. Maas: Throne of Glass - Üvegtrón (Üvegtrón 1.)

Úgy látszik, hogy van bennem egy beépített kapcsoló, amely arra a szóra, hogy "orgyilkos" zárja az áramköreimet és az addig visszafogott üzemmódban dolgozó, könyvekre vadászó reflexem átkapcsol "azonnal akarom, majd megveszek érte, hogy olvassam" fokozatba (azért elárulom, hogy van még pár hasonló kifejezés, fantasy szereplő, lény, amelyre ugyanígy reagálok) és innen már nincs menekvés, az elhatározásomtól eltántorítani már képtelenség. Annak idején így jártam Robin Hobb Látnok-ciklusának köteteivel (Az orgyilkos tanítványa, A király orgyilkosa, Az orgyilkos küldetése), Brent Weeks Éjangyal-trilógiájának (Az árnyak útján, Az árnyékvilág peremén, Túl az árnyakon) részeivel vagy éppen John Sprunk Az Árny fia című regényével. Az egyik sorozatot imádtam, a másik kettőben valamelyest csalódtam. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy eljött az én időm, mert kétségtelen, hogy az orgyilkosok jelenleg hódítanak a fantasy regényekben, én pedig nagy örömmel olvasom az ilyen témájú kiadványokat.

Celaena Sardothien fiatal életkora ellenére már híres és hírhedt orgyilkos, nevét mindenki rettegi Erilea birodalmában. Eddigi élete során egyetlen hibát követett el, amely egyben végzetesnek is bizonyult, egy küldetés alkalmával elfogták és rabszolga sorba kényszerítették, jelenleg Távolvég sóbányáiban szenved, szökésre, túlélésre semmi esélye. A keserű mindennapok egyhangúságát és szenvedését egy halvány reménysugár töri meg, amikor a telepre megérkezik Adarlan hercege és annak kísérete egy, a jelenlegi körülmények közül kiutat mutató ajánlattal. A lánynak a herceg bajnokaként részt kell vennie egy próbán és amennyiben megnyeri azt, a király orgyilkosaként szolgálja majd a birodalmat, a meghatározott idő letöltésével pedig végleg elnyeri a szabadságát.

A fülszöveg nem árul el sokat abból a világból, amelyben a történet játszódik, így kíváncsian vártam, hogy milyen fantasy elemekkel szereli fel az író a cselekményt, milyen különleges tulajdonságokkal ruházza fel a szereplőket. Már az első oldalak után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a regény könnyen olvasható, a leírásokra, bemutatásokra nagy hangsúlyt fektet a szerző, ugyanakkor az események eléggé komótosan követték egymást, sokszor éreztem azt, hogy nem haladunk egyről a kettőre. Az egy helyben toporgáshoz nagyban hozzájárult az is, hogy E/1-ben íródott a regény, ezért csak a főszereplő orgyilkossal együtt ismertem meg, derítettem fel a titkokat, akit viszont a kötet legnagyobb részében erősen őriznek, tehát nem sok lehetősége van a szabad mozgásra és a dolgok felgyorsítására. Az olvasmányos stílus, az élvezetes párbeszédek azonban gondoskodtak róla, hogy a regény mindezek ellenére sem fulladt unalomba és nehezemre esett félretenni a könyvet.

Celanea (forrás: pinterest.com)

A párbajra való felkészülés és a kapcsolódó cselekmények adják a regény fő történeti ívét. A huszonhárom bajnok időről időre összeméri erejét és képességeit, a leggyengébb mindig kiesik a küzdelemből. Az erőnléti és harci edzések részletes bemutatása, valamint a különféle képességeket igénybe vevő válogatott próbák leírása kiteszi a kötet jelentős részét. A palotában uralkodó, feszültséggel telt alaphangulatot tovább borzolják az időnként elkövetett, titokzatos gyilkosságok. Egy olyan világban, ahol a mágia és minden ahhoz kapcsolódó tudás törvényileg tiltott és birtoklása súlyos megtorlást von maga után, eléggé feltűnőek a holttestek köré vérrel rajzolt furcsa jelek, amelyek természetesen Celaena figyelmét is felkeltik és cselekvésre késztetik. Amíg a tornán vissza kell fognia a képességeit, hogy ne nyújtson kimagasló eredményt, ne hívja fel magára a figyelmet, addig a kutatásba belead mindent, segítséget arról az oldalról kap, ahonnan a legkevésbé számít rá.

Már a kötet elején nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a regényben bizony lesz szerelmi háromszög, mert a gyönyörű és fiatal hősnő mellett egyszerre két, szintén fiatal férfi tűnik fel és marad is mindvégig a közelében. Elkerülhetetlen az érzelmi konfrontáció kialakulása, de annak mindenképpen örülök, hogy az írónőnek sikerült némi változatosságot csempésznie a megszokott sémába. Annak ellenére, hogy majdnem végig jelen van a regényben a lehetőség és a cselekmény részét is képezi a vonzalom, nem igazán mélyülnek el az érzések, nem teng túl a romantika a történetben. 

Dorian (forrás: pinterest.com)

A szereplők életkora ugyan lehetőséget adna rá, de a történet mindezek ellenére sem lépi túl a young adult kategória határait. Vonatkozik ez mind az érzelmi, mind pedig az egyéb harci cselekményeket magukban foglaló eseményekre. A részletesen bemutatott világ és a logikusan felépített cselekmény leggyengébb pontját a karakterek jelentik, azok közül is a főhősnő személyisége az, amelyik a legtöbb hibát magában hordozza. A túl sok ellentmondás miatt eléggé hihetetlen és hiteltelen is volt a számomra az általa megformált karakter. Számomra nem akkor válik valakiből orgyilkos, hogy így emlegetik, hanem ha a tetteiben is megmutatkozik és ez utóbbit figyelembe véve a kötet legnagyobb részében Celaena nem igazán szolgált rá erre a jelzőre. A többi szereplő karakterábrázolása tökéletes mértékben hitelesnek tűnt, ezért is nem értem, hogy miért pont a főszereplő esetében bukkantak fel ezek a hiányosságok, pontatlanságok. Az orgyilkos csípős nyelve volt az, ami a karaktert megkedveltette velem, kifejezetten élveztem a lánynak a herceggel vagy éppen a kapitánnyal vívott szócsatáit.

Chaol Westfall (forrás: pinterest.com)

Dorian herceg tipikus trónörökös, aki annak ellenére próbál megfelelni az apja elvárásainak, hogy sok mindenben ellentétes véleményt képvisel. Amíg a herceg a pompát és a hatalmat képviseli a regényben, addig Chaol Westfall kapitány határozott, kötelességtudó, de mégis csendes jelleme az, ami engem igazán meg fogott és ha Celaena helyében választanom kellene, akkor bizony én mellette tenném le a voksomat.

Ahol a jó jelen van, ott természetesen megjelenik az ellenkező oldal is, a párbaj, mint cselekmény fontos helyet követel magának az események láncában, ugyanakkor nem maradhatott ki az igazi udvari intrika sem a történetből. A birodalmakat meghódító király, az egyik herceg, aki szövetségese sötét tervei végrehajtásában, a szépséges, alacsony rangú, de a hatalomért bármire képes fiatal lány vagy a népét féltő hercegnő mindegyike erős személyiség, akik megmutatják jellemük és képességeik egy részét, ugyanakkor számtalan további lehetőséget rejt még magában a karakterük. Hasonlóan elmondható ez a világról is a rémjelek alkalmazásával összefüggő titkok, a rémkapuk másik oldalán található többfajta "túlvilág", Erilea első királynőjének felbukkanása, az általa tett utalások, valamint a vége események alapján.

Forrás: pinterest.com

Ha összegeznem kellene a véleményem, akkor azt mondanám, hogy egy kifejezetten olvasmányos, ugyanakkor a vártnál lényegesen kevesebb fordulattal rendelkező, helyenként vontatott cselekményű történetet olvashattam, amely leginkább hosszú felvezetésnek, alaposan kidolgozott bevezetésnek tekinthető. Szóval orgyilkosos történet ez, de semmiképpen sem az erősebb nem tagjainak való olvasnivaló, hanem inkább olyan lányos történet. Élvezettel olvastam a könyv utolsó harmadát, az akcióban bővelkedő jeleneteket, a kényes érzelmi döntést, elmerültem a tetőpontjára hágott feszültségben és bepillanthattam a rejtélyek mögé egy pillanatra. A lezárás ellenére ordít a befejezésről, hogy ez bizony még csak az előzmény volt és a lényegi dolgok ezután fognak következni. Valamivel feszítettebb történetvezetéssel, kevesebb elmélkedéssel és több cselekménnyel egy lényegesen jobb regény kerekedhetett volna ki az alapötletből. A világ és a szereplők több lehetőséget rejtenek magukban, mint amennyi ebben a kötetben kiaknázásra került. Van potenciál a sorozatban, a kérdés már csak az, hogy mennyire sikerül mindezt a felszínre hozni és cselekményekkel bővelkedve tálalni.

Folytatás már létezik eredeti nyelven, de még nem túl sok, csak a következő kötet jelent meg eddig. Ellenben több előzménynovella, valamint az első és a második kötet eseményei közötti időben játszódó rövid történet is színesíti a jelenleg megismert világot és teszi teljesebbé a karaktereket, cselekményeket. Mindig sajnálom, hogy ezek a kiegészítő írások nem jelennek meg magyar nyelven, de reménykedem benne, hogy a helyzetben előbb vagy utóbb tapasztalható lesz majd valamilyen változás.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Még egy kis ráadás az olvasási kedv növeléséhez, a könyv trailere:

Pontszám: 6 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 544 oldal

Teljes ár: 2.999,- (puha borítós) / 3.999,- (keménytáblás)

Eredeti cím: Throne of Glass
Fordította: Varga Csaba
Sorozat: Üvegtrón
Folytatás: Éjkorona

Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

John Sprunk: Az Árny fia (Árnyorgyilkos trilógia 1.)

A fantasy tortájából majdnem minden kiadó ki akarja hasítani a saját szeletét. 2012-ben a Fumax Kiadó is belekezdett fantasy témájú könyvek megjelentetésébe. Csak örülni tudok ennek a lépésnek.

Az Árny fia már a megjelenés előtt felkeltette a figyelmemet. Egyik kedves barátnőm pedig le is csapott a kötetre, gyorsan elolvasta, majd tovább is adta nekem, hogy én is megismerkedjem a történettel. Az olvasás ugyan kicsit váratott magára, de azért csak sorra került.
Divatba jöttek az orgyilkosok. :) Nincs ez ellen semmi kifogásom, mert szeretek olvasni a világukról. Kicsit ugyanakkor tartottam a könyvtől, mert már túl vagyok Robin Hobb Látnok-ciklusának és Brent Weeks Éjangyal-trilógia köteteinek olvasásán. Az előbbi nagyon tetszett, az utóbbi a történet végén nagy csalódást okozott. Kíváncsi is voltam tehát erre az új orgyilkosra, de azért valamennyire tartottam is a regénytől. Végül is reménykedve és az előítéleteket száműzve fogtam neki az olvasásnak.

Caim, Othir városának egyik legjobb orgyilkosa. Egy kényszeredetten elvállalt megbízás miatt összeesküvésbe keveredik. Gyakorlatilag mindenki rá vadászik, de csak magára, az őt követő szellemre, Kitre, valamint utolsó célpontjának lányára számíthat. Miközben menekül az őt üldözők elől és próbálja felgöngyölíteni a szálakat, továbbra is küzd titokzatos és számára félelmetes képességével is.

Most, hogy túl vagyok a regény olvasásán, olyan "nem is tudom" érzésem van. Nem mondom, hogy a történet nem volt élvezhető, mert az volt, le is kötött maga a cselekmény, de mégis valami hiányérzet bujkál bennem, amelyet nem tudok azonosítani. Remélem, hogy az értékelés végére tiszta lesz, hogy mit is hiányolok.
Nagyon érződött a regényen, hogy egy első könyves íróról van szó. Főleg a történet elején. Gyakorlatilag fejezetről fejezetre érződik az író fejlődése és a kötet végére már odáig jutottunk, hogy szívesen olvastam volna tovább a történetet.

Maga a cselekmény következetesen és logikusan felépített, logikai bakikat nem találtam benne. Mégsem vagyok igazán elégedett vele. Határozottan elgondolkoztam, hogy mivel is lehet problémám. Végeredményként oda jutottam ki, hogy számomra némiképp lyukas a világ felépítése. Nehezen jöttek az infók, sokáig tartott a bizonytalanság és el kellett telnie jó pár oldalnak, mire szilárd lábakon nyugodhattak az események. Ez nem az a tudatosan kialakított bizonytalanság volt, amikor az író eszközként alkalmazza ezt a fogást, hanem a tapasztalatlanságból fakadó bizonytalanság. Szerencsére a kötet végére ennek már kevés nyomát láttam és átvette a helyét a pergős történetvezetés. Addig azonban még át kellett esni néhány gyerekbetegségen. Mint amikor néhány cselekmény annyira gyorsan történt, hogy még magam sem hittem el, de már túl is voltunk az eseményen.
A kötet nem éppen a legvaskosabb darab. Szerintem pár oldalt igazán el bírt volna még viselni és akkor sokkal árnyaltabb képet kapott volna az olvasó az ország felépítéséről, a politikai helyzetről, illetve az országhatáron kívüli vagy éppen az Odaát felől leselkedő veszélyekről. Persze az is egy álláspont, hogy így maradnak feltárásra váró titkok, érdekességek a következő kötetekre is. Szerintem ezek nélkül is elég rejtélyt tartalmaz a történet.
Azt nem tagadom, hogy van lehetőség a történetben. A problémám mindössze az, hogy a regény nem igazán tudott pluszt adni az olvasása során, nem tudott igazán magába szippantani a cselekménye. Nem éreztem úgy, hogy meglepett valami olyan újdonsággal, amelyet máshol még nem olvastam vagy nagyon egyedinek tartanék. Az árnyakat és Odaát világát elég érdekesnek tartottam, de sajnos egyikből sem jutott annyi, ami miatt teljesen megvett volna magának a könyv. Talán majd a következő részben ebből is többet kapok és akkor teljesen elégedett leszek.

A karakterekkel sem voltam teljesen elégedett. Caim teljesen rendben van a számomra. Ő egy egészen jól eltalált szereplő. A múltja ugyan kicsit nehezen bukkan elő, de csak megismerjük, hogy mi és miért történt is vele. Caimnak azért marad rejtett oldala is. Ami viszont kifejezetten idegesített, hogy Kit nem igazán magyaráz el neki dolgokat, pedig a lány sok mindennel tisztában van, sok mindenben Caim segítségére lehetne a magyarázataival. A nagy titkolózásra a történetben sem derül fény. Talán majd a következő részben. Kit lényeges szereplő, de sajnos számomra csak egy titokzatos és titokzatoskodó, ugyanakkor sértődékeny szellem maradt.
A lényegesebb szereplők közül már csak Zefi maradt. Ő volt az egyik oka annak, hogy 50 oldal után  majdnem becsuktam és félreraktam a könyvet. Úgy voltam vele, hogy ha ez a nő nem fog megváltozni, akkor a könyv és én végső búcsút veszünk egymástól. Szerencsére tapasztaltam változást és kitartottam. :)

Ahogy haladtam előre az olvasásban úgy éreztem, hogy az író is egyre jobban belejön az írásba. A cselekmény egyre színesebb lett, a szereplők végre nem csak mozogtak, hanem életre keltek. Az író a feszültség oldásaként végre bedobott egy-egy poént. Igen, ezeket hiányoltam az elejétől kezdve és sajnálom, hogy csak a végére kaptam belőle.

A magyar kiadás átvette az eredeti borítót, amely egyébként igen tetszetős. Amikor első alkalommal vettem a kezembe a kötetet, meglepődtem azon, hogy eléggé vékony a kötet és puha borítós. A Tövisek hercege után valahogy számítottam a kemény táblás kötésre. Aztán megbarátkoztam vele, mert a kiadvány így tetszetős és igényes.

Sokat szenvedtem ezzel az értékeléssel, mert még mindig bizonytalannak érzem magam. Tetszett is a regény, meg nem is. Jól van felépítve, de hiányzik belőle az eszencia, az igazi kisugárzás. Nem tudom megfogni, megfogalmazni, hogy mi is a problémám vele. Talán másnak sikerülni fog.

Szeretném-e a folytatást? Igen, szeretném olvasni. Mert tényleg ott érzem a lehetőséget a sorozatban és ha a középső kötetben meg is ragadja ezt az író, akkor a trilógia befejező része is jöhet majd. Sőt, talán bizonyos hiányosságokat még megbocsájtani, elnézni is hajlandó leszek. Az Árnyak országa mindenképpen érdekesnek tűnik, Caim titkai és múltja pedig kifejezetten érdekelnek.

Pontszám: 7 pont

Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  302 oldal
Teljes ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Shadow's Son
Folytatás: Shadow's Lure, Shadow's Master
Sorozat: Árnyorgyilkos trilógia
Forrás: Molytól kölcsönbe (@Szirmocska)

Folytatás »