Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona (Üvegtrón 2.)

Az előző résszel, az Üvegtrónnal kapcsolatban az volt a legnagyobb problémám, hogy a főszereplő nem éppen orgyilkos „hivatásának” megfelelően viselkedett: ahelyett, hogy megfelelt volna országszerte ismert és hírhedt hírnevének, inkább a tükör előtt illegette magát, bálokon parádézott, illetve a herceggel vagy a testőrkapitánnyal flörtölt. Az egész történetből hiányzott az a kissé sötét hangulat, amelyre a fülszöveg alapján számítani lehetett volna – helyette viszont annál nagyobb hangsúlyt kapott a romantika. Az akcióban és misztikumban bővelkedő befejezés azonban felvillantott valami ígéreteset, egyben ízelítőt kaptam az addig rejtett mágiából. Amit megtapasztaltam, az csak nem hagyott nyugodni, ott kattogott a fejemben és addig piszkált, míg végül a sorozat folytatása mellett döntöttem – nem bántam meg.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 494 oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Borító ár:

2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító)

A mű eredeti címe: Crown of Midnight

Sorozat: Üvegtrón

Előzmény: Üvegtrón,
Az orgyilkos pengéje és más történetek
Folytatás: Heir of Fire, Queen of Shadows

Műfaj: YA fantasy

Celaena megnyerte a tornát, ő lett a király orgyilkosa, és úgy tűnt, hogy ez a jellemére, minden megnyilvánulására is jelentős hatással volt: Doriannal, a herceggel szemben sokkal távolságtartóbban viselkedik, Chaolt, a testőrkapitányt ugyan továbbra is vonzónak találja, de előtte is titkolózik. A király küldetésekkel bízza meg, ő pedig sorra teljesíti is azokat – igaz, hogy mindezt a maga módján teszi: megbízásai során egyesíti orgyilkos képességei előnyeit a női praktikákkal, a feladatokat pedig teljesen egyedien értelmezi. A lány szeme előtt egyetlen cél lebeg: ha megfelel az uralkodó elvárásainak és letelik az ideje, akkor szabad lesz – amíg azonban ez bekövetkezik, még sok mindent kell kiállnia, a veszélyes helyzetek pedig egyre csak sűrűsödnek körülötte. Amikor azt a megbízást kapja, hogy ölje meg a trón ellen szőtt összeesküvés vezető emberét, kicsúsznak a kezéből az addig szorosan tartott szálak, és felpörögnek az események.

Ez a kötet alapvetően két részből áll össze, amely jól láthatóan, külön címekkel meg is jelenik a kiadványban. A történet első fele, A király bajnoka inkább felvezetés, amely Celaena küldetéseiről, a király által rábízott feladatok leírásáról, illetve Chaol kapitánnyal szembeni érzelmeinek fejlődéséről szól. Az események lassan csordogálnak, izgalomra mértékkel lehet számítani, de a feszültség folyamatosan növekszik – valami készül a háttérben, ami nagyot fog szólni. A kötet második fele, A királynő nyila sokkal sötétebb, fájdalmasabb, valamint mágiával, titkokkal és érzelmekkel terheltebb. A korábbiakban felgyűlt feszültség elementáris erővel robban és rombol szét mindent, ami eddig csak egy kicsit is hasonlított a béke, a nyugalom vagy a szeretet érzésére. Egyáltalán nem véletlen, hogy a mozgalmas cselekményű, akciókkal és összefüggésekkel teli, lényegesen élvezetesebb fejezetek sokkal jobban tetszettek, mint a valamivel lassabb felvezetés.

Érezhetően javult a szerző stílusa: a fogalmazásban, a történetvezetésben és a karakterábrázolásban is látható a változás, az eredmény pedig eléggé meggyőzőre sikerült. Nincs hiány érzelmekben, az akaratok egymásnak feszülésében és ármányban, az író nem kíméli a szereplőit, a sötétség egyre inkább átjár minden jelenetet. Ahogy haladtam a történettel, úgy kerültek egyre többször elő a fegyverek lett véresebb és sötétebb a cselekmény.

A mágia, amely eddig megbújt a háttérben, most átveszi az irányító szerepet, előbújik a fátyol mögül, szinte tarol, egyszerűen magával ránt – korábban ezt vártam volna az Üvegtróntól is, de csak ebben a kötetben merülhettem el benne igazán. Most már jól látszanak az összefüggések, lényegesen több minden van a háttérben, mint azt az előzmények ismeretében gondolni mertem volna – nekem pedig nagyon tetszenek ezek az egyszerre összefonódó és szerteágazó szálak.

Ritkán olvasok olyan sorozat második részt, amely ennyivel jobban sikerült, mint a felvezető kötet, amely képes ennyire mást adni, ilyen mértékben kiteljesíteni az eseményeket, megbonyolítani a szálakat, és lekötni az olvasóját. Nem tudok belekötni sem a cselekményszövésbe, sem a történetvezetésbe, sem a karakterekbe, egyszerűen minden a helyén volt - kategóriáját tekintve mindenképp -, és én örültem neki, hogy végül is rászántam magam az olvasásra. Ezek után a harmadik rész mindenképpen kötelező.

Korábban azon keseregtem, hogy kis hazánkban nem divat a kiegészítő novellák megjelentetése, így az élményt teljessé tevő információk, kalandok egy része nem jut el a hazai olvasókhoz – ugyanakkor az is igaz, hogy a trilógiák ettől még élvezhetőek. Úgy néz ki, hogy megtört a jég, mert hamarosan megjelenik a sorozat előzményeit tartalmazó kötet, amely Az orgyilkos pengéje és más történetek címmel kerül majd a boltokba. Kíváncsi leszek, hogy ezek a novellák - szám szerint öt -, mennyivel teszik majd teljesebbé a világot, a már ismert eseményeket - mindenképpen beszámolok róla.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Posted in: 8 pontos,ekultura.hu,fantasy,könyvértékelés,Könyvmolyképző,orgyilkos,recenzió 2015,Sarah J. Maas,Üvegtrón,Vörös pöttyös