Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas (Az utolsó vérfarkas 1.)

Amikor először rápillantottam, azt éreztem, hogy akarom ezt a könyvet: a címe rögtön felkeltette a figyelmem, a borítója pedig végzetesen megigézett. A két dolog együttesen rám is ugyanolyan hatással volt, mint a Föld hűséges kísérője a főszereplő állati lényére. Beszereztem a kötetet, majd ahogy a telihold is fogyatkozásnak indul, úgy az igézet is csökkent, amint a könyv a polcomra került, de a vonzása azért megmaradt, többször nyúltam feléje, hogy belekezdjek az olvasásába, de aztán valami mindig eltántorított: biztos voltam benne, hogy ehhez a történethez hangulat kell - akkor pedig érdemes kivárni, amíg elérkezik a megfelelő pillanat. Azért szükségem volt egy kis noszogatásra is, hogy ne halogassam sokáig az ismerkedést, ezért is került fel a kötet a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás olvasásra hivatott regényei közé.

"Ember vagyok. Szörnyeteg vagyok. Ellentmondások koktélja."

Értékelés: 8/10

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 328 oldal

Fordította: Huszár András

Borító ár: 2.980,- Ft

A mű eredeti címe: The Last Werewolf
Sorozat: Az utolsó vérfarkas

Folytatás: Tallula Rising, By Blood We Life

Műfaj: urban fantasy

Jake Marlowe vérfarkas. Kétszáz évnyi életéből majd százhetvenet a szörnyetegének társaságában élt le. Egy kiruccanás alkalmával támadta meg egy lény, majd a következő holdtöltekor ő maga is átalakult. Sem az élmény, sem pedig annak következményei nem engedik Jake-et szabadulni, akit lelkileg megvisel a magány, amivel ez az átok együtt jár. Egy szervezet beavatkozásának köszönhetően pedig immár ő az utolsó, fajtája egyetlen példánya, és ő is sorra kerül majd a következő teliholdkor, amikor ismét átváltozik - mert a vadásznak a fenevad kell és nem az ember. Jake-en viszont a depresszió hatalmasodik el, végezni akar magával még mielőtt kikerekedne a Hold - még mielőtt levadásszák. Több dolog is történik egyszerre: az ellenségei manipulálják, fel akarják szítani az dühét, valamint van egy társaság, akinek élve többet ér... egy különösen lényeges ok miatt pedig immár ő maga is inkább élni akar.

"Egyes nézetek szerint a rémtettekkel nem tudunk mást tenni, mint feljegyezni őket. Tények érzések helyett. (...) Ez nagyon szép és jó, amikor a krónikás kívülről szemléli a rémtettet. Úgy viszont nem működik, ha a krónikás maga a rémtett."

Az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem a könyv olvasása közben az volt, hogy Glen Duncan ugyanazt műveli a vérfarkasokkal, amit Anne Rice a vámpírokkal. Mit is értek ez alatt? A regény jelentős részét az átélt veszteségektől, az idő súlyától megviselt, a saját szörnylétét elfogadott, sokat látott, az élet eseményein gondolkodó főszereplő monológjai, világnézetének kifejtései teszik ki, amelyeket időnként megszakítanak mozgalmasabb események. A hangulat kissé melankolikus, a közeli és előre beharangozott végzet rányomja a bélyegét a teljes történetre, minden eseményre és reakcióra. Valószínűleg tehát, akinek Anne Rice írásai megfeküdték a gyomrát, annak Glen Duncan regénye sem fog bejönni.

"Ha behódolunk az eleve elrendeltségnek, oda leszünk láncolva a kezdet kezdetéhez. A világegyetem kezdetéhez. Minden kezdetéhez."

A kép INNEN.

Bevallom, hogy engem is befolyásoltak az olvasott értékelések, és könnyen elképzelhető, hogy a könyvvel szemben érzett kezdeti bizsergést az is csökkentette, hogy nem a legpozitívabb véleményeket olvastam a regényről. Pedig ez a könyv jó, csak valami miatt mégsem lett sokak kedvence. Az első és legnagyobb probléma szerintem, hogy az urban fantasy címke, a címben szereplő vérfarkas szó és az a néhány értékelés, amely szerelmes regényként emlegeti a történetet vakvágányra vezetett jó néhány olvasót, akik tulajdonképpen nem ezt a sztorit akarták olvasni. Pedig mindegyik jelző igaz, mert ez tényleg egy urban fantasy, egy vérfarkas sztori és egy szerelmi történet... csak éppen nem a rózsaszín fajtából. Mert ebben a történetben a vérfarkas szentháromsága így hangzik: "Dugd meg, öld meg, fald fel. Dugd, öld, fald." Ugye, hogy teljesen más, mint amit a young adult műfaj vérfarkasos történeteiben megszoktunk? Mert ez a regény az első sorától az utolsóig felnőtt kategória - minden finomkodás nélkül.

Az igaz, hogy én magam is szeretem a könnyed műfajt és kikapcsolódásnak tökéletes, de bíztam benne, hogy ez a regény mást fog adni és - összeteszem a kezem - azt kaptam tőle, amire számítottam. Annyira, de annyira örülök neki, hogy a saját fejem után mentem, végül mégis csak elolvastam ezt a könyvet - még akkor is, ha nem minden oldalát volt könnyű olvasni.

"Mindenki átesik egy olyan időszakon, amikor az élet nagy kérdésein jár az esze. Nem tart örökké."

A kép INNEN.

Nekem nagyon szimpatikus volt Jake - bár minden egyes alkalommal, amikor elolvastam a nevét egy másik Jake nevű vérfarkas jelent meg lelki szemeim előtt és ez némiképp rontotta az összhatást, de ez legyen az én problémám -, kedveltem elmélkedő, melankolikus stílusát, bűnbánatát, valamint az egyes személyek felé mutatott ragaszkodását. A főszereplő monológjai fantasztikus gondolatokat és megállapításokat tartalmaztak - a gyűjteményem majd kéttucatnyi idézettel lett gazdagabb -, amelyek hol elvarázsoltak, hol pedig rejtett utalásuk, vagy éppen nyílt humoruk ragadott magával. Voltak azonban olyan helyzetek is, amelyek még rajtam is kifogtak, és bármennyire is szeretem az elvontat, a különlegeset, meg kellett állapítanom, hogy bekezdéseket, néhány esetben oldalakat találtam teljesen feleslegesnek - ha rajtam múlt volna, nem maradtak volna a szövegben. Pont ezek miatt olvasás közben többször is elvesztettem a fonalat, néha az érdeklődésemet is az adott helyzettel szemben, és az a véleményem, hogy ezek nélkül sokkal jobban tetszett volna a regény.

Nem kedveltem viszont a dohányzás és az italfogyasztás folyamatos emlegetését a szövegben. Azzal a ténnyel nem tudok vitatkozni, hogy mindkettő fontos szerepet tölt be a történetben és nagyban hozzájárul az - engem leginkább noir stílusra emlékeztető - alaphangulathoz, de ez nekem nagyon nem jött be - talán, ha kevesebbszer tűnik fel az utalás, akkor is elérte volna a célját, de mégsem megy az agyamra az állandó hivatkozás.

"Ha választani kell, hogy én vagy a világ, akkor a világ már áshatja is a sírját."

A kép INNEN.

Éles különbséget éreztem - és ez bizony néha összezavart - a szépirodalmi igényességgel megfogalmazott, idegen szavakkal, kifejezésekkel tarkított, hosszan kígyózó mondatok, festőecset és vászon után kiáltó gyönyörű leírások, terjengősen megfogalmazott filozofikus fejtegetések, illetve az elég gyakran felbukkanó trágár kifejezések, megnyilvánulások között. Végül azzal zártam le a magammal vívott csatát, hogy Jake ilyen: ember és állat is egyben. Amíg az egyiket a világot mozgató kérdések és magyarázatok, valamint az ezeken való elmélkedés, az élet szépsége és az elmúlás érdekli, addig a másikat az ösztön irányítja, fő jellemzője a nyers megfogalmazás, az érzelmek - helyenként - durva kinyilvánítása.

Beszéljünk egy kicsit a romantikáról, mert bizony az állati oldala és a depressziós emberi mivolta mellett Jake-ben rengeteg érzelem van. Közvetve jelenlegi - a regény elején jellemző - állapotát is a szerelemnek tulajdoníthatjuk, majd pedig szintén a romantikus érzelmek lesznek azok, amelyek kirántják őt ebből a gödörből, adnak újra értelmet az életének. Ez teszi kerekké és egésszé a történetet, bár az is tény, hogy pont a második szerelem kivirágzását tartottam a regény legunalmasabb részének, de az, amerre emiatt kanyarodott a történet - főleg a befejezés -, nagyon tetszett. Vannak érzelmek - nem is kevés - ebben a regényben, de még több benne a nyílt szexualitás, amely Jake egyedüli mozgató rúgója magányos életében, valamint a vérfarkaslét legalapvetőbb velejárója.

"Kétszáz év után mit számít még néhány nap? De nem, a világegyetem már csak olyan, hogy évtizedeken át tök méltányos, aztán egyik napról a másikra zéró toleranciát hirdet."

A kép INNEN.

Olyan könyv ez, amely egy ellentmondásos szereplő ellentmondásokkal teli életét írja le. Olyan regény, amely vagy tetszik neked, mert megragad a hangulata, vagy nagyon utálni fogod, mert a stílusa kiakaszt. Megosztó, ellentmondásos, ambivalens: pont, mint a főszereplő két oldala, az állati és az emberi. Tetszett? Nem maradéktalanul. Viszont megérintett valamit a lelkemben, olvasás közben közel éreztem magamhoz a Holdat és általa okozott hatásokat, a következményeket. Most ugyan visszateszem a polcra, de biztosan tudom, hogy le fogom még onnan emelni.

A történet részben lezárt, a kötet önállóan is élvezhető, de a nyitott szálak magukban hordozzák a folytatás lehetőségét. Van is folytatás - eredeti nyelven. Magyarul? Figyelembe véve a nem túl kedvező olvasói fogadtatást, nem hiszem, hogy számíthatunk rá.

Ha nem olvastál még más vérfarkasos könyvet, akkor ezt felejtsd el és keress mást, amivel megalapozod a témában az ismereteidet.
Ha eddig csak erősen romantikus vérfarkasok rózsaszín cukormázas történetei akadtak a kezedbe, akkor gyorsan tedd vissza a polcra ezt a regényt, mert csalódást fog okozni.
Ha viszont bírod a világ és a lélek nagy kérdéseiről szóló, helyenként akcióval tarkított filozofálgatásokat, ha mindezek mellett nem akasztanak ki a trágár kifejezések, akkor ez a te könyved.

Engedd, hogy a Hold változása rád is hatással legyen! Éld át, hogy milyen is vérfarkasnak, egy kétszáz éves, magányos vérfarkasnak lenni, aki felett részben az állati fele uralkodik, de a legtöbb helyzetben mégis határozottan emberként viselkedik.

Folytatás »

Mike és Rachel Grinti: Karmok

A tizenkét éves Emmát és családját nagy veszteség éri: a nővére, Helena eltűnik. A fiatal lányt keresi a rendőrség, de nem akadnak a nyomára, majd a család magánnyomozót bérel fel, de ezzel is csak a házukat és a megélhetésüket biztosító éttermüket veszítik el – a hiányzó családtagot senki sem találja. Emmáék ezért kénytelenek a varázserdő melletti lerobbant lakókocsiparkba – különféle Szerzetek, mindenféle lények közé – költözni. A család által kiszemelt lakókocsi azonban már foglalt, abban lakik Jack, a félszemű, varázstalan kandúr, aki azonban macskavarázst nélkülözve sem éppen veszélytelen jószág. Jacknek van egy terve, amivel mind a ketten, Emma és ő is jól járnának, de ehhez a lánynak sok veszélyt kell vállalnia és a siker még így sem garantált…

Értékelés: 6/10

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 208 oldal

Fordította: dr. Sámi László

Borító ár: 2.680,- Ft

A mű eredeti címe: Claws

Műfaj: gyermek, ifjúsági

A történet félig a valóság és félig mese, Emma ugyan ember, de a világ, amiben él, hemzseg a mesékből oly jól ismert lényektől: vannak itt gyerekekre vadászó boszorkányok, elismerésre és társaságra vágyó hárpiák, békés nagák – akarom mondani coatlok, mert mégiscsak az amerikai kontinensen vagyunk –, buta, de erőszakos trollok, titkokra vadászó kémpatkányok és persze csalafinta, az emberi hiszékenységet a végletekig kihasználó tündérek. A legkülönösebb lények azonban a macskák, akik nem éppen azonosak a mi általunk is ismert házi kedvencekkel, hanem maguk is afféle Szerzetek, varázslények – ugyanakkor bizonyos helyzetekben nagyon is macskásan viselkednek.

„Háziállatnak titulálni egy macskát csaknem akkora sértésnek minősült, mint kijelenteni, hogy Emma szülei őt csak házi kedvencként tartják. Csak hát, annyira sokkal kisebb volt a többi Szerzetnél, még ha tudott is beszélni.”

Jack, a félszemű cicus hatalmas bűnt követett el – megölte a Falkaszívet, aki birtokolja és a falka számára biztosítja a macskavarázst –, ezért elvesztette a varázserejét, a falka többi tagja, pedig az elkövetett tettéért cserébe őt akarja megölni. A kétségbeesett, tizenkét éves lány pont megfelelő számára a tervei kivitelezéséhez, ezért elhozza számára a Falka szívét, amellyel Emma összeolvad, eggyé válik, és amelynek következményeként hirtelenjében emberként kell irányítania egy egész falkányi macskát, meg kell tanulnia a macskavarázs alkalmazásának minden csínját-bínját, és persze el kell indulni a nyomokon, amelyek a nővéréhez vezetnek.

„A macskavarázs nem holmi olcsó trükk. Nem csak elhiteti az emberekkel, hogy másképp nézel ki, és nem veszi rá őket, hogy szeressenek. Az tündérmágia. A macskák csak a valós dolgokkal törődnek, és minket csöppet sem érdekel, hogy ki szeret minket, és ki nem.”

coatl (A kép INNEN.)

Ez a regény egy ifjúsági történet és nem is akar több lenni, tökéletesen passzol az ajánlott korosztály igényeihez és elvárásaihoz. A kiadó tíz éves kortól ajánlja a történet olvasását, a cselekmény pedig ennek megfelelően épül fel: kellően mesés és fordulatos, de a történetvezetés nem túlzottan csavaros, a terjedelmét pedig leginkább rövidnek mondanám. Felnőttként nem lettem a történet rajongója, de biztosra veszem, hogy a főszereplővel azonos korosztályba tartozó olvasókat képes lesz maradéktalanul elvarázsolni a regény. Miért gondolom így? Mert számukra a gyerekekre vadászó boszorkány vagy a támadó troll sokkal rémisztőbb, a tündérek csalfa bűbája hihetőbb, a macskavarázs sokkal mágikusabb, a kalandok sora lényegesen szórakoztatóbb lesz – a mesés elemek és a különleges fordulatok igazából nekik szólnak. Könnyen azonosulni tudnak Emmával, akinek döntenie kell a nővére megmentése, illetve a szülői szabályoknak való megfelelés között, ugyanakkor ő az a lány, akinek legjobb barátja és segítője egy beszélő macska, és akinek életét lassanként áthatja a világot mozgató varázs.

„Egy macska sem igazán macska a varázsereje nélkül (...).”

Ez akár a macskavarázs megjelenése is lehetne.
(A kép INNEN.)

Nagyon tetszett, hogy minden fejezet elején található egy rövid felvezetés, egy részlet a CragWiki.org (valójában cragwiki.com) oldalról, amely arra hivatott, hogy az olvasó részletesebben megismerje azt a világot, amelyben a történet játszódik. Érdekesség, hogy maga az oldal egyébként tényleg létezik, a szerzők kifejezetten a regény miatt hozták létre és töltötték fel tartalommal.

Aranyos és kedves történet a kalandok sorába ágyazott lényeges dolgokról: a testvéri szeretet erejéről, a család összetartozásának fontosságáról, a jellemek és elvárások közötti különbségekről, a másik, ismeretlen és tiltott világ vonzásáról, a barátság szükségességéről és persze a varázslat fontosságáról. Mesebeli lényekkel teli varázslatos történet fiataloknak és talán kicsivel – éppen csak valamivel – idősebbeknek is. Ami nagyon fontos: a regény önálló történet, nem pedig egy sorozat kezdő darabja, bátran adható tehát a gyerekek kezébe.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Polcra került - 2014. október

Valamiért úgy gondoltam, hogy ebben a hónapban visszafogtam magam, de aztán kiderült, hogy mégsem. Legalábbis az alábbi lista ezt mutatja - amelynek a hosszúságán egyébként magam is meglepődtem. Ha másra nem is, de erre kifejezetten jók ezek az összesítő bejegyzések: szembesítenek a saját memóriámban kialakult hézagokkal és a gyengeségemmel, amely a könyvek iránti vonzalmamat jelenti.

Hol van a "probléma" forrása? Mindenképpen ott keresendők az alapvető magyarázatok, hogy még a múlt hónapban - vagy még korábban - előrendeltem könyveket, amelyek hipp-hopp, egyszer csak itt teremtek és észrevétlenül gyarapították a beszerzéseim listáját. Szóval így jártam. :)

Igyekeztem valamiféle csoportosítás szerint rendezni a havi zsákmányt, de felhívom a figyelmet arra, hogy a rendszerezésben nem biztos, hogy mindenki meglátja a rendszert - én viszont látom és eszerint tálalom az információkat.

Kezdetben volt a sci-fi... Azaz ez volt az a rendelés, amelynek az előző hónapról átcsúszott a kiszállítása. Mosolyogtam is magamban, amikor a kezembe fogtam a drágáimat, mert mostanában nem igazán sok sci-fi könyvet olvasok, sorban állnak a polcomon és várakoznak a sorukra, de azért sikerült rögtön hármat is beszereznem az új megjelenésekből.

John Scalzi regényeit imádom és miután a Vének háborúja sorozat külföldi megjelenéseit sikeresen beértük, így érdeklődve fordultam a szerző újabb kötete, a Bezárt elmék felé. Jeff VanderMeer Déli-végek trilógiájának előző köteteit recenziós példányokként olvastam, de időhiány miatt e befejező részt már nem mertem bevállalni, ugyanakkor annyira felkeltették a kíváncsiságom (feldühítettek?) a korábbiakban olvasottak, hogy a Fantomfény című kötet tartalmát mindenképpen meg kell ismernem. Andy Weir A marsi című regényéről csak felmagasztaló értékeléseket olvastam és hát... nem tudtam neki ellenállni. Még nem olvastam, de úgy érzem, hogy jól döntöttem, amikor a vásárlás mellett tettem le a voksom.

Amikor a Fumax Kiadó bejelentette, hogy Mark Lawrence új trilógiájának kezdő kötetét dedikálással is meg lehet vásárolni, akkor szinte azonnal - Szirmocska barátnőm közreműködésével - elő is rendeltem a Bolondok hercege című regényt. Nos, ez a rendelés is ebben a hónapban futott be. A könyv egyébként nagyon igényes, a dedikálás kivitelezése úgyszintén példaértékű - bevallom, szinte bizsereg az ujjam, hogy írjak egy összehasonlító bejegyzést a számozott példányok és a dedikálások minőségéről.

Még egy dedikált példányt tudhattam ebben a hónapban a magaménak, méghozzá Benyák Zoltánnak köszönhetően, aki volt olyan kedves és elküldte a részemre a Csavargók dala egyik példányát. A regénybe éppen csak belekezdtem, a véleményemre még várni kell valamennyit, de az biztos, hogy írok majd róla.

A könnyed olvasmányok mostanában egyre többet kopogtatnak az ajtómon és én be is engedem őket, mert különböző okok miatt van is rájuk igényem, egyszerűen jól esik olvasni őket - bár a kapott élménnyel nem mindig vagyok elégedett. Emma Chase általam olvasott első regénye, a Behálózva engem is behálózott és alig bírtam kivárni a folytatás, a Fejvesztve megjelenését, na és a kiszállítását. Ezek után nem okozok nagy meglepetést azzal a kijelentésemmel, hogy már el is olvastam az aprócska regényt és a véleményem is lekopácsoltam róla.

Samantha Young Dublin Street című könyvét egy molyocskától vettem, csak úgy, első felindulásból. Az olvasáson túl vagyok, de még nem fejtettem ki bővebben a regénnyel kapcsolatos érzéseim - majd még eldöntöm, hogy akarom-e, mert nem igazán érzem különlegesnek a történetet. Sarah McLean A csábítás kilenc szabálya az előző kötettel együtt érkezett hozzám, de még nem mélyedtem bele. Ami késik... 

Rainbow Rowell Eleanor és Park című regényéről annyi, de annyi jót olvastam róla, hogy fel is került rögtön a kívánságlistámra, majd egy akció miatt a kosaramba és - micsoda csoda - már az olvasáson is túl vagyok. A történet és a kivitelezés is egyedi, végre valami más, mint amit eddig megszoktam. Lesz majd róla véleményem, csak még némi időre van szükségem hozzá.

Az ekultura.hu oldalon továbbra is ott sorakoznak - ha nem is a tavalyi évben megszokott gyakorisággal, hanem valamivel ritkábban - a könyvekről írt értékeléseim. Ebben a hónapban is érkeztek hozzám könyvek, amelyekről később majd az ekultura.hu oldalán, illetve azt követően itt, a blogom is olvashattok. 

Robin LaFevers első története, a Gyilkos kegyelem nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot. A Sötét diadal megérkezett hozzám, már olvastam, a véleményformálás folyamatban van. Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának kötetei hullámzó érzéseket váltottak ki bennem: az egyik nagyon tetszett, a másik kevésbé. A harmadik kötet, az Opál nagyon érdekel, hamarosan olvasni is fogom. Kathy Reichs már a felnőtteknek szóló könyveivel is belépett a kedvenc íróim közé, de nagyon tetszett az is, ahogy a fiataloknak szóló történetét tálalta. A Kincsvadászok a Virals sorozat második része és már nagyon várom, hogy elmélyedjek a kalandban, a nyomozásban. Befejezéséhez érkezett Ann Aguirre Razorland-trilógiája, a Horda eseményeivel kerekké válik majd a történet, amelyre szintén kíváncsi vagyok. Jaj, azt sem tudom, hogy melyik kötetet olvassam először. De ezen nem is nekem kell gondolkoznom, majd eldönti a főszerkesztőm. :)

Ha jól számolom, akkor ez tizenhárom kötet. Hmm... mondom én, hogy nem számítottam ennyire. Biztos vagyok benne, hogy a könyvek vonzzák a többi könyvet és ezek csak úgy besurrantak az ajtón és felugrottak a polcra. Ugye szerintetek is ez történt? :D

Folytatás »

Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa (Halhatatlanok alkonyat után 11.)

A Halhatatlanok alkonyat után sorozatban kifejezetten szeretem azt, hogy bár minden kötetben újabb párocska lép színre és esik végzetes, örök életre szóló szerelembe, fedezi fel a sors által neki ítélt párját, de ez mégsem unalmas, mert a fajok sokszínűsége miatt minden egyes egymásra találás más problémákat hoz a felszínre. Mindezek mellett ott van még az, hogy a szerző nagyon jó érzékkel vezeti fel a következő kötetek szereplőit: részei a történetnek, az eseményeknek, a róluk szóló apró információk képesek felkelteni az olvasó velük szembeni érdeklődését - még akkor is, ha eddig nem igazán foglalkozott a sokadik valkűrrel, vámpírral -, ugyanakkor nem nyomják el az adott kötet főszereplő párosának történetét.

Értékelés: 9/10 pont
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 526 oldal
Fordította: Medgyesi Csilla
Borító ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Dreams of a Dark Warrior
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után
A sorozat kötetei és főszereplői:
(nem a magyar megjelenés szerinti számozással)
1.) The Warlord Wants Forever (magyarul nincs)
Meseszép Mist (valkűr)/Nikolai Wroth (vámpír)
2.) Vámpíréhség
Emma Troy (valkűr/vámpír)/Lachlan McRieve (vérfarkas)
3.) Vámpírszerető
Kaderin (valkűr)/Sebastian Wroth (vámpír)
4.) Vámpírharc
Mariketa (boszorkány)/Bowen McRieve (vérfarkas)
5.) Vámpírvér
Néomi Laress (szellem)/Conrad Wroth (vámpír)
6.) Vámpírzóna
Holly (ember)/Cadeon Woede (démon)
7.) A démonkirály csókja
Sabine (varázslónő)/Rydstrom Woede (démon)
8.) A tél halálos csókja/Az érinthetetlen
Daniela (valkűr, jégamazon)/Murdoch Wroth (vámpír)
9.) A gyönyör sötét hercege
Lucia (valkűr)/Garreth McRieve (vérfarkas)
10.) A sötétség démona
Carow Graie (boszorkány)/Malkom Slaine (scarba)
11.) Az álmok sötét harcosa
Ragyogó Regin (valkűr)/Aidan/Declan Chase (berserker)
12.) Vámpírbosszú
Lothaire (vámpír)/Elizabeth Peirce (ember)
13.) Árnyak hercege
Bettina (démon/varázsló)/Trehan Daciano (dák vámpír)
14.) Elfojtott üvöltés
Chloé Todd (szukkubusz)/Uilleam MacRieve (vérfarkas)
Műfaj: paranormális, romantikus

Bevallom, hogy én pont így jártam Ragyogó Reginnel, a valkűrrel, aki ugyan már a sorozat jó néhány kötetében feltűnt és jelentős szerepeket is kapott, de olyannyira idegesítőnek találtam a viselkedését, hogy próbáltam inkább tudomást sem venni róla. Tartott ez egészen A gyönyör sötét hercege köteten belüli szerepléséig, amikor is kezdett kedvelhetőbbé alakulni a karaktere a számomra, de a döntő változást A sötétség démona című rész történései érték el nálam: teljesen meg voltam veszve, hogy megismerjem végre Regin és Aidan történetét. Ennek az ideje érkezett most el...

"Halld hát! Hallgasd a mesét Ádáz Aidan és Ragyogó Reginleit legendáját, a szerelmespárét, akiket összekötött, de meg is átkozott a sors."

Ragyogó Regin tizenkét éves, amikor elhagyja a Valhalla védelmét, hogy Lucia, valkűr testvére után eredjen és a segítségére legyen küldetésének teljesítésében. A sors úgy hozza, hogy ő maga kényszerül élelmet és lovat kérni a völgyben állomásozó berserker harcosoktól. A csapat vezetője, Aidan a sors által neki rendelt párját véli felfedezni a látogatóban, de a végzet amilyen kegyes, éppen olyan kegyetlen is, hiszen a lány még gyermek.

Hosszú a várakozás ideje, amelyet a valaha élt leghatalmasabb berserkernek és a legfiatalabb valkűr lánynak ki kell bírnia, majd még egy próba következik: az istenek haragját vonja magára az, aki házasság előtt megbecstelenít egy valkűrt, de frigyre csak az léphet az istenek lányaival, aki halhatatlan. Ádáz Aidan, mint halandó berserker kétszáz megvívott csata után nyerheti csak el az ohallát, a halhatatlanságot - ez azonban újabb várakozás elé állítja a párt, és Aidant hamarabb utoléri a végzete, mint megkapná az ajándékot.

"– Örökkévalóságot ígérek neked, Reginleit. És minden egyes nap jobban foglak szeretni, mint korábban… (...)

S még mielőtt megszűnt volna lélegezni, a hadúr esküt tett.

– Valahogy, szerelmem… meg foglak találni."

A kép INNEN.

A berserker szerelme és esküje erősebbnek bizonyult a halálnál és a következő ezer évben többször is újjászületett, mindig máshol, más testben, és soha nem emlékezett a múltjára. Mindig megérezte a valkűr közelségét és bármi volt is életének célja, illetve rendeltetése, ha megízlelte a valkűr csókját visszatért minden emléke... és minden egyes élete tragikusabban végződött, mint az előző.

"Bármi is az ok, Reginleit a mai napig vár.

És Aidan a mai napig visszatér…"

Az előző részek, A gyönyör sötét hercege és A sötétség démona című regények egyes jelenetei a Rend szigetén játszódtak, így a régmúltban történt események, Aidan és Regin találkozásának történetének felidézését követően nem sok újdonsággal találkoztam össze, inkább amolyan ismétlés jellege volt a regény több fejezetének. Tanúja lehettem újra Carow küldetésének, Lothar megkínzásának, a Rend szigetének épületében halhatatlanokon folytatott kísérleteknek. Ettől viszont nem volt egy csipetnyivel sem kevésbé megrázó az, amit olvashattam, mint a korábbiakban, ellenben a Rend kegyetlen mestere most részletesebben bemutatásra került. Ádáz Aidan legújabb reinkarnációja nem pont az a férfi, aki kedves és figyelmes, Declan Chase minden, csak nem éppen a halhatatlanok barátja - inkább a vadász, akitől félniük kell.

A kép INNEN.

"Tehát nem játssza meg magát. Remek. A vikingje hibásan jött vissza. Sejtette, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik majd."

Cselekmények tekintetében ez a regény messze elmarad az előzőektől, de a lelki konfliktusok és érzelmek mértéke jóval túlszárnyalja az előző részek által adott élményeket. Megtudhattam, hogy Declan miért is lett olyan, amilyen és hogyan jutott el abba a pozícióba, amely lehetővé tette számára a halhatatlanok, a Szövetség különböző fajainak elfogását és a rajtuk végzett kísérletek végrehajtását. Életútját, lelki vívódásait, múltbeli életeiről szóló álmait, vágyakozásait éppen olyan nehéz és megrázó végigolvasni, mint a vizsgálatok és kínzások leírását.

Minden, a valkűr és a berserker között a múltban elhangzott kijelentésnek és eskünek jelentősége van, amely kihatással van Aidan jelenlegi reinkarnációjának életére, Declan bár nem emlékszik rá, de kötik őt a régmúltban tett ígéretek és ezek következményeitől jobban szenved, mint bárki, aki a kezei alá kerül. A két fél között annyi feszültség és mindenféle érzelem feszült, amelytől hol sistergett a levegő, hol ökölbe szorult a kezem, hol a szenvedély szinte kiégette a papírról a szavakat.

A kép INNEN.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha körülményesen és kínok között is, de Declan és Regin lassan megtalálja a közös nevezőt, a férfi elborult, erőszakos elméjében lassanként felcsillan a józan ész szikrája, amikor pedig szükség van rá, Declan a valkűr pártjára áll. A sziget épületének felrobbanásakor - ezt az eseményt is ismertem az előző részekből, mert eddig már két nézőpontból is olvastam róla - a Rend mestere a Szövetség lényeivel szembeni ellenszenvét legyűrve, a valkűrt és annak társait segíti. Az alapjaiban megrendült bizalom megszolgálásához és a történtek semmissé válásához ennyi még nem elég, rázós út áll a sebzett lelkű berserker előtt, bizonyítania kell elszántságát és hűségét, ki kell állnia minden próbatételt, amelyet az élet állít elé.

Nagyon érdekelt ez a történet, és pont akkor olvastam, amikor nagyon jól esett, hogy olvashatom, amikor nem zavart, hogy kevesebb a cselekmény és több a lelkizés, amikor a mély érzelmek, az átélt fájdalmak és a küzdelem mélyen megérintettek, ahelyett, hogy a számat huzigáltam volna a nemtetszésem jeleként. Igaz, hogy a páros egyik szereplője ebben az esetben is egy valkűr volt, de üdítő változatosságként hatott, hogy a párja a jelen esetben egy berserker és nem egy vámpír lett. A halandó és a halhatatlan szenvedése és szenvedélye egyaránt megérintett, és örülök neki, hogy elolvastam ezt a részt. A háttérben zajló események, a sejtelmes kijelentések pedig megint csak felkeltették a kíváncsiságom.

Ahogy a bevezetőben is említettem, Kresley Cole nem csak a főszereplőivel foglalkozik, hanem az adott regény mellékszereplőit is sikeresen és érdekfeszítően mozgatja. Felbukkan a történetben Carrow, a boszorkány és az ő scarba párja, Lothaire és a gyűrű miatt őt üldöző La Dorada, valamint Nix, Natalia, Brandr, Uilleam és Thad, a kis "Tigris", akiről kiderült, hogy egy nagyon különleges lény. Igazi lénykavalkád és megannyi lehetőség a folytatásra. A következő kötet azonban Lothaire, az ősi vámpír története lesz, és én már alig várom, hogy a kezemben tarthassam és olvashassam.

Folytatás »

Várólista - 2014. október

Hűha... azt gondoltam, hogy októberben bőven lesz mit írnom ebbe a rovatba, de azért ilyen dömpingre még én magam sem számítottam. No igen, minden kiadó készül a karácsonyi rohamra és igyekszik a megjelentetésekkel, hogy még legyen idő tervezni.

Persze a rovat jelenlegi terjedelmébe az én figyelmetlenségem is belejátszott, mert a múlt hónapban sikeresen kihagytam három regényt a felsorolásból és úgy döntöttem, hogy most mindenképpen pótolom. De ha még ezt figyelmen kívül hagyom, akkor is szép hosszú és sok műfajt felölelő a lista. Lehet bőven válogatni. Ezúttal igyekeztem kiadónként csoportosítani a megjelenéseket.

Mi az, ami kimaradt? És miért? A Delta Vision kiadó olyan csendben, annyira minimális hírveréssel jelenteti meg a könyveit, hogy még én, kiadó tevékenységét rendszeresen figyelemmel követő olvasó is lemaradtam a lényegről. Sajnos ennek esett áldozatul - köztudottan az egyik kedvenc szerzőm - Brandon Sanderson Acélszív, illetve - egy másik, általam is sokat olvasott író - Orson Scott Card A hetedik fiú című regénye.

A GABO Kiadó gondozásában jelent meg Ann Leckie Mellékes igazság című, sok díjat nyert sci-fi regénye, amely az előző hónapi felsorolásból az én figyelmetlenségem miatt maradt ki. De most már mindent tudunk...

A Széthullott birodalom trilógia után megérkezett Mark Lawrence tollából egy újabb trilógia kezdő kötete, Bolondok hercege címmel. Ha valaki ügyes volt, akkor még dedikált példányt is szerezhetett belőle. Nekem sikerült és ki kell hangsúlyoznom, hogy a kiadó nagyon igényes megoldást választott és profi módon oldotta meg a dolgot. Megérdemli a kalapemelést. 

Nem csak elkezdődött, de be is fejeződött egy trilógia, mert már kapható Ann Aguire Horda című regénye, a Razorland-trilógia záró kötete.

Már az ötödik résznél tart a Trónbitorlók sorozat, Michael J. Sullivan regényeit sokan olvassák és sokan szeretik, a legújabb rész Télvíz idején címmel már a boltokban. Mivel még az első részt sem olvastam, ezért ezt a részt csak a rend és a Ti kedvetekért veszem sorra. De egyébként érdekel a sorozat.

Ha Agave Könyvek és őszi megjelenések, akkor Laurell K. Hamilton. Bár a Borzongató fény megjelenésével szerencsénk van, mert eredeti nyelven öt évet vártak rá a rajongók, mi pedig a szokásos ütemben olvashatjuk a kötetet. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz ezután?

Adrian Barnes bemutatkozó író a kiadónál, az Álmatlanok című regénye nagyon érdekesnek tűnik és kifejezetten érdekel. 

Már a harmadik China Miéville regény jelenik meg a kiadó gondozásában, ezúttal a Patkánykirály című történet csábít vásárlásra és olvasásra.

A Magnólia Kiadó egy kis kiadó, az általuk megjelentetett regények terjesztésébe az Agave Könyvek is besegít. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy Gabrielle Zevin Egy könyvmoly regényes élete című regényéről nagyon jókat olvastam és mindenképpen ott van a helye a várólistámon.

Az Athenaeum Kiadó köteteiből elsősorban az erotikus, romantikus, illetve a paranormális kategóriába tartozó regények keltették fel a kíváncsiságom. Emma Chase stílusa más a Behálózva regénnyel levett a lábamról és alig vártam, hogy a kezemben tartsam a folytatást, amely a Fejvesztve címet kapta nálunk. A YA műfaj kedvelőinek szól Rainbow Rowell humoros, szórakoztató stílusban megírt története, az Eleanor és Park.

A Maxim Kiadó is folyamatosan hozza az új sorozatokat: a YA kategória kedvelőinek szól Anna Banks sellőkről szóló sorozatának első része, a Poszeidon. A felnőtt műfaj iránt érdeklődők sem maradnak olvasnivaló nélkül, mert már a boltokban van Janet Evanovich és Lee Goldberg közös regénye, A nagy zsákmány, amely a Fox és O'Hare sorozat kezdő kötete.

A GABO Kiadó sorban jelentkezik az engem érdeklő könyvekkel. Ian McDonald-ról A dervisház óta tudom, hogy jól ír, az Örökkévaló-sorozat elsősorban a fiataloknak szól, első része Síkvándor címmel jelent meg és engem is nagyon érdekel.

Lauren Beukes már kétszer meglepett különleges írásával és a Tündöklő lányok is nagyon jónak ígérkezik. Mindenképpen kell kategória. 

Max Barry Lexikon című regénye a fülszöveg alapján jónak ígérkezik, nagyon erősen kacsingatok felé, még az is lehet, hogy vásárlás lesz belőle.

Benyák Zoltán évente egy regénnyel jelentkezik, de akkor olyat alkot, hogy még a szám is tátva marad tőle. Az Ars Fatalis és Az idő bolondjai is képes volt elvarázsolni, most pedig itt van - a Grafoman Kiadó gondozásában - a Csavargók dala , amelyből már példányom is van és hamarosan olvasni is fogom.

Amikor már azt hittem, hogy a rengeteg ígéret csak ígéret marad, akkor végre beindult a Könyvmolyképző Kiadó is és az eddigi két kötet/hónap átlagot lényegesen túlszárnyalta a hónap megjelenéseivel. Persze ebben az esetben is csak az Elit Startról beszélek, tehát a boltokban csak a következő hónapban érdemes majd keresni a kiadványokat - de legalább már lesz értelme a keresgélésnek.

Folytatódik Sarah J. Maas Üvegtrón sorozata, a második rész címe az Éjkorona (a boltokban november közepe után érdemes keresni). Milyen is a tökéletes férfi? Hogyan nézne ki, ha mi magunk tervezhetnénk meg álmaink férfiját? A válasz Michael Grant Éva és Ádám című regényében rejlik, amelyet a hónap végétől már a boltokban is meg lehet vásárolni. Az Árnyvadászok világa engem is rabul ejtett és érdekel Mimi O'Connor Árnyvadász-útmutatója is, de először mindenképpen belenézek majd a kötetbe egy könyvesboltban - erre november második felében lesz majd lehetőségem, mert akkortól már biztosan kereshetem a polcokon.

Kivárok, de azért érdekel Maria V. Snyder Poison Study - Méregtan című regénye, amely természetesen egy sorozat kezdő darabja. Ha valakit érdekel, akkor akár már most mehet érte a könyvesboltba, de pár nap múlva biztosan. Jennifer A. Nielsen A hamis herceg című írása szintén egy trilógia kezdő kötete, amelyet november utolsó hetében lehet majd a boltokban is a kosárba rakni.

A Rubin pöttyös sorozat részeként jelent meg Jessica Sorensen Callie & Kayden és a véletlen című regénye, amely komoly problémákat feszeget és mély érzelmeket közvetít. Kim Harrison Boszorkányfutam című regénye egyszer már debütált kis hazánkban, de most másik kiadóhoz került, új köntöst kapott és ezúttal a folyatását is beígérték. Mindkét kötet kapható a kiadó webboltjában, de a boltokban majd november második felében lesz érdemes érdeklődni utánuk.

Holly Black regényében azt kedveltem, hogy végre nem egy picsogó lány a főhős, ezért kötelező lesz beszereznem az Átokvetők sorozat második részét, amelynek címe: Red Glove - A vörös kesztyű. Ugyan még az első részt sem olvastam, pedig lassan már egy éve vár a sorára, de már megjelent Kelly Creagh sorozatának második része, amely az Enshadowed - Árnyékvilág (vagy Árnyék mélyén?) címet viseli. A cím kérdése nehéz dolog, mert a kiadó honlapján (is) más szerepel a könyvborítón és a könyv adatlapján. Ha majd kézbe veszem, akkor talán fény derül a titokra, addig pedig marad a találgatás. Mindkét kötet könyvesbolti felbukkanása november utolsó hetében esélyes.
A kiadó megjelenései közül már csak a Denazen-sorozat második része marad hátra, Jus Accardo regénye a Toxic - Mérgezés október 28-tól kapható a kiadó webboltjában, november legutolsó napjaiban pedig már a boltokban is beszerezhető lesz.

Az ukrán szerzőpáros,  Marina és Szergej Gyacsenko által írt Metamorfózis trilógia is teljessé vált, a Metropolis Media kiadó elhozta a magyar olvasóknak az Andrej és a Föld zarándokai című regényt is. A várólista itt már kevés, egyenesen a kívánságlistámon landolt a kötet. 

Vlagyimir Vasziljev dolgozott már együtt Szergej Lukjanyenko-val, majd a Káosz-Őrséggel megmutatta, hogy önállóan is képes történetet alkotni. Most a Sztrugackij testvérek által papírra vetett történetet gondolta tovább. Ha elolvastam az alapsztorit, akkor valószínűleg ezt a regényt  is sorra fogom venni,  mert a S.T.A.L.K.E.R. - Halálos zóna  fülszövege elég érdekesen hangzik.

A lista adott, lehet válogatni, hogy ki és mit kér a Halloween alkalmából (csak,hogy növeljük az ünnepek sorát, mert ennyi könyvhöz nem elég egy-két ajándékozós esemény, alkalom), a Mikulástól, a Jézuskától és azt se felejtsétek el, hogy még előttünk a november és a december eleji dömping. Szóval: pénztárcákat felkészíteni!

Folytatás »

Vlagyimir Vasziljev: Káosz-Őrség (Őrség-sorozat 5.)

Kedvelem, nagyon is kedvelem az Őrség-sorozat részeit, a Másfélék egymással vívott és a világ egyensúlyának felborítása vagy éppen fenntartása érdekében folytatott összecsapásait, csatáit. Ugyan Vlagyimir Vasziljev a sorozat második részében, a Nappali Őrségben bebizonyította, hogy jól együtt tud dolgozni a világ alapjait kitaláló Szergej Lukjanyenko-val, de ez most más, mindenképpen más. Ez a regény a történetfolyam első olyan írása, amely ugyan a Másfélék világában játszódik, de nem Lukjanyenko veti a papírra a sorokat, nem az ő gondolatai öltenek formát az oldalakon. Talán pont ez volt az, ami miatt halogattam a regény olvasását - bár beszerezni azért kötelező volt, az meg sem fordult a fejemben, hogy ne sorakozzon a polcomon a kötet. Már a sorozat következő részét, az Új Őrséget is elolvastam, de ez a regény még mindig csak a sorára várt - kellett hát egy kis lökés, amelyet ebben az esetben is a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás jelentett a számomra.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Metropolis Media

Kiadói sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek,
Kozmosz Könyvek

Kiadás éve: 2008.

Terjedelem: 264 oldal

Fordította: Weisz Györgyi

Borító ár: 2.990,- Ft

A mű eredeti címe: Lik csornoj Palmüri

Sorozat: Őrség-sorozat
Előzmény: Éjszakai őrség, Nappali Őrség,
Alkonyi Őrség, Utolsó Őrség

Folytatás: Új Őrség, Más Őrség

Műfaj: fantasy

A Szentpéterváron 1965-ben bekövetkezett mágikus katasztrófa következményeként a városban nem maradtak hasonított Másfélék. De emberek születtek és köztünk felbukkantak Másfélék is, akiket azonban nem volt, aki hasonítson, tanítson. A kamaszkorba lépett vad Másfélék nem ismerik az Őrségek közötti Megállapodás szövegét, a szabályokat, pont ezért másként is viszonyulnak az emberekhez: magasabb rendű lényeknek tartják magukat. Az Inkvizíció úgy dönt, hogy a helyzet tarthatatlan, azonnali beavatkozást kíván és mivel a hasonítatlan Másfélék akaratlanul is a Setét oldal felé "hajoltak" el, ezért a Nappali Őrségnek kell a kezelnie a problémát. Szentpétervár és Moszkva között azonban nem csak a Másfélék, de az emberek szintjén is ellentétek feszülnek, ezért Zavulon a kijevi Setétek vezetőjétől kér segítséget a beavatkozáshoz.

"Az emlékezet néha igen különös dolgokat tud művelni. Különösen a Másfélékkel, hiszen nekik sokkal több emlékük van, mint a közönséges embereknek."

Ahogy a bevezetőből is kitűnik, nem mostanában volt, amikor is az Őrség sorozat regényeit olvastam, ezért bizony vannak lyukak az emlékezetemben, amelyet hol sikerült betömni az emlékek felidézésével, hol pedig esélyem sem volt rá, hogy ez megtörténjen. Ugyan a sorozat ötödik köteteként jelöltem meg a regényt - mert a magyar kiadás szempontjából így alakult a sorrend -, de történetileg nem egészen oda passzol a kötet. Több utalás is történik a Nappali Őrség, illetve az Alkonyi Őrség részek cselekményeire, szereplőire, amelyekre a kiadvány a lábjegyzeteiben fel is hívja a figyelmet - és nekem erre szükségem is volt. Ugyanakkor talán az lett volna a legszerencsésebb ha közvetlenül az Alkonyi Őrség után olvasom ezt a részt. Most már mindegy...

Kijev, Kimérás-ház:
a regényben a kijevi Nappali Őrség épülete

Új csapat, az ukrán Setétek csoportjának tagjait ismerhettem meg ennek a résznek az eseményeihez kapcsolódva, de azért nem kellett nélkülöznöm a régi ismerősöket sem, elsősorban Zavulont, de időnként még Fényességes Geszer is tiszteletét teszi, bár éppen csak futólag tűnik fel a színen. Mindenképpen meg kell említenem, hogy ez a rész inkább amolyan kiegészítés: halványan kapcsolódik a sorozathoz, de annak eseményvonalába nem illik bele. A világ ugyanaz, de az érdekes történetet inkább külön cselekményszálnak mondanám, amely azt hivatott megmutatni, hogy Moszkván, illetve Zavulon és Geszer "személyes" harcán kívül is történnek még a Másfélékhez kapcsolódó lényeges események.

" (...) minden egyes Másféle fokozatosan eljut annak a megértéséig, hogy a Fény és Setét örök szembenállásában az egyensúly a legértékesebb. Ha nem tudod, mit csinálj, gondolkodás nélkül tedd azt, ami az egyensúly fenntartását szolgálja."

Kifejezetten érdekes volt ugyanis, hogy amíg a Lukjanyenko által írt részekben több volt a nagy erejű másféle és azok mintha mindannyian a két vezető, Zavulon és Geszer környezetében koncentrálódtak volna, addig az ukrán területeken lényegesen alacsonyabb képességű tagok alkotják az Őrségeket. A sors furcsa fintora, hogy éppen ők kellenek ahhoz, hogy megoldják a szentpétervári vad Másfélék - vagyis ahogy  a fiatalok magukat nevezik, a Feketék - problémáját. A történet egy része tulajdonképpen erről is szól: a feladat megismeréséről, az utazásról, a felkészülésről és az egyébként nem túl bonyolultnak tűnő probléma megoldásáról. Mert ugyan mennyi nehézséget is okozhatna egy csapat gyenge képességű, hasonítatlan Másféle kamasz ráncba szedése? Hmm... nem ez a történelem első olyan csatája, ahol az ellenfelet nem veszik komolyan. Márpedig most pontosan ez történik, és a Setétekből álló vendég csapatnak igencsak össze kell szednie magát, hogy legyen esélye a nyúlcipő felhúzására, majd a későbbiekben a történtek átgondolására. Ezek a Másfélék másként használják a Homály erejét és van a háttérben még valaki (vagy valami?) támogatásként.

"(...) a változások, mint rendszerint, észrevétlenül következnek be."

Odessza:
a regény történéseinek egyik lényeges helyszíne

El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az a végkifejlet, amely felé az események tartanak. Az látszott, hogy Szentpétervár - vagy ahogy a regény emlegeti: Pityer -, mint város más, mint a többi település, de az okok és okozatok közötti összefüggésekre csak később kaptam magyarázatot. Akkor viszont a szám is tátva maradt és élvezettel olvastam az oldalakat, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miként is fognak ebből a kalamajkából kimászni a hőseink. Ó, de nagyon szívesen kifejteném az ehhez kapcsolódó töménytelen mennyiségű gondolatomat, de ezt nem tehetem meg, mert már megint túl sok mindent árulnék el, ha engedek a kísértésnek. Annyit azonban kikotyogok, hogy a lényeg a részletekben rejlik, érdemes odafigyelni az apróságokra, a finom utalásokra, a megbújó jelekre. Jelszó: lélek és érzelmek.

"Nem embernek való a Másfélék útjába állni."

Szentpétervár, Mars mező:
az regénybeli események egyik lényeges helyszíne

Nem tudom magamban tartani azt a megállapítást, hogy ebben a regényben - a korábban olvasottakkal ellentétben - a Setétek állnak a középpontban, ez igazából az ő csatájuk, a Fény képviselői itt nem igazán vannak jelen - és én ezt nagyon élveztem, mert így sokkal nagyobb szerepet kapnak a Setétek "belügyei", a gondolkodásuk alapelvei és az egymáshoz való viszonyuk.

Nekem tetszett ez a rész, még akkor is, ha voltak hiányosságai - mert éreztem a történeten, hogy ezt nem Lukjanyenko írta -, ha nem kapcsolódik konkrétan a sorozathoz, ha hiányoztak a régi szereplők. De... és ez a lényeg: nem volt azért olyan rossz ez az elbeszélési mód - csak éppen Lukjanyenko már magasra helyezte azt a bizonyos lécet -, jó volt elmerülni újra a Másfélék világában. (Bár az is lehet, ha megjelenés sorrendjében és a sorozat többi részéhez képest időben nem ennyire távol olvasom, akkor teljesen más a véleményem.) Élveztem, ahogy a Setéteknek most nem a Fény ellen kell felvenniük a harcot, hanem a saját portájukon kell rendet tenniük. Persze a titkolózások és az erőfitogtatás most is jelen vannak a regényben, és ez jó, mert ezért Setétek és ezért Másfélék ezek az emberek. Vagy nem is annyira Másfélék? :) Mindegy is, mert úgy érzem, hogy nagyon jól tettem, hogy végre megismerkedtem ezzel a történettel is.

Folytatás »

Meglepetés és büszkeség

Kellemes meglepetés ért a mai nap és úgy gondoltam, hogy meg is osztom veletek a hírt. Persze nem ez az első eset, hogy ilyesmi előfordul - és most lelkiismeret furdalásom is van, hogy azokra nem így reagáltam -, de egyszer mindent el kell kezdeni valahol. Legyen ez a kezdet és aztán majd következik a többi.

Miről is van szó? Már egy ideje leszoktam arról, hogy a blogom statisztikáit nézegetem, mert sokkal több a letöltésre, online olvasásra vonatkozó keresőszó, mint amely a lelkesedésemnek és a munkamorálomnak - amely alatt jelen esetben a vélemény írást értem - jót tesz. Ma azonban mégis rákattintottam erre a blogfunkcióra és el is kerekedett a szemem a csodálkozástól, amikor a forráshivatkozások között a tolkien.lap.hu linkjére bukkantam.

A kíváncsiságom persze azonnal fel is izzott, a következő kattintással már be is hívtam az említett oldalt és veszett kutatásba kezdtem, hogy hol is található az a link, amely a Könyvek erdeje blog oldalára mutat, nem sokkal később pedig meg is találtam.

Az már csak hab a tortám, hogy az adott oldalon két linkhivatkozást is felfedeztem. A Művei aloldalon belül a Húrin gyermekei, illetve A Gyűrű keresése címekre kattintva a Könyvek erdeje blog adott bejegyzései töltenek be. Mi az, amit érzek? Büszkeség.

Tudom, hogy vannak ennél nagyobb dolgok is az életben, de nekem ez ma nagyon, de nagyon jól esett és pont annyi lelkesedéssel töltött el, amely adott egy újabb lökést az újabb értékelések megírásához, egyre sűrűsödő napi teendőim mellett a blog vezetésének folytatásához.

Köszönöm, hogy olvastok és továbbra is adtok a véleményemre!

Folytatás »

Tim Powers: Anubisz kapui

Már az idejét sem tudom, hogy mikor vettem ezt a könyvet, mióta porosodik a  polcomon olvasásra várva. Egyszer már belekezdtem a regény olvasásába, de akkor biztosan nem voltam jó formában, mert elég hamar feladtam az ismerkedést, nem volt képes magával ragadni a történet. Ugyanakkor hatalmas bűntudattal is küzdöttem, mert annak ellenére, hogy nagyon vonzott a regény, évekig hozzá sem nyúltam, csak messziről nézegettem. Aztán megszületett az elhatározás: először elolvasom az író másik könyvét, az Ismeretlen vizeken című regényt, és ha már megismertem a stílusát, akkor bátrabban vágok bele az általam mumusnak titulált két kötetes mesterműbe. Az elhatározást tett követte, az első akadályt sikeresen vettem, de azért úgy éreztem, hogy szükség van még némi noszogatásra, ezért a kötetek felkerültek a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás könyvei közé. 

Na, akkor ennyi bevetést követően következzen a lényeg...

Értékelés: 10/10

Kiadó: Szukits /Valhalla Páholy

Kiadói sorozat: A Fantasy Nagymesterei

Kiadás éve: 2001.

Terjedelem: összesen 568 oldal
I. kötet: 312 oldal
II. kötet: 268 oldal

Fordította: Juhász Viktor

Borító ár: 1.390,- Ft / kötet

A mű eredeti címe: The Anubis Gates

Műfaj: fantasy, misztikum, történelmi

Adva van egy, az ősi egyiptomi mágiában járatos mester, aki úgy dönt, hogy móresre tanítja az angolokat, amiért azok beleavatkoztak országa, Egyiptom ügyeibe, valamint befolyásolták, nem a megfelelő irányba fordították az emberek gondolkodását. Mi erre a legjobb megoldás? Természetesen az, ha Angliában, az ország szívének számító Londonban hajt végre egy olyan mágikus beavatkozást, amelynek következménye, az okozott károk helyreállítása sokáig lefoglalja a szigetország lakóit, vezetőit. A kísérlet azonban félresiklik, az eredmény gyászos: létrejön egy lény, egy farkasember, akinek időről-időre új testet kell keresnie, valamint a beavatkozás időpontjához képest egy bizonyos időintervallumon belül úgynevezett lyukak, átjárók nyílnak az időben - ezek Anubisz kapui.

Napjaink (a regény 1983-ban íródott és a jelenkori szál akkor is játszódik) egyik milliárdosa betegségének lehetséges gyógymódját kutatja, de helyette felfedezi az időutazásra is alkalmas réseket. Agyafúrt tervbe kezd, amelynek lényege, hogy egy múltba szervezett látogatással pénzre tesz szert, majd ebből fedezi tovább a gyógymód kutatásának költségeit. Ahhoz, hogy mindez kivitelezhető legyen, szüksége van egy Coleridge szakértőre, aki a gazdagok válogatott csoportját kalauzolja a múltban, aki ismeri a költő életének minden mozzanatát, és lehetőleg nem esik nehezére az sem, ha néha valótlan dolgokat kell állítania. Így kerül a képbe Brendan Doyle professzor, aki amellett, hogy Samuel Taylor Coleridge életének jó ismerője, William Ashbless, a kor egy másik, ugyanakkor titokzatos költőjének megszállottja is. Az a terv, hogy az időutazásban részt vevő csoport visszamegy az 1810. évbe, meghallgat egy Coleridge előadást az egyik fogadóban, majd rendben visszatérnek a saját korukba. Ez volt a terv... de ahogy lenni szokott, mindig történik valami. Jelen esetben annyi, hogy az időkapu bezárult, Brendan Doyle a múltban ragadt. A modern világból származó professzornak  nincs más választása, mint hogy életben maradjon a 19. század eleji Londonban - amely nem is olyan egyszerű dolog. Doyle professzornak pedig különös érzéke van ahhoz, hogy bajba keveredjen: egyenesen fejest ugrik a londoni alvilág zűrzavaros és összetett mindennapjaiba, küzd az életben maradásáért, miközben az események kulcsfontosságú szereplőjévé válik.

London, Billinsgate market (A kép INNEN.)

Érdekes, nagyon érdekes ez a könyv, amelyet nyugodt szívvel ajánlok minden fantasy rajongónak - még annak ellenére is, hogy a magyar kiadás minőségével, a regény szöveggondozásával nem igazán vagyok elégedett. Ha az olvasás közben tapasztalt apró kellemetlenségeket félreteszem, akkor el kell ismernem, hogy a történetvezetés zseniális, bár ezt a kötet elején még nem egészen így gondoltam. Belekezdtem a könyvbe és az első pár tucat oldal elolvasása után úgy éreztem, hogy nem kapott el a történet hangulata és féltem, hogy megismétlődik majd a korábbi eset, amikor is egyszer már félbehagytam a regényt. Tudtam, hogy ha ez megint bekövetkezik, akkor nem lesz következő alkalom, akkor végleg búcsút intünk egymásnak. Erőt vettem magamon és...  Lassanként összeállt a sok szálon futó, első olvasatra kuszának tűnő cselekményekből körvonalazódni kezdett a történet kezdete, idővel megérintett a regény hangulata, és azt vettem észre, hogy az első kötettel végeztem. A folytatást pedig még lebilincselőbbnek, összetettebbnek és érdekesebbnek találtam, mint a felvezetést.

Horrabin (A kép INNEN.)

Annyi minden van ebben a regényben, annyi minden keveredik benne és teszi összetetté, teljessé a cselekményét, hogy mindegyiket meg sem lehet említeni - kifejteni meg még úgy se, mert akkor lényeges információkat kellene elárulnom, és azt nagyon nem akarom. A sok szálon futó, időben folyamatosan ugráló cselekmény miatt a történet valóságos időparadoxon paradicsom, de a szerző olyan fantasztikus érzékkel kezeli ezeket, hogy a rengeteg szereplő és dátum ellenére is érthető, teljességgel logikus a történet. Bár az elején nehezen kapott el a regény hangulata, egy idő után már kifejezetten élvezettel rakosgattam egymás mellé az újabb és újabb információdarabokat, de az időutazásnak köszönhetően az utolsó mozaikdarabok még így is csak a legvégén kerültek a helyükre, csak akkor állt össze a teljes kép - nincs mit tenni, gyengém az ilyen típusú történetvezetés.

Ha valakinek nem lenne elegendő az időutazás és az abból fakadó bonyodalmak, akkor ebben a regényben rengeteg irodalmi utalásra (Samuel Taylor Coleridge, George Byron), ősi egyiptomi mágiára lel, valamint a misztikus szertartások, illetve az 1800-as évek eleji London részletes leírását is megtalálja - mindez tökéletesen elegyítve, egymást teljességgel kiegészítve és támogatva jelenik meg a lapokon. Szeretem a mágiát a könyvekben, de olykor túlzónak találom a mértéküket, jelen esetben ilyen meg sem fordult a fejemben, olyannyira élőnek, teljesen emberinek éreztem a feladatot teljesítő ka testeket, természetesnek a mágikus beavatkozásokat és következményeiket. Igen, a következmények... mert ez is egy olyan regény, amelyben ha valaki mágiához folyamodik, akkor annak számolnia kell a negatív hatásokkal is, amely feléje, mint a mágiába belekontárkodó felé irányul.

A prológusban leírt hókuszpókusz hatására létrejött farkasember különös szereplője a regénynek: már a történet legelején felbukkan, majd sokáig csak utalásokat hallani róla, és már azon gondolkodtam, hogy miért is volt az egész nagy felhajtás, amikor végre értelmet nyert minden, ami a személyéhez, illetve szokatlan képességéhez kapcsolódik. A jelenléte mindennél fontosabb szerepet kap, és én imádtam, ahogy mindez összekapcsolódott az addigi információkkal, történetszálakkal. 

A szereplők, a stílusok, az egyéni történetek és célok által generált rétegek lassan egymásra rakódtak, és egy minden eddiginél összetettebb, kalandos, akcióval és rejtélyekkel teli, ámulatot keltő, gondolkodásra késztető regényt eredményeztek. Az apró részletek a végkifejlet szempontjából lényeges szerepet töltöttek be. Az olvasás közben néha feleslegesnek - sokszor unalmasnak - tűnő leírások végül értelmet nyertek, majd eljutottam oda, hogy most, hetek távlatából szemlélve sokkal jobban tudom értékelni a regényt, mint amikor olvastam, vagy éppen amikor frissiben befejeztem - pedig akkor is tetszett, de... Ennek a történetnek ülepednie és érnie kell, akkor lesz igazán élvezetes, zsenialitása akkor bontakozik ki teljes egészében.

Mit is mondhatnék még ezek után? Ha valaki kedveli a fantasyt, akkor ezt a regényt mindenképpen olvassa el, mert biztos vagyok benne, hogy megtalálja benne azt, ami a kedvére való lesz. Hogy el fogom-e még egyszer olvasni? Biztosan. Még az is lehet, hogy többször is... és biztos vagyok benne, hogy akkor is fog tudni újat mondani és mutatni a regény - akkor talán még több részletre és összefüggésre fogok rácsodálkozni.

Folytatás »