Vlagyimir Vasziljev: Káosz-Őrség (Őrség-sorozat 5.)

Kedvelem, nagyon is kedvelem az Őrség-sorozat részeit, a Másfélék egymással vívott és a világ egyensúlyának felborítása vagy éppen fenntartása érdekében folytatott összecsapásait, csatáit. Ugyan Vlagyimir Vasziljev a sorozat második részében, a Nappali Őrségben bebizonyította, hogy jól együtt tud dolgozni a világ alapjait kitaláló Szergej Lukjanyenko-val, de ez most más, mindenképpen más. Ez a regény a történetfolyam első olyan írása, amely ugyan a Másfélék világában játszódik, de nem Lukjanyenko veti a papírra a sorokat, nem az ő gondolatai öltenek formát az oldalakon. Talán pont ez volt az, ami miatt halogattam a regény olvasását - bár beszerezni azért kötelező volt, az meg sem fordult a fejemben, hogy ne sorakozzon a polcomon a kötet. Már a sorozat következő részét, az Új Őrséget is elolvastam, de ez a regény még mindig csak a sorára várt - kellett hát egy kis lökés, amelyet ebben az esetben is a Csökkentsd a várólistádat 2014 kihívás jelentett a számomra.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Metropolis Media

Kiadói sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek,
Kozmosz Könyvek

Kiadás éve: 2008.

Terjedelem: 264 oldal

Fordította: Weisz Györgyi

Borító ár: 2.990,- Ft

A mű eredeti címe: Lik csornoj Palmüri

Sorozat: Őrség-sorozat
Előzmény: Éjszakai őrség, Nappali Őrség,
Alkonyi Őrség, Utolsó Őrség

Folytatás: Új Őrség, Más Őrség

Műfaj: fantasy

A Szentpéterváron 1965-ben bekövetkezett mágikus katasztrófa következményeként a városban nem maradtak hasonított Másfélék. De emberek születtek és köztünk felbukkantak Másfélék is, akiket azonban nem volt, aki hasonítson, tanítson. A kamaszkorba lépett vad Másfélék nem ismerik az Őrségek közötti Megállapodás szövegét, a szabályokat, pont ezért másként is viszonyulnak az emberekhez: magasabb rendű lényeknek tartják magukat. Az Inkvizíció úgy dönt, hogy a helyzet tarthatatlan, azonnali beavatkozást kíván és mivel a hasonítatlan Másfélék akaratlanul is a Setét oldal felé "hajoltak" el, ezért a Nappali Őrségnek kell a kezelnie a problémát. Szentpétervár és Moszkva között azonban nem csak a Másfélék, de az emberek szintjén is ellentétek feszülnek, ezért Zavulon a kijevi Setétek vezetőjétől kér segítséget a beavatkozáshoz.

"Az emlékezet néha igen különös dolgokat tud művelni. Különösen a Másfélékkel, hiszen nekik sokkal több emlékük van, mint a közönséges embereknek."

Ahogy a bevezetőből is kitűnik, nem mostanában volt, amikor is az Őrség sorozat regényeit olvastam, ezért bizony vannak lyukak az emlékezetemben, amelyet hol sikerült betömni az emlékek felidézésével, hol pedig esélyem sem volt rá, hogy ez megtörténjen. Ugyan a sorozat ötödik köteteként jelöltem meg a regényt - mert a magyar kiadás szempontjából így alakult a sorrend -, de történetileg nem egészen oda passzol a kötet. Több utalás is történik a Nappali Őrség, illetve az Alkonyi Őrség részek cselekményeire, szereplőire, amelyekre a kiadvány a lábjegyzeteiben fel is hívja a figyelmet - és nekem erre szükségem is volt. Ugyanakkor talán az lett volna a legszerencsésebb ha közvetlenül az Alkonyi Őrség után olvasom ezt a részt. Most már mindegy...

Kijev, Kimérás-ház:
a regényben a kijevi Nappali Őrség épülete

Új csapat, az ukrán Setétek csoportjának tagjait ismerhettem meg ennek a résznek az eseményeihez kapcsolódva, de azért nem kellett nélkülöznöm a régi ismerősöket sem, elsősorban Zavulont, de időnként még Fényességes Geszer is tiszteletét teszi, bár éppen csak futólag tűnik fel a színen. Mindenképpen meg kell említenem, hogy ez a rész inkább amolyan kiegészítés: halványan kapcsolódik a sorozathoz, de annak eseményvonalába nem illik bele. A világ ugyanaz, de az érdekes történetet inkább külön cselekményszálnak mondanám, amely azt hivatott megmutatni, hogy Moszkván, illetve Zavulon és Geszer "személyes" harcán kívül is történnek még a Másfélékhez kapcsolódó lényeges események.

" (...) minden egyes Másféle fokozatosan eljut annak a megértéséig, hogy a Fény és Setét örök szembenállásában az egyensúly a legértékesebb. Ha nem tudod, mit csinálj, gondolkodás nélkül tedd azt, ami az egyensúly fenntartását szolgálja."

Kifejezetten érdekes volt ugyanis, hogy amíg a Lukjanyenko által írt részekben több volt a nagy erejű másféle és azok mintha mindannyian a két vezető, Zavulon és Geszer környezetében koncentrálódtak volna, addig az ukrán területeken lényegesen alacsonyabb képességű tagok alkotják az Őrségeket. A sors furcsa fintora, hogy éppen ők kellenek ahhoz, hogy megoldják a szentpétervári vad Másfélék - vagyis ahogy  a fiatalok magukat nevezik, a Feketék - problémáját. A történet egy része tulajdonképpen erről is szól: a feladat megismeréséről, az utazásról, a felkészülésről és az egyébként nem túl bonyolultnak tűnő probléma megoldásáról. Mert ugyan mennyi nehézséget is okozhatna egy csapat gyenge képességű, hasonítatlan Másféle kamasz ráncba szedése? Hmm... nem ez a történelem első olyan csatája, ahol az ellenfelet nem veszik komolyan. Márpedig most pontosan ez történik, és a Setétekből álló vendég csapatnak igencsak össze kell szednie magát, hogy legyen esélye a nyúlcipő felhúzására, majd a későbbiekben a történtek átgondolására. Ezek a Másfélék másként használják a Homály erejét és van a háttérben még valaki (vagy valami?) támogatásként.

"(...) a változások, mint rendszerint, észrevétlenül következnek be."

Odessza:
a regény történéseinek egyik lényeges helyszíne

El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az a végkifejlet, amely felé az események tartanak. Az látszott, hogy Szentpétervár - vagy ahogy a regény emlegeti: Pityer -, mint város más, mint a többi település, de az okok és okozatok közötti összefüggésekre csak később kaptam magyarázatot. Akkor viszont a szám is tátva maradt és élvezettel olvastam az oldalakat, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy miként is fognak ebből a kalamajkából kimászni a hőseink. Ó, de nagyon szívesen kifejteném az ehhez kapcsolódó töménytelen mennyiségű gondolatomat, de ezt nem tehetem meg, mert már megint túl sok mindent árulnék el, ha engedek a kísértésnek. Annyit azonban kikotyogok, hogy a lényeg a részletekben rejlik, érdemes odafigyelni az apróságokra, a finom utalásokra, a megbújó jelekre. Jelszó: lélek és érzelmek.

"Nem embernek való a Másfélék útjába állni."

Szentpétervár, Mars mező:
az regénybeli események egyik lényeges helyszíne

Nem tudom magamban tartani azt a megállapítást, hogy ebben a regényben - a korábban olvasottakkal ellentétben - a Setétek állnak a középpontban, ez igazából az ő csatájuk, a Fény képviselői itt nem igazán vannak jelen - és én ezt nagyon élveztem, mert így sokkal nagyobb szerepet kapnak a Setétek "belügyei", a gondolkodásuk alapelvei és az egymáshoz való viszonyuk.

Nekem tetszett ez a rész, még akkor is, ha voltak hiányosságai - mert éreztem a történeten, hogy ezt nem Lukjanyenko írta -, ha nem kapcsolódik konkrétan a sorozathoz, ha hiányoztak a régi szereplők. De... és ez a lényeg: nem volt azért olyan rossz ez az elbeszélési mód - csak éppen Lukjanyenko már magasra helyezte azt a bizonyos lécet -, jó volt elmerülni újra a Másfélék világában. (Bár az is lehet, ha megjelenés sorrendjében és a sorozat többi részéhez képest időben nem ennyire távol olvasom, akkor teljesen más a véleményem.) Élveztem, ahogy a Setéteknek most nem a Fény ellen kell felvenniük a harcot, hanem a saját portájukon kell rendet tenniük. Persze a titkolózások és az erőfitogtatás most is jelen vannak a regényben, és ez jó, mert ezért Setétek és ezért Másfélék ezek az emberek. Vagy nem is annyira Másfélék? :) Mindegy is, mert úgy érzem, hogy nagyon jól tettem, hogy végre megismerkedtem ezzel a történettel is.

Posted in: 8 pontos,alakváltó,boszorkány,Csökkentsd a várólistádat 2014,fantasy,könyvértékelés,mágus/varázsló,Metropolis Media,Őrség-sorozat,vámpír,Vlagyimir Vasziljev