Gail Carriger: Blameless - Szégyentelen (Napernyő Protektorátus 3.)

Hosszú ideig tartogattam a polcomon olvasatlanul ezt a regényt - leginkább azért, mert vártam a folytatásra. Mivel a negyedik kötet megjelenése lassan kézzelfogható ténnyé vált, ezért úgy gondoltam, hogy elérkezett az ideje az olvasásnak. Tagadhatatlan azonban az is, hogy ahhoz a stílushoz, amit ez a sorozat képvisel, kell egyfajta hangulat - és ha ez megvan, akkor az élmény is garantált. Nos, mivel mindkét feltétel teljesüléséhez megfelelőnek bizonyult az idő, ezért lekaptam a polcról a könyvet, és azon nyomban bele is mélyedtem az események nem éppen szokványos előadásmódú tálalásába. Néhány perccel később pedig már önfeledten kacagtam...

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 360 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Sorozat: Napernyő protektorátus
A mű eredeti címe: Blameless
Előzmény:
1.) Souless - Lélektelen
2.) Changeless - Változatlan
Folytatás:
4.) Heartless - Szívtelen
5.) Timeless
Kategória: steampunk, urban fantasy,
paranormális

Lady Alexia Maccon meglehetősen kétségbeesett hangulatban hagyta maga mögött Skóciát, vele együtt pedig a férjét és annak rokonságát. Nem is volt más választása, hiszen Lord Maccon határozottan kijelentette, hogy a felesége - feltételezve annak hűtlenségét - nem kívánatos személy lett a házában és nem akarja többet látni. Alexia végül - mivel nincs más lehetősége - visszaköltözik a családjához, de ezzel a döntésével is csak a pletykák és a botrányok újabb áradatát indítja el. Az a megoldás tűnik a legjobbnak, ha máshol húzza meg magát, és erre Lord Akeldama háza a legalkalmasabb. Igen ám, de a különc vámpírúr nincs a házában, ahogy senki más sem a dolgozói közül - ez az, ami igazán furcsává teszi helyzetet. Minden jel arra mutat, hogy Alexia nem csak Lord Maccon szemében lett nem kívánatos személy, hanem a királynőében is. London vámpírjai pedig kifejezetten a halálát akarják. Alexia válaszokat akar a kérdéseire, illetve magyarázatot a csodára, amelynek bekövetkeztére senki sem számított, ezért végül Itália felé veszi az irányt - remélve, hogy a templomosok majd segítenek neki.

Vitathatatlan, hogy ennek a regénynek - és az egész sorozatnak - egyedi stílusa van, ahogy azt is el kell ismerni, hogy pontosan emiatt nem éppen a legkönnyebben olvasható. Különleges és egyedi fűszerezésű történet, amelynek mértéktelen fogyasztása képes megfeküdni az olvasója gyomrát - legalábbis nekem ez a véleményem és a tapasztalatom. A Jane Austen modoros stílusában írt, angol humorral fűszerezett, természetfeletti, illetve természeten túli lényekkel és problémákkal teletűzdelt szöveg miatt igazi kuriózumnak számít a paranormális regények között. Érezhető, hogy a szerző imádja és teljességgel a magáénak érzi azt, amiről ír, mert egy pillanatra sem esik ki a ritmusból, nem téveszti el a kifejezésmódot, mert ennek a könyvnek a stílusa maga a szerző - teljes igazi valójában.

"- Nem volna jobb, ha a saját gondjai miatt főne a feje?
- Abban mi az élvezet? Másokéi mindig sokkal szórakoztatóbbak."

Mivel nem mostanában volt, amikor az előzményeket olvasta, ezért szükség volt egy kis emlékezetfrissítésre. Ugyanakkor pont az előző kötet olvasása óta eltelt idő miatt élveztem annyira a regény különleges hangulatát, egyedei nyelvezetét és senkihez sem hasonlítható karaktereit. Sikerült könnyedén visszarázódnom a történetbe, felvenni az események elejtett fonalát és már át is élhettem Alexia kétségbeesett helyzetét, Lord Maccon önsajnálatának eléggé szórakoztató leírását, valamint a többi szereplő problémáit.

Az alaphelyzet már az elején is adott: mindenki Alexia halálát akarja - ő azonban a falka védelme nélkül, magára maradt. Az sem jelentett semmi nehézséget, hogy kitaláljam, miért is akarják hidegre tenni a lélektelen "nőpéldányt": természetesen a "gyerekteher" miatt. A kérdések persze még így is bőven maradtak. Miért is jelent olyan nagy problémát Alexia terhessége? Hogyan is jöhetett létre egyáltalán ez a képtelen eset? Hogyan üthette ki magát napokra Lord Maccon? Mi lesz a Woolsey falkával az alfája kábulata alatt? Hová tűnt Lord Akeldama? Miként is függnek ezek, a láthatóan különálló problémák össze egymással?

"- Nem volt valami kedves alak Woolsey korábbi grófja, igaz? (...) Páran azt mondták rá, tökfej lett. (...) Szégyen egy ragadozó számára, ha egy zöldséghez hasonlítják, nem gondolja, grófom?
- A lényegre, Randolph!- Lord Maccont csak rövid időre lehetett meglepetéssel elterelni a türelmetlenségtől.
- Nos, uram, hogy úgy mondjam, ön kezd elzöldségesedni."

Amint túlesünk az Alexia által okozott botrányok, illetve annak következményeinek tárgyalásán, az események eléggé felgyorsulnak: a regény oldalai gyilkossági kísérletekkel, tervezéssel, izgalmakkal teli menekülésekkel telnek meg, amelyből az a bizonyos napernyő is bőven kiveszi a részét. A Woolsey falka ügyei már korántsem ennyire izgalmasak, de annál humorosabbak: Lord Maccon most is hozza a formáját és Lyall professzort sem sokkal marad el mögötte - imádtam a falka fejezeteit olvasni.

Kifejezetten jól esett most ez a történet, gyakorlatilag majdnem minden részletében a kedvemre való volt, amit olvastam. Hogy mi az, ami hiányzott? Kicsit kevésnek találtam Lady és Lord Maccon közös jeleneteit - bár külön-külön is elég szórakoztatóak, de azért együtt a legjobbak. Imádtam viszont a technikai találmányokat (a Bronzpolip rend tudósai elképesztőek), illetve azok leírását (gépkaticák, léghajók, gőzhajtású ornitopter és égivasút), az utazás részleteit, a városokat (Párizs, Nizza, Firenze) és az országok különböző reakcióit a természetfelettire.

"A kalandos életet túlértékelik."

Legnagyobb örömömre végre kaptam néhány morzsát Alexia múltjával, leginkább az apjával kapcsolatban. Érdekes színfoltja volt a történetnek a templomosok viselkedése, az általuk vallott nézetek és tettek megismerése, valamint azok a legendák (tények?), amelyek az események hátterében állnak. Persze bőven marad bonyodalom a következő kötetekre is, hiszen sokan szenvedtek ilyen vagy éppen amolyan veszteséget, a Woolsey falka újabb gondot vett a nyakába, és Alexia előtt is hosszú út áll még, mire biztonságba kerül - de legalább annyit már sikerült elérni, hogy senki sem kérdőjelezi meg többé a házastársi hűségét. Az sem elhanyagolható, hogy végre fény derült arra is, honnan kapta a sorozat a címét - mármint a napernyőn kívül, természetesen. 

Nem hagyhatom szó nélkül a fordító, Miks-Rédai Viktória munkáját, mert abban, hogy a magyar változat ennyire élvezetesre sikerült neki kifejezetten fontos szerepe van.

Bárki, aki csak egy kicsit is kedveli Jane Austen stílusát, a steampunkot, vagy a paranormális lényeket, annak olvasnia kell ezt a sorozatot: bele kell kóstolnia ebbe a különleges világba és meg kell ismernie azt a történetet, amelyben hemzseg a természetfeletti, de a főszereplője nem más, mint egy lélektelen, egy természeten túli. Nekem ez a kötet jobban tetszett, mint az előző, és részemről már alig várom a következő részt, a kalandok folytatását.

Posted in: 9 pontos,alakváltó,Arany pöttyös,Gail Carriger,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Napernyő Protektorátus,vámpír