Meglehetősen furcsának érzem a jelen szituációt, vagyis azt, hogy akkor írok egy sorozat kezdő kötetéről, amikor annak már minden magyarul megjelent részét olvastam - na jó, a legutolsót még csak megrendeltem. Mi késztetett akkor mégis erre? Főleg úgy, hogy Anita Blake nevét még az is ismeri, aki egyébként nem olvassa a sorozatot? A "mert csak" elfogadható válasznak tűnik? Ha nem, akkor is ez az igazság. :)
Értékelés: 10/10 Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2003. Terjedelem: 246 oldal Fordította: Jellinek Gyöngyvér Borító ár: 1.580,- Ft A mű eredeti címe: Guilty Pleasures Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász Folytatás: 2.) A nevető holttest 3.) A kárhozottak cirkusza 4.) Telihold kávézó 5.) Véres csontok 6.) Gyilkos tánc 7.) Égő áldozatok 8.) Sápadt hold 9.) Obszidián pillangó 10.) Leláncolt Nárcisszusz 11.) Égkék bűnök 12.) Lidérces álmok, 13.) Micah 14.) Haláltánc 15.) A Harlequin 16.) Fekete vér 17.) Fogat fogért 18.) Végzetes flört 19.) Ezüstgolyó 20.) Tigrisvadászat 21.) Halálcsók 22.) Ragály 23.) Jason 24.) Dead Ice Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror, urban fantasy |
Olyan sok blogbejegyzés született már erről a sorozatról - főleg az első részekről -, ezért különösen bajban vagyok, mert nem igazán tudom, mit is írhatnék az olvasottakról, amit korábban nem mondtak még el - akár több verzióban is. No, de azzal biztatom magam, hogy azoknak a véleményeknek az alapja az első élmény, az első rácsodálkozás, miközben én már teljesen más szemmel tekintek kedvenc vámpírvadászomra - hiszen kalandjait olvasva átéltem már vele a hullámhegyeket és a hullámvölgyeket egyaránt.
Azt élveztem a legjobban ebben az első részben, hogy Anita itt még tényleg az a belevaló csaj, akiről érdemes olvasni és akit olyan könnyű megkedvelni, mert igyekszik helytállni az olyan helyzetekben, ahol komoly ellentétek feszülnek egymásnak, és amely keményen bánik a halandókkal és a halhatatlanokkal egyaránt. Már az első pillanattól imádtam ezt a világot, ahol a hétköznapi ember számára is nyilvánvalóvá vált a természetfeletti létezése, ezzel pedig olyan problémák kerültek a felszínre, amelyről a normál halandó eddig, ha nem akart, akkor nem vett tudomást - most viszont már akkor sem dughatja homokba a fejét. Történetünk kezdetén ez a változás még egészen friss élmény, amelynek eredményeként mindenki próbál igazodni a helyzethez, de az erre vonatkozó törvények még egészen képlékenyek, az indulatok pedig - mivel véleménye mindenkinek van - eléggé szélsőséges helyzeteket teremtenek.
"Föltámasztom a halottakat, és örök nyugalomra helyezem a halhatatlanokat. Ez volt a munkám. Ez voltam én. Ha elkezdtem volna kételkedni az indítékaimban, többé nem öltem volna vámpírt. Ilyen egyszerű. Ma nem kezdtem kételkedni az indítékaimban, vagyis még mindig én voltam a vámpírvadász, illetve az, aminek a vámpírok neveznek. Én voltam a Hóhér."
Ebben a történetben hemzsegnek a rendkívül erős karakterek: kezdetnek mindjárt ott van Anita, aki amellett, hogy halottakat kelt, még vámpírokat is öl és bármikor kiáll az igazáért. Aztán ott van Edward, aki leginkább hideg és távolságtartó modorával lopja magát az olvasók szívébe játszi könnyedséggel. Minden mozdulatából süt a profizmus és a kegyetlenség, ez pedig különösen érdekessé és titokzatossá teszi - azért az sem mellékes, hogy halljuk Anita róla alkotott véleményét.
Az alakváltók közül egyelőre még csak a patkányok léptek színre, de ez már megalapozza a világ működését, mert mellékszálként ugyan, de ott van a történetben, hogy az alakváltók a vámpírok hívóállatai. Raphael és Lilian doki is feltűnik a színen - az, hogy rájuk most felfigyeltem, szintén a már megszerzett tudásomnak köszönhető. A vámpírok közül Nikolaos és Jean-Claude viszi a prímet, és ebben a részben az ő fajuk még tényleg olyan, amilyennek lennie kell: számító és kegyetlen dögök, akiket teljesen eltelít az önnön nagyságuk és erejük - uralni akarják a halandókat, miközben egymás között játsszák kisded hatalmi játékaikat. Igazság szerint már itt eldőlt, hogy - sokakkal ellentétben - én bizony nem kedvelem Jean-Claude-ot, mert önzőnek és kicsinyesnek éreztem azt, amit Anitával és úgy általában véve művelt - ez a véleményem pedig a későbbiekben sem változott.
"Mert tudtam, hogy ki és mi vagyok. Én vagyok a Hóhér és nem randizom vámpírokkal. megölöm őket."
Érdekes és cselekményes ez a kötet, mert a világra jellemző lényeges szabályok és a karakterek bemutatása mellett rengeteg minden történik: bűvölés, hatalmi harcok, fajok közötti ellentétek, gyilkosságok, nyomozás, halottkeltés, vámpírvadászat, miközben folyamatosan jelen van az állandó - több helyről is Anita felé irányuló - veszélyeztetettség. A feledékenység áldásos hatásának köszönhetően már fogalmam sem volt róla, hogy ki vagy mi áll a gyilkosságok hátterében, ahogy a többi lényeges cselekményre is már csak halványan emlékeztem, szóval újra hatalmas élményt és mindezek mellett rengeteg meglepetést okozott a történet.
Kétség sem férhet hozzá, hogy folytatom a következő kötettel, aztán az ismétlések sorába egyszer - valószínűleg a kézbe vételt követő rövid időn belül - csak beszúrom majd az új rész olvasását. Fel lehet tehát készülni az Anita Blake sorozathoz köthető posztok gyarapodására.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése