Gail Carriger: Changeless - Változatlan (Napernyő Protektorátus 2.)

A Napernyő Protektorátus sorozat első kötete különleges stílusával lopta be magát - nem csak - a hazai rajongók szívébe. Nagy magabiztossággal állítom, hogy nem sok ehhez hasonló stílusú mű lelhető fel a széles kínálatban. Alexia Tarabotti egy jelenség, csakúgy, mint a történetét papírra vető Gail Carriger. Feszes hasizmokra vágyó hölgyeknek kifejezetten ajánlom a sorozat olvasását, mert bizony a véget nem érő kacagással olyannyira megdolgoztatásra kerülnek az említett izmok, hogy még az edzések kihagyása sem fog problémát jelenteni. Na, nem mintha ez az utóbbi engem annyira érdekelne... Viszont a jó és humoros könyvet kifejezetten kedvelem.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 392 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Sorozat: Napernyő protektorátus
A mű eredeti címe: Changeless
Előzmény:
1.) Souless - Lélektelen
Folytatás:
3.) Blameless - Szégyentelen
4.) Heartless - Szívtelen
5.) Timeless
Kategória: steampunk, urban fantasy,
paranormális

Alexia Tarabotti, a különc, lélektelen, azaz természeten túli és már-már vénlány korban lévő úri kisasszony végre párra talált, ebben a részben már Woolsey grófnéjaként, Lord Maccon feleségeként találkozhatunk vele. Az ifjú pár vérmérsékletét és stílusát ismerve a házasság első három hónapja is mozgalmas lehetett, de most különösen nehéz napokat kell megélniük, ami kellőképpen próbára is teszi a lélektelen asszonyka és a vérfarkas gróf kapcsolatát.

Alexia, mint Lélekőr különleges helyet foglal el a királynő tanácsadói körében és igyekszik is a feladatának megfelelni, de egy este azzal kell szembesülnie, hogy a férje se szó, se beszéd faképnél hagyta és a dolga után rohant, a ház előtti pázsiton pedig az Indiából hazarendelt ezred üti fel éppen a sátrait. A kalamajka elrendezése után Londonban egy még nagyobb probléma várja hőseinket: az egész természetfeletti világ bajba került, kitört a halandósági járvány, azaz minden vámpír és vérfarkas újra ember, mi több halandó lett és az összes szellem, aki a járvány hatósugarán belül fellelhető volt, örökre eltávozott. Egyedül Lady Alexia Maccon maradt változatlan.

A járvány furcsán viselkedik, mert rövid idő múlva elhagyja Londont, továbbindul észak felé. Amikor Lord Maccon-t is északra, Skócia földjére szólítja a kötelesség, minden lében kanál felesége is útnak indul, léghajóra száll és ő is a Skót Felföld felé veszi az irányt.

"- Jól érzi magát, Lyall professzor? - kérdezte Alexia (...).
- Tökéletes egészségnek örvendek, köszönöm kérdését, Lady Maccon. Aki miatt aggódom, az az ön férje, és pillanatnyilag nem tudok vele kapcsolatot teremteni.
- Igen - vágta rá a grófné faarccal. - Én is mindennap szembesülök ezzel az akadállyal, amikor társalgunk."

Azt kell mondjam, hogy az írónő stílusa még mindig egyedi és lehengerlő, nem is tudom kifejezőbb szófordulattal jellemezni azt, amit olvasás közben átéltem. Még úgy sem, hogy ezt a könyvet gyengébbnek találtam, mint a Lélektelent.

Alexia továbbra is hozza a formáját és imádtam azokat a részeket, amelyekben a férjével, a nagydarab és hangos skóttal együtt szerepeltek.

"Egyes merész tudósok állítása szerint a fejlett kor társadalmi szokásai részben azért alakultak ki, hogy segítsenek kordában tartani és illemre szorítani a farkasembereket a nyilvánosság előtt."

Kevésbé kedveltem azokat a jeleneteket, amelyek Alexia lélekőri szolgálatáról szóltak és kifejezetten idegesítettek Miss Hisselpenny megnyilvánulásai és számomra nyafogásnak tűnő úrikisasszonyos reakciói. Most vagy az előző részben is ennyire bosszantó volt és azt könnyebben viseltem, vagy most vitte túlzásba a szerző a modorosságot.

A lényeg, hogy eléggé megterheltek Miss Hisselpenny ruhakölteményei, mondatai és az egész stílusa. Amikor pedig még Felicity is csatlakozott a társasághoz, már végképp kapartam a falat. Leginkább kínomban. Azért nekik is voltak mosolygásra késztető megnyilvánulásaik. Csak túl sokat szerepeltek és így az "élményt" eléggé töménynek találtam.

Szóval voltak nagyon jó részei a történetnek, amelyeken hangosan nevettem és nagy-nagy örömmel, élvezettel olvastam, de voltak olyanok is, amelyek kifejezetten megviseltek. Viszont tetszett, hogy lényeges dolgokat ismerhettem meg Lord Maccon múltjáról, családi kapcsolatairól és persze kiderült egy-két dolog a természeten túliakról is, azaz lélektelenekről is. Mindennek természetesen köze van a halandósági járványhoz, illetve annak következményeihez. Na, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a történet egy része Skóciában, egy soktornyú skót várban játszódik.... khmm... ahol sok-sok kiltes pasi is jelen van. :)

"A folyosón egyszerre megjelent egy csapatnyi nagydarab férfi - legtöbbjük szoknyában.
- Szent egek! - kiáltotta Felicity. - Mi van rajtuk?
- Kiltet hordanak - magyarázta Alexia, akit szórakoztatott a húga zavara.
- Ezek szoknyák! - felelt a sértett Felicity. - És méghozzá milyen rövidek, mintha balett-táncosoknak képzelnék magukat! (...)
Miss Hisselpenny azt se tudta, hová nézzen, végül a kandelábert választotta, és az arcáról sütött a felháborodás.
- Alexia - sziszegte oda a barátnőjének -, akárhová nézek, térdeket látok! Mitévő legyek?"

A merénylő kilétének megfejtése nem igazán jelentett meglepetést a számomra, és leginkább azon csodálkoztam, hogy Alexia nem jött rá korábban az összefüggésekre. A kötet eleje határozottan szórakoztató volt, aztán némiképp visszaesett a regény színvonala, és akkor kezdett helyreállni a világ egyensúlya, amikor kedvenc vérfarkas lordom újra feltűnt a színen, ismét összetalálkozott napernyős és kissé megviselt feleségével. A nyomozásról szívesen olvastam, a regény befejezése pedig határozottan tetszett. Úgy érzem, hogy ez az a sorozat, amelyet nem pont a csavaros cselekménye, hanem a különleges stílusa, a két főszereplő egyedisége és eléggé mozgalmas kapcsolatuk miatt olvasok.

Minden kifogásom és nemtetszésem ellenére is sikerült a regény végén olvasható történéseknek elérniük azt, hogy várjam a folytatást. Amely egyébként már a polcomon pihen, szóval csak ki kell érte nyújtani a kezem.

Posted in: 7 pontos,alakváltó,Arany pöttyös,Gail Carriger,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Napernyő Protektorátus,steampunk,urban fantasy,vámpír