László Zoltán: Nulla pont

A tavalyi évben volt az első alkalom, amikor feljutottam az Ünnepi Könyvhét rendezvényére. Izgalommal vártam tehát az eseményt és érdeklődve figyeltem a programokat. Örültem neki, amikor megpillantottam, hogy László Zoltán is dedikálni fog és úgy gondoltam, hogy bizony felcipelem magammal a Nagate című könyvet és dedikáltatni fogom. A sors úgy hozta, hogy hazafelé már három dedikált kötettel a hátizsákomban vonatoztam haza, ezek közül az egyik a Nagate világán játszódó Nulla pont volt. Aztán a könyvek felkerültek a könyvespolcomra és csak nem akartak onnan olvasás céljából lekerülni. Ez tarthatatlan állapot, gondoltam és a Nulla pont felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás keretén belül elolvasandó könyvek közé. A hangulat megteremtése és a világ működésének felelevenítése érdekében előtte újraolvastam az író Nagate című regényét is, amelyről nem is olyan régen szintén kifejtettem a véleményem. 

A könyv cselekménye Nagate városvilágán játszódik, az azonos című történet befejezéséhez képest 40 évvel később. Kapu még mindig létezik, de vezetést cserélt, most Vizo az elnök. A technikai összeomlást követően a földi emberek más módszert fejlesztettek ki az energia hasznosításra, Nagate mágikus épületeiből elvonva a mágiát, rossz teljesítményű elektromos hálózatot építettek ki. Gőz és sűrített levegő helyett most az elektromosság hajt mindent. A technikai fejlődés, a gyárak helyett a kereskedelem vette át a vezető szerepet. A Vizo elnök által kiállított Igazolások birtokában bárki nyugodtan utazgathat Nagate területén, nem kell számolgatnia és jegyzetelgetnie, nem fog eltévedni. Az Igazolások azonban pénzbe, nem is kevés pénzbe kerülnek. Ami nem változott az elmúlt 40 év alatt az a zsarnokság, a kizsákmányolás és az ezzel szembeni ellenállás. Létezik Kapu és a katonai irányítás, léteznek a Szövetségesek és léteznek a grogaristák.

A könyv stílusa, felépítése, történetvezetése teljesen más, mint amit a Nagate esetében megtapasztaltam. Több alkalommal felmerült bennem a kérdés, hogy ha ezt a könyvet veszem először kézbe, akkor vajon mennyire lett volna érthető és kerek egész a történet? Nos, úgy gondolom, hogy valamilyen szinten érthető lett volna akkor is, de sokkal jobb, hogy ismerem az előzménytörténetet. A Nagate nélkül nem biztos, hogy teljesen értettem volna a városvilág működését, mert ebben a történetben nem kerül részletes bemutatásra, nem jön át úgy a varázsa, mint a másik történetben, egyszerűen csak egy hátteret ad az eseményeknek. A Nagate című könyv olvasása nélkül nem tudtam volna, hogy kicsodák a grogaristák, miért pont így nevezik magukat. A Nagate nélkül nem tudtam volna, hogy kicsoda Del Naja, kicsoda Vizo és miért is olyan különlegesek azok az Igazolások. Szóval inkább folytatásnak gondolom ezt a történetet, mint különálló regénynek és az a javaslatom, hogy érdemes előtte elolvasni az író Nagate című regényét. Csak gazdagabbak leszünk általa egy olvasási élménnyel és jól megalapozza ennek a történetnek a hangulatát.

A könyv elején néztem, mint Rozika a moziban, értetlenül bámultam az oldalakat és próbáltam feldolgozni az előző kötet óta eltelt 40 év alatt bekövetkezett események információit. Vizo az elnök? Juhé, gondoltam, amiken keresztül ment és amilyen személyiséggel rendelkezett, ez csak jót jelenthet. Aztán kiderült, hogy még sem jelent jót, mert ő a zsarnokság középpontja, sőt ha lehet ilyet kijelenteni még kegyetlenebb zsarnok, mint Kapu eredeti irányítása volt. Márpedig Peter Slovak kegyetlenségét és őrült ötleteit elég nehéz felülmúlni. Ezek szerint Vizónak mégis sikerült volna? A másik hatalmas csodálkozást Del Naja váltotta ki belőlem. No nem az, hogy még él, hanem amilyen állapotban él és amit Vizo tett vele. Egyszerűen nem tudtam hová tenni azokat a cselekedeteket.

A történet középpontjában egy tárgy áll, amelyet egy építkezésen találtak és árasztja magából a régi mágiát. Többen is meg akarják szerezni és ezért minden elképzelhető csel és tett végrehajtására képesek. A regény cselekménye az említett tárgy és négy főszereplő, a behemót Befar, a manta Ciasak és legnagyobb örömömre az emberi nem képviseletében, Del Naja és Viso körül összpontosul.

Kifejezetten tetszett a nem lineáris történetvezetés. A könyv elején megismerünk egy eseményt

Forrás

és a szereplőket, majd újra és újra ugyanaz az esemény kerül elénk az oldalakon, de mindig más szemszögből és mindig egy kicsit másként. A kiindulópont és a cél mindig ugyanaz, de a köztük megtett útvonal mindig más, az események másként alakulnak. Mindig egy kicsit előrébb haladva, egy meghatározott cél felé sodródva. Érdekesen hangzik? Az is. Az események elkapják az olvasót és repítik magukkal. Határozottan tetszettek, hogy többször felbukkannak ugyanazok a szituációk, ugyanazok a mondatok, párbeszédek és mégis mindegyik szituációnak más lesz a kimenete. Az író szinte játszott ezekkel a részekkel és egy idő után már igazi kíváncsisággal, várakozással telve olvastam, hogy milyen új dolog fog kikerekedni az ismert szövegből. Ugyanakkor ezek a részek azok, amelyek olvasása közben óhatatlanul felmerültek bennem a szabad akarat és az eleve elrendelés sokat emlegetett alapelvei.
A könyv eleje és ez a változó eseményrendszer nagyon tetszett és örömmel olvastam. Megakadtam viszont kicsit a vége felé, amikor a pergő cselekmények és ez a szituációkkal való játszadozás átment nagyon filozofálgatósba. Persze könnyen elképzelhető, hogy ez elkötelezett sci-fi rajongók meg pont ezt fogják értékelni a történetben. A Nagate című írással összehasonlítva a befejezés egy részről ad egy keretet az eseményeknek, más részről ugyanott lyukadunk ki, harmadik részről megdöbbentő a végső következtetés.

Ha az író Nagate című kötete esetében még el is gondolkodtam azon, hogy mi is tulajdonképpen a történet műfaja, ennek a könyvnek az esetében meg sem fordult a fejemben, hogy megkérdőjelezzem a műfaji besorolást, mert ez bizony sci-fi a javából.

Úgy érzem, hogy Nagate és a világa még tartogat meglepetéseket az olvasó számára. Nagyon remélem, hogy az írónak még vannak ötletei, amelyek ebben a világban fognak játszódni, mert szívesen olvasnám őket. A Nagate és a Nulla pont közötti stílusbeli különbözőségek ellenére azt mondom, hogy mindkét könyv jó, különleges, kellő mértékben elgondolkoztató és bizony olvasmányos is. Jól döntöttem, amikor megvettem, jól döntöttem, hogy mindenáron olvasni akartam. Ha valaki már tervezi egy ideje az olvasását, akkor csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele.
Az idei könyvhétre jelenik meg a szerző új regénye. Már nagyon várom. Már csak a témája miatt is, mert mesékről lesz benne szó, természetesen másként, mint ahogy eddig ismertük őket.

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2009.

Terjedelem: 243 oldal

Kiadói sorozat: Metropolis Media
A szerző egyéb kötetei: Nagate, Keringés, Hiperballada,
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)
Egyéb: dedikált

Posted in: 9 pontos,Csökkentsd a várólistádat 2013,dedikált,könyvértékelés,László Zoltán,magyar szerző,Metropolis Media,sci-fi