Scott Westerfeld: Leviatán (Leviatán-sorozat 1.)

Scott Westerfeld is azon írók közé tartozik, akinek magyarul kiadott művei közül eddig még nem olvastam semmit. A Leviatán tehát az első könyvem az írótól. 

Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél. Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.

Már vártam egy ideje a könyv megjelenését. A kiadó pedig csak tovább tüzelte ezt a várakozást egy nagyon jó borítóval és egy még jobb trailer megjelentetésével. Amikor pedig végre a kezembe foghattam a könyvet, akkor csak nézegettem, forgattam, lapozgattam, illetve legalább fél órán keresztül bámultam a belső oldal fantasztikus térképét. Nem tagadhatom, hogy elvarázsolt a kiadás. :D Most nézzétek ezt a térképet! Egyszerűen gyönyörű!

Mindezek után nagyon kíváncsi lettem arra, hogy a belbecs is egyenes arányban áll-e a külcsínnel. A válaszra nem kellett sokat várnom, mert a stílusból már pár oldal elolvasása után kiderült, hogy bizony minőségi történetet fogok olvasni. Az alternatív történelmi időszak igencsak felkeltette az érdeklődésem. Figyeltem is a valós és az alternatív történelem közötti eltéréseket. Kifejezetten örültem neki, amikor az író az utószóban részletesen bemutatja a különbségeket és azt is megmagyarázza, hogy miért tért el a tényektől. Kifejezetten tetszett ez az utószó és az indoklások. Köszönet érte! 

Ritkán látni a mai könyvekben illusztrációt. Persze van, amelynek a témájához nem is nagyon illene, illetve nem igényli, de ez a könyv nem ilyen. Az olvasási élményt lényegesen növelték az igényes és részletes illusztrációk. A lények és szerkezetek leírása elég aprólékos, de úgy éreztem, hogy különlegességük miatt a rajzokra nagy szükség volt. Az író fantáziája a lények és a szerkezetek terén kifejezetten feneketlennek tűnik. Már most kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetben vajon milyen egyedi lények elevenednek majd meg a lapokon.

Az I. Világháború Európája nem az a vidám helyszín és nem az a vidám korszak. Nincs ez másként ebben a történetben sem. Főszereplőnk mégis két fiatal: egy 15 éves lány és egy 16 éves fiú. Teljesen eltérő közegből érkeznek, teljesen eltérő nézetekkel. Deryn nagyon közvetlen lány, aki annak ellenére szeretne léghajón, azaz léghajóként funkcionáló lényen szolgálni, hogy tudja, lányoknak nincs helyük a légierő kötelékében. A családja egy része segíti azon tervének megvalósításában, hogy fiúnak álcázva bekerüljön a nagyon vágyott szolgálatba. Sokat mosolyogtam azon, ahogy Deryn megpróbál fiúként viselkedni. Igyekezete szerencsére nem hiábavaló. 

Másik főszereplőnk, Sándor herceg menekülni kényszerül az otthonából. Apja hűséges emberei mellette állnak és támogatják, segítik. Neveltetését azonban nem olyan könnyű elfelejteni és bizony tapasztalatlansága és naivsága is sok kellemetlen kalandba keveri a fiatal herceget.

Mindkét főszereplőben szimpatikusnak találtam, hogy nem rendelkeznek különleges képességekkel, teljesen hétköznapi emberek (már ha mondhatunk egy hercegre ilyet) és úgy is viselkednek. Tévednek, hibáznak, csetlenek, botlanak, de ez így teljesen rendjén van. Ezért olyan könnyű elfogadni és szeretni őket.

A felnőtt szereplők is nagyon egyediek. Közülük Volger vadgróf és Nora Barlow lett a kedvencem.

Két világnézet találkozása mindig konfliktusokkal teli. Nincs ez másként ebben az esetben sem. Az író azonban nagyon jól választotta meg és jelenítette meg a két nézet közötti különbözőséget és két olyan főszereplő kezébe helyezte az események lényegi szálát, akik még hajlanak a változásra és a könnyebben elfogadják az újdonságokat. Ezért is tartom érdekesnek és lényegesnek a történet végét, mert olyan irányba haladtak az események, hogy bármerre továbbmehetünk.

Ami kifejezetten tetszett a történetben, hogy visszarepített az időben. Na nem az I. Világháború időszaka ragadott magával, hanem a könyv által nyújtott teljes élmény. Olyan érzésem volt az olvasás közben, olyan hangulatot teremtett a történet, mintha gyermekkorom kedvenc olvasmányát vettem volna újra kézbe. Ifjúsági könyvnek íródott a történet és határozottan jót tett neki, hogy nem is akar több lenni. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy inkább családi könyv ez az írás, mert a csemetéken kívül a papa és a mama is nyugodtan kézbe veheti a kötetet és biztos vagyok benne, hogy ők is örömmel olvassák majd.

Összességében úgy gondolom, hogy egy jól sikerült és élvezetes történet igényes és gyönyörű hazai kiadását veheti a kezébe az olvasó. Ideális a könyv ahhoz, hogy a fiatal korosztály megszeresse általa az olvasást. A szereplők közvetlenek, könnyen megszerethetőek, könnyű velük azonosulni. A lények és szerkezetek sokfélesége lenyűgöző, minden olvasót elvarázsolnak az egyediségükkel. A történet olvasmányos, érdekes és tanulságos.

Tökéletes könyv a karácsonyfa alá, illetve bármilyen egyéb ünnepi alkalomra. Vagy csak úgy. :)
Jöhet a folytatás is! Szerencsére nem kell rá sokáig várni, mert tavaszra ígéri a kiadó megjelenést.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Pontszám: 10

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 544 oldal
A mű eredeti címe: Leviathan
Folytatás: Behemót, Góliát
Sorozat: Leviatán-sorozat

Forrás: recenziós példány, kiadótól

Posted in: 10 pontos,Ad Astra,ifjúsági,könyvértékelés,Leviatán-sorozat,recenzió 2012,Scott Westerfeld,steampunk