A végzet ereklyéi: Csontváros (film)

A sors úgy hozta, hogy nem sokkal az egyik könyv filmfeldolgozását követően megnéztem egy másik, általam nagyon kedvelt könyvből és egyben egy sorozat első részéből készített mozgóképes változatot. Ezúttal szerencsére mindezt moziban sikerült megtennem. Igen, ez kivételesen egy olyan film, amelyet a nagy hype időszakában néztem meg és nagyon nem bánom, hogy megtettem. A könyvet szintén nem most, hanem évekkel ezelőtt olvastam, ezért nem biztos, hogy teljesen helytálló az összehasonlításom, de attól, hogy nem emlékszem minden mozzanatra és részletre, az élményeimet, illetve azok utóhatását még össze tudom mérni. Meg is teszem.

Ha valaki nem tudná, hogy miről szól a történet, akkor nagy vonalakban, néhány mondatban vázolom a helyzetet.

Clairy átlagos fiatalnak hiszi magát, eddigi élete azonban hirtelen megváltozik, amikor egy klubban szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amelyet tetovált fiatalok követnek el. Másnap Jocelynt, az édesanyját megtámadják, a lakásukat feldúlják, Jocelyn eltűnik, Clary pedig szembesül az Árnyvadászok titokzatos világával és részévé is válik annak. Túlél egy démontámadást, amelyben Jace, az arrogáns Árnyvadász van a segítségére, majd megismerkedik a többiekkel is. Clary szeme előtt egy cél lebeg: felkutatni az édesanyját. Minden más csak az események véletlen összjátéka. De attól még nagyon izgalmas.

Számomra továbbra is két fontos dolog létezik egy filmben: a látvány és a szereplők. No, meg a könyvhöz és a történethez való hűség, de az eleve elvárás egy feldolgozásnál. Ismét a látvánnyal kezdeném. Amit nagyon szerettem és nagyon eltaláltak a készítők az az Árnyvadászok épülete kívülről és belülről (a könyvtár, a télikert), a Csontváros, a démonok (főleg, amikor teljesen mozdulatlanná merevednek). Nem tudom részletesebben leírni a kapott élményt és nem is akarom, mert már csak ezekért érdemes megnézni a filmet és azt a hatást, amit a moziban kaptam, egyébként sem lehet szavakban kifejezni. Át kell élni.
Meg kell említenem a vámpírokat is, akik kellően félelmetesek és még véletlenül sem csillognak. :)

A szereplők kiválogatása lényegesen jobban sikerült, mint a nem olyan régen látott másik filmfeldolgozás esetében. Több húzó név és ismert színész is feltűnt a vásznon, viszont akadnak szép számmal kevésbé ismertek is. A játékukkal egészen elégedett voltam.

Amitől nem voltam elájulva az a Jace-t megszemélyesítő Jamie Campbell Bower. A könyvben - emlékeim szerint - végig azt olvastam, hogy Jace haja milyen puha és selymes és az angyali arca, amelyet szőke fürtök ölelnek körbe. Vagy valami hasonló. Erre mit kapunk a filmben? Egy csapzott, de leginkább zsírosnak tűnő hajú figurát, akinek aztán minden az arca, csak nem angyali szépségű. Olyan szögletes volt szegény fiú, hogy a csontjai majdnem átszúrták a bőrét. A mosolygós, pimasz és csipkelődő könyvbéli karakter sem igazán köszönt vissza a vászonról. Bevallom, hogy én hiányoltam azt a laza srácot, akiről a regényben szó volt és akibe minden lány egy kicsit belezúgott, ugyanakkor sajnálom, hogy a filmvásznon nem ezt kaptam vissza. Ez a mogorva, csak elvétve mosolygó, világfájdalmat sugárzó arcú Jace nem az volt, akit én elképzeltem.

A másik problémám az Alec Lightwood szerepét magára vállaló Kevin Zegers személyével volt. Félreértés ne essék, a játéka nagyon tuti volt és illett is a karakterhez a fiú, de számomra egy kicsit idős volt a szerephez. Ezen kívül minden teljesen rendben volt vele.

Óhatatlan, hogy a film megtekintése előtt ne csipegessek fel egy-két információmorzsát innen vagy amonnan. Az egyik ilyen az volt, hogy Jonathan Rhys-Meyers mindenkit lejátszott a vászonról. Nos, a filmet megtekintve az a véleményem, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot. Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a játékával, de azért kimagaslónak sem mondanám. Talán abban az általam hallott kijelentésben benne van az, a színésszel szemben való elfogultság és rajongás is, ami viszont belőlem hiányzik (lehet rám vetni az első követ, de én bizony nem néztem/nézem a Tudorok filmsorozatot), ezért élveztem a játékát, de piedesztálra azért nem emelném a teljesítményéért.

Lily Collins egész hitelesen öltötte magára Clary szerepét, Lena Headey szédítően alakította a harcos anya és korábbi Árnyvadász karakterét, bár nem volt túl sok lehetősége a kibontakozásra. Aki viszonylag kevés szerepe ellenére is a kedvencemmé vált, az a Magnus Bane-t megszemélyesítő Godfrey Gao.

Természetesen vannak további szereplők is, de nem akarok mindenkit részletesen elemezni, a legfontosabbakat megemlítettem.

A cselekmény nagyon pörög, egy őrült rohanás az egész film. Miután olvastam a könyvet, számomra könnyű volt elmerülni a cselekményben, de nem tudom elképzelni, hogy miként tudja majd élvezni az eseményeket egy olyan néző, akinek ez lesz az első találkozása ezzel a világgal.

Volt néhány jelenet, amely a könyvben szerepelt, de a filmből kihagyták. Számomra kicsit furcsa volt, hogy lényeges részek maradtak ki a mozgóképes verzióból, de valamilyen szinten meg is értem ezt a döntést, mert ettől talán még kuszább lett volna a történet. Volt viszont egy, Simon-hoz kapcsolódó jelenet, amely annyira nem volt egyértelmű, hogy nem is mindenkinek tűnt fel a lényege, a jelentéstartalma.

Mivel én mind a három kötetet olvastam, ezért nem vettem észre, hogy az izgalmasabb befejezés érdekében a készítők hamarabb elkottyantottak olyan információkat, amelyek csak a 2. kötetben kerülnek sorra, tehát aki csak az első kötetet olvasta és úgy ül be a moziba filmet nézni, az számíthat némi spoilerre.

Látvány, cselekmény és pörgés szempontjából nagyon jó film. Kellően hatásos és kellemes élményt kínál a nézőnek, feldobódva, elégedetten hagytam el a vetítést követően a termet. A könyv cselekményéhez való illeszkedést olyan 90 %-osnak mondanám, ami azért elég jó. Az emlékeim nem teljesen tiszták, de mintha a film jobban ki lett volna hegyezve a Clary-Jace romantikus kapcsolatra, mint maga a könyvbeli történet. Gondolom a készítők a közönség igényének akartak megfelelni és be akarták biztosítani a film sikerét. A színészek játéka tetszett, de azért voltak aggályaim egy-két emberkével kapcsolatban (lásd fentebb a részleteket).

Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a film csak feliratos verzióban került a mozikba, akik tehát szinkronos élményre várnak, azt legközelebb a DVD-n fogják megkapni.

Nagyon remélem, hogy sikeres lesz a film és elkészülnek majd a folytatások is.

Kedvcsinálónak a trailer. (Ha van olyan, aki még nem látta.)

Magyar cím: A végzet ereklyéi: Csontváros
Magyar bemutató: 2013. augusztus 22. (egyes kisebb mozikban)/ 2013. augusztus 29. (multiplexekben)
Amerikai cím: The Mortal Intruments: City of Bones
Amerikai bemutató: 2013. augusztus 23.
Stílus: akció, kaland, vámpír
Rendező: Harald Zwart
Főszereplők: Clary Fray (Lily Collins), Lena Headey (Jocelyn Fray), Jamie Campbell Bower (Jace Wayland), Kevin Zegers (Alec Lightwood), Jemima West (Isabelle Lightwood), Jonathan Rhys-Meyers (Valentine Morgenstern), Robert Sheehan (Simon Lewis), Aidan Turner (Luke Garroway), Godfrey Gao (Magnus Bane)

Posted in: filmkritika,könyv kontra film,moziélmény