Amerika Kapitány - Polgárháború (Marvel 13.)

Rendhagyó értékelés következik, mert kivételesen nem a könyves, hanem a filmes élményeimről értekeznék egy keveset. Tudom, hogy a Marvel filmeknek azért van némi nyomdatermékhez köthető alapja a képregények miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ennek a posztnak itt a helye - egy könyves blogon.

Hatalmas elmaradást hoztam be a tavalyi évben, amikor a kronológiai sorrendet figyelembe véve egymást követően daráltam le a Marvel Univerzumhoz tartozó filmeket - a kapcsolódó sorozatok egy részével jól állok, de ezen a téren van még mit pótolnom. Mindegy, hogy a filmekről vagy a sorozatokról van szó, mindkettő esetében imádtam az összefüggéseket, a nyilvánvaló kapcsolódásokat, vagy az éppen csak alig észrevehető apró utalásokat. Mára elérkeztem oda, hogy naprakész vagyok a mozifilmekkel és ha elkészül egy újabb Marvel film, akkor annak moziban történő megtekintése - természetesen 3D-ben - kötelező program.

Magyar cím:
Amerika Kapitány - Polgárháború
Hossz: 146 perc
Sorozat: Amerika Kapitány 3. / Marvel 13.
Magyar bemutató: 2016. május 05.
Amerikai cím: Captain America - Civil War
Amerikai bemutató: 2016. május 06.
Stílus: akció, sci-fi, kaland, thriller
Rendező: Anthony Russo, Joe Russo
Főbb szereplők:
Amerika Kapitány/Steve Rogers (Chris Evans)
Vasember/Tony Stark (Robert Downey Jr.)
Fekete Özvegy/Natasha Romanoff (Scarlett Johansson)
Sólyom/Sam Wilson (Anthony Mackie)
Sólyomszem/Clint Barton (Jeremy Renner)
Skarlátboszorkány/Wanda Maximoff (Elisabeth Olsen)
Vízió (Paul Bettany)
Hangya/Scott Lang (Paul Rudd)
Tél katonája/Bucky Barnes (Sebastian Stan)
Pókember/Peter Parker (Tom Holland)
Fekete Párduc /T'Challa (Chadwick Boseman)
Hadigép/James Rhodes (Don Cheadle)
Ross tábornok (William Hurt)

Szóval az a helyzet, hogy a héten moziban voltam, és Amerika Kapitány - Polgárháborút néztem - természetesen 3D-ben. Most pedig megosztanám veletek a tömör véleményem.

Történet:
Az újjáalakult Bosszúállók csapata az emberiség védelmének célját tűzte ki maga elé, azonban a legújabb bevetésük kudarccal - és nagyszámú emberi áldozattal - zárul. Az akciónak nem várt politikai következményei vannak, egyre nő a politikai nyomás, amely azt akarja elérni hogy a Bosszúállók ne önállóan tevékenykedő csoport legyenek, hanem tartozzanak egy szervezet irányítása és felügyelete alá. A csoport tagjainak véleménye nem egységes: van, aki támogatja az egyezményt, és van, aki nem ért vele egyet. A két oldal még inkább eltávolodik egymástól, amikor robbantással és terrorcselekménnyel vádolják Rogers Kapitány gyerekkori cimboráját, Bucky Barnes-t, vagyis a Tél katonáját. Az egyik csapat azért kel útra, hogy megvédje Bucky-t, a másik azért, hogy elkapja és megbüntesse őt.

Összefüggések:
Szokásos szoros kapcsolódás a korábbi történetekkel, amely nem csak a korábbi eseményre való utalásokban mutatkozik meg, hanem a csapat tagjai által átéltekben is. Mindenkinek megvan a maga problémája, mindenki másként dolgozza fel a helyzeteket és keresi rá megoldást - a régmúlt pedig szorosabban tartja a kezében a szuperhősöket, mint
azt ők maguk egyáltalán sejteni merik.

Igazság szerint én nem annyira Amerika Kapitány résznek éreztem ezt a filmet - annak ellenére sem, hogy kétségtelenül ő az egyik megkerülhetetlen szereplő ebben a két órás történetben, a másik pedig Bucky Barnes -, hanem inkább amolyan csonka szereplős Bosszúállóknak.

Érdemes megnézni, sőt meg is kell, mert ez a film lényeges dolgokat ad hozzá a Marvel Univerzum már eddig is összefonódásokkal teli eseményeihez, és aki kihagyja, elképzelhetően nehezen fogja tudni megérteni és követni a későbbi személyes konfliktusokat.

Amerika Kapitány és csapata (bár a képről hiányzik:
Skarlátboszorkány és Hangya)

Szereplők:
Igazából majdnem mindenki jelen volt ebben a filmben, aki a korábbi Bosszúállók-ban főszerepet játszott - egyedül csak Hulk és Thor hiányzott a csapatból. Mindenki hozta is a szokásos formáját és rendesen kitett magáért: az akaratok szinte vég nélkül feszültek egymásnak, hatás pedig nem maradt el - és ezzel még nincs vége, még semmi sincs lezárva. A régiek közül Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Sólyomszem, Sólyom és Hadigép alkotta a csapatok kemény magját, akik mellett felbukkantak az utóbbi filmek lényeges szereplői, vagyis Vízió, Skarlátboszorkány és Hangya.

Vasember és csapata
(innen pedig Pókembert felejtették le)

Új szereplők:
A régi és a kevésbé megszokott hősök mellet felbukkantak új arcok - vagy inkább maszkok - is, akik egy részről jól kiegészítették azt a csapatot, amelyet valamilyen ok miatt választottak, más részről érdekesebbé - és szórakoztatóbbá is - tették a többi szereplő játékát és összecsapását. Kik is az újak? Felbukkan, majd azonnal oldalt is választ egy Fekete Párduc, akit személyes indokok mozgatnak és mérhetetlen düh fűt. Kapunk egy fiatal, tapasztalatlan, de annál beszédesebb és szórakoztatóbb Pókembert - aki egyébként kifejezetten kellemes meglepetést jelentett a számomra: szereplőválasztás és a nyújtott alakítás szempontjából is. Éééés... Zsákos Bilbó! Vagyis Martin Freeman - akinek szerepe van, de nem nevezik nevén. Viszont örültem neki, hogy ebben a filmben (is) láthattam.

Akciójelenetek:
Rengeteg akciójelent van a filmben, amelyek eléggé látványosak és mozgalmasak ahhoz, hogy ne érhesse kifogás a rendezőt és a stúdiót. Van, amikor csak a rohanás és a csihi-puhi van a középpontban, és olyan is, amikor a rendkívül látványos robbantások és összecsapások veszik át a szerepet. A különleges képességekkel rendelkező szereplők mindent beleadnak a csatába, használják minden adottságukat, amely kifejezetten érdekes - és látványos - szituációkat eredményez.

Képi világ:
Szokásos Marvel minőség, amely látványos és igényes: nagyon élveztem - egyetlen kivétellel. A harcolós jelenetek felvételeinél nem stabil kameraállást használtak, hanem valamilyen más technikát, amely a kézi kamerás felvételhez hasonló "élményt" eredményezett. Bármennyire is akartam tehát élvezni a verekedős vagy éppen rohangálós jeleneteket, az nem sikerült, mert a kép folyamatos - rezgő, ugráló - mozgásától egy idő után bizony felfordult a gyomrom. Úgy gondoltam, hogy mindenki számára az a legelfogadhatóbb megoldás, ha inkább leveszem a szemem a vászonról - így viszont biztosan sikerült lemaradnom egy két pofonról. De ezen kívül minden nagyon a helyén volt és minden nagyon élvezetes volt.

Morális kérdések? Ezekből rengeteg van ebben a filmben - gyakorlatilag semmi másból nem állt ez a két óránál is hosszabb mozi: látszat és tények, terelés és valóság, személyes konfliktusok és közérdekek, jelenkori sérelmek és múltbeli fájdalmak - mindez két nézőpontból.

Szóval jó volt ez, a Marvel filmeket kedvelőknek kihagyhatatlan. Örülök, hogy megnéztem a filmet és jó érzéssel jöttem ki a moziteremből.
És már vetítik a mozik az X-men: Apokalipszis-t, amit természetesen látnom kell, valamint megnézhettem a Doctor Strange előzetesét, ami megint csak jónak ígérkezik. Igazi Marvel film dömping - és ez olyan jó! 

Folytatás »

Mentőexpedíció (film)

Csak a furcsa véletlennel, illetve a női mivoltom szeszélyességének kiszámíthatatlanságával tudom magyarázni azt a tényt, hogy a film alapjául szolgáló könyvet mindössze két héttel a magyarországi mozipremier előtt vettem a kezembe és olvastam el. Mert ez bizony nem az előre eltervezés és a tökéletes időzítés műve - még akkor is, ha ez kívülről nézve így tűnik. A könyvet imádtam, és tényleg nem túloztam, amikor azt írtam róla, hogy az első sortól az utolsóig birtokolta a figyelmem, illetve a rajongásom. Nem volt kérdés, hogy a filmet látni akarom, az olvasás után a "ráérünk még érzést" felváltotta a "mikor megyünk már moziba" izgalom. Végül a bemutatót követő második héten érkezett el az az alkalom, amikor egy, szerencsére már nem túlságosan zsúfolt moziteremben kezdetét vette a 3D-ben vetített előadás. Amíg el nem felejtem: a film előtt természetesen krumplit ettünk - más szóba sem jöhetett. :)

Értékelés: 10/9
Magyar cím: Mentőexpedíció
Magyar bemutató: 2015. október 01.
Amerikai cím: The Martian
Amerikai bemutató: 2015. október 02.
Stílus: sci-fi, akció, kaland
Rendező: Ridley Scott
Főszereplők:
Matt Damon (Mark Whatney),
Jessica Chastain (Melissa Lewis),
Kate Mara (Beth Johanssen),
Michel Pena (Rick Martinez),
Sebastian Stan (Chris Beck),
Aksel Hennie (Alex Vogel),
Sean Bean (Mitch Henderson),
Jeff Daniels (Teddy Sanders),
Chiwetel Ejiofor (Venkat Kapoor),
Donald Glover (Rich Purnell),
Kristen Wiig (Annie Montrose),
Mackenzie Davis (Mindy Park).

A film alapjául szolgáló könyv:
Andy Weir: A marsi

Kezdem azzal, amiről már a moziterembe érkezés előtt tudtam és már akkor sem nyerte el kifejezetten a tetszésem: ez pedig a filmcím. A Mentőexpedíció szó nagyon hangzatos, de több okból sem tartom szerencsésnek: először is lelőtte a történet egyik legnagyobb poénját - és ha ez már megtörtént, akkor én sem tartom magam vissza -, vagyis azt, hogy Mark nem marad magára, hanem megkísérlik hazahozni a vörös bolygón ragadt űrhajóst. Más részről a regényben azért inkább Mark túlélésért vívott élet-halál harcáról van többségében szó és nem a mentési munkálatokról. Szóval már ebből is érezni lehetett, hogy Hollywood más hová helyezte a hangsúlyt - ezen nem lepődtem meg, mert ez általában így szokott történni. Bár az is igaz, hogy az eredeti filmcím az maradt, ami a történet alapjául szolgáló regényé is volt, szóval ez csak a - szintén szokásos - magyar hozzáállás.

Bármennyire is idegenkedtem a magyar filmcímtől, azt el kell ismernem, hogy a feldolgozás kifejezetten jól és döntő többségében az alaptörténethez hűen sikerült - kisebb eltérésekkel, de ez még belefért a toleranciasávomba. Igen, annak is van hátránya, ha az ember lánya - akinek egyébként is elég jó a memóriája és észrevesz minden eltérést - alig egy hónappal korábban megszerzett könyvélménnyel ül be a filmadaptációra.

A látvány igazán gyönyörűre és élvezetesre sikerült, a 3D pedig csak emelte a film minőségét, a látottak színvonalát. A marsi táj megkomponálása valami elképesztően káprázatos és a lélegzetelállító panorámát adott a nézőknek, egy percig sem fordult meg a fejemben az, hogy máshol járok, mint a vörös bolygón, és ez már önmagában is nagy fegyvertény. A lak, a zsilipek, az űrhajók, és minden más is megfelelt az elvárásaimnak, úgy éreztem, hogy a készítők odafigyeltek az apróságokra, és ezt a néző mindig értékeli - legalábbis én szoktam.

Valamiért úgy gondoltam, hogy Matt Damon nem az az ember, akit én Mark Whatney-ként elképzelnék, de most már látom, hogy a rendező jól választott, mert az alakítása teljességgel meggyőzött arról, hogy Matt volt a tökéletes személy Mark szerepére. Megkapja tőlem a kalapemelést. A NASA dolgozói között volt is néhány jó figura: a könyvben is eléggé elvont Rich Purnell kifejezetten hitelesre sikerült, és az űrhajósok is pont olyanok voltak, ahogy elképzeltem őket. Az igazán nagy nevek viszont nem kaptak túl sok lehetőséget a kiemelkedő szerepre, így tuti, hogy Sean Bean és Jeff Daniels sem fog Oscart kapni ezért a szerepéért - de legalább Sean Bean életben maradt. Számomra nagyon passzív játéka volt a médiával foglalkozó hölgynek, aki bár kifejezetten dekoratív, de az egy helyben álláson és mogorva vagy kétségbeesett nézésen kívül nem produkált túl sok mindent - nagy valószínűséggel nem feszegette színészi képességei határait ezzel a játékával.

Ahogy a regény, úgy a film sem unalmas, még annak ellenére sem, hogy a jelentős részében azt láttam csak a mozivásznon, hogy egy ember küzd az életéért ,és próbálja ép ésszel túlélni a megpróbáltatásokat. Kedvelem a Whatney féle embereket, akik nem a kesergésbe, hanem a megoldások keresésébe és megvalósításába fektetik az energiájukat. A film eleje teljes egészében megegyezik a regényben olvasottakkal, és csak később alakul át valamelyest a történet. A filmcímmel kapcsolatos megérzésem helyesnek bizonyult, az a pici súlyponti eltolódás jól érzékelhető, hiszen a regényhez képest a mozivásznon lényegesen nagyobb szerepet kapott a NASA és mindaz a technikai, emberi, érzelmi nézőpont, amely a mentőexpedíció megszervezéséhez szükséges. Ezzel valamivel mozgalmasabbá vált a film, a drámai hatás jobban érvényesült, nagyobb réteget tudott magához vonzani az alkotás - a cél tehát teljesült.

Ha már annyit emlegettem az alapregényt, akkor mindenképpen ki kell emelnem a különbségeket, amelyek - ez teljesen egyedi nézőpont - akár kalandosabbá is tehették volna a történetet. A NASA nagyobb szereplését tehát elfogadtam, viszont úgy éreztem, hogy a történet elejének részletessége után a marsi események, Mark igazi szerelési bravúrjaira vonatkozó bemutatások legnagyobb része hanyagolásra került. A Pathfinder felé megtett út sem volt annyira egyszerű, amennyire az látszott, a felszálló egységhez vezető hosszabb túra - amely a könyvbeli verzió szerint három hónapig tartott - pedig igazán komoly előkészületeket és technikai bravúrokat igényelt, de mindez a filmben mégsem került annyira előtérbe - ezt én kifejezetten sajnáltam. A marsi élet nehézségeit ezek nélkül nem lehetett annyira érezni, az írott szövegben sokkal jobban átjött a lényeg.

Hiányoltam a filmből bizonyos jeleneteket, amelyek kimaradtak, pedig a feszültségkeltő hatásuk szerény véleményem szerint nem elhanyagolható. A regényt ismerőknek nem kell elmesélnem, hogy milyen érzés, amikor azt olvasod, hogy a szereplő, akiért annyira izgulsz mit sem tudva halad egy hatalmas homokvihar belseje felé, vagy éppen felborul a marsjáróval és nem tudod, hogy mi lett vele. Ezeket miért kellett kihagyni? Már tudom is, a fúró és a kommunikáció folyamatos fennállása miatt. Szerintem nagy veszteség.
Volt még egy kis gondom a viharokkal és azok mozgásával, mert ugye ez a Mars bolygó, amelyen porviharok vannak. Nem kavicsok repkednek, hanem por áramlik - szépen és lassan terjedve, hömpölyögve. Bár látványelemként biztos jobban mutatott az, amit a mozgóképen láthattam.

Hiányoltam Aquaman-t és a ragasztószalag poénját (bár a cselekményben látszik az univerzális alkalmazás megannyi lehetősége és a nélkülözhetetlenség, de jó lett volna, ha ez szóban is elhangzik), helyette viszont Vasemberes poén kibővítve jelenik meg - ez utóbbiért hatalmas piros pont az alkotóknak. Ahogy ezért is, hogy az írott szövegen túllépve, valamivel továbbvitték a történetet és megmutatták, hogy kivel és mi történik azt követően, hogy újra teljessé vált a csapat. A moziélményhez kellett ez a lezárás, különben erős hiányérzettel hagytam volna el a termet.

Összefoglalva azt kell mondanom, hogy ez egy remek és nagyon jól kidolgozott alapötletre épülő adaptáció, amelynek nagyjából sikerül visszaadnia azt a hangulatot, amit a regény nyújtani képes. Ha csak a filmet nézed meg, akkor sem marad semmi hiányérzeted, ha a könyvet előtte vagy utána elolvasod, akkor csak gazdagabb leszel egy újabb és bővebb élménnyel. Gyönyörű képi világ, jó színészek, nem túl hatásvadász jelenetek, némi izgalom, egy igazán kedvelhető tulajdonságokkal rendelkező főhős és a mondanivaló, hogy minden ember fontos - az ár pedig nem számít. Végig érdekes, a néző figyelmét rabul ejtő film, a kevés szereplő ellenére is mozgalmas esemény, helyenként humoros megközelítéssel. Ha ajánlanék az évre egy filmet, amit meg kellene nézned, akkor az csakis ez lenne. Részemről nagyon élveztem, köszönöm a készítőknek az élményt!

A film előzetese:

Folytatás »

A végzet ereklyéi: Csontváros (film)

A sors úgy hozta, hogy nem sokkal az egyik könyv filmfeldolgozását követően megnéztem egy másik, általam nagyon kedvelt könyvből és egyben egy sorozat első részéből készített mozgóképes változatot. Ezúttal szerencsére mindezt moziban sikerült megtennem. Igen, ez kivételesen egy olyan film, amelyet a nagy hype időszakában néztem meg és nagyon nem bánom, hogy megtettem. A könyvet szintén nem most, hanem évekkel ezelőtt olvastam, ezért nem biztos, hogy teljesen helytálló az összehasonlításom, de attól, hogy nem emlékszem minden mozzanatra és részletre, az élményeimet, illetve azok utóhatását még össze tudom mérni. Meg is teszem.

Ha valaki nem tudná, hogy miről szól a történet, akkor nagy vonalakban, néhány mondatban vázolom a helyzetet.

Clairy átlagos fiatalnak hiszi magát, eddigi élete azonban hirtelen megváltozik, amikor egy klubban szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amelyet tetovált fiatalok követnek el. Másnap Jocelynt, az édesanyját megtámadják, a lakásukat feldúlják, Jocelyn eltűnik, Clary pedig szembesül az Árnyvadászok titokzatos világával és részévé is válik annak. Túlél egy démontámadást, amelyben Jace, az arrogáns Árnyvadász van a segítségére, majd megismerkedik a többiekkel is. Clary szeme előtt egy cél lebeg: felkutatni az édesanyját. Minden más csak az események véletlen összjátéka. De attól még nagyon izgalmas.

Számomra továbbra is két fontos dolog létezik egy filmben: a látvány és a szereplők. No, meg a könyvhöz és a történethez való hűség, de az eleve elvárás egy feldolgozásnál. Ismét a látvánnyal kezdeném. Amit nagyon szerettem és nagyon eltaláltak a készítők az az Árnyvadászok épülete kívülről és belülről (a könyvtár, a télikert), a Csontváros, a démonok (főleg, amikor teljesen mozdulatlanná merevednek). Nem tudom részletesebben leírni a kapott élményt és nem is akarom, mert már csak ezekért érdemes megnézni a filmet és azt a hatást, amit a moziban kaptam, egyébként sem lehet szavakban kifejezni. Át kell élni.
Meg kell említenem a vámpírokat is, akik kellően félelmetesek és még véletlenül sem csillognak. :)

A szereplők kiválogatása lényegesen jobban sikerült, mint a nem olyan régen látott másik filmfeldolgozás esetében. Több húzó név és ismert színész is feltűnt a vásznon, viszont akadnak szép számmal kevésbé ismertek is. A játékukkal egészen elégedett voltam.

Amitől nem voltam elájulva az a Jace-t megszemélyesítő Jamie Campbell Bower. A könyvben - emlékeim szerint - végig azt olvastam, hogy Jace haja milyen puha és selymes és az angyali arca, amelyet szőke fürtök ölelnek körbe. Vagy valami hasonló. Erre mit kapunk a filmben? Egy csapzott, de leginkább zsírosnak tűnő hajú figurát, akinek aztán minden az arca, csak nem angyali szépségű. Olyan szögletes volt szegény fiú, hogy a csontjai majdnem átszúrták a bőrét. A mosolygós, pimasz és csipkelődő könyvbéli karakter sem igazán köszönt vissza a vászonról. Bevallom, hogy én hiányoltam azt a laza srácot, akiről a regényben szó volt és akibe minden lány egy kicsit belezúgott, ugyanakkor sajnálom, hogy a filmvásznon nem ezt kaptam vissza. Ez a mogorva, csak elvétve mosolygó, világfájdalmat sugárzó arcú Jace nem az volt, akit én elképzeltem.

A másik problémám az Alec Lightwood szerepét magára vállaló Kevin Zegers személyével volt. Félreértés ne essék, a játéka nagyon tuti volt és illett is a karakterhez a fiú, de számomra egy kicsit idős volt a szerephez. Ezen kívül minden teljesen rendben volt vele.

Óhatatlan, hogy a film megtekintése előtt ne csipegessek fel egy-két információmorzsát innen vagy amonnan. Az egyik ilyen az volt, hogy Jonathan Rhys-Meyers mindenkit lejátszott a vászonról. Nos, a filmet megtekintve az a véleményem, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot. Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a játékával, de azért kimagaslónak sem mondanám. Talán abban az általam hallott kijelentésben benne van az, a színésszel szemben való elfogultság és rajongás is, ami viszont belőlem hiányzik (lehet rám vetni az első követ, de én bizony nem néztem/nézem a Tudorok filmsorozatot), ezért élveztem a játékát, de piedesztálra azért nem emelném a teljesítményéért.

Lily Collins egész hitelesen öltötte magára Clary szerepét, Lena Headey szédítően alakította a harcos anya és korábbi Árnyvadász karakterét, bár nem volt túl sok lehetősége a kibontakozásra. Aki viszonylag kevés szerepe ellenére is a kedvencemmé vált, az a Magnus Bane-t megszemélyesítő Godfrey Gao.

Természetesen vannak további szereplők is, de nem akarok mindenkit részletesen elemezni, a legfontosabbakat megemlítettem.

A cselekmény nagyon pörög, egy őrült rohanás az egész film. Miután olvastam a könyvet, számomra könnyű volt elmerülni a cselekményben, de nem tudom elképzelni, hogy miként tudja majd élvezni az eseményeket egy olyan néző, akinek ez lesz az első találkozása ezzel a világgal.

Volt néhány jelenet, amely a könyvben szerepelt, de a filmből kihagyták. Számomra kicsit furcsa volt, hogy lényeges részek maradtak ki a mozgóképes verzióból, de valamilyen szinten meg is értem ezt a döntést, mert ettől talán még kuszább lett volna a történet. Volt viszont egy, Simon-hoz kapcsolódó jelenet, amely annyira nem volt egyértelmű, hogy nem is mindenkinek tűnt fel a lényege, a jelentéstartalma.

Mivel én mind a három kötetet olvastam, ezért nem vettem észre, hogy az izgalmasabb befejezés érdekében a készítők hamarabb elkottyantottak olyan információkat, amelyek csak a 2. kötetben kerülnek sorra, tehát aki csak az első kötetet olvasta és úgy ül be a moziba filmet nézni, az számíthat némi spoilerre.

Látvány, cselekmény és pörgés szempontjából nagyon jó film. Kellően hatásos és kellemes élményt kínál a nézőnek, feldobódva, elégedetten hagytam el a vetítést követően a termet. A könyv cselekményéhez való illeszkedést olyan 90 %-osnak mondanám, ami azért elég jó. Az emlékeim nem teljesen tiszták, de mintha a film jobban ki lett volna hegyezve a Clary-Jace romantikus kapcsolatra, mint maga a könyvbeli történet. Gondolom a készítők a közönség igényének akartak megfelelni és be akarták biztosítani a film sikerét. A színészek játéka tetszett, de azért voltak aggályaim egy-két emberkével kapcsolatban (lásd fentebb a részleteket).

Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a film csak feliratos verzióban került a mozikba, akik tehát szinkronos élményre várnak, azt legközelebb a DVD-n fogják megkapni.

Nagyon remélem, hogy sikeres lesz a film és elkészülnek majd a folytatások is.

Kedvcsinálónak a trailer. (Ha van olyan, aki még nem látta.)

Magyar cím: A végzet ereklyéi: Csontváros
Magyar bemutató: 2013. augusztus 22. (egyes kisebb mozikban)/ 2013. augusztus 29. (multiplexekben)
Amerikai cím: The Mortal Intruments: City of Bones
Amerikai bemutató: 2013. augusztus 23.
Stílus: akció, kaland, vámpír
Rendező: Harald Zwart
Főszereplők: Clary Fray (Lily Collins), Lena Headey (Jocelyn Fray), Jamie Campbell Bower (Jace Wayland), Kevin Zegers (Alec Lightwood), Jemima West (Isabelle Lightwood), Jonathan Rhys-Meyers (Valentine Morgenstern), Robert Sheehan (Simon Lewis), Aidan Turner (Luke Garroway), Godfrey Gao (Magnus Bane)

Folytatás »

A hobbit - Váratlan utazás (film)

Nem mostanában volt, amikor felröppent a hír, hogy a Gyűrűk Ura trilógia után A hobbitból is film készülhet. Akkor még úgy volt, hogy a rendező nem Peter Jackson lesz. Persze az akkor éppen képben lévő rendezővel sem volt semmi problémám, hiszen Guillermo Del Toro filmjeit is szeretem, de számomra Tolkien műveinek vászonra kerülése összefonódott Peter Jackson nevével.

Aztán telt az idő és jött az újabb hír, hogy mégis Peter Jackson kerül a rendezői székbe. Majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Biztos voltam benne, hogy a film megint szuper lesz. Majd nyilvánosságra kerültek az első képek a forgatásról és hír, hogy két részes lesz a film, majd kicsivel még később, hogy három részes. Az alapmű ismeretében úgy gondoltam, hogy a történetben nincs három részre elegendő anyag. Némiképp szkeptikusan, de azért kíváncsian vártam tehát a filmet. És persze bíztam a rendezőben, hogy ismét jó filmet készített és meg volt az oka arra, hogy három, nem is éppen rövid részre bontotta azt, amit leforgatott.

Elérkezett, majd el is múlt a film hazai bemutatójának időpontja és már határozottan azon izgultam, hogy nem is sikerül moziban megnézni a filmet. Nem volt egyszerű összehozni egy mindenkinek megfelelő időpontot a film megnézéséhez, de azért csak sikerült. Mert az nem volt kérdés, hogy ezt a filmet moziban kell megnézni, mégpedig 3D-ben. Szóval nem minden bonyodalomtól mentesen, de azért csak sikerült beülni a moziba és vártuk a lehengerlő élményt.

Három részre bontanám a moziban elém tárult és átélt élményről a beszámolómat: a szereplőkre, a látványra és a hangulatra, amit az egész film keltett bennem.

Minden lényeges szereplő feltűnt a film elején. Bilbó belekezdett a piros kötésű könyv írásába, Frodó az ünnepi előkészületekkel foglalkozik. A fiatal Bilbó nagyon jó figura és a megszemélyesítése is hitelesen sikerült. Martin Freeman alakításával kapcsolatban egy pillanatig sem merült fel bennem kétely és játéka most sem okozott csalódást.
A mágusok kinézetében semmi változás nem történt. Gandalfon és Szarumánon sem fogott az idő, mert  60 évvel korábban is pont úgy nézett ki, mint később a Gyűrűk Ura filmekben. Szereposztásuk és játékuk minősége sem változott. A különbség csak annyi a mágusokkal kapcsolatban, hogy Barna Radagast is feltűnik végre, bár személye egy kicsit érdekesre és mókásra sikerült. Elrond és Galandriel   megjelenésében viszont érzékeltetésre került az időkülönbség.

A sok-sok korábbi (vagyis inkább későbbi) szereplő felbukkanása mellett rengeteg új szereplő is került a történetbe. Végül is most ők voltak a lényeg. :) A törpök olyan sokan voltak és többnyire állandóan mozgásban voltak, hogy nem igazán tudtam mindegyik archoz nevet kötni. Mindegyik szakállas és általában véve bajszos volt. Jaj, azok a szakállak! :) Látványnak sem utolsók. Nem volt nehéz megjegyezni Thorint, a törp herceget és hamar a szívembe zártam Filit és Kilit. Az előbbit mély tekintete és kisugárzása, no és persze folyamatos szereplése miatt, az utóbbiakat leginkább kópéságuk miatt. A többiek kinézete és neve annyira nem ragadt meg bennem. Ellenben imádtam a ruházatukat és a fegyvereiket. Megint csodaszépre és igényesre sikerültek. Itt ismét csak örömömet fejezem ki, hogy Peter Jackson kezébe kerülhetett a rendezés joga.

Aki szintén nem volt új szereplő, de nagyon jól sikerült a megszemélyesítése, az maga Gollam. Sem haja, sem ruhája nincs több, mint 60 évvel később, de hatalmas szemeinek csillanása és az arcmimikája egyszerűen fantasztikusra sikerült. Már csak ezért is érdemes megnézni ezt a filmet. Fergeteges. :)
Gollamon kívül további lények sokasága is feltűnik a fimben. Véleményem szerint jól sikerült a koboldkirály,  telitalálat volt a trollok megjelenítése. A kedvenceim pedig a sasok voltak. Beleremegett a szívem, a lelkem a látványba, amikor szárnyaltak a magasban vagy éppen az ő szemszögükből mutatta a film a társaikat, a cselekményt. Csodálatos volt.

Több részlet és más részek kerültek most a szemem elé Völgyzugolyból, mint a Gyűrűk Ura filmekben és azt kell mondjam, hogy véglegesen beleszerettem az elfek eme lakhelyébe.
Erebor látványa is csodálatosra sikeredett. Szmaugból nem sokat lehetett látni, de amit igen, az éppen csak annyira volt elég, hogy még kíváncsibbá tett. Egyelőre a lábai és a szeme volt csak látható. A lábai alapján eléggé csámpás szegénykém, de hát végül is a levegőben kell igazán kecsesnek lennie. Ettől függetlenül már most el tudom képzelni, hogy fenséges látványt fog nyújtani, ha megpillanthatom teljes egészében a sárkányt.

Az akciójelenetek látványnak sem voltak utolsóak. A kameraállások emlékezetes és magukkal ragadó élményt biztosítanak a nézők számára. Az ötletes, továbbra is poénokkal teli jelenetek és megoldások is elősegítik a felejthetetlen élményt.

Miben más ez a film, mint a Gyűrűk Ura trilógia részei? Sok mindenben. A látvány és a részletek mindkét esetben fontosak voltak a rendező számára és ezzel élvezetes lett a néző számára is. Ami ebben a filmben más, hogy bár komoly a történet, de a rengeteg poén, a fiatal Bilbó és a törpök rakoncátlan, mindig csínyre kész jelleme miatt mégis könnyedebbé válik a történet. Már maga az alapszituáció sem annyira komoly, mint amivel a GYU indít. Nem mondom, hogy nincsenek benne olyan részek, amikor nem izgulhatunk hőseinkért, mert folyamatosan ezt tesszük, de ettől függetlenül mégis könnyed és inkább poénos a film, mint végtelenül sötét és kegyetlen.

Kifejezetten tetszett, hogy a rendező összekapcsolta a filmet a Gyűrűk Ura trilógia részeivel. Ezzel a húzással még azok számára is nyilvánvaló lett, hogy A hobbit egy előzményfilm, akik nem ismerik Tolkien munkásságát és műveinek sorrendjét.

169 percen keresztül izgulhattunk hőseinkért és nevethettünk kalandjaikon a mozivásznat nézve. Meddig jutottunk el a történetben? Addig, hogy Bakacsinerdő határában a kőszál szirtre leteszik hőseinket a sasok és az erdőn túl megpillanthatják a magányos hegyet. A kaland jó része tehát még várat magára. Most már könnyen el tudom képzelni, hogy lesz ebből három rész és azt is, hogy nem fogunk unatkozni közben. Most is elégedetten, élményekkel telten és feltöltődve jöttem ki a moziból. Örülök neki, hogy elkészült ez a film és örülök neki, hogy ennyire színvonalas lett. Nekem bejött ez a valamivel könnyedebb és humorosabb stílus. Jól szórakoztam. Más kikapcsolódást nyújtott, mint a Gyűrűk Ura trilógia filmjei, de én nagyon élveztem. Véleményem szerint jól sikerült a feldolgozás és érdemes megnézni ezt a filmet. Nem biztos, hogy mindenki ezen a vélaményen lesz, mert olvastam már elmarasztaló kritikákat is, de nekem akkor is tetszett.
Részemről DVD-n is kötelező vétel lesz. A következő részeket pedig akár már a jövő héten kezdhetnék vetíteni a mozikban, azt sem bánnám. :)

A film előzetese:

Magyar cím: A hobbit - Váratlan utazás

Magyar bemutató: 2012. december 13.

Eredeti cím: The Hobbit: An Unexpected Journey

Amerikai bemutató: 2012. december 14.
Rendező: Peter Jackson

Főszereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Aidan Turner (Kili), Dean O'Gorman (Fili)

Folytatás »

Abraham Lincoln, a vámpírvadász (film)

Ismét moziban jártam. :) Egy korábbi mozitermi élmény alkalmával láttam a film bemutatóját és azonnal tudtam, hogy ezt is meg akarom nézni. Miért? Három okot tudok felsorolni: mert szeretem a vámpírfilmeket; szeretem, ha a valóság keveredik a természetfelettivel és Timur Bekmambetov rendezte a filmet. Nekem ennyi pont elég volt.

A látvány természetesen 3D-ben az igazi (most tényleg adták így is a filmet és nem maradtunk hoppon, mint legutóbb). Az előzetesekben ismét láttam több olyan filmet, amelyek érdekelnének (Démoni doboz, Paranormális jelenségek 4.), de a barátnőim kerek perec kijelentették, hogy ők bizony ezekre nem jönnek el velem. Ha nagyon meg akarom nézni, akkor majd egyedül, de ők nem szeretnék látni, ennyi elég volt belőle. Szóval ezekről nagy valószínűséggel nem lesz egyhamar beszámoló. De most már térjünk rá a bejegyzés témájára.

Timur Bekmambetov stílusához hozzátartozik, hogy mesterien tudja ötvözni a valóságot a misztikummal. Megtette már ezt az Éjjeli őrségben és a Nappali őrségben, de a Wanted című filmben is. Most sem okozott csalódást. Nem nehéz kitalálni, hogy történetünk főszereplője maga a nagy elnök, Abraham Lincoln, akinek gyerekkorától követjük végig az életét. A későbbi elnök elköteleződése a rabszolgaság, mint rendszer ellen, már ekkor kialakul, amikor barátját bántják. Sajnos a közbelépése a saját családja életében szomorú és nem várt fordulatot okoz. A tíz év körüli Abraham ekkor kerül először kapcsolatba a természetfeletti világ lényeivel, azaz (ahogy a film címből is sejtjük) a vámpírokkal. Szóval a fő téma vámpírok és rabszolgaság. Érdekes kapcsolódás.
Közel tíz évvel később Abraham megpróbálja megölni anyja gyilkosát, de természetesen ez nem sikerül elsőre. Ekkor veszi kezelésbe egy idegen, Henry és tanítja meg a vámpírvadászat minden csínjára-bínjára. A lőfegyverek nem Abraham erőssége, viszont asztalos legényként töltött tanulóéveit követően nagyon jól bánik a baltával. Nosza, akkor ez lesz a fegyvere. A rendező pedig nem is hagyja ezt a tényt kiaknázatlanul és többször is láthatjuk és csodálhatjuk a filmben, hogy miként táncol a főszereplőt alakító Benjamin Walker kezében a balta. Komolyan mondom, hogy szemkápráztató és lenyűgöző. Élvezet volt nézni. :)
A vámpírok filmbéli szerepe azonban nem múlik ki ennyiben. Ők a rabszolgaság igazi fenntartói és éltetői. Vagyis inkább fogyasztói. :) Merthogy a rabszolgák vére táplálja az arisztokrata életmódot kedvelő vámpírokat. A rabszolgaság-ellenes elnök és a rabszolgákat ételnél nem többnek gondoló vámpírok összecsapása tehát több okból is elkerülhetetlen.

Apropó vámpírok. (Csak hogy senkit ne érjen meglepetés.) Bekmambetov vámpírjai járnak a fényben, de a szemüket - amely egyébként hol vörös, hol fénylik - eltakarják, védik. Új vámpír harapással születik, méghozzá nagyon gyors átalakulással. A tiszta lelkűek a vámpírharapástól meghalnak és csak az olyan emberből lesz vámpír, akinek a lelke nem teljesen tiszta. Az éhes vámpírok bőre eres és beesett lesz. Nekem nem volt ellenemre ez az ábrázolási mód. Annak viszont hálát adok, hogy senki sem csillogott. :)

Benjamin Walker

A valóság és a misztikum összevegyítése véleményem szerint jól sikerült a filmben. A Gettysburgi csata eseményeinek ez az alternatív elképzelése is igazán kedvemre való volt és nagyon ügyes húzásnak gondolom.
Nem mondom, hogy a film minden perce lekötött és nem magasztalom az egekig, de alapjában véve jól szórakoztam. A vonatos rész is kifejezetten jól sikerült. A rendező most sem hazudtolta meg magát és az akciójelenetek tényleg ötletesek voltak és látványosra sikerültek.
Az is tetszett, hogy nem sztárszereplők szerepeltek a filmben, hanem legnagyobb részt eddig teljesen ismeretlen színészek. A főszereplőt alakító Benjamin Walker nagyon jó választás volt. Szerintem.
Bár ez nem az Avatar, amit hajlandó voltam kétszer is megnézni a moziban, de örülök neki, hogy mozivásznon éltem meg a film nyújtotta élményt, mert a látvány miatt mindenképp megérte. A 3D is egészen jól és élvezhetőre sikerült. A film zenéje pedig nagyon tetszett. Amíg el nem felejtem, utána is nézek a zenéknek.

Még annyit említenék meg, hogy a film forgatókönyvét az a Seth Grahame-Smith írta, akinek a Büszkeség és balítélet meg a zombik, valamint a film alapjául is szolgáló Abraham Lincoln: Vampire Hunter című könyveket is köszönhetjük. Szóval ez a misztikum és valóság vegyítés neki is köszönhető.

Aki szereti az ilyen stíluskevert történeteket vagy csak kifejezetten a vámpírfilmeket, nekik mindenképpen ajánlom. Timur Bekmambetov rendezéséért rajongóknak pedig kötelező. :)

A film előzetese megtekinthető ITT.

Magyar cím: Abraham Lincoln, a vámpírvadász

Magyar bemutató: 2012. augusztus 09.

Amerikai cím: Abraham Lincoln: Vampire Hunter

Amerikai bemutató: 2012. június 22.
Rendező: Timur Bekmambetov
Producer: Tim Burton

Főszereplők: Benjamin Walker (Abraham Lincoln), Mary Elisabeth Winstead (Mary Todd Lincoln), Dominic Cooper (Henry Sturgess), Rufus Sewell (Adam)

Folytatás »

A sötét lovag - Felemelkedés (film)

A három grácia - ahogy mi emlegetjük magunkat a barátnőimmel - csak akkor szeret moziba menni, amikor már legalább 2-3 hete vetítenek egy filmet. Hiába no, nem bírjuk a tömeget. :) Nem történt ez másként most sem. Az, hogy a Sötét lovag: Felemelkedés című filmet a moziban fogjuk megnézni, nem volt kérdés. Szóval hosszas időpont egyeztetés (elfoglalt hölgyek volnánk, vagy mi) után irány a mozi. Miután a Cinema City honlapja kiírta az oldalra, hogy a 3D-s szemüveget ne felejtsük otthon, ezért nagy örömmel be is készítettük mindahányan csak voltunk. Sötét lovag 3D-ben? Juhé! A pénztárnál koppant az állunk egy nagyot, hogy nem is 3D. Pff... Sebaj, kis csalódás, de a filmet így is nagyon vártuk.

Ez a Batman trilógia szerintem sokkal jobban sikerült, mint az előző feldolgozások. Szeretem ezt a komoran sötét világot, ezt a rengeteg technikai kütyüt és a szereplőket. 

Jó tanács: nem árt előtte megnézni az előző részt, mert eléggé elveszettnek érzi az ember magát nélküle. Az én emlékezetem is lyukas volt helyenként a megelőző cselekményekkel kapcsolatban és kellett egy kis idő, amíg összeraktam a történések darabkáit.

A trilógia befejező részének története 8 évvel az előző rész eseményeit követően játszódik. Gotham városában béke honol, de a megérkezik a gonosz Bane. A Batman álarc 8 éve pihen, de most újra előkerül a sufni mélyéről. Wayne a sérülése miatt elzárkózik a világ elől. Agóniájából egyedül egy ékszertolvaj tudja kizökkenteni.

A szereplőgárdáért most is minden elismerésemet megkapja a film. Christian Bale még mindig tökéletes Batman. Amikor pedig kicsípi magát, akkor tökéletes úriember. Megérne pár hét ajtócsapkodást. :) A Jim Gordont alakító Gary Oldman, a Lucius Fox szerepében ismételten felbukkanó Morgan Freeman és kissé megöregedett Michael Cane még mindig nagy kedvenceim. Anne Hathaway-t eddig nem igazán kedveltem, mert a szerepei nem voltak összhangban az én stílusommal. A véleményem most lényegesen megváltozott. Hathaway nagyot alakított a csábos ékszerrabló és új életre vágyakozó hölgyike személyében. Nagyon jól állt neki ez a szerep. Kellően dögös volt és mintha levetkőzte volna kislányos szerénységét. Uraim, már ezért a bombázóért is érdemes beülni a moziba. A film többi része pedig ráadás lesz. :)

Volt még egy szereplő, akit nagyon ismerősnek találtam, de majdnem a film végéig nem tudtam felidézni, hogy honnan. Majd rájöttem, az Eredet című filmből. Joseph Gordon-Levitt-ről van szó, aki ebben a filmben Blake rendőrt alakítja. Új kedvencem lett. :) Bane-t a filmben végig maszkban látjuk. Nem voltam egyedül azzal, hogy kíváncsi lettem a maszk nélküli arcára. Teljesen padlót fogtam, amikor kiderült, hogy ő is szerepelt az Eredet című filmben. (Na most rendesen bebizonyítottam, hogy mennyire képben vagyok a színészekkel. Az én mottóm: élvezni a filmet és kész.)

A látvány és a rendezés ismét magáért beszélt. A repülős jelenet az elején az egyik kedvencem. A másik a motor, amely egyedi technikával veszi be a kanyarokat. Az itt a gonosz, hol a gonosz játék nagyon tetszett. Ki is mozgat tulajdonképpen kit? Élvezetes volt a film. Jó befejezése a trilógiának. Azt azonban mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a második rész színvonalát nem tudta túlszárnyalni. A trilógiák középső részének problémája, hogy átvezetést jelentenek a két rész között. Ez ebben az esetben nem állja meg a helyét, mert az a rész bizonyult a legerősebbnek.

Nem kell azonban bánkódni, mert az a film is színvonalas, élvezetes, pörgős és nagyon örülök neki, hogy moziban néztem meg. A látványa mindenképp megéri a vásznon való megtekintést. Ha kijön lemezen, akkor újranézem az egész trilógiát. 

Amíg el nem felejtem: a lehetőség egy újabb trilógiára adott. Kérdés, hogy lesz-e belőle valami. Reménykedjünk benne. 

Magyar cím: A sötét lovag - Felemelkedés

Magyar bemutató: 2012. július 26.

Amerikai cím: The Dark Knight Rises

Amerikai bemutató: 2012. július 20.
Rendező: Christopher Nolan

Főszereplők: Christian Bale (Bruce Wayne/Batman), Gary Oldman (Jim Gordon), Michael Cane (Alfred), Anne Hathaway (Selina Kyle/Macskanő), Joseph Gordon-Levitt (John Blake), Morgan Freeman (Lucius Fox), Tom Hardy (Bane), Marion Cotillard (Miranda Tate)

Folytatás »

Prometheus (film)

Miután már elég régen voltunk utoljára moziban és még sikerült elcsípni a Prometheus 3D-s előadását kedves megyeszékhelyünk legnagyobb mozijában, ezért Agatha barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy bizony moziba megyünk. Borga barátnőnket most csak azért hagytuk otthon, mert egészségi állapota erősen kifogásolhatónak bizonyult. Szóval kettesben elmentünk azt a filmet megnézni, amelyre már májustól fentük a fogunkat. Nem kapkodtuk el, az igaz.

Nagy vonalakban tisztában voltunk a film történetével. Tudós csapat kutatja a bolygónkon létrejött élet készítőinek, tehát a Teremtőinknek az eredetét. Megtalálják a bolygójukat és útra is indulnak, hogy megismerjék őket, felvegyék velük a kapcsolatot. Szóval olyan kedvünkre való, látványosnak ígérkező produkcióra számítottunk. Előzetes vélemények alapján, amelyekre azért próbáltam nem igazán odafigyelni, valami (egész lényeges) mondanivalója is van a filmnek. Nosza, kíváncsi voltam rá.
A film első 5 percét tátott szájjal néztem. Leginkább azért, hogy mi a fene is történt tulajdonképpen. Aztán persze a későbbiekben fény derül a magyarázatra is. A folytatásban tudósaink felfedezik azt a bizonyos térképet, majd támogatót is találnak és nekivágnak az űrnek. Az utazás alatt mindenki alszik, csak David (Michael Fasbender) vigyáz az utazókra, aki közben ősi nyelveket tanul és próbálja felvenni a kapcsolatot a Teremtőkkel. Persze sikertelenül. Az úticél elérése előtt mindenki felébred, összeszedi magát és még a sötétedés beállta előtt neki is vágnak egy építménynek gondolt létesítmény felderítésének. Találnak furcsa, mumifikálódott testeket, majd David kinyit egy ajtót. A feltáruló teremben egy hatalmas fej uralja a teret és körben mindenütt furcsa vázák sorakoznak. Bezsákolnak egy levágott fejet, David magához vesz egy vázát és gyorsan sietnek vissza az űrhajóra, mert szörnyű, nagy elektromos töltésű vihar közeledik. Persze semmi nem megy egyszerűen. Tudósaink nekikezdenek a fej vizsgálatának, David pedig kinyitja a "vázáját". Az igazi bonyodalmak innentől kezdődnek, de azok részletezésébe már nem mennék bele, mert akkor nincs értelme megnézni a filmet.
Összességében azt mondhatom el, hogy látványra a film nagyon a helyén van. Gyakorlatilag ez a legjobban értékelhető az egész filmben. Az űrhajók, a lények, a vihar, minden fantasztikus. Egyedül a támogató megöregített arcával nem voltam megelégedve. Szörnyű volt a maszkja. Miért nem lehetett egy ténylegesen idős szereplőt alkalmazni és miért kellett ezt a mesterséges öregítést ennyire erőltetni? Vagy ha már így döntöttek, akkor végeztek volna jobb munkát a maszkmesterek.
Amit nem találtam a filmben, az a mondanivaló. Gyakorlatilag semmiről nem szólt. A mondanivaló színvonala leginkább egy B-kategóriás filmével vetekszik. (Ridley Scott rendezésétől azért többet vártam.) Néhány jelenet is megszolgálta magának ezt a kifejezést. Leginkább a sablonos, elcsépelt és gyerekes párbeszédek és cselekmények jellemzők a filmre. Tudósok, akiket pont a saját szakterületük alá eső téma hagy a leghidegebben, egyik részről profi felderítő és gépesített technika, másik részről meg az elcsépelt "mindjárt lemegyek és megnézem" cselekmény. Minek akkor a hatalmas technika?
Számomra David volt igazán furcsa. Az rendben van, hogy megtanulta az ősi nyelveket, de honnan tudta, hogy egy ajtó kinyitásához melyik csíkot kell végigsimítani és melyik dudort kell megnyomni? Minden ajtót kinyitott és mindenbe belepiszkált. Dühített a geológus és biológus páros is, akik már rögtön az elején eltévednek az építményben.
Ha valaki esetleg olyan tudatlanul menne a moziba, mint én is tettem, akkor bizonyára meg fog lepődni, hogy az Alien filmekkel kapcsolatos folyamatos utalásokkal találkozik. Nos, ez nem véletlen. A film gyakorlatilag az Alien filmek előzményét tárja elénk. SPOILER Találkozhatunk az Arctámadók őseivel, kialakulásukkal és  természetesen azt is megtudjuk, hogyan is született meg az Alien. SPOLER VÉGE
Mindezek ellenére a film nagy csalódás volt. Látványra nagyon jó, mondanivalóra szinte semmi. A 3D legalább élvezhető volt.

Magyar cím: Prometheus

Magyar bemutató: 2012. június 07.

Amerikai cím: Prometheus

Amerikai bemutató: 2012. június 08.
Rendező: Ridley Scott

Főszereplők: Michael Dassbender (David), Charlize Theron (Meredith Vickers), Noomi Rapace (Elizabeth Shaw), Idris Elba (Janek kapitány)

Folytatás »

Az éhezők viadala (film)

Imádom a könyvet. Hatalmas kíváncsisággal lestem a filmről megjelent első képeket, az előzeteseket. Biztos volt, hogy a filmet a moziban nézem meg. Természetesen a két barátnőmmel együtt, mert a könyvet ők is nagyon szeretik. Még egy dologban egyet értettünk: nem a premier hetén megyünk moziba, hanem várunk legalább 2 hetet, hogy ne legyen annyira tömve a mozi, mert azt nem nagyon bírjuk. Múlt héten összeült a kupaktanács és megegyeztünk egy mozis időpontban. Ez az időpont pedig a tegnapi napra esett.

Várakozásainknak és reményeinknek megfelelően nem voltak nagyon sokan a vetítésen, de azért volt néző. Tiszta pozitívum. Jók voltak a filmelőzetesek (pl: A hobbit). Másik pozitívum. Elkezdődött a film. Heuréka. Az élményt csak a hátunk mögött ülő, társalgásukból ítélve leginkább szőke hajú leányzó és magasröptű mondandójuk zavarta meg "picikét".

De térjünk rá végre a filmre. A könyv filmvászonra való átvitele tetszett, nem volt rossz. A komor részek kellően komorak voltak. A megrázó jelenetek nagyon hatásosra sikeredtek. A körzetek és a Kapitólium közötti ellentétek megjelenítése első osztályú volt. Gondolom ezt mind a gondolkodás, mind a stílus és mind az életmódbeli különbségre is. Megegyeztünk abban is a barátnőimmel, hogy a sminkesek, fodrászok biztosan nagyon élvezték a munkát, mert elképesztő sminkeket és frizurákat valósítottak meg. Maga a történet élvezhető magában is, de meg kell mondjam, örülök, hogy ismertem előtte a könyvet. Nagyon sok infó kimaradt, a finom árnyalatok hiányoztak.

A legnagyobb bajom a film forgatási technikájával volt. Nagyon sok kézi kamerás felvételt alkalmaztak. Voltak jelenetek, amelyeknél ez nagyon hatásos volt és csak emelte a jelenet értékét, de a legtöbb esetben feleslegesnek tartottam. Sőt, határozottan idegesítő volt. Álló kamerás felvétellel sokkal igényesebbre sikerült volna a film. Ez tipikusan az a mozi volt, ahol többször elfordítottam a fejem és nem néztem a vásznat. No nem azért, mert nem bírom a vért, hanem mert a kézi kamerás felvétel és a kép folyamatos rázkódása miatt kissé felkavarodott a gyomrom. Muszáj volt szünetet tartani néha. A képi megjelenítés másik, számomra nem tetsző része az volt, hogy a kamera nagyon ráközelített a szereplőkre. A párbeszédek alatt nagyon közelről mutatták a szereplőket. Kicsit távolabbról (úgy, hogy a teljes fejük látszódjon) nekem jobban tetszett volna. Bár a végére már egész megszoktam.

A díszlet nagyon fantasztikus volt. Egyedül a bőségszaruval volt némi problémám. Nálam a bőségszaru nem egészen ilyen. Ezt is kibeszéltük a barátnőimmel és megegyeztünk, hogy ez a bőségszarunak egy továbbgondolt változata volt. Végül is a célnak megfelelt.

A látványnál meg kell említenem, hogy a körzetek bevonulása nagyon jól sikerült. A lángoló ruha tényleg látványos volt. Katniss másik, szintén lángoló ruhája is nagyon-nagyon jól lett elkészítve.

A film egyik legfeszültebb jeleneténél, amikor a filmben kutyaként megjelenő mutáns kiugrik a bokorból, a barátnőim és én is nagyot ugrottunk a székben. Azonos mozdulatokat produkálva. Majd könnyünk csorgott, akkorát és annyit nevettünk a reakciónkon. Az üldözéses jeleneteről teljesen lemaradtunk. Ennyit a feszült pillanatokról. :)

Nézzük a szereplőket. Jennifer Lawrence szerintem jó választás volt Katniss szerepére. Woody Harrelson tökéletesen alakította Haymitch szerepét. Lenny Kravitz is nagyon jól adta vissza Cinna stílusát. Akikkel nem voltam kibékülve azok a fiúk voltak. A Gale-t alakító Liam Hemsworth nem tudta megmutatni, hogy mire is képes igazán. Nem volt túl sok szerepe. Bár némiképp szikárabbnak, szálasabbnak képzeltem el az olvasásaim alapján. (Ebben is teljesen egyetértettünk a barátnőmmel.) A fiú szeme egyébként nagyon tetszik. A Josh Hutchersont Peeta szerepében láthattuk a vásznon. Nekem első látásra sem volt már igazán szimpatikus a srác, mert én nem ilyennek képzeltem el Peetát, de gondoltam megadom neki a lehetőséget és majd azután döntök véglegesen, hogy megnéztem a játékát. Sajnos a véleményem nem igazán változott. Nem teljesen voltam elégedett a játékával sem. Egy jelenetben, a viadal előtti interjún tetszett igazán a stílusa. De nem sikerült megszeretnem. A többi szereplő vagy teljesen megfelelt az elképzeléseimnek vagy teljesen semlegesnek találtam őket.

Bár ez a kritika inkább negatívnak tűnik, de a film tetszett. Van egy mondás: mindig azt bántjuk, akit (vagy amit) szeretünk. Vegyétek úgy ezt a kritikát, hogy tetszett a film, de muszáj volt megpiszkálnom egy kicsit és kihangsúlyoznom a negatívumait, hogy jobban érvényesüljenek a pozitívumai. Mert azokból is van bővem.

A könyvvel összehasonlítva meg kell jegyeznem, hogy a könyv szerintem erősebb, hangulatosabb és nagyon sok olyan finom mozzanatot, gondolatot tartalmaz, amely a filmben nem jelent meg. Kétszer már elolvastam a könyvet és bár örülök a filmnek, de számomra a könyv marad továbbra is az igazi.

Menjetek és nézzétek meg a filmet, mert egyébként megérdemli.

A könyv:

Magyar cím: Az éhezők viadala
Magyar megjelenés: Agave Könyvek (2009.)

Terjedelem: 299 oldal

Eredeti cím: The Hunger Games
Megjegyzés: A könyv megjelent a moziplakátos borítóval is.

A film:

Magyar cím: Az éhezők viadala

Magyar bemutató: 2012. március 22.

Amerikai cím: The Hunger Games

Amerikai bemutató: 2012. március 23.

Főszereplők: Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen), Josh Hutcherson (Peeta Mellark),  Liam Hemsworth (Gale Hawthorne), Lenny Kravitz (Cinna), Woody Harrelson (Haymitch), Elizabeth Banks (Effie Trinket)

Rendezte: Garry Ross

Folytatás »

A szingli fejvadász (film)

Egy szórakoztató könyv jól sikerült feldolgozása

Amikor 2011. őszén a Moly és a molyok hatására belekezdtem Janet Evanovich A szingli fejvadász sorozatába még nem sejtettem, hogy ennyire tetszeni fognak a könyvek. Az elején ugyanis nagyon szkeptikusan álltam a sorozathoz. Bevallom, hogy a borítója miatt nem akartam korábban elolvasni ezeket a regényeket, valahogy nem éreztem a stílusomnak. Aztán bebizonyosodott, hogy nagyon is az én stílusom.

Egymás után olvastam a sorozat magyarul megjelent részeit és nagy örömmel fedeztem fel, hogy a könyv első részéből készült filmre sem kell sokáig várni. Már a film bemutatója is tetszett és várakozással töltött el. Árgus szemekkel figyeltem, hogy mikor érhető el végre a magyar előzetes is, illetve mikor kerül sor a bemutatóra. Végre hozzánk is megérkezett a film.

Nem igazán bírom a tömeget, ezért mindig úgy megyek (illetve megyünk a barátnőimmel) moziba, hogy várunk 1-2 hetet a bemutatót követően, amikor már oszlik a tömeg. Most úgy alakult, hogy a bemutatót követő 1 héten belül találtunk mindegyikünknek megfelelő időpontot és nagy várakozásokkal indultunk a moziba. Nagy meglepetésemre nem voltunk igazán sokan a moziban, kb. 20 embert érdekelt a 18 órakkor kezdődő előadás. A hangulat viszont annál jobb volt.



Miről szól a film? A magyar származású felmenőkkel is rendelkező Stephanie Plum nemrégiben elvesztette a munkáját, és férjét is. A munkanélkülivé vált nő az unokatestvére üzletében próbál remekelni. Óvadék behajtó ügynökként, azaz fejvadászként. Az első megbízatása rögtön egy olyan férfihoz vezeti, aki körözött helyi rendőr, és nem utolsó sorban egy férfi Stephanie régen elmúlt szerelmi életéből.

A szereplőkről: Katherine Heigl szerintem nagyon eltalált szereplő volt Stephanie Plum szerepére. Joe Morellit egy kicsit másképp képzeltem el az olvasmányaim alapján, de egészen megbékéltem Jason O'Mara szereplésével. Jól játszotta a szerepét, kellően karakteres és csibészes volt a stílusa. A Mazur nagyit alakító Debbie Reynolds is fantasztikus volt. Igen, Mazur nagyi pont ilyen a könyben is. Még egy szereplő volt, akit nem teljesen úgy képzeltem el, ahogy a filmben megjelent, ő Kopó a magyar szinkron alapján, de a könyv miatt nekem csak Ranger marad. Kicsit vállasabb, szögletesebb arcú egyénként képzeltem el, de elég hamar megbékéltem az ő személyével is. Kisfiús mosolya nagyon hamar levett a lábamról. És hölgyeim, abban ugye egyetértünk, hogy a két említett férfi szereplő közül bármelyik megérne pár hét ajtócsapkodást. :-)

A könyvhöz hasonlítva: Említettem, hogy voltak szereplők, akiket másképp képzeltem el, mint ahogy a filmben megjelentek. Ennek ellenére jónak találom a kiválasztott és felvonultatott színészeket. Hamar megszerettem őket, jól játszották a szerepüket és hitelesen adták vissza a könyv karaktereit. A karaktereken kívül a könyv eszenciáját adó párbeszédek és vitatkozások is teljesen könyvhűek, hitelesek voltak a számomra. Visszakaptam azt a csipkelődő stílust, ami miatt a könyvet is megszerettem. A film cselekménye is követi a könyvben megírt eseményeket. Szerencsére. Persze vannak eltérések, de ezek nem ártanak sem a filmnek, sem a könyvnek, nem zavarják össze a cselekményszálat.

Véleményem szerint egy szórakoztató könyv nagyon jól sikerült feldolgozását nézheti meg az, aki elmegy a moziba. A könyvet olvasóknak nagyon ajánlom a filmet is, mert határozottan bizsereg a kezem a könyv újraolvasásáért és ha nem lenne ilyen hosszú a várólistám, akkor biztosan kézbe is venném hamarosan legalább az első kötetet.

Nagyon remélem, hogy a film hatására egy kicsit felpezsdül a könyv iránti vásárlási kedv és végre eljutunk a negyedik részen túlra is a hazai kiadásokkal. Ezt a reményemet lehűti az értékelésem elején már emlegetett alacsony nézőszám. Pedig ez egy jó sorozat és egy jól sikerült film. Az igaz, hogy nem váltjuk meg a világot, nem facsarodik el a szívünk a történésektől, de ez a film nem is erről szól. Jókat nevetünk, időnként fogjuk a fejünket és izgulunk is egy kicsit a film nézése közben. Igazi kikapcsolódás. Nekem nagyon tetszett! Azt kaptam, amire számítottam. Jól szórakoztam. Biztosan meg fogom majd újra nézni.

Magyar cím: A szingli fejvadász
Magyar bemutató: 2012. február 02.
Amerikai cím: One for the Money
Amerikai bemutató: 2011. július 08.
Főszereplők: Katherine Heigl (Stephanie Plum), Jason O'Mara (Joe Morelli), Debbie Reynolds (Mazur nagyi), Daniel Sunjata (Ranger)
Rendezte: Julie Anne Robinson

Folytatás »