J.A. Redmerski: Az örökké határa (A soha határa 2.)

A soha határa volt az a regény, amelyet a romantikus műfajjal szemben tanúsított hosszú idejű ellenállásomat követően először a kezembe vettem és nem vitatom, hogy nagy hatással volt rám, amit olvastam, élveztem a történetet, a hangulatot, amelyre a sorai között ráakadtam, az utazás és az érzelmek alakulásának különböző állomásait és nem utolsó sorban hagytam, hogy Andrew Parish teljes mértékben elvarázsoljon.

Fájó szívvel mondtam búcsút hőseinknek, viszont határozottan úgy éreztem, hogy a történet kerek és képes voltam magamban lezárni az olvasmányt, kellemes érzésbe burkolózva gondolni rá. Majd nem sokkal később értekezett a hír, hogy külföldön megjelenik a folytatás és emiatt majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Arról a reakcióról, amely a borító megpillantását követően kitört belőlem, inkább nem is ejtenék szót, a vad ugrálás volt a legcsekélyebb reakció. Szerintem egészen könnyen elképzelhetők a továbbiak. :)

Mivel angol tudásom messze földön hírhedt, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy ez a bejegyzés csak azért jöhetett létre, mert magyarul is megjelent a nagyon várt folytatás, a boltok polcaira került a regény. Az már csak hab a tortán, hogy a blogturné keretein belül még a megjelenés előtt olvashattam a történetet.

"(...) ha valami igazságtalan dolog történik, az csupán az Élet módszere arra, hogy helyet csináljon jobbak számára. Szeretném ezt hinni. Erőt ad olyankor, amikor a leginkább szükségem van rá."

Camryn és Andrew egymásra találása egy kalandos utazás eredménye, hőseink annyi mindent éltek át együtt rövid idő alatt, amit sok más pár egy életen keresztül nem tapasztal meg. Türelmüket, megértésüket, szeretni akarásukat és küzdelmeiket siker koronázta és bár egy ideig boldogság töltötte be az életüket, a sors kegyetlen és újabb próbák elé állítja őket.

 B: Chicago - Az utazás kiinduló pontja

Egy súlyos veszteség következményeként Camryn ismét magába roskad, elmenekül a napi problémák és érzések elől, a könnyebb utat választja, a különbség csak annyi, hogy most mellette áll Andrew, figyel rá és továbbra is feltétel nélkül szereti. A baj azonban így is megtörténik és Andrew nem lát más kiutat a képtelen helyzetből, csak ha ismét utazni viszi a párját, ha újra átélik a szabadság érzését.

Sok mindent szeretnék elmondani erről a könyvről és most hirtelen azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Talán a borítóval, amelyre csak egy szó létezik: telitalálat. Igen, ő Andrew. Legalábbis, ahogy én elképzeltem. És ezek szerint nem csak én. Már az első rész borítója is különleges volt a maga nemében, de most teljesen végem van. Most is, miközben ezt pötyögöm, folyamatosan a borítóképre téved a tekintetem és nagyon nehezen gyarapodnak a bejegyzés sorai. Ha valaki erre jár, akkor hozzon magával egy felmosót, mert teljesen elolvadtam. :)

C: Virginia Beach - szembenézni a múlt fájdalmával

A locsogás és a külcsín után azért nézzük végre történetet, amely sajnos már nem tudott annyira a varázsa alá vonni, mint az első rész. Szerettem olvasni, kellemes kikapcsolódást nyújtott, élveztem az utazást és mindent, ami a párosunkkal kapcsolatos, csak éppen... Nem volt rám ugyanolyan hatással, mint az első kaland. Van ilyen...

Nem egyszer az is megfordult a fejemben, hogy miért is volt szükség a folytatásra, amely olvasmányos ugyan, de nincs benne annyi bizsergés és izgalom, mint az előzményként szolgáló írásban. Számomra hiányzott az egymásra találás szikrázó feszültsége, a tetszeni akarás késztetése és minden, ami ezzel jár. A fiatalok még csak pár hónapja ismerik egymást, az érzelmeiket stabilnak képzelik, de a múltjuk egyes eseményeinek kapui még zárultak be véglegesen. A fülszöveg utazást emleget, de ebben a részben nagyobb szerep jut a lelki problémáknak és azok megoldásainak.

E: Savannah (december-január) -
szülinapok és meglepetések

Az előzmények ismeretében sejtettem, hogy mi lesz a kiváltó probléma és bevallom, hogy nem én vagyok az, aki teljesen átérezte Camryn vívódását, az érzelmeit, aki feltétel nélkül elfogadta, illetve teljes mértékben megértette a reakcióit. Úgy viselkedett, mintha egyedül csak ő szenvedett volna a veszteségtől, mintha senki másnak nem lenne rajta kívül fájdalma. Megértem a lehangoltságát és elfogadom a fájdalmát, de nem ilyen eltúlzott mértékben és nem ilyen megoldással. Főleg, hogy Andrew teljesen normálisan, figyelmesen és segítőkészen viselkedett és Camryn leginkább csak hálás lehetett volna a fiú reakciójáért, nem volt szükség arra, amit tett magával. A bizalom, amely minden kapcsolat alapja az ő részéről még csak egy szó volt volt és nem az igazán mély érzés.

A lelki problémák kialakulását és feltárását követően megszületett a megoldás is, amely természetesen Andrew fejéből pattant ki és ami nem is lehetett más, mint egy újabb hatalmas kaland, előre el nem tervezett helyszínekkel és rengeteg véletlenszerű eseménnyel.

F: St. Petersburg (május) - külső tényezők

Legalábbis erre számítottam, de az utazást és a közben lejátszódó eseményeket most közel sem találtam olyan érdekesnek és lenyűgözőnek, mint az előzmény olvasása közben. Izgalmak helyett inkább a lelki élet és az összecsiszolódás állt az események középpontjában. Mindössze három "megálló" tűnt kifejezetten lebilincselőnek, problémamegoldónak vagy éppen szórakoztatónak. (Az utazás fő állomásait és a szereplők hangulatának alakulását nyomon követhetitek a bejegyzés képein, illetve az Extráknál térképet és részletes felsorolást is találtok.)

"Elámulok azon, hogy mindig előbb tud rólam dolgokat, mint én magamról."

Igen, határozottan egyetértek: Andrew jobban ismeri a lányt, az érzéseit, a reakcióit, mint az saját magát. A fiú ismeri Camryn minden gondolatát, így azzal is tisztában van, hogy mennyire fél a lány a megszokottól, a társadalom által elvárttól, a normálistól, mennyire hajtja a szabadság iránti megszállott vágy.

G és H között:
Alabamából New Orleansba - a szabadság érzése

Andrew egy különleges pasi, akinek ismét sikerült teljesen levennie a lábamról és aki ismét elvitte a hátán a könyvet. Ha ő nem lett volna, akkor lényegesen keserűbb szájízzel fejezem be a történetet, de mivel végig jelen volt... Ó, nagyon is jelen volt, és ezért is érdekelt, hogy hová is futnak majd ki az események.

Ha már Andrew, akkor meg kell említenem, hogy bár imádtam a karakterét, de mégis olyan ő, mint a fehér holló. Angyali türelme és törődése néha már engem is kiakasztott, a helyében én egyes helyzetekben teljesen másként viselkedtem volna. De nem vagyunk egyformák... Szerencsére. Vagyis Camryn szerencséjére. :) Imádtam Andrew gondolkodását, a gondoskodását, a figyelmességét, az egyes szituációkban tanúsított hevességét, a poénjaitól és a kétértelmű, burkolt vagy éppen kendőzetlenül nyílt utalásaitól pedig olvadoztam. Még több fejezetet is el tudtam volna képzelni az ő nézőpontjából, sokkal jobban szerettem olvasni az ő gondolatait, mint a párja eszmefuttatásait. Továbbra is úgy érzem, hogy nem minden esetben tudatosult Camryn fejecskéjében, hogy mennyire hatalmas fogás ez a fiú.

H: New Orleans - újraélni a múltat

Egy valamiben azonban végképp megbizonyosodtam: a befejezésekben nem túl jó a szerző. Ahogy az első rész vége is kifejezetten rózsaszínre sikeredett, úgy ezt a befejezést némiképp túlírtnak tartom. Túlságosan belement a részletekbe, túlságosan le akart zárni mindent és ezzel nem teljesen azt érte el nálam, ami szerintem az eredeti célja lett volna.

A regény alapját adó szabad élet, a tervezés nélküli, hét hónapon keresztül tartó utazás számomra teljességgel felfoghatatlan, ugyanakkor csodálattal is tekintek rá, mert én nem ez a típus vagyok, nem ebben a szellemben nőttem fel. Irigykedve olvastam az utazást és képzeltem magam a páros helyébe, de azzal is tisztában voltam, hogy én nem tudnék így élni, emiatt pedig az utazás, az élmény varázsa veszne el. Még szerencse, hogy ők ezt másként élték meg.

L: Galveston - ígéretek és egy új kezdet

Talán úgy tűnik, hogy rengeteg problémám volt a történettel és nem tagadhatom, hogy nem egészen azt az élményt kaptam, amire számítottam. Mindezek ellenére azonban tényleg szerettem olvasni, az érzelmek csodálatosan átjárják az egész történetet, a rengeteg idézet bizonyítja, hogy a stílust még mindig nagyon szeretem és ha tehetném, akkor ismét elkísérném egy újabb utazásra a párosunkat.
Vagy szívesen megismerném egy új páros izgalmas és mozgalmas kalandját, mély vagy éppen heves érzelmeit. Azt hiszem ez az, ami igazán számít. 

:Értékelés: 7/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: ? oldal
Fordította:
Borító ár: 3.499,-
Eredeti cím: The Edge of Always
Sorozat: A soha határa
Előzmény: A soha határa

EXTRA

Camryn és Andrew második utazása

Egy jól megírt útikönyvben nincs annyi helyszín és megtett távolság, mint ebben ami ennek a kötetnek az oldalain felbukkan. Szabadságvágytól fűtött hőseinket követni és az élményeiket velük együtt átélni legalább akkora kaland, mintha mi magunk indulnánk útnak.
Hét hónap, ennyi idegig tartott az Amerika több államát érintő kóborlás, a lelki problémák elsimítása, a bizalom megszilárdítása és a teljes elfogadás. Bár a történet nem egy utazást tartalmaz, én mégis ezt választottam, mert ez állt közelebb a szívemhez... és mert nem árulhatok el mindent. :)
Az események szempontjából fontos helyszínek, a jellemző hangulat és a kedvenc idézeteim a bejegyzés képein (kattintásra a képek mérete változik és az idézetek jobban olvashatók) követhetitek végig. Az áttekintés kedvéért pedig készített egy térképet és egy felsorolást, hogy még véletlenül se maradjon ki egy megállóhely sem.

A hét hónapos utazás fő állomáshelyei és jellegzetes eseményei:
A: Raleigh, Észak-Karolina: a veszteség
B: Chicago, Illionis: titkok, fájdalmak, megbocsátás, tervezés, az utazás igazi kezdete (kép)
C: Virginia Beach, Virginia: a fájdalmas múlt lezárása (kép)
D: Myrtle Beach, Dél-Karolina
E: Savannah, Georgia: születésnapok, meglepetések (kép)
F: St. Petersburg, Florida: strandbuli és külső tényezők (kép)
G: Mobile, Alabama
(kép)
H: New Orleans, Louisiana: a múlt megismétlésére tett kísérlet (kép)
I: Shreveport, Louisiana: a hosszabbik úton indulva
J: Longview, Texas
K: Dallas, Texas: a teljes egész érzete
L: Galveston, Texas: ígéretek és egy új kezdet (kép)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

02.14. - Kristina blogja
02.15. - Angelika blogja
02.16. - Kelly Lupi olvas
02.17. - E-book Klub
02.18. - Könyvesem
02.19. - Keményfedél
02.20. - Olvasószoba
02.21. - Adri Könyvmoly
02.22. - Könyvek erdeje
02.23. - Ariadne olvasmányai
02.24. - Kultúrkáló

Posted in: 7 pontos,A soha határa,blogturné,J.A. Redmerski,könyvértékelés,new adult,recenzió 2014,romantikus,Ulpius-ház