Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Amikor belekezdtem a blog vezetésébe, egyáltalán nem számítottam arra, hogy az értékeléseim és a stílusom felkeltik majd egyes szerzők figyelmét és alkalmasnak ítélnek arra, hogy az ő könyveiket is olvassam és véleményezzem. Még nagyobb volt a meglepetésem akkor, amikor az országon kívülről is érkezett hozzám egy felkérés.

Kelemen Zoltán Kolozsváron született, tanulmányait a városban végezte és első, novellákat tartalmazó kötete is itt jelent meg magánkiadásban. A megküldött linkek alapján beleolvastam a történetekbe és miután egyik , illetve másik részlet felkeltette az érdeklődésem, igent mondtam a vállalásra.

Képtelenség lenne összefoglalót írnom a kötetben szereplő novellákról, mert annyira különböznek egymástól. Nem jellemzi műfaji egységesség a kiadványt, a történetek sokszínűségét pedig mind az időbeli, mind pedig földrajzi elszórtság biztosítja. Ez a tény először meg is lepett, mert gyarló módon azt gondoltam, hogy a szerző a lakóhelyén vagy annak környezetében játszódó, fantasztikummal kevert történeteit fogom olvasni, amelyhez képest teljesen mást kaptam.

Mindegy azonban, hogy az adott esemény az ősi Egyiptomban, esetleg Mezopotámiában, a 20. század első felében, a II. Világháború ideje alatt, a jövő Franciaországában vagy éppen a racionalitáson túl játszódik, minden esetben misztikummal és fantasztikummal teli írásokat olvashattam. A szerző szerteágazó érdeklődése, a fantázia világához, a science fiction-hoz való vonzódása jól láthatóan megmutatkozik az alkotásokban. Fantáziája a szó legteljesebb értelmében szárnyal, a történetek alapötletei nagyon jók, némelyikre nyugodt szívvel ráakasztom a remek jelzőt (Meglepetés, Aranylap), illetve azt sem hallgathatom el, hogy egyes novellákba annyi elgondolás zsúfolódott be, annyi koncepció szorult, hogy az akár egy nagyobb terjedelmű művet is képes lenne megtölteni (Az alagút mélyén című írás alapötletét pont ilyennek érzem).

Be kell azonban vallanom azt is, hogy mérhetetlenül mérges vagyok, mert a nagyon jó alapötletek mellett a kidolgozottsággal és a terjedelemmel már koránt sem voltam ennyire elégedett. A remek elképzelések ellenére sokszor zártam hiányérzettel az adott írást, maradtam szó szerint lógva, és a csattanónak szánt befejezések sem mindig érték el nálam a kívánt hatást.

A fantasztikummal soha nem volt semmi problémám, általában elfogadom a hihetetlennek tűnő helyzeteket és mozzanatokat is, ha kellőképpen alátámasztásra kerülnek, ugyanakkor nem szeretem, ha a fantasztikum minden magyarázat nélkül szolgál egy probléma megoldására, a konfliktusok kezelésére, az adott szituáció kidolgozása helyett a helyzet leegyszerűsítésére. Sajnos egy-két novellában  ilyennel is sikerült összeakadnom és bevallom, hogy némelyik eljárást egyszerre találtam nevetségesnek és idegesítőnek (pl. :Az alagút mélyén novella Borfin herceg függőjének eltörése). 

Legnagyobb bánatomra a novellák elég rövidre sikerültek, többet is szívesen olvastam volna még tovább és sajnáltam, hogy olyan hirtelen vége szakadt. Egyes mozzanatok számomra túlságosan rövidnek tűntek, másoknak a vége lett kurtán furcsa, amelyek miatt úgy éreztem, hogy lehetett volna még dolgozni rajtuk és egyiknek sem vált volna a kárára a ráfordított többletidő. Kifejezetten zavart, hogy több írásnál is hasonló  vagy közel hasonló befejezéssel találtam magam szembe, azaz a főszereplő egyszer csak eltűnt és nem látták többé. Elhiszem, hogy ez egy nagyon kényelmes megoldás, de nem célszerű túl gyakran alkalmazni, mert elcsépelté válik és a csattanóként sem éri el azt a hatást, amit az adott novella befejezésként megérdemelne.

Magánkiadásról van szó, amely több hiba lehetőségét is magában hordozza. Helyenként furcsa szókapcsolatokkal találkoztam össze, amelyek használata nálunk nem elterjedt vagy éppen nyelvtanilag nem is helyes és a kötet vége felé látványosan megnövekedett a szöveghibák előfordulása is.

A kolozsvári füvészkert víztornya.

A kiadványt határozottan kellemes kézbe venni, a keménytáblás kötés tartós, a köteten belül nagy betűméret és hozzá tartozóan tágas sorköz került alkalmazásra. Legnagyobb sajnálatomra az írások még ebben a formában tálalva is kifejezetten rövidnek tűnnek. A borítóképnek ugyan köze van az egyik történethez és ötletesnek is mondható, de mégsem tartom kifejezetten előnyösnek ehhez a kötethez.

Minden kezdet nehéz és mindenkinek meg kell találni a saját hangját, a neki legjobban kézre álló kifejező eszközt és annak alkalmazását. Úgy gondolom, hogy Kelemen Zoltán kellő fantáziával rendelkezik ahhoz, hogy az írásai ne legyenek sablonosak és az ötletei ne fogyjanak el idő előtt. Amivel még jobbá teheti az írásait azt a türelem, az idő és a gyakorlat hármasa fogja megadni akár az ő, akár az olvasói számára. Kevesebb hihetetlen kurtítással és csúsztatással, részletesebb kidolgozással fantasztikusan jó fantasztikus művek kerülhetnek majd ki a keze alól. Ugyan ez a kötet magán viseli a kezdő írók által elkövetett legtöbb hibát, de minden egyes írásában ott rejtőzik a lehetőség és a jövő ígérete. 

A kötetet köszönöm a szerzőnek!

A kiadvány kedvezményesen megvásárolható a következő webáruházban:
- Bookline

Értékelés: 7/10 pont
Kiadó: magánkiadás
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 136 oldal
Borító ár: 2600,-
Forrás: magánkönyvtár
egyéb: dedikált

Posted in: dedikált,Kelemen Zoltán,könyvértékelés,magánkiadás,magyar szerző,novellaválogatás/antológia,recenzió 2014