Jeff VanderMeer: Fantomfény (Déli Végek-trilógia 3.)

Kevés regény van, amely annyira ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem, mint azt tette Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első két része. Érzékenyen reagáltam a regények hangulatára, tetszett az alapötlet, ugyanakkor dühített, hogy szinte semmire nem kaptam választ, és még a második kötet befejezését követően is csak értetlenül néztem a könyvekre, az olvasottakra. Viszont ennek az érthetetlen dühnek köszönheti a sorozat azt, hogy mindenképpen be akartam fejezni, így természetesen ezt is tettem.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az Expedíció és a Kontroll kötetek eseményeire vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!

"... amikor beléptél az X Térségbe, feladtad a jogot, hogy bármit is normálisnak nevezz."

Értékelés: 8/10

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 322 oldal

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Borító ár: 3.180,- Ft

A mű eredeti címe: Acceptance
Sorozat: Déli Végek-trilógia
Előzmény: Expedíció, Kontroll
Műfaj: sci-fi, thriller

Egyszerre folytatás és előzménytörténet is ez a kötet. Kíváncsi voltam, hogy miként fognak összekapcsolódni az első és a második rész cselekményei, valamint azok következményei - minden eddiginél jobban érdekelt. Kíváncsian vártam a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek az előző kötetek olvasása során ébredtek bennem és örömmel nyugtáztam - már a könyv legelején -, hogy végre ebben a regényben talán meg is kapom azokat.

"... minden mindennel összefügg, semmi sem áll igazán önmagában..."

A különleges szerkezetű történetvezetésnek köszönhetően váltott fejezetekben szólal meg, meséli el a saját történetét a tizenkettedik expedíció pszichológusa, azaz a Déli Végek igazgatónője, a világítótorony őre, de megszólal Szellemmadár és Kontroll is. A biológusról sem felejtkezett el a szerző, mert közvetett módon ugyan, de az ő szavai is szerepelnek a regényben, kiveszi a részét a történetből, sőt még külön részt is kap az egyedi szerkezetű kötetben.

Az előbbi felsorolásból egyenesen következik az is, hogy a cselekmények, okok és történések bemutatása időben nem lineárisan történik, hanem egyszerre több idősíkon, egymással mintegy párhuzamosan zajlik. A világítótorony őrén keresztül természetesen az Elfeledett part lakóinak életét ismerhetjük meg, még az X Térség kialakulása előtti időkből. A korábban tapasztaltakhoz képest határozottan olvasmányosak és érthetőek voltak ezek a történetrészek, szívesen olvastam őket, mert végre úgy éreztem, hogy értem mi történik, értem, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy. A többi nézőpont szövege, amelyek eseményei már az X Térség létrejöttét követően játszódnak, hangulat és történések szempontjából ugyanolyan szürreálisak, mint amit eddig már megtapasztaltam. Jól érezhető, ahogy a szöveg megfogalmazásának stílusában is elkülönült egymástól az X-térség kialakulása előtti és utáni időszak.

"A szavak gyászos kiábrándulást okoznak, annyira alkalmatlanul fejezik ki a végest és a végtelent."

A teljes trilógia olyan, mint maga az X Térség: nem tudom, hogy miért is jött létre, igyekeztem megfejteni a titkait, értelmezni a felépítését, a működését, de ezt nem sikerült maradéktalanul véghezvinnem. Az előző kötetek olvasását követően megfordult a fejemben - és nem is tartottam magamban azt a véleményem -, hogy a szerző nem egészen gondolta át azt, amiről írni akart, de most megkövetem magam, mert világosan látszik a koncepció, jól érezhetőek és érthetőek a kapcsolódási pontok, az okok és az okozatok közötti összefüggések - legalábbis úgy nagyjából. Ami titok és érthetetlen marad továbbra is, az mindenképpen az X Térségnek köszönhető, amely minden erőfeszítés ellenére is féltve őrzi keletkezésének és működésének rejtélyeit. 

"Egy szellemek számára készült ajtón léptünk be a kísértetek közé. És ezzel együtt kell élnünk. Életünk végéig."

Bár szép számmal érkeztek a válaszok, mégis maradtak lyukak a történetben, amelyek miatt újra és újra felbukkantak a gondolataim között a regény eseményei. Azt vettem észre, hogy egyfolytában túráztatom az agyamat és próbálom tovább gondolni a történetet, betömködni a hézagokat a saját fantáziám szüleményeivel, újraértékelni nem egyértelmű magyarázatokat. Mert továbbra is ott vannak azok a kérdések, amelyekre nincs válasz: Mi is volt tulajdonképpen ez az egész? Miért alakultak át az emberek? Hogyan és miért jöttek létre a másolatok?

Sokkal, tényleg sokkal könnyebben olvasható, cselekményében is lényegesen gördülékenyebb ez a kötet, mint az Expedíció vagy a Kontroll - tapsikoltam örömömben, hogy valamennyi humorral is találkoztam a szövegben. Bár a részek gyors egymásutánban, mintegy fél éven belül jelentek meg, még ez sem teljesen optimális eset, az igazán ajánlott az lenne, ha közvetlenül egymás után olvashattam volna a köteteket. A Fantomfény méltó befejezése a sorozatnak, enélkül a könyv nélkül az előző két rész nem is értékelhető igazán, nem áll meg a saját lábán.

Elképzelhetően bennem van a hiba, mert bár érzem a történet különlegességét, látom a zsenialitást a cselekmények és a kapcsolódási pontok mögött, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez bizony nem egy egyszerű olvasmány, nem egy könnyen emészthető történet - ez pedig rányomja a bélyegét a trilógia által nyújtott élményre. Ugyanakkor azt sem tagadhatom, hogy érdekelt ami a lapokon szerepelt, és még jóval az olvasást követően is az X Térség által okozott furcsa és hihetetlen eseményeken gondolkoztam/gondolkozom, ez pedig azért jelent valamit.

Elhiszem, hogy egyedit alkotott a szerző, mert a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy így van, csak azt nem tudom, hogy szeretnék-e még több hasonló regényt olvasni vagy inkább megmaradnék annál, amelynek története nem ennyire elvont, nem ilyen mértékben szürreális, hanem könnyebben követhető és értelmezhető. Szeretem a csavarokat, a meglepetéseket, ez azonban valami más volt, a homálynak és a talányoknak ez a bemutatása nem egészen az én világom. De mint írtam, elképzelhető, hogy a hiba bennem van... vagy egyszerűen csak fáradt vagyok és ezért részesítem mostanában előnyben a világosabb és könnyedebb olvasmányokat.

Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,Déli Végek-trilógia,Jeff VaderMeer,könyvértékelés,sci-fi