Rubinvörös (film)

Hosszú ideig nem írtam filmekről, de úgy néz ki, hogy Az emlékek őréről kifejtett véleményem megtörte jeget - vagy valami hasonló. Mivel megint egy olyan történetről van szó, amelynek regény verzióját is ismerem - igaz már évekkel ezelőtt olvastam -, most pedig a mozgókép verziójával találtam szemben magam, ezért nem tarthatom magamban az egyébként is kifelé kínálkozó és sietségükben egymást agyon taposó gondolataimat. Úgy is mondhatnám, hogy muszáj kitombolnom magam - jól gondoljátok: nem tetszett, amit láttam. Akik ismernek, azok pedig tudják, hogy ez mit jelent... Ha mindenki bekészítette a zsebkendőket, akkor nosza, vágjunk bele!

Kezdem azzal, hogy már a filmmel kapcsolatban először nyilvánosságra került képek sem tettek rám túl nagy és maradandó hatást, de úgy voltam vele, a felvétel,  a teljes egész attól még sikerülhet jóra, hogy a fotók és poszter olyan mesterkélt benyomást sugall. Úgy voltam vele, hogy ha a mozikba kerül a film, akkor elmegyek majd megnézni, de erre nem került sor, leginkább azért, mert a magyar mozik nem mutatták be ezt az alkotást - amely döntésüket így utólag, a produkciót ismerve, csak támogatni és helyeselni tudom.

A fiatal időutazókkal közös múltam évekkel korábbra nyúlik vissza, amikor is egyik barátnőmtől kölcsön kaptam az egyébként nagyon tetszetős kivitelű kötetet egy futó ismeretség kialakítása céljából. Még örültem is neki, hogy végre nem csak tengeren túli történeteket vehetek a kezembe - amely általában jellemző az adott műfaji kategória megjelenéseire - , hanem ezúttal európai, pontosabban német szerző tollából származó regény cselekményében mélyedhetek el. Illetve csak szerettem volna, mert az én véleményem természetesen megint nem egyezett a többségével. Az rendben volt, hogy jól esett olvasni és az alaptörténete is nagyon érdekes, illetve összetett volt, de a kivitelezés szempontjából ráfért még volna némi csiszolás - könnyed, nyári olvasmánynak elment és néha nincs is igazán szükség másra.

Akkor kanyarodjunk is vissza a mozgóképes verzióhoz, a kapott élményhez. Gondoltam, hogy az írott szövegben jelentkező logikai és egyéb hiányosságokat a film helyreteszi, de sajnos ez nem így történt. A film az elején - vagy inkább legnagyobb részben - igyekszik követni az írott szöveget, de amikor látszik, hogy ezzel már végtelen hosszúságúra nyúlna a történet, akkor hirtelen vált, egyedi megoldásokat, rövidítéseket keres és valósít meg. Ezzel azt sikerült elérni, hogy a két óra hosszúságú feldolgozás eleje nagyon részletes és helyenként unalmas, a vége pedig határozottan összecsapott - mozgalmas ugyan, de kapkodó.

Valószínűleg az a legnagyobb probléma, hogy hozzá vagyok szokva a hollywoodi álomgyár által készített produkciókhoz, mert szinte mindent hiányoltam, ami a tengerentúli stúdiókban készített felvételekben teljesen természetesnek tekinthető, de elsősorban a látványban és a dinamizmusban érzékeltem nagyfokú lemaradást, hiányosságot. A plakátokon és képeken látható mesterkélt beállítás sajnos az egész feldolgozásban ugyanúgy jelen volt, nem tudta levetkőzni azt. A film határozottan hosszú és bevallom, hogy összhatásában unalmasnak is találtam, valamint bosszantóan amatőrnek, illetve inkább művinek, erőltetettnek tűnt a kivitelezése. Nem is néztem végig egyszerre, hanem csak két részletben sikerült a teljes történetet megtekintenem, akkor is csak azért, mert erőt vettem magamon a más sokszor elátkozott elveim miatt.

A női színészek egészen jó benyomást tettek rám: a Gwendolyn szerepét játszó Maria Ehrich nagyon szép lány, a kissé gót stílus pedig sokkal jobban áll neki, mint a fodros cicoma. A játékával sem volt semmi probléma. Az egész filmben a legtermészetesebbnek a Gwendolyn anyját megszemélyesítő Veronica Terres-t találtam. Aki viszont parádésan mutatott a vásznon és üde színfoltot jelentett a történetben, az Katharina Talbach, aki Maddy néni szerepét vette magára. Kevés szerepük ellenére Lucy és Paul párosa a kedvencem lett - azt sem bántam volna baj, ha a Paul-t játszó színész kapta volna Gideon szerepét.

Aki már a legelső bemutató fotóktól fogva unszimpatikus volt, az nem más, mint a Gideont megszemélyesítő Jannis Niewöhner. Ez már csak azért is furcsa, mert a srác egyébként rendben van - a lábujjától olyan nyakmagasságig - és ha becsuktam a szemem, nem láttam a fejét, akkor a hangját bármeddig elhallgattam volna, mert az orgánuma nagyon ott van a toppon - bejövős. Hogy akkor mi volt vele a problémám? Azzal a hajjal, amit kreáltak neki, a világból is ki lehetett volna kergetni, annyira kész voltam tőle. Paróka, nem lehet más, de abból is a rosszabb fajta. Annyira nem illett hozzá és annyira látszott, hogy mű az egész, hogy attól szinte falra másztam. És ez a rá is nyomta a bélyegét a teljes élményre - még akkor is, ha a színészi teljesítményébe egyébként nem tudok belekötni. Rákerestem a neten, és láttam képeket a fiatal színészről rövid hajjal: na igen, teljesen másképp néz ki. Szóval mégsem vele van a gond, hanem a stáb cseszte el, de ők nagyon.

Nagyon zavart, hogy a múltbeli jeleneteknél minden másnál jobban kijött a művi hatás, nagyon látszott, érződött, hogy díszlet az egész, a látvány nem engedte meg, hogy elhiggyem, a szereplőkkel együtt én is visszautaztam az időben. Pedig a kosztümök határozottan rendben voltak, de mégis hiányos volt az egész.
A regényben Gwendolyn lát egy szellemet az iskolájában és beszélget vele: Jamest. Ez a filmben is így van. De ahogy szegény James megjelenik, ahogy kinéz, az egyszerűen borzalmas: az egész látvány röhejes. Nem emlékszem, hogy a regényben volt-e szó erről, de a filmből határozottan az jött le, hogy Gwendolyn-nak és James-nek ugyanaz a vadászterülete.

A befejezés: kerestem a váltást, ahol a Rubinvörös átváltott Alkonyatba, de nem találtam semmi erre utaló jelet és mégis... mintha a másik film befejezését láttam volna. Ha valaki képes megmagyarázni, hogy erre miért volt szükség, akkor örömmel meghallgatom a magyarázatokat, de addig csak értetlenül rázom a fejem.

A regényt kifejezetten kedvelőknek nem ajánlom, hogy megnézzék, mert biztosan tönkre tenné, de minimum csökkentené számukra az eddig dédelgetett kellemes élményt - @Agatha és @Zsorzsi, ez leginkább nektek szól. A fanatikusok, az igazi rajongók? Ők már biztosan megnézték a filmet, szóval szerintem nekik már későn jön ez az értékelés, magánvélemény.

A film előzetese, magyar felirattal:

Posted in: filmkritika,könyv kontra film