Tammara Webber: Breakable - Törékeny (A szív körvonalai 2.)

Nem igazán kedvelem - és most visszafogottan nyilvánítottam véleményt -, ha egy történetről lenyúzzák a második vagy éppen a sokadik bőrt. Ez alatt azt értem, amikor olyan - kiegészítő - könyvek jelennek meg, amelyek szinte semmit nem adnak hozzá az eredeti regényben olvasott eseményekhez, következtetésekhez. Pedig nagy divat, hogy a gyötrelmekkel teli egymásra találást, az érzelmek kibontakozását meg kell mutatni a másik szereplő szemén keresztül is, a legtöbb esetben ezt pénzlenyúlásnak tartom. - annak ellenére is ezt állítom, hogy imádom a váltott nézőpontú mesélést. Van még valaki, aki hasonlóan érez? Mindjárt gondoltam, hogy nem vagyok egyedül. :)

Értékelés: 9/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 432 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Borító ár:
3.499,- Ft (kartonált) / 4.499,- Ft (kemény borítós)
A mű eredeti címe: Breakable
Sorozat: A szív körvonalai
Előzmény:
1.) Easy - Egyszeregy
Folytatás:
3.) Sweet - Édesem (Boyce Wynn és Pearl Torres Frank)
Műfaj: romantikus, NA, lelki sérült fiatalok
Egyéb: SzAngelika barátnőmnek köszönhetően dedikált
példányom van a könyvből. :*

Ugyanakkor nagyon tisztelem azt az írót, aki úgy mutatja meg a másik fél érzéseit, hogy azzal teljesebbé teszi a történetet - nem csak az érzelmek szempontjából, de a karakter, az események, illetve a múltbeli történések aspektusából is. Márpedig Tammara Webber érzéseim és tapasztalatom szerint pontosan ez a típusú író, illetve a Lucas nézőpontjából íródott folytatásregény is a "többet ad, mint elsőre gondoltam volna" kategóriába tartozik nálam.

Jacqueline és Lucas története már első olvasásra is tetszett, másodszor is határozottan kellemes élménynek bizonyult (igen, kétszer is olvastam már az Easy-t), de mégis volt valami - leginkább megmagyarázhatatlan - hiányérzetem az egésszel kapcsolatban. Az nem volt kétséges, hogy a Törékenyt, a Lucas szemszögéből megírt történetet olvasni akarom, de az Egyszeregy egyszerűen nem volt tökéletes a számomra. Így utólag belegondolva már jobban meg tudom fogalmazni az érzéseimet: azzal, hogy mindent Jacqueline szemén keresztül láthattam, nem kaptam meg a teljes élményt - hiányoztak Lucas gondolatai. Gondolom más is  - akár maga a szerző is - hasonlóképpen érezhetett a történésekkel kapcsolatban, és ezért is volt szükség a másik regény, a Törékeny megírására.

Nem olvastam fülszöveget, nem olvastam véleményeket mielőtt megrendeltem, illetve a kezembe vettem volna a könyvet, egy minden befolyástól mentes élményt szerettem volna átélni és eszerint az elvem szerint cselekedtem. (Faramuci helyzet, hogy most véleményt írok a könyvről, amelyet nem minden hátsó szándék nélkül teszek, leginkább abban reménykedem, hogy majd el is olvassátok. :D) No, de vissza a regényhez...

Az előzetes ismeretem addig terjedt, hogy Lucas meséli el az ő élményeit, éppen ezért eléggé meglepődtem, amikor az első fejezet előtt a "Landon" név díszelgett, az olvasottak pedig abba az időbe repítettek vissza, amikor főszereplőnk átélte az életét meghatározó legnagyobb traumát, az édesanyja elvesztését. Hűha - gondoltam - ez nem csak érdekes lesz, hanem határozottan más is, hiszen a Landon Lucas Maxfield nevű srácnak az eddig bemutatott Lucas arcán kívül megismerhetem végre a Landon névhez köthető oldalát is, valamint azokat az eseményeket, amelyek személyiségének kialakulásához vezettek. Őszinte leszek: a szívem egyszerűen ujjongott, mert egy minden tekintetben teljesebb történet olvasására kaptam lehetőséget... és mivel ezt meg is kaptam, a végén mély elégedettséggel zártam be a kötetet.

A lényeg, hogy Landon és Lucas fejezetei, azaz a múlt és a jelen történései egymást váltják a regényben, tizenhárom és fél éves korától, a tragikus esemény bekövetkezésétől követhettem végig Landont, ahogy az addigi boldog és kiegyensúlyozott élete éppen az ellenkezőjére fordul, egészen azokig az eseményekig, amelyeket az Easy - Egyszeregy című regényből már megismerhettem. Az egyetemi környezet is tartogatott némi újdonságot, hiszen Lucas már az előtt felfigyelt a lányra - most pedig azt is megtudhattam, hogy miért -, mielőtt még Jacqueline egyáltalán tudomást szerzett volna a létezéséről.

"Némelyikünk már azzal gyógyítani kezdi a mások által rajta ütött sebeket, hogy elmenekül az adott helyzetből, de egyeseknek ennél többre van szükségük. A tetoválások közlik azt, ami kikívánkozik belőlünk. Vagy elrejtenek olyasmit, amihez másoknak semmi közük."

Érdekes volt megismerni a gyász feldolgozását, az eseményeket követő időszak megélését, mind a fiú, mind az apja reakcióját, illetve ennek következményeit. Az előzményekből ugyan már tudtam, hogy az idősebb Maxfield magába zuhanása és világtól való visszavonulása csak még mélyebbre taszítja a kamasz évei elején járó, sérült Landont, de mindezt részletesen megismerni teljesen más élményt adott. Végigkövetni - szinte napról napra - azt, ahogyan a jól nevelt, tehetséges és korábban kiegyensúlyozott fiú bezárkózik, a felügyelet, a megértés és a támogatás hiánya miatt elkanászosodik, fegyelmezetlenné válik, eléggé megrázó és elkeserítő volt. Az átélt élmények, a kirekesztettség, illetve a gondolatai, az érzései elől való menekülés végeredményeként Landon rossz társaságba keveredik és egyre mélyebbre süllyed az általa eddig nem is ismert világban, olyanokkal barátkozik, akikkel korábban biztosan nem került volna közelebbi kapcsolatba.

Miközben ezekről az évekről, az átélt élményekről és érzésekről olvastam, a jelenben is zajlottak az események és nem tudtam nem felismerni a párhuzamot a korábban, illetve az aktuálisan megélt helyzetek között. Ugyanakkor az is jól látszott, hogy az eltelt idő miatt, az érettség egy másik foka miatt Lucas teljesen másként reagál az adott szituációban, mint annak idején Landon tette ugyanezt, de az is vitathatatlan, hogy nem rajonghattam volna annyira Lucas-ért, ha Landon akkor és ott nem éli át azt, amit végül is megtapasztalt.

"A szerencsét lehet kiérdemelni és megteremteni. Rá lehet bukkanni. Vissza lehet nyerni."

Végig éreztem azt, hogy Landon értékes, minden kamaszkori tette ellenére is a lelke mélyén tisztességes kamasz, akinek tényleg csak egy kis támogatásra van szüksége és talpra állna, kikecmeregne a jelenlegi helyzetéből. Bár tudtam róla, hogy időben meg fog történni, de még így is izgalommal vártam a fordulat megtörténtét, a segítség megérkezését - tényleg az utolsó előtti pillanatban került erre sor.

Lucas egyéniségét már az Easy olvasása során is kedveltem, de ez után a könyv után - nyugodtan kijelenthetem -, teljes mértékben belezúgtam. Ahogy Lucas személyisége a múltbeli információknak köszönhetően egyre jobban kiteljesedett, úgy uralta egyre inkább a regényt és úgy vált egyre jelentéktelenebbé, laposabbá mellette Jacqueline karaktere. A két ember, a páros két tagja közötti óriási különbség már az előzmény olvasása során is nyilvánvaló volt a számomra, de itt érződik igazán, hogy mekkora is az eltérés. Bár azt is el kell ismernem, hogy nekem nem is hiányzott Jacqueline nyafogása, teljesen jól éreztem magam így is - sőt még jobban, mint korábban, amikor az ő gondolatait olvashattam.

Jó volt, kicsit ismerős volt, kicsit más és valamivel több, mint az Easy. Bajban vagyok, mert ha ajánlanom kellene, akkor inkább ezt a regényt javasolnám megismerésre, mint az előzményét. Az igazán tökéletes azonban az lett volna, ha az egész történet nem két kötetben jelenik meg, hanem egy regényen belül lett volna több az árnyalat - még ha nem is jön össze mind az ötven -, került volna kifejtésre minden nézőpont.

De jó volt ez is. Nagyon. Ha tetszett az Easy - Egyszeregy, akkor - a komótosabb történetmesélés és az ismerős jelenetek ellenére is - nagyon ajánlom megismerésre ezt a könyvet. Nem tudom, hogy melyik lenne az ideális állapot: ha rögtön egymás után kerülne sorra a két kötet olvasása, vagy ha az élmények között eltelne valamennyi idő. Nálam ez utóbbi helyzet állt elő.

Annak viszont örülök, hogy a folytatásban már más szereplők (Boyce Wynn és Pearl Torres Frank) kerülnek a középpontba - egy újabb bőr lehúzása ellen már én is tiltakoznék. Ja, és remélem, hogy az a kötet már váltott nézőpontú lesz, nem pedig ugyanaz a történet két kötetben.

Posted in: 9 pontos,A szív körvonalai,dedikált,könyvértékelés,Könyvmolyképző,new adult,romantikus,Tammara Webber,Vörös pöttyös