Karen Chance: Árnyak vonzásában (Cassandra Palmer 2.)

Újraolvastam az első részt, majd ezt, a másodikat is, és már túl vagyok a következőn is, csak azért, hogy aztán folytassam a magyarul megjelent kötetekkel, amelyekkel viszont már várólistát fogok csökkenteni. Nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozok meg a teljesítésért. :)

Érdekes volt, hogy amíg az első kötet eseményei még évek múltán is élénken éltek a fejemben, addig ezzel a történettel kapcsolatban ezt már nem tudtam elmondani: olyan kevés dologra emlékeztem a benne szereplő történésekkel kapcsolatban, hogy teljesen újszerű élményt kaptam. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett ennek az oka, de ezek után valahogy jobban megértem az egyik barátnőm kijelentését, miszerint a feledékenység kifizetődő is lehet - könyvek és az általuk nyújtott élmény tekintetében biztosan. :)

Értékelés: 8/10
Kiadó: Kelly Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem: 368 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Claimed by Shadow
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
Folytatás:
3. Átölel az éjszaka
4. A hajnal átka
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Hol is tartunk? Hiába menekült el Cassie az őt kihasználó vámpír uralma elől és cselezte ki, illetve hiúsította meg a vetélytársa ármánykodását, még mindig nincs biztonságban. A  hatalom, amelyet nem akart elfogadni, végül is az övé lett, mert ez az erő mindig maga választ és lehetetlen befolyásolni. Cassie - akit erre egyáltalán nem készítettek fel -, Pythia lett, illetve csak majdnem, mert a "munkakör" betöltésének feltételei nagyon szigorúak és még nem teljesült annak minden pontja. Cassie nyomában sokan loholnak: a Fekete Kör, akik leginkább megölni akarják, az Ezüst Kör, akik a befolyásuk alá akarják vonni és a Szenátus, akiknek önös érdekből szintén szükségük lenne a lányra. A makacs jövőbelátó, azonban egyikük akarata előtt sem hajtott eddig fejet, és továbbra sem ujjong a váratlanul és kéretlenül ölébe hullott pozíció, illetve az ezzel együtt járó felelősség miatt.

Cassie az őt korábban kihasználó - és a lány számára fontos kincset rejtegető - Tony nyomára próbál ráakadni. Éppen csak belekezd a kutatásba, amikor feltűnnek az Ezüst Kör mágusai, köztük természetesen Pritkin is, és innentől elszabadulnak az események - vagyis még a kötet legelején, és azt elárulhatom, hogy a legutolsó oldalig nem mérséklődik a tempó. A lánynak menekülnie kell, de Pritkin lerázhatatlan, mindig a nyomában van. Mivel Cassie nem teljes hatalmú Pythia, ezért még nem tudja irányítani az erejét, de ha valaki meg akarja változtatni az idő menetét, akkor a hatalom ezt nem engedi és a múltba repíti. A merénylet közvetlenül Mircea ellen irányul, de közvetve Cassie-t, illetve az ő általa jelenleg betöltött pozíciót érintik. Emiatt némiképp összekuszálódnak az események és a hatások, de ettől lesz igazán élvezetes ez a regény.

"A vámpír nagymesterek rendszerint sakkbábuként tekintenek alattvalóikra. Kényükre-kedvükre mozgatják őket a táblán, mit sem törődve olyan apróságokkal, hogy mi az illető saját szándéka."

Mi az, amivel összetalálkoztam az olvasás során? Van itt minden: megelevenedő tetoválások, kavarodás, őrült szenvedély és az ezzel együtt járó mérhetetlen fájdalom, rengeteg titok és összeesküvés, helyet változtató tetoválószalon, portálok, ősi rúnák és mágikus eszközök, többszörös időutazás, testek megszállása és természetesen rengeteg - az időn is átívelő - összefüggés és kapcsolat, amelyet élvezet kibogozni, bár alig lehet átlátni mindet.

Tomas (A kép INNEN.)

A helyzet tehát láthatóan most sem egyszerűbb, mint az előző kötet esetében, az események összetettsége, illetve mozgalmassága sem ad okot arra, hogy kevésbé töménynek érezzem ezt a történetet, mint az előzmény esetében, mégis jól esett olvasni ezt a részt. Parádés szereposztást mondhat magáénak ez a kötet is: az élő kígyókat ruhaként viselő Konzul, Mircea Basarab és Hasfelmetsző Jack mellett ez alkalommal Casanova, Drakula és még Marlowe, az Erzsébet korabeli Anglia híres drámaírója is feltűnik - bár egyik sem éppen a tőle megszokott szerepben tündököl. A szerző mesterien ötvözi a történelmi tényeket, korábban élt híres embereket a fikcióval és teremt egyedi élményt.

A lények most sincsenek kevesebben és nem teszik egyszerűbbé az eseményeket, mint korábban: a vámpírok és szellemek már megszokott szerepe mellett színesedik a mágusokról és a tündérekről, az Erdő népéről alkotott kép, szívdöglesztő pasik képében feltűnnek az ördögfiak, a konyhában pedig fekete munkásokként alkalmazott vízköpők készítik az ennivalót és kavarnak kalamajkát. Mindehhez tegyünk még hozzá egy, a tündérek földjén tett kirándulást.

"Mindenkit, aki az idő egységében létezik, a múltja határoz meg. Ha elveszed a múltját vagy megváltoztatod, azzal az egész lényét átalakítod (...). Esetleg végképp eltörlöd."

Cassie helyzetét nem teszi könnyebbé, hogy miközben a nyomában loholnak és a múlt megváltoztatásával az életére törnek, az erő a Pythia rítus befejezésére ösztönzi a lányt - azaz nem egészen a tőle megszokott módon minden valamire való férfi után a nyálát csorgatja. Ezzel szemben a geis határozottan jelzi, ha nem a megfelelő partnerek közelednek felé - és azokból bizony nem sok szaladgál szabadon. Az időutazás miatt a lányra helyezett varázslat megzavarodott kissé és a geis önállósította magát, ez pedig felettébb kellemetlen helyzetet teremtett. Ahogy az is, hogy egy másik személlyel szemben pedig kifejezetten fájdalmasan nyilvánít véleményt az igézet.

Pritkin (A kép INNEN.)

Cassie pedig mindinkább bajban van, mert a rá irányuló hatások egyre erőteljesebbek és követelőzőbbek: ugyanakkor mindenki a felette gyakorolt uralmat akarja, amelyet csak úgy kerülhet el, ha - a növekvő kényszer ellenére - sem teljesíti be a rítust. Ha úgy dönt, hogy megtartja az erényét, akkor a hatalma sem fixálódik, az ellene irányuló támadások folytatódnak és akár ki is törölhetik az időből. Ördögi kör - mondhatnám - és így is van - ráadásul nem ez az egyetlen ilyen van a regényben.

Mindezek után csoda, ha rengeteg a kérdés? Sőt, még annál is több. De a válaszok sincsenek sokkal kevesebben, és a töméntelen kaland során sorra meg is kaptam azokat. Pritkin továbbra is hozza a formáját és határozottan megkedveltem a személyét - de még mennyire! -, ugyanez vonatkozik Tomasra is, de leginkább Mac-ért rajongtam ebben a kötetben - mindannyian aktívan kivették a részüket a kalandból. Mircea viszont továbbra sem a szívem csücske. Egy továbbra is fennálló problémával kapcsolatos újabb feladat is felmerült, no meg Cassie magának köszönhet még jó néhány gondot, amelynek megoldása a következő kötetben várható - mozgalmasnak ígérkezik és már alig várom, hogy olvashassam.

A történet cselekményeivel és a háttérvilággal korábban megtapasztalt érzés, a rengeteg cselekmény ellenére is úgy érzem, hogy nagyon jól esett olvasni ezt a regényt - a YA könyvek nyavalygásai után pedig kifejezetten élmény volt a mozgalmassága. Persze tisztában vagyok vele, hogy Cassie is szokott nyavalyogni, de a tinilányok "hatalmas" gondjaival szemben úgy gondolom, hogy neki az oka is megvan rá.

Ami a műfajt illeti, tettem egy hatalmas kitérőt - bár az is igaz, hogy nem sok hasonló regény jelenik meg mostanában -, de sikerült visszatalálnom és most nagyon élvezem, hogy elmerülhetek ebben a világban, ebben a történetben - itt érzem igazán otthon magam, ez az igazán nekem való olvasmány.

Cassandra Palmer kalandja pedig minden töménysége ellenére is nagyon jó - sokkal jobban tetszett, mint első olvasás alkalmával. A műfaj kedvelőinek egyszerűen kötelező. Olvassátok ti is!

Posted in: 8 pontos,Cassandra Palmer,Karen Chance,Kelly,könyvértékelés,mágus/varázsló,szellem,tündér/elf,újraolvasás,urban fantasy,vámpír