hétfő, április 13, 2015
Shanara
A heti különlegesség: Cassandra Palmer gondolatai John Pritkinről
"Nem volt igazán jóképű, nagyjából annyira volt barátságos, mint egy ázott macska, és annyira türelmes, mint egy bekoffeinezett kolibri. Az őrült mutatványait, - és ezt el kell ismerni - az életem többszöri megmentését leszámítva leginkább idegesítő alaknak tűnt. Közös munkánk kezdetén azon gondolkodtam, kibírjuk-e élve egymás mellett."
"Nem volt igazán jóképű, nagyjából annyira volt barátságos, mint egy ázott macska, és annyira türelmes, mint egy bekoffeinezett kolibri. Az őrült mutatványait, - és ezt el kell ismerni - az életem többszöri megmentését leszámítva leginkább idegesítő alaknak tűnt. Közös munkánk kezdetén azon gondolkodtam, kibírjuk-e élve egymás mellett."
Egy korántsem szokványos vészhelyzet közepén:
"A szemei túlságosan zöldek voltak, túl tiszták, és valami egészen szürreális, gyémántszínű ragyogás vette körül őket. Beletelt egy kis időbe, mire azt is észrevettem, hogy az arca kipirosodott, és a szemeiben vidám csillogás látszott. Ez az eszement most érezte elemében magát."
/Karen Chance: A hajnal átka - 117. oldal, Cor Leonis Kiadó, 2013./
Posted in: A hét idézete
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése