Laurell K. Hamilton: Borzongató fény (Merry Gentry 9.)

Amikor úgy nézett ki, hogy már nincs tovább, amikor angol nyelvterületen már öt éve nem bújt elő a sorozathoz tartozó új történet a szerző tollából, akkor érkezett a bejelentés, hogy készül a kilencedik rész, a folytatás. Idehaza ennek a hírnek a felröppenésekor jelent meg a nyolcadik kötet, az Isteni vétkek. Pont ezért szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hiszen a korábbi ütemezéshez igazodva - vagyis az előző részhez képest mindössze egy év elteltével – magyar nyelven is a boltokba került az amerikai tündérhercegnő életének legújabb fejezete. Ezzel a kötettel viszont beértük az eredeti kiadásokat, szóval innentől kezdve mi is már csak türelmesen - vagy éppen türelmetlenül - várakozhatunk a folytatásokra - ha még lesz mire.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 375 oldal
Fordította: Hodász Eszter
Borító ár: 3.380,- Ft
A mű eredeti címe: A Shiver of Light
Sorozat: Merry Gentry
Előzmény: Árnyak csókja, Az alkony ölelése,
A holdfény csábítása, Az éjfél simogatása,
Misztrál csókja, Fagyos érintés, Elnyel a sötétség,
Isteni vétkek
Műfaj: paranormális, misztikus, urban fantasy
A szerző egyéb, magyarul megjelent regényei:
Anita Blake, a vámpírvadász sorozat

Merry immár nyolc hónapos terhes, és ha eddig nem lett volna elég izgalom az életében, akkor most újabbakkal gyarapodik a sor: a megszületésre váró ikrek nem ketten, hanem hárman vannak. Az apróságok világra jövetelére sem kell sokat várni és a szülők már kezükben is tarthatják az utódokat. A gyermekágyas anyuka és a boldog apukák azonban nem pihenhetnek meg, hiszen a faerie legtöbb tagja, de különösen az uralkodók - Taranis, a Seelie udvar királya és Andais, az Unseelie udvar királynője - mindenképpen látni akarják az új jövevényeket. A kérdés csak az, hogy a közelükbe lehet-e engedni őket, hiszen az egyikük a korábbi erőszaktevés miatt a saját utódjainak tartja a gyermekeket, ezzel is igazolva a termékenységét, illetve törvényes jogát a Seelie trónra, a másikon pedig elhatalmasodott az őrület, és kérdéses, tud-e annyira uralkodnia magán, hogy az új jövevények közelébe engedjék.

Egy ideje már vártam azt, hogy mikor jutunk el végre az utódok megszületéséhez, és repes a szívem, hogy ez most bekövetkezett - őszintén kíváncsi voltam arra, hogy melyik csemetének ki is lehet az apja, illetve hogyan oldja meg a szerző a bekövetkező járulékos változásokat. Nos, a végeredmény teljesen olyan lett, amilyet csak Laurell K. Hamilton képes produkálni: az alkalmazott történetvezetés szinte már a védjegyének számít.

Izgalmas jelenettel indul a kötet, ezt követően pedig az események egy jelentős része a csöppségek körül végzett tevékenységek köré csoportosul, majd lassanként áthelyeződik a hangsúly a genetikai kérdések boncolgatására, a hatalmi helyzet elemzésére. Bármennyire is élveztem azt, hogy újra Merryvel és a testőreivel tölthettem a szabadidőmet, elmerülhettem a tündérek világának és udvarainak - nem éppen egyszerű, átláthatónak pedig semmiképpen sem mondható - politikai csatározásaiban, akkor sem vagyok igazán elégedett: a regény közepe eléggé leült a számomra. Sajnálom, hogy ilyet kell mondanom, de bizony néha már kimondottan untam az immár sokadik alkalommal is csontig lerágott magánéleti problémák elemezgetését, amelyekre természetesen most sem sikerült végleges és mindenki számára kielégítő megoldást találni. A lényeg, hogy a kötet közepén nem igazán haladt előre a történet - bár talán pontosabb lenne, ha inkább az egy helyben toporgás kifejezést használnám.

Meredith (A kép INNEN.)

Amikor már úgy éreztem, hogy sok újdonsággal nem fog szolgálni ez a kötet - és ezt el is könyveltem magamban -, akkor mintha felébredt volna a szerző: a szokásához híven felkapta az időközben elejtett, szinte feledésbe merült eseményszálakat, felpörgette a cselekményt, illetve kevert hozzá egy rész veszteséget és legalább ugyanennyi fájdalmat. A rendelkezésére álló alapanyagokból kreált egy olyan befejezést, amellyel kapcsolatban még most sem tudom, hogy hányadán állok, mert nem lehet eldönteni, hogy mi is volt ezzel az eredeti terve: le akarta zárni a történetet, vagy éppen újabb kaput nyitott a folytatás felé - az én nézetem szerint jelenleg mindkettőnek ugyanannyi az esélye.

Doyle (A kép INNEN.)

Minden nyilvánvaló hibája ellenére is kedvelem a szerző írásait, mert mindig kínál valami egyedit, a regénybeli világ felépítése fantasztikus és olyan aprólékos, amely miatt szívesen veszem a kezembe az újabb és újabb köteteket. Kifejezetten elégedett voltam azzal, hogy ebben a regényben az események szempontjából fontos történetszál haladt tovább: megszülettek az utódok, a magánéleti és a politikai helyzet rendeződésére is van valamennyi halvány esély. Az első kötet indító felvetése immár megvalósult cél, és ugyan rengeteg lehetőség van még ebben a világban, a végtelenségig lehetne folytatni Merry és a hozzá közel állók, illetve ellenségei életének bemutatását, de kérdés, hogy mindez megéri-e.

Számomra így, ezzel a kötettel, ezzel a befejezéssel kereknek és tökéletesen élvezhetőnek érződik Merry története. Úgy gondolom, hogy most érkezett el az idő - és az egyik legjobb lehetőség arra -, hogy befejeződjön ez a sorozat, elengedjük a szereplőket. Azt, hogy az írónő is így gondolja-e, majd megmutatja az idő múlása.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Posted in: 7 pontos,Agave Könyvek,ekultura.hu,könyvértékelés,Laurell K. Hamilton,Merry Gentry,recenzió 2015,tündér/elf,urban fantasy