John Scalzi: Árnyékszövetség (Vének háborúja 6.)

Nagy rajongója vagyok a Vének háborúja sorozatnak, mert kifejezetten kedvelem John Scalzi stílusát: tetszik a történetei könnyedsége és mozgalmassága, a humora, illetve az, hogy teljes mértékben ki tudok kapcsolódni, el tudom felejteni a napi problémákat, amikor az ő regényeit olvasom. Pedig ennek a sorozatnak a szereplői is napi szinten küzdenek hétköznapi, illetve nem éppen szokványos problémákkal, és mégis... Olyan sorozat ez, amelyet bátran ajánlok olyanoknak is, akik most ismerkednek a sci-fi történetekkel: kiváló bevezető és gyakorló terep a kezdőnek. Most pedig elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez. Bár ha hinni lehet a legújabb híreknek...

Értékelés: 7/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 352 oldal
Borító ár: 3.580,- Ft
A mű eredeti címe: The End of All Things
Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
Sorozat: Vének háborúja
Előzmény:
1.) Vének háborúja
2.) Szellemhadtest
3.) Az utolsó gyarmat
4.) Zoë története
5.) A lázadás hangjai
Műfaj: sci-fi
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Amíg az előző rész, a Lázadás hangjai tizenhárom önálló, de a kötet végére egységes egészet alkotó történetből állt, addig ez a kiadvány mindössze négy, de terjedelmében hosszabb írást tartalmaz. A történetek közötti összefüggések, az események kapcsolatai talán valamivel nyilvánvalóbbak, mint az előzmény esetében, cserébe viszont hosszú ideig nélkülöznöm kellett kedvenc szereplőimet - ha pedig felbukkantak az oldalakon, akkor is csak külső szemlélők voltak, nem pedig a mesélők szerepét vették magukra.

Mert kik is azok, akiknek a szemszögéből megismerhettem az eseményeket? Az első mesélő nem más, mint "egy agy egy dobozban". Ezzel a kijelentéssel kezdődik ugyanis az "Elme élete" első fejezete, amely nem éppen egy szokványos megközelítés. Emlékeztek rá, hogy a Lázadás hangjaiban űrhajók tűntek el, amelyeknek nem akadtak a nyomára? Most végre megtudhattam, hogy mi is történt ezekkel a szállítóeszközökkel, az utasaikkal és a pilótáikkal. Ahogy arra is fény derül, hogy ki vagy mi is az a titokzatos ellenség, aki eddig egyaránt keresztbe tett a Konklávénak és a Gyarmati Szövetségnek. Nem egészen szokványos sztori, amely - a mesélő korlátozottságából adódóan - elbeszélő jellegű írás, kevés párbeszéddel, de ezek ellenére is mozgalmas és élvezetes. Kedveltem.

A második történet, az "Árnyékszövetség" egy teljesen más nézőpontot mutat be: a helyszín ezúttal a Konklávé, az eseményeket pedig Hafte Sorvalh, Gau tábornok tanácsadójának szemén keresztül követhettem végig. Ebben a részben aztán volt bőven diplomácia, meg esélylatolgatás, meg teória gyártás, aztán a kialakult helyzet előre nem látható fordulatát követően kezdődött minden előröl. Csak mintha még bonyolultabb lett volna minden, mint a legelején, amikor elkezdődött az esélylatolgatás, meg a teória gyártás - a megoldás pedig minden esetben a diplomácia. Néha bizony elvesztettem a fonalat a politikai és a hatalmi csatározások, a felelősségvállalások vagy éppen hárítások labirintusában. A Konklávé négyszáz faja közül szinte egyik sem kedveli a humánokat - nem is nagyon tudják megkülönböztetni egymástól a Földről érkezetteket a Gyarmati Szövetség követeitől. Ez utóbbiak saját fajukon belül sem egyeznek, pedig egyezségre kellene jutniuk egy egész univerzumnyi nem humánnal. Vajon ez sikerülni fog? Abumwe nagykövet és Harry Wilson természetesen megint remekelt, de azért a Hafte Sorvahl is nagyon jó karakter, Gau tábornok pedig ismét bebizonyította, hogy nem véletlenül ő a Konklávé vezetője.

Nagy emberek és mindent eldöntő döntéseit követően a "Tartósan fennmaradhat-e?" című rész a Gyarmati Szövetség egyik katonájának szemén keresztül mutatja be a telepes bolygók lázadásának különböző fázisait, illetve a Gyarmati Véderő reakcióit. A novella ugyan történelmi utalásokkal teli, eléggé tanulságos és elgondolkoztató, de nem éppen a legjobban sikerült írás. A nézőpontból és az eseményekből adódóan a lényegi részek inkább elbeszélés jellegűek, monológokkal szabdaltak, míg a párbeszédek jelentősebb rézben viszont erőltetettnek, művinek és nagy többségében időhúzásnak tűntek a számomra - van egy határ, amíg élvezem a humort és az ugratást. A kötet egészébe ugyan szépen illeszkedik ez a történet, a végső események szempontjából pedig lényeges információkat hordozott ez a szemszög is, de az írás nagyobb része mégsem tudott lekötni és megragadni. Itt érkezett el az az idő, amikor teljesen biztos lettem benne, hogy ez a kötet - a sok jó ötlet mellett sem - ér majd a korábbi részek nyomába.

Az "Élni vagy meghalni" című írásban végre Harry Wilson hadnagy kapta meg a főszerepet, valamint egy lehetetlennek tűnő küldetés végrehajtását: meg győznie arról a Földet, illetve annak képviselőit, hogy a túlélés érdekében feltétel nélkül meg kell bízniuk a Gyarmati Szövetségben és együtt kell működniük velük. A felvezetés nagyon jól sikerült, a feszültség fokozatosan növekedett, a végső csattanó azonban nem sikerült olyan hatalmasra, mint azt vártam. 

Gondban vagyok a kötet értékelésével, mert a történetek eléggé hullámzó minőséget mutattak, ugyanakkor kapcsolódnak is egymáshoz. Mindegyik írásban találtam olyat, ami tetszett, a diplomáciai részeket pedig egyenesen imádtam, de mégsem tudtam megkedvelni az egészet úgy egyben. Valami hiányzott és valamiből sok jutott. Hiányzott Scalzi - nem erőltetett, hanem szívből jövő - humora, a pörgősség, a már megkedvelt szereplők, akik elvitték a hátukon a korábbi kötetek eseményeit. Ugyanakkor túl sok jutott a monológokból és a nézőpontokból - mire beleéltem volna magam az egyik mesélő helyzetébe, már épp az ellenség fejével kellett gondolkoznom. Azért is furcsa ez, mert ezzel általában nem szokott gondom lenni, most mégis úgy éreztem, hogy ez jelentette a legnagyobb problémát: számomra darabossá vált tőle a kötet.

Elfáradtam mire a végére értem, ahogy szerintem Scalzi is elfáradt kissé, és nem tudta tartani a korábbi színvonalat. Sokat akart elmondani, és végül nagyon mélyre ásott azzal, hogy mindenki indítékát és gondolatát beleírta a történetbe. Valahogy az előző kötet a háromszor ennyi és sokkal rövidebb történetével sokkal egységesebbnek és érdekesebbnek tűnt a számomra. Vagy - és ez is egy lehetőség - én voltam túl fáradt és éltem át túlságosan zaklatott időszakot ahhoz, hogy kellőképpen át tudjam élni a Konklávé és a Gyarmati Szövetség egységét, valamint a Föld létezését befolyásoló eseményeket. De egy könyv akkor igazán jó, ha ezt a problémát is ki tudja küszöbölni, ha elfelejtem, hogy fáradt vagyok, mert annyira magával sodort a történet.

Bár a befejezés számomra meg sem közelítette az előző kötetek színvonalát, de a sorozat ennek ellenére is az egyik kedvencem marad és elő fogom még venni a részeket, hogy újra elmerüljek a történetben. Ahogy a folytatásra sem fogok nemet mondani, ha egyszer majd eljutunk odáig.

Posted in: 7 pontos,Agave Könyvek,John Scalzi,könyvértékelés,sci-fi,Vének háborúja