Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2018. május 24., csütörtök

Anne Frasier: A testolvasó (Jude Fontaine 1.)

Mostanában teljesen odáig vagyok a krimikért meg a thrillerekért, rengeteget olvastam belőlük az idén és még az is lehet, hogy le kell mondanom a fantasy és sci-fi kihívásaim teljesítéséről - amelyekkel pedig már a tavalyi évben sem álltam rosszul -, mert most egyszerűen mást van kedvem olvasni. A más, jelenesetben bármi lehet, de leginkább olyan, amiben valamilyen gyilkosság történt és persze folyamatban van a nyomozás. Ez az állapot nem újkeletű nálam, már a tavalyi évben elkezdődött és persze örültem is neki, amikor az egyik karácsonyi csomagomban ezt a regényt találtam. Az, hogy alig negyedévvel az ajándékozást követően elolvastam, mindent elmond arról, hogy mennyire akartam a kötetet - és aki ismer, az tudja, hogy komolyan is beszélek. Merthogy ez volt az a regény, aminek a fülszövege nagyon betalált nálam és mindenképpen olvasni akartam.

Értékelés: 7 pontot ér a 10-ből
(mert csak a címben van testolvasás).
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Kristály pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 360 oldal
Fordította: Beke Zsolt
Borító ár: 3.299,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: The Body Reader
Sorozat: Jude Fontaine
Folytatás:
2.) The Body Counter
Kategória: krimi, thriller, pszichothriller
Jude Fontaine nyomozó az egységének talpraesett és sikeres rendőre, aki számtalan esetet felderített. Azonban egy nap eltűnik és a társai hiába keresik, egyszerűen nem akadnak a nyomára. Pedig Jude él, csak éppen fogságban tartják - embertelen körülmények között, kínzásnak, éheztetésnek és erőszaknak kitéve. Három év telik el, amikor is egy váratlan helyzetet kihasználva Jude megszökik a fogvatartójától. Három évig nem látott más embert, csak az elrablóját, akinek kiismerte a hangulatváltozásait és az arca minden rezdülését. A nő ezzel új adottságot fejlesztett ki magában, amelyet az ismételten felvett munkája során is kamatoztatni akar. De három év fogságban tartott idő után, az átélt traumákat követően nem is olyan egyszerű újra felvenni a munkát - pedig Jude semmi mást nem akar. Először azonban az élet normális ritmusát kell újra felvennie és az sem bizonyul egyszerűnek. A nő azonban kitartóbb, mint sokan gondolják.

Ha Anne Fraser célja az volt, hogy létrehozzon egy erős női karaktert, akkor sikerrel járt az eltervezett küldetésében. Csakhogy közben más célokat szem elől vesztett. Mégpedig azt, hogy hitelessé tegye azt, ami igazából érdekessé tenné a történetet, amivel felhívni igyekszik a figyelmet a saját szereplőjére: a testolvasást. És ezzel gyakorlatilag el is mondtam, hogy mi a legnagyobb problémám ezzel a sorozatnyitó kötettel: nem érzem hitelesnek az alapszituációt, a főszereplő különleges képességét.

De ne ugorjunk ennyire előre, hanem nézzük szépen sorban a történéseket és az ezzel kapcsolatos meglátásaimat, érzéseimet.

Nagyon erősen indít a kötet, az érzések csak úgy áradnak a lapokról, a helyzet reménytelen és elképesztő módon átjön minden, amit a szereplő csak gondol és átél - az is, amit csak úgy gondol, hogy átél. Nem meglepő, hogy Jude teljesen elvesztette az időérzékét és nem tudja, hogy mennyi idő telt el a fogságba esése óta. A nő érzéseiből átjön, hogy már rég feladta a küzdelmet és megadta magát a fogvatartójának - inkább a mozdulatait, arcának rendüléseit figyeli, hogy a kedvére tegyen és ezzel csökkentse a saját fájdalmait. Mi más lehet ez, ha nem az automatikusra kapcsolt túlélés. Aztán adódik egy lehetőség és Jude akarata új életre kel, kihasználja a helyzetet és megszökik.

Sajnáltam ezt a nőt, aki három évet töltött embertelen körülmények között, majd hazaérve újabb csalódás várja, ahogy az annyira szeretett munkahelyén is. Sehol sem találja a helyét, sehol sem azt találja, amit annak idején ott hagyott és mindenhonnan csak értetlenkedést és hitetlenkedést kap válaszul. De Jude erős és sokkal hamarabb talpra áll, mint arra mindenki más számít: lakást talál, edzeni kezd, megkapja az engedélyt a munkavégzéshez és újra munkába áll a gyilkossági csoport tagjaként - mentálisan azonban továbbra sincs teljesen rendben. A társa az a személy lesz, aki az eltűnése után került a csoporthoz és akinek Jude volt az első ügye. 

Eddig teljesen példaértékű a regény történetvezetése és stílusa. Még az sem vágott földhöz, amikor a tóparton talált lány kezét szorongatva azt állította, hogy a halottak beszélnek hozzá, hogy képes olvasni a testükből és időtlenségbe dermedt arcvonásaikból. Nem lepődtem volna meg, mert végül is ez lett volna a cél, hogy eljussunk ide és innen majd még tovább. Csakhogy innen teljesen másfelé vezetett az út.

Nincs probléma sem a felvezetéssel, sem pedig a regény további részével, csak éppen a két fél nem alkot egy egészet és ez így elég zavaró. Mert alapjaiban véve jól megírt a nyomozónő által átéltek bemutatása, a talpra állása, valamint az életbe való nehézkes visszailleszkedése, amely azért annál hosszabb időt vesz igénybe, mint amit ő engedélyez magának. Akárhogy is tagadja, az átéltek hatással voltak a személyiségére, a gondolataira, az érzéseire, a viselkedésére: vagyis ahhoz képest, aki akkor volt, amikor eltűnt, három évvel később egy teljesen új személy került elő - és próbál meg beleilleszkedni a korábbi életébe.

A történetet színesíti, hogy kiderül Jude társa sem mentes a traumáktól és persze a nő múltjában is akad jó néhány titkolni való. Jude az eltűnése előtt egy ügyön dolgozott, amely most sem hagyja nyugodni és persze haladnia kell az öngyilkosságnak beállított tini halála esetében is a nyomozásnak. Mindezek mellett igyekszik megtalálni azt a házat, ahol fogva tartották és ahonnan sikerült megszöknie. A komótosan haladó, a lelki tényezőkre nagy hangsúlyt fektető történet ott kapcsol nagyobb sebességre, amikor Jude megtalálja a házat és amikor ajándékot kap a támadóitól. A sztori sötét és kegyetlen, ugyanakkor eléggé kiszámítható, mert a szálak eléggé egy irányba vezetnek és nem nehéz kitalálni, hogy hol kapcsolódnak majd össze a múlt és a jelen eseményei.

Van egy másik szál is a regényben, amelyet először Jude hangjának véltem, de hamar kiderült, hogy egy teljesen másik személy szólalt meg azokban a fejezetekben. Innentől kezdve sokkal inkább figyeltem arra, hogy mit ír és mond az az ismeretlen személy, mert tudtam, hogy lényeges lesz az információ. Az is lett. 

És mindeközben valahogy sikerült elfelejtkezni a különleges képességről, a testolvasásról, amelyet akár még használni is lehetne a nyomozás során. A probléma az, hogy nincs itt semmilyen különleges képesség, mert abban a technikában, amit a nyomozónő a regényben használ nincs semmi egyedi és különleges. A legtöbb krimiben a nyomozók ugyanezt a képességet használják - ha nem még ennél is többet -, de ezt természetesnek tekintik, mert az is. Pusztán a felkészültségük, a pszichológiai ismereteik és a gyakorlatuk alapján mélyebben látnak bele az emberekbe, mint bárki más - vagy mint Jude Fontaine. Viszont ebben nincs semmi különleges és egyedi. Főleg, ha onnan nézzük, hogy Jude az eltűnése előtt nagyon sikeres nyomozó volt, akinek biztos, hogy jó volt a felkészültsége is - vagy a megérzései. Mindegy is az ok, mert tény, hogy valamiért sikeres volt. "Fejlesztett" képességeinek színvonala és használata azonban megcáfolni látszanak a korábbi eredményeit. Mi ez, ha nem egy hatalmas ellentmondás?!

És ez az, amiben nagyon gyenge ez a regény, mert egyébként rendben lenne, csak ezt a testolvasós dolgot nem kellett volna ennyire erőltetni. Szimpla regényként - testolvasás nélkül - sokkal jobb lett volna az egész, így azonban egyrészt erőltetett lett, másrészt csalódást okozott, mert nem azt adta, ami miatt a történetet olvasni akartam. A történet mentségére legyen mondva, hogy nagyon erős mezőnyben olvastam és esélye sem volt versenyeznie J. D. Barker (poszt hamarosan), Thomas Harris  (poszt szintén hamarosan) vagy éppen Chris Carter írásaival, de akkor is... Más thrillerek ismerete ide vagy oda, ennek a regénynek akkor is eléggé nyilvánvalóak a hibái. Hogyan tovább? Elképzelni sem tudom, mert ez itt és most annyira lezárt, hogy akár maradhatna is így. Nem biztos, hogy igénylem a folytatást. Feltéve, ha lesz magyarul, ami a fogadtatást nézve nem biztos.

Hogyan lehetett volna ez jobb? Talán, ha az öngyilkosnak tűnő fiatal esete független a múlttól, ha a lány meggyilkolása önálló eset és Jude életének eddigi minden keserűsége és múltjának következményei nem egy kötet eseményein belül borul az olvasó nyakába. Igen, ha már sorozatot tervezett a szerző, akkor az sokkal jobb lett volna másként: úgy sokkal titokzatosabb és érdekesebb lett volna. Közben pedig nyomozgathattunk volna, a főhőseink meg lelkileg rázódtak volna helyre. Lett volna, ami továbbviszi a sztorit. Így viszont...

És még valami zavar: a kategória besorolás. Ez a "női pszichothrillerek" kifejezés eléggé irritált eddig is, de most még inkább - inkább megbélyegzésnek érzem, mint ajánlónak. Legalábbis nem biztos, hogy a számomra annyira nyerő lesz ez a besorolás, mert a poszt tárgyát képező regénynél olvastam már lebilincselőbb, keményebb és megrázóbb krimit/thrillert is. Teszek még próbát ennek a kategóriának a történeteivel, de már most tudom, hogy inkább azon szerzők írásai valók nekem, akiket fentett már megemlítettem - no meg Franck Thilliez művei.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons