Terry Goodking: Az első szabály (Az Igazság Kardja 1.)

Ha van a fantasy művek között olyan, amelyet a méltánytalanul elhanyagoltnak érzek, akkor az mindenképpen Az igazság kardja sorozat. Alapvetően még csodálkozni sem igazán tudok rajta, mert valahogy semmi sem úgy jött össze ezzel a regényfolyammal kapcsolatban, ahogy az ideális lett volna. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az eredetileg tizenegy, elég terjedelmes könyvet számláló sorozat idehaza összesen harminckét kötetben jelent meg - az első rész kétfelé, az összes többi három-három részre bontva. Aztán ott vannak a magyar kiadások borítói, amelyek között a sorozat vége felé már akadnak egész jók, de némelyiket legszívesebben örökre elfeledném, ha tehetném. Sajnos a borítók első ránézésre még véletlenül sem azt a színvonalat és mélységet sugallják, amelyet ez a történetfolyam megérdemelne - és még az sem szolgálhat mentségül, hogy az amerikai első kiadások eredeti borítóiról van szó.

Az sem kifejezetten növeli a sorozat olvasottságát, hogy a kezdő részek kötetei már csak alig vagy egyáltalán nem lelhetők fel a könyvesboltokban, antikváriumokban. Reménykedtem újrakiadásban, amikor elkészült a filmsorozat, de sajnos a feldolgozást nem lehetett olyan színvonalúnak tekinteni, amely ezt lehetővé tette volna, vagy akár csak nagyobb felhajtást csapott volna a történet nyomtatott formája körül. Pedig A hős legendája - eredetileg Legend of the Seeker - címet viselő filmsorozatban voltak kifejezett jól eltalált szereplők is - Kahlan, az Inkvizítor Anya vagy Zeddicus Zu'l Zorander, az Első Rend varázslója - és a látványvilág is egészen mutatósra sikerült. Az epizódikus feldolgozás miatt azonban az egész sorozat inkább hasonlított a Herkules és a Xéna színvonalára - ami egyébként a maga idejében és helyén kezelve nem volt olyan rossz, de elszállt felette az idő -, mint az eredeti történet izgalmára és mélységére. A hasonlóság nem véletlen, mert az említett sorozatok rendezőinek kezébe került a Kereső történetének megfilmesítése is.

Értékelés: 9 pont a 10-ből
(mert tudom, hogy lesz még ennél jobb is)
1. rész/I. kötet: Az igazság keresője
1. rész/II. kötet: A népek palotája
Kiadó: Excalibur
Kiadás éve: 1999.
Terjedelem:
I+II. kötet: 352 + 400 oldal
Fordította: Pál Dániel, Tóth Roland
Borító ár: 1.800,- Ft/kötet
A mű eredeti címe: Wizard's First Rule
Sorozat: Az igazság kardja
Folytatások:
2.) A Könnyek Köve
3.) A falka vére
4.) A szelek temploma
5.) A tűz lelke
6.) A bukottak hite
7.) A teremtés oszlopai
8.) A védtelen virodalom
9.) Futótűz
10.) A fantom
11.) Az inkvizítor

Ennyi felvezetést követően illendő arra is sort kerítenem, hogy mi az apropója ennek a bejegyzésnek: leginkább az, hogy majd egy évtizedet követően eldöntöttem, ismételten elolvasom a sorozatot, mert annak idején - még a molyos és blogos korszakom előtt - hihetetlen élményt jelentett az egész történetfolyam. Most pedig, amikor újraolvastam az első részt, mindenképpen meg kell osztanom Veletek a felelevenített élményeimet. És persze szeretném felkelteni sorozat iránti érdeklődést, mert bizony nagyon megéri megismerni a Kereső hosszúra nyúlt, de végig rengeteg meglepetéssel és kihívásokkal szolgáló kalandját.

A Kereső története egy olyan világban játszódik, ahol a mágia használata és a mágikus lények jelenléte teljesen elfogadott. Tele van ez a világ a fantasy világában megszokott - mágusok, sárkányok, boszorkányok -, valamint teljesen szokatlan és újszerű - különleges mágiával rendelkező női Inkvizítorok és Mord Sith-ek, szívkopók, vérböglyökkel vadászó gárok - lényekkel. A konfliktus alapját a hatalmi viszonyok felborulása és a korábbi szabályok megváltoztatása jelenti. A D'Hara-i birodalom nagy hatalmú mágusa és vezetője, Panis Rahl a birodalom határainak kiterjesztésére törekszik. Középföld vezetőinek egy része a hódító Rahl Nagyúr mellé áll, a többiek pedig úgy döntenek ki kell nevezni a Keresőt, de ennek jogát elveszik az Első Rend varázslójától, akit mindez a saját tanítványai árulását követően elég érzékenyen érint. Szóval elég zűrzavaros a helyzet. Végső döntésként és a Rahl birodalom terjeszkedésének megállítása érdekében D'Hara és Középföld, valamint Középföld és Nyugatföld között mágikus határok felhúzására kerül sor. A területek közül egyedül Nyugatföld az, ahol nincs mágia, ide menekültek azok az emberek, akik féltek a mágia használatától vagy valamilyen okból elítélték azt.

Történetünk kezdetén Panis Rahl halott, az Első Rend varázslója ölte meg, helyette pedig a fia, Darken Rahl uralkodik, de ambíciói szemernyivel sem kisebbek, mint az apjáé voltak. Már sikerült lerombolni a D'Hara és Középföld között húzódó határt és most Nyugatföld felé terjeszkedik. Hatalmát és uralmát Orden szelencéinek kinyitásával akarja megerősíteni és kiterjeszteni. Az egyik szelencét már kinyitotta és egy éven belül, a tél első napjáig ki kell nyitnia még egyet. Ehhez azonban szüksége van mindhárom szelencére, amelyből még csak kettő van a birtokában és a Megszámlált Árnyékok Könyvére, amely ennek leírását tartalmazza. A tél első napja közeleg, Középfölde Népének tenni kell valamit, hogy megállítsa Rahl Nagyúr mesterkedéseit, erre a próféciák szerint csak az igazi Kereső képes, akit viszont csak az Első Rend varázslója nevezhet ki.

Röviddel a határidő lejárata előtt egy Inkvizítor érkezik a határon keresztül Nyugatföldre, nyomában egy quad-dal, egy négytagú osztaggal, akik meg akarják ölni. Az Inkvizítorok mágikus lények, akik egyetlen érintésükkel képesek a maguk oldalára állítani embereket, akik ezt követően minden kívánságukat feltétel nélkül teljesítik. A katonák elől Richard, az erdei vezető segít a nőnek elmenekülni, aki még csak nem is sejti, hogy kivel akadt dolga. Richard az apja gyilkosának nyomait kereste a határ közelében, de csak annyit ért el, hogy megcsípte egy kígyólián. Szorult helyzetükből Zedd, Richard régi barátja segíti ki őket, aki persze egyből felismeri a fehér ruhás idegen nőt és nincs elragadtatva a jelenlététől. Kiderül, hogy Zedd nem más, mint az Első Rend varázslója, akit Darken Rahl égre-földre keres és akinél ott van az Igazság kardja. A helyzet úgy kívánja, hogy Zeddnek ki kell neveznie a Keresőt, a pozícióra pedig senki sem lehet alkalmasabb, mint Richard. A kis csapatnak menekülnie kell, mert Darken Rahl ott liheg a nyomukban és innentől kezdődnek csak az igazi kalandok. A Keresőnek, az Inkvizítornak és a varázslónak meg kell találnia Orden harmadik szelencéjét és meg kell akadályoznia, hogy Darken Rahl kinyissa azt a tél első napján. Ennek kivitelezéséhez át kell kelniük a határon, de úgy, hogy ne érintsék az alvilágot, amely tulajdonképpen maga a határ - persze erre is akad megoldás.

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még el a további eseményekről, mert kaland az akad bőven: különleges népek és helyzetek egész sora kíséri a Kereső és segítőinek útját, miközben egyre csak kinyílik és színesedik a világ. Richard legalább olyan tudatlan, mint az olvasó, ezért könnyen megérthető és elfogadható, ahogy ő maga rácsodálkozik, illetve reagál a mágiára és annak megnyilvánulásaira. Richard alapból szereti felderíteni a dolgokat és éppen ezért ő az ideális Kereső, a kard mágiája pedig segíti küldetésének végrehajtásában - vagy éppen az sodorja bajba, de ez már részletkérdés.

Ebben a történetben mindenkinek vannak titkai, méghozzá nem is kevés és bizony nem kevés bonyodalmat okoz, hogy azok nagyon sok esetben nem a megfelelő pillanatban tudódnak ki. Ebből is látszik, hogy a háttérvilág működése sokkal összetettebb, mint amit addig a pillanatig megmutatott belőle a szerző. És azt nem lehet vitatni, hogy Mr. Goodkind tudja, hogy mit és miért tesz, rendesen játszik a szereplői idegeivel és életével - meg az olvasói türelmével is. A technika működik, mert a rengeteg kaland és az újabb és újabb titkok miatt a történet kifejezetten érdekes.

Ami még kifejezetten jellemző a regényre az az egyes helyzetek megítélése és már-már filozófikus szintű boncolgatása. A szerző már az elején megmutatja és felhívja a figyelmet arra, hogy egy szituáció vagy egy reakció megítélése mindig az adott szemlélő nézőpontjától függ és érdemes belegondolni abba, hogy mások hogyan is látják ugyanazt a körülményt. Ennek a regénynek az olvasása közben résen kell lenni, mert a lényeg a részletekben és a rejtett összefüggésekben rejlik. A szituációk legtöbbje olyan megoldásokban ér véget, amely eszembe sem jutott volna, de amikor már olvastam róla, annyira egyértelműnek és logikusnak tűnt. Ha valaki megérti a világ működését, valamint felfogja és alkalmazza a szerző gondolkodásmódját, akkor különös élményben lesz része az olvasás időtartama alatt. Egyébként ennek hiányban is tökéletesen élvezhető ez a kalandokkal és életveszélyes helyzetekkel teli, összetett történet.

A karakterek nagyon különlegesek: egyenként és összességében is. Richard azt a személyt testesíti meg, akinek nincs a birtokában a feladat megoldásához szükséges tudás, a történet nagy részében csak sodródik az árral - mégis mindig célba ér, mert vezetik az ösztönei. Végül is ezért ő a Kereső. Aztán ott van Kahlan, az Inkvizítor Anya, akinek az élete a magányról és a hatalomról szól, akinek Richard az egyetlen barátja. A két szereplő között már az elejétől kezdve működik a kémia, de a helyzetük a nő mágiája miatt teljességgel reménytelen - ez számtalan érdekes szituációt eredményez a regény folyamán. Nem kevésbé érdekes ember Zeddikus Zu'l Zorander, a mágus sem, aki sok-sok titok tudója és akinek legfőbb jellemzője, hogy állandóan éhes. Karaktere nem csak segíti a Keresőt, de a mű humoros oldalát is általában az ő viselkedése és szövege szolgáltatja. Persze legalább ennyire érdekesek és különlegesek a mellékszereplők is: Shota, a boszorkány, a Sár Népe, Giller, a varázsló, Rachel, az árva kislány vagy éppen a Mord Sith-ek.

A szerző folyamatosan életveszélyes helyzetekbe sodorja és megoldhatatlan helyzetek elé állítja a szereplőit, állandó jelleggel kétségek között tartja őket és az olvasóit is az adott szituáció kimenetét illetően. Így van ez egészen az utolsó, döntő jelenetig, amikor is minden összeesküszik a szelencét kereső kis csapat tagjai ellen. A befejezés, a megoldás egyszerűen parádés. Itt értettem meg igazán, hogy Mr. Goodkind nagyon benne él ebben a világban, érti és érzi annak minden apró rezdülését és fantasztikus érzékkel tudja eltakarni vagy elhomályosítani a lényegi információkat. 

A történet olvasása annak terjedelme ellenére is gyorsan halad, mert a szöveg rendkívül gördülékeny, a stílus kifejezetten olvasmányos. A mozgalmas cselekmények miatt is elég tempósan fogytak az oldalak, a történések magukkal ragadtak, teljesen bele tudtam magam élni a kalandokba.

Mivel egy hosszú történetfolyam első kötetéről van szó, elég jelentős hangsúly helyeződik a világ, illetve működésének bemutatására. A magyarázatok és a leírások nem mennek a cselekmények rovására és a történetszálat tekintve lezárásra is sor kerül, kerek, a végén minden részletében megoldásokkal is szolgáló művet olvashat, aki belekezd a sztoriba.

Milyen volt közel egy évtized után újraolvasni a könyvet? Fantasztikus élmény. Bár a kimenetel számomra már nem volt kérdéses, a közbenső eseményeket és a részleteket ugyanúgy élveztem. Tudom, hogy a sorozat következő részei még ennél is jobbak, pedig ezt is nagyon kedveltem. Folytatni is fogom, amint csak lehetőségem nyílik rá.

Ti olvastátok már ezt a sorozatot? Vagy láttátok a filmsorozatot? Ha a mozgóképes feldolgozás csak egy kicsit is tetszett, akkor azt javaslom, hogy próbálkozz meg a történet nyomtatott formájával, mert az sokkal, de sokkal jobb. Ha nem tetszett a filmfeldolgozás, a könyvet akkor is ajánlom, mert teljesen más élményt ad, összetettségében, mélységeiben teljesen más az írott mű.

Posted in: 9 pontos,Az igazság kardja,fantasy,könyvértékelés,mágia,mágus/varázsló,sárkány,Terry Goodkind