Claire Kendal: Mindent rólad

Mostanában eléggé thrilleres hangulatomban vagyok. Ahogy az egyik barátnőm megfogalmazta: váltóban nyomon a sci-fi regényekkel, illetve néha vegyítem fantasy-val is, de csak azért, hogy ne fásuljak bele a mindenféle módon elkövetett gyilkosságokba, illetve azok felderítésébe. De most akkor is a krimik és a thrillerek mennek nálam, és az sem baj, ha némi pszicho beütéssel terheltek ezek a történetek - sőt, azt élvezem csak igazán. Igen, ehhez a műfajhoz nálam hangulat kell és az most megvan, éppen ezért ilyenkor előbányászom a polcon már egy ideje porosodó köteteket is és megvizsgálom, hogy éppen kedvem van-e az adott sztorihoz. Így járt ez a regény is, amelyet több mint két éve kaptam ajándékba és azóta várta a sorát. 

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 390 oldal
Eredeti cím: The Book of You
Fordító: Balázs Júlia
Borító ár: 3.490,- Ft
Műfaj: thriller

Clarissa Bourne egyetemi asszisztens, aki mostanában épp magánéleti válságban szenved, nem is olyan régen szakadt meg a kapcsolata az egyik professzorral. Meghívják, ezért vesz részt az egyik egyetemi kollégája, Rafe Solmes könyvbemutatóján, akit pedig nem is ismer közelebbről. Úgy néz ki azonban, hogy a férfi már felfigyelt a nőre, mert a bemutatót követően hazakíséri meghívottját. Clarissa másnap felébredve nem emlékszik semmire, viszont a teste tele van nyomokkal. Vajon Rafe tett valamit az italába és hazaérve megerőszakolta a nőt? Valami biztosan történt, mert ezt követően a férfi mindenütt ott van, ahol a nő is jelen van, az üzeneteivel van tele Clarissa hangpostája, az ajándékaival a szekrénye. Clarissa egy lépést sem tehet anélkül, hogy Rafe jelenlétével vagy annak valemilyen egyéb megnyilvánulásával ne találkozna. Megkönnyebbül, amikor beválogatják esküdtnek, mert a tárgyalóteremben legalább biztonságban érzi magát. Azonban pont a tárgyalás során szembesül sorsának negatívumaival is, miszerint az áldozat helyzete különösen nehéz, a zaklatást bizonyítani kell, mert ezek nélkül csupán a két fél ellentétes állításai állnak egymással szemben. Ha azt akarja, hogy a rendőrség komolyan vegye az ügyét, akkor dokumentálnia kell mindent, ami vele történik. Erről szól ez a könyv.

A regény ott kezdődik, hogy Clarissa éppen indul a bíróságra, ahol nyilvántartásba veszik, mint esküdtet. Az időpont tehát bizonyos szempontból a történet közepe, amikor is Clarissának és Rafe-nek már múltja van, a nő már átélt pár dolgot a férfi zaklatásának következményeként és már cselekvésre is elszánta magát. Éppen ezért kezdi el írni a naplóját, amely egyrészt a jelen események által átélteket hivatott megőrizni, másrészt a múltbeli történéseket is rögzíti egy-egy adott helyzethez kapcsolódva.

A regény olvasása közben végig két érzés viaskodott bennem: a düh és a reménytelenség. Az előbbi azért, mert Rafe egy undorító állat - nem tudok rá jobb kifejezést -, aki egyszerűen nem érti az elutasítást és mindenképpen birtokolni akarja a nőt. Az, hogy a cél érdekében mindenre képes - még a nő szemetét is elviszi és átvizsgálja - mindennél undorítóbb és elképesztő megszállottságról tesz tanúbizonyságot. Az ilyen embertől, aki ennyi energiát fektet a saját elképzelései megvalósításába és nem törődik a másik személy véleményével és jogaival, attól mindennél távolabb kell kerülni. Már ha van erre legalább egy csekélyke esély, mert Clarissa számára még ez sem adatott meg. A reménytelenség pedig az előbbiek egyenes következménye, mert Rafe az az ember, aki az alaposságával olyan hálót sző, amelyből iszonyúan nehéz szabadulni, a folyamatos készenlét és óvatoskodás lassanként felőrli az embert, kikészíti az idegrendszerét. 

Rafe olyan szisztematikusan építi fel a zaklatást, hogy ha nem húztam volna fel magam a karakterén és a tettein, akkor bizony még tisztelettel is adóztam volna az alapossága előtt. Mivel az eseményeket Clarissa meséli el és az ő érzései áradnak végig az oldalakról, ezért az utálat sokkal erősebb, mintha a a szerző valamilyen másik elbeszélési módot választott volna. Meg egyébként is... Épelméjű nő nem viseli el ezt a fajta bánásmódot, bár az is tény, hogy kevesen képesek szabadulni a mesterien szőtt és  egyre kilátástalanabb helyzetből. Rafe ugyanis mindent úgy tesz, hogy a tetteibe nagyon nehéz belemagyarázni az áldozat nézőpontját: a szexuális együttlétről azt állítja, hogy a nő is akarta, az ajándékba kapott virág és csoki apró kedveskedések, a jegygyűrűt együtt nézték egy ékszerbolt kirakatában, és így tovább. A legdurvább az, amikor a férfi másokat is megkörnyékez, hazugságokkal megnyer magának és úgy állítja be Clarissát, mint akinek komoly lelki problémái vannak és segítségre szorul - így vonja egyre szorosabbra a hurkot a nő nyaka körül és szigeteli el mindenkitől és mindentől, ítéli magányra, hozza még kiszolgáltatottabb helyzetbe.

Igazából nem is a cselekmény, hanem a mögötte álló pszichológia a történet lényege, a férfi  megszállott viselkedése és a nő elkeseredett küzdelme. A legdühítőbb az, ahogy a törvény reagál minderre: amíg nem történt bűncselekmény, addig nem tehetünk semmit, a veszélyhívó szám csak közvetlen életveszély esetén tud segítséget nyújtani. Clarissa tehát jogosan érzi úgy, hogy magára maradt a küzdelmével és a tárgyalóteremben átéltek is csak megerősítik ebben: ha nem akarja, hogy ugyanúgy meghurcolják és megalázzák, mint azt a nőt, akkor nagyon résen kell lennie.

Ha már említést tettem Rafe megszállottságáról, akkor mindenképpen ki kell emelnem Clarissa viselkedését is, mert a nő igazán példaértékű magatartást tanúsított ebben a lehetetlen helyzetben: segítséget kért az ilyen ügyekkel foglalkozó szervezettől, betartotta a kiadványukban leírtakat, szisztematikusan építette fel a védekezését és nagyon óvatosan, elővigyázatosan járt el. Hogy ez nem volt könnyű? Ez tiszta sor. Ahogy az is, hogy még akkor sem garantált az események pozitív kimenete, ha mindent a nagykönyvben leírtak szerint hajtunk végre. Minden tiszteletem Clarissáé, akinek nem csak kitartása van, hanem határozott elvei is - végre egy olyan női főszereplő, akinek története minden szempontból olvasásra érdemes.

Nem kifejezetten gyors tempójú regény, de lélektani szempontból remekül felépített és képes végig fenntartani a feszültséget, fejezetről fejezetre továbbhaladásra késztetni az olvasóját. A düh és az elkeseredés volt az a két érzés, amely képes volt továbbhajszolni az oldalak rendületlen fogyasztásában, még akkor is, amikor már éjszakába fordult az este és tudtam, hogy másnap reggel csörögni fog a vekker. És még egy érzés vitt előre: a remény - mert egyszerűen lenni kell valami kiútnak ebből a pokolból.  

A legdurvább az, hogy ez egy olyan regény, amelynek eseményei bárkivel megtörténhetnek, bárki könnyedén belesétálhat egy ilyen Rafe féle fazon által állított csapdába és aztán már csak magára számíthat a saját szabadságáért vívott küzdelemben. Nem szeretnék még csak hasonlót sem átélni az életben, ugyanakkor olvasni azért szívesen olvasok még hasonlóan jól felépített és tanulságos történetet. 

Posted in: 8 pontos,Claire Kendal,Európa,könyvértékelés,önálló kötet,pszichológia,thriller,zaklatás