Virágzó rengeteg: Így kezdődött

Hosszasan gondolkoztam azon, hogy szakítok a blog indulásakor tett fogadalmammal, miszerint az egy könyves blog és csak könyves posztokat teszek közzé az oldalon. Végül úgy döntöttem, hogy hat év után kell valami változatosság és miért ne. Színesedjen az oldal. No akkor, vágjunk bele.

Az első példányok a megérkezésük után (2016. október-november)

Ha az ember lányának van egy hobbija, amit megszállottként művel, akkor idővel könnyen akad ott másik is. Bevallom, hogy én pont így jártam. Igaz, hogy ez a szenvedély lassanként vont a bűvkörébe, majd amikor megérezte rajtam a fogást, akkor villámgyorsan húzta szorosra a köteléket, hogy soha többé ne szabaduljak. Tizenöt évig álltam ellen annak, hogy eléggé előnytelen fekvésű lakásunkba élő növényt vigyek haza - és a páromat is lebeszéltem róla -, hogy aztán ott haldokokolni kezdjen. Nem ám azért, mert béna szobakertész vagyok, hanem mert ugye kellene nekik fény, az meg nálunk alig. Meleg viszont annál több van, bár mostanában egész normalizálódott a helyzet. Szóval maradtak a művirágok, hogy legalább legyen valami ál-zöld a lakásban.

A jeget végül egy kis növényke, egy fokföldi ibolya törte meg, amit nőnapra kaptam és életben maradt a kezeim között. Ekkor azonban már nézegettem egy ideje az orchideákat is. Szóval az ibolyák és az orchideák: soha nem gondoltam volna, hogy ez a két növény jól fogja magát érezni nálunk. Főleg az utóbbi. Meg is mutatom, hogy mivé alakult a kezdeti csodálatom.

A legnagyobb büszkeségem és gyönyörűségem, amely
virággal örvendeztetett meg (2017. augusztus).
Sajnos ő lett a tapasztalatlanságom első áldozata is.

Az első bűnbe esésem akkor történt, amikor másfél évvel ezelőtt anyukám szülinapjára vásárolva egy növényke helyett kettő került a kosaramba. Egy fehér virágú szépség lett a lakás első orchidealakója. Aztán jött a második vétkezésem - bár ezt életmentésnek is lehet nevezni -, amikor nem tudtam ellenállni az egyik barkács- és kertészeti áruház akciós állványán féláron kínált szépségeinek: egy lila pöttyöskének és egy előkelő halvány rózsaszín-fehér virágú növénynek. Ők hárman voltak az első trió, amelyek elfoglalták a nappali ablakának párkányát.

Sajnos közüllük már csak ketten vannak életben, a rózsaszín érzékenyebb volt a környezeti változásokra és a nyár végén, a lakásfestést követően búcsút kellett tőle vennem. A hattyúdala viszont csodálatos volt: két virágszárat növesztett, tizenhét bimbót hozott, amelyből tizenhárom virágot ki is nyitott. Kell ennél nagyobb öröm és büszkeség? Ugye, hogy nem? Ha gyakorlottabb vagyok, akkor talán megmenthettem volna (észreveszem, hogy a gyökereivel van probléma és átültetem), de sajnos belőle lett az orchideanevelésem első áldozata. Azóta viszont sokat tanultam az orchideák gondozásáról, mostanában az első problémás rezzenésükre azonnal reagálok.

Az első orchideám, ami virágszárat hozott, majd hét pompás virággal
 örvendeztetett meg (2017. július). Nagyon büszke vagyok erre a növényre.

A lila pöttyösöm (ami inkább lila, kevés fehérrel) nyáron virított is, hét hatalmas virágot nevelt ki. Ő is elszenvedte a tapasztalatlanságom, mert az elsőként hozott virágszárát addig igyekeztem egyenesítgetni és karózni, amíg sikeresen letörtem - nagyon könnyen elpattannak ám. De még így sem hagyott cserben, mert virítani akart és a legfelső rügyéből újra hajtott, ezen a száron hozta végül a virágokat. A télen újra próbálkozott, de a december olyan ködös és szürke volt mifelénk, hogy nem sikerült kinevelni a bimbóit. Meg más problémát is sejtettem a háttérben, ezért februárban átültettem, azóta jól van és növekszik, új levelet hoz, talán még egyéb meglepetéssel is kedveskedni fog majd a gondos ápolásért cserébe.

13 hónap után nyitott virágot: az egyik szilveszteri, a másik újévi
(2018. január).

A fehér virágú növénykém, az első tesztalanyom nem az a nagyon virágzó típus - ellenben az anyukáméval, ami ontja a csodaszép és hatalmas virágokat. Az én példányom úgy döntött, hogy hatalmas levelekkel örvendeztet meg és teszi mindezt nagy mennyiségben: hatalmas és gyönyörű, de csak zöld. Vagyis csak volt, mert október közepén végre megtört a jég, elkezdett virágszárat növeszteni. Sajnos a decemberi szürkeség őt is megviselte és hét bimbóból végül csak kettőt nevelt ki, de azzal is sikerült meglepetést okoznia. Tizenhárom hónappal azután, hogy eldobta a virágait végre újra megmutatta a szépségét: az egyik virág szilveszterkor, a másik újévkor nyílt ki és mai napig díszelegnek. Igaz, hogy kisebbek, mint az eredetiek, de nagyon büszke vagyok, hogy végül csak hozott virágokat. A nyáron megtámadta valami kártevő (mindegyik növényemet), amelyet sikerült visszaszorítanom, de sajnos a levelei mai napig magukon viselik ennek a nyomát. Szerencsére a növény többi része egészséges, az új levelek is. A tavaszi napfény pedig újabb növekedésre ösztönözte, már előbújt a legújabb levélkéje.

És mivel szenvedélyről beszéltem a poszt elején, gondolom senki sem csodálkozik azon, hogy van még több orchideám is azóta: itthon és az irodában is. Méghozzá szép számmal. Mondjuk ebben a férjem is partner, mert sokat kaptam tőle mindenféle alkalmakra - már ismerik a virágboltban.

Mi a véleményetek, folytassam? Megmutassam a többi szépségemet is?

Posted in: Virágzó rengeteg