Rachel Vincent: Stray - Kóborok (Vérmacskák 1.)

Szeretem az alakváltókról szóló könyveket. Mostanában pedig különösen azokat a történeteket szeretem, ahol az alakváltók a főszereplők és nem bukkannak fel mellettük a vámpírok. A Stray pont ilyen.

A könyv borítója eléggé figyelemfelhívó, meg is akadt rajta már az elején a szemem. A fülszöveg annyira nem nyűgözött le, de Niki_ értékelése meggyőzött, hogy olvasnom kell a történetet. Persze nem rohantam rögtön a könyvesboltba vagy a géphez, hogy megrendeljem a könyvet, de a Könyvmolyképző Márkabolt nyitási akciójának 50%-os kedvezményét nem tudtam kihagyni. Így került ez a könyv a polcomra.

Miről is szól a történet? Az amerikai kontinens területekre van osztva, melyek legnagyobb része egy-egy alfa vérmacska uralma alá tartozik. A fennmaradó területek ún. szabad területeknek számítanak. A sors furcsa fintorának köszönhetően kb. négyszer annyi kandúr vérmacska születik, mint nőstény. A támadások miatti fertőzéseket is általában a megtámadott férfiak élik túl, a nők nem. Így a nőstények kincsnek számítanak a vérmacskák társadalmában. A termékeny nőstények jelenleg nyolcan vannak. Egyikük Faythe Sanders, aki elmenekült az egyébként biztonságot, de számára inkább fenyegetést jelentő családi közegből és a saját életét akarja élni. Amikor azonban nőstények tűnnek el, az apja hazarendeli.

Az előző olvasmányomhoz képest ez a történet határozottan strandkönyvnek minősül, pedig nem igazán az. Bár könnyű olvasni és jól lehet haladni a történettel, de olvastam már sokkal, de sokkal gyengébb sztorit is. Próbálom tehát objektíven és a műfajokat nem keverve értékelni a könyvet.

A vérmacskák falkájának felépítése nem sokban különbözik a többi alakváltó falka hierarchiai felépítésétől. Annyi csak a különbség, hogy a termékeny nőstényekre nagyon vigyáz a falka. Pont ezért is reagálnak ennyire érzékenyen a nőstények eltűnésére már a történet elején is. Ami nagyon tetszett, hogy a vérmacskák bundája nem tiri-tarka és egyedi, hanem mindegyikük szép fekete cicus. Ami megkülönbözteti őket az a szaguk.

A család és a falka nélküli vérmacskák kóboroknak számítanak. Legtöbbjük a támadásokat követő fertőzések miatt lett macska, de olyan is van, aki tiszta vérű macska, de elhagyta a falkáját. A kóborok nem léphetnek az alfák területére. A falkából kitagadott és bűnt elkövetett vérmacskák a csavargók. Az alfa legfőbb emberei a végrehajtók. Ez így mind nagyon helyén volt a történetben.

A szereplőkre áttérve azonban már voltak problémáim. Faythe, bár felnőttnek érzi és gondolja magát, de igazából egy hisztis, meggondolatlan, önfejű, elkényeztetett... (soroljam még?) csaj, akinek az a legnagyobb gondja, hogy távol maradjon a családjától és egyúttal régi szerelmétől is, csak azért, hogy elkerülje a családalapítás rögös és számára semmit nem jelentő útját. Mindezek érdekében képes volt többször is elszökni otthonról. A fennálló veszély miatt az apja hazahozatja az egyetemről. Faythe tisztában van a rá leselkedő veszéllyel, de mintha nem érdekelné. Csak egy dolog jár a fejében, hogy messzire kerüljön Marctól, a volt fiújától (aki egyébként igazi álompasi). Elképesztően idegesített a nyafogása és a szűklátókörűsége.

Szerelmi háromszög? Kihagyhatatlan. Lassan meglepődök, ha olyan könyvet olvasok, amiben nincs ilyen. A háromszög harmadik részvevője Jace. A két fiúval nincs semmi baj, nagyon is rendben van velük minden. Az egyedüli bonyodalmat Faythe jelenti. Bár nem igazán értettem, hogy minek kellett ezt az egészet ennyire túlbonyolítani.

A könyv felénél beindul a történet. Megtörténik a baj és Faythe kénytelen végre gondolkodni és ténylegesen is bebizonyítani, hogy kinőtt a hisztis korszakából. Szerencsére fejlődik a jelleme a történet során, mert ha ez nem történt volna meg, akkor bizony félbe is hagytam volna a könyvet. Szóval jellemfejlődés van, nem egészen elveszett a leányzó. Azt kell mondjam, hogy még meglepetésekben is volt részem és összességében egész jól szórakoztam.

Vannak komoly jelenetek is a könyvben, mint erotikus, mint kegyetlenkedés szempontjából. Bár a kötet a vörös pöttyös sorozat része, de nagyon hamvas lelkű olvasók kezébe azért nem adnám. Ahogy a kötet hátoldalán is szerepel: tizenhat éves kortól ajánlott.

Problémamegoldás van és persze a folytatás lehetősége is nyitva van. Sőt, már folytatás is van. Nem is kevés. Ez a történet egy hat kötetből álló sorozat első része.

Nem mondom, hogy a történet hibátlan, mert nem az és nem is vagyok vele teljesen elégedett, vannak idegesítő és bugyuta részei is. De a könyv második felében történt eseményeknek sikerült elérniük nálam azt, hogy várjam a következő rész megjelenését. Ha azt is elfogadhatónak találom, akkor pedig könnyen leragadhatok a sorozat mellett. (Már megint. :D ) A következő rész pedig az értesüléseim szerint ősszel jelenik meg magyarul. Úgy érzem, hogy van még lehetőség ebben a sorozatban. Remélem, hogy így is lesz.

Pontszám: 7

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 478 oldal
A mű eredeti címe: Stray
Sorozat: Shifters (Alakváltók)
Folytatás: Rogue - Latrok, Pride, Prey, Shift, Alpha

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 2012,7 pontos,alakváltó,könyvértékelés,Könyvmolyképző,Rachel Vincent,urban fantasy,Vérmacskák (Shifters),Vörös pöttyös