Paolo Bacigalupi: A vízvadász

Bármilyen furcsán is hangzik, de nekem ez a regény bizonyos szempontból "szakmakönyv". És meg is találtam benne mindent, amivel kapcsolatban a szakmámban valamilyen szintű végzettséget, illetve gyakorlatot szereztem: vízellátás, szennyvíztisztítás, hidrológia, hidrometeorológia, vízrajz, vízkészletgazdálkodás, aszály, vízjog és még sok minden más. Nem is csoda, ha már a beharangozáskor felfigyeltem a regényre, mert a fülszövege is azt sugalta, amit végül kaptam: egy részben"szakmakönyvet". 

Még egy történet is kapcsolódik a kötethez: ugyanis ezt a regényt ajándékba kaptam a barátnőimtől, majd amikor kinyitottam - csak úgy random módon - az egyik oldalon a felszín alatti víztartókban lévő vízszintsüllyedéséről olvashattam, a másikon pedig a "Vízügyi Hatóság" kifejezésen akadt meg a szemem. Harsány kacagásban törtünk ki mind a hárman, majd két - többé és kevésbé szakmabeli - barátnőm megállapította, hogy ez tényleg nekem való könyv. És úgy is lett.

Értékelés:10* (kedvenc lett)
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 397 oldal
Eredeti cím: The Water Knife
Fordító: Horváth Norbert
Borító ár: 2.990,- Ft
Műfaj: sci-fi, thriller, akció, posztapokaliptikus

Az éghajlatváltozás következményeként Észak-Amerika egyes államaiban aszály tombol, közben a megemelkedett tengervízszint a partvidék lakosságát a kontinens belsejébe űzi. Nevada, Arizona és Kalifornia állam egyaránt a Colorado folyó egyre apadó vízkészletéért harcol, hogy az arra "érdemesek" megfelelő körülmények között, luxusépületekben lakhassanak, míg a többség  helyettük is nyeli a port. Az egyik ilyen város, amely megindult a pusztulás felé, Phoenix. Mivel minden összefügg mindennel és a Phoenixben történtek meghatározzák Kalifornia jövőjét is, ezért főnöke utasítására Angel Velasquez, a vízvadász az egyre romló állapotú városba érkezik, hogy kiderítse, mi igaz az új vízforrásra vonatkozó pletykákból. Az információmorzsák felcsipegetése közben megismerkedik két nővel: az igazságot megszállottan hajszoló újságíróval, Lucy Monroe-val és a fiatal bevándorlólánnyal, Maria Villarosa-val.
Ebben a városban minden a víz, illetve annak birtoklása körül forog, és a nyomok felderítése közben Angel rájön, muszáj együtt dolgoznia a riporterrel, illetve a fiatal lánnyal, akik egyes szempontokból jobban, másokból sokkal kevésbé ismerik és értik azt, ami a városban zajlik. Probléma pedig bőven van, mert a vízjogok nyomában járva, azokat kutatva a trió körül egyre csak gyűlnek a holttestek.

Paolo Bacigalupi ismét előhúzta a kalapból a szokásos szituációt, amely már korábban is bejött neki: a klímaváltozást és annak hatásait. A felhúzhatós lány, illetve a Hajóbontók című regényében is ugyanilyen alapokra helyezte a történeteit, ugyanarra akarja felhívni a figyelmet - mégis mindegyiknek más a helyszíne, a hangulata, az olvasóra gyakorolt hatása.

A helyszín ezúttal Észak-Amerika, ahol a felszín alatt vízkészletek jelentősen lecsökkentek, Texas korábbi virágzó mezőgazdasága már nem létezik, a földeken növények helyett mindössze portölcséreket lát az, aki arra jár. A vízkészletekhez való hozzáférést a vízjogok biztosítják, amelyet mindenki meg akar szerezni: először szép szóval, majd pedig erőszakkal. A Colorado folyó több állam vízellátását biztosítja és az egyre csökkenő készletből minden állam magáénak akarja azt a mennyiséget, ami ellátja a lakóit, a déli államok folyamatos harcban állnak az északiakkal, ahol visszatartják a vizet, miközben egyre csak gyűjtik a vízjogokat.

Az eseményeket három főszereplő nézőpontjából követhettem végig, akik karakterei ennél jobban már nem is különbözhettek volna egymástól. Angel, Lucy és Maria története hosszú ideig külön szálon fut, később érintőlegesen találkozik, végül pedig véglegesen összefonódik. Angelt, a profi vízvadászt egy morális kérdéseket felvető akcióban ismertem meg, ugyanakkor azt is megtudtam, hogy miként és mire használják fel azt a vizet, amelyet megszereztek. A szerző nagyon meghatározó hangulatot teremt, ezért Lucy és Maria történetének olvasása közben könnyedén beleéltem magam a helyzetükbe: éreztem a port, amely mindenhol ott volt, szomjas voltam, a bőrömet érdesnek és száraznak éreztem. Megdöbbentő, hogy a felvázolt alapszituáció időben sokkal közelebb van, mint azt sokan gondolnánk.

A regény első fele a szereplők helyzetének bemutatását tartalmazza és eléggé kuszának, furcsának, helyenként lassúnak is tűnik, mégis fantasztikus hangulata van, amely szinte árad a lapokból. A témában érintettként, szakemberként a regénynek ezt a részét élveztem a legjobban és azt kell mondjam, hogy Bacigalupi nagyon alapos munkát végzett, mert amit az alaphelyzetről leírt, az szakmailag megállja a helyét. Egyetlen kifejezés esetében találtam csak eltérést - hidrológus kontra hidrogeológus -, de ez lehet akár az eltérő szakkifejezések használata, akár a fordítás miatt is. A többi információ tényleg teljesen a helyén volt.

Kíváncsian figyeltem, hogy merre fognak kanyarodni az események és a regény második fele ebből a szempontból meglepett: a kialakult társadalmi és személyes problémák bemutatása helyett a cselekmény kőkemény akcióba fordult át. Ebben a részben az alvilági figurák épp annyira jelen vannak, mint a másik állam ügynökei, a puskaropogás vagy az erőszak egyéb megjelenési formája, a menekülés és a bárki mással szembeni bizalmatlanság a kötet legutolsó mondatáig állandó tényező.

Élesen elkülönül egymástól a regény elejének hangulata és tempója annak második felétől, de én ezt sem bántam. A szerző a történet hangulatát, hitelességét és realitását tekinve is kifejezetten erős alapokat fektetett le, amelyre aztán hirtelen fordulattal, ugyanakkor hatásosan építette rá az egyre növekvő feszültséget, az akciófilmeket idéző tempót és a megdöbbentő csavarokat. Mindezt persze megtüzdelte morális és társadalmi kérdésekkel, némi romantikával, időnként pedig a rémísztő valósággal, az emberek élni akarásával. Nem volt törés abban, amit felépített, nem volt ellentmondás a kezdetek és befejezés között, csak éppen történt valami, ami az egyik hangulatból a másikba fordította az eseményeket. És könnyen nagyon könnyen elképzelhető, hogy egy helyzet elmérgesedik, hogy néhány ember átlépi azt a bizonyos határt és aztán már nincs megállás. Ez történt most is. A helyzet, a vízért való küzdelem és minden, ami ezzel jár, pedig adta magát. Lehetett volna más befejezése is: agonizálós és mindent megoldó, a világot megmentő, de Bacigalupi most más utat választott. Talán ezt a fajta lezárást életszerűbbnek érzem, mint bármi mást.

Miután a csapokból még folyamatosan folyik a víz és pancsolni is lehet a fürdőkben, a hétköznapi ember talán még nem, de a szakmabeliek már érzik - ha nem is szó szerint - a bőrükön azt, hogy arra felé haladunk, amit Bacigalupi felvázolt ebben a regényében. Igen, ez már nem is az olyan túl távoli jövő, sőt bizonyos részeit figyelembe véve a történetben is emlegetett államoknak ez már a jelen.

Nekem ez a regény nagyon bejött, sokkal jobban, mint A felhúzhatós lány, pedig azt is nagyon kedveltem. De ez az írás pont olyan, amit mintha kifejezetten nekem - és csakis nekem - írta volna a szerző. Pont ezért kedvelem - sőt imádom - minden mondatát, még akkor is, ha tisztában vagyok a hibáival, látom a gyengeségeit és érzem, hogy a befejezés inkább hatásvadász, mint logikus - bár kifejezetten életszerű. De mindez hiába, én pont így kedvelem és ez a regény számomra továbbra is az marad, ami az elején: egy olyan történet, amely az alapjait és a mondanivalóját tekintve sokkal közelebb áll a szakmámhoz, mint az eddig olvasottak közül bármelyik. Mr. Bacigalupi, kérem, hogy írjon még jó néhány, hasonló alapokkal rendelkező sztorit! Előre is köszönöm! Ahogy a Gabo Kiadónak is, aki eddig lehetőséget biztosított arra, hogy magyar nyelven is olvashatóak legyenek ezek a művek. Remélem, hogy ez így lesz a továbbiakban is.

Folytatás »

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók (Hajóbontók 1.)

Már A felhúzhatós lány olvasását követően is biztos voltam benne, hogy szeretném a polcomon látni a szerző további megjelent regényeit is. Nagy örömömre az Ad Astra Kiadó nem is várakoztatott sokáig, mert közel egy évvel a szerző másik, felnőtteknek szóló könyve után, most egy ifjúsági regényt hozott el az olvasóknak. Határozottan kíváncsivá tett ez a besorolás, már csak azért is, mert a könyvre aggatott young adult címke sokakat megtévesztett első körben, de a kiadó munkatársai lelkesen ismételgették, hogy ez bizony nem szerelmes, romantikus történet, hanem teljesen más stílus, de attól még fiataloknak szól, tehát YA kategória. Ilyen felvezetés és a határozottan élvezetes történetet ígérő fülszöveg után nem maradt más hátra, mint megvenni és elolvasni a regényt.

A megváltozott világban minden, a régi korból hátramaradt anyag - legyen az szilárd vagy folyékony, fém, műanyag, de leginkább az olaj - szinte kincsnek számít, ezért a Mexikói-öböl partján megfeneklett tartályhajók minden része újrahasznosításra kerül. A munka kegyetlen, nem fizet sokat, de a szegényeknek ez az egyetlen megélhetési lehetősége a környéken. A part lakói egymással versengenek, hogy munkához jussanak. Vézna egy könnyűbrigádban dolgozik, az ő feladata, hogy a hajó szűk járataiban bujkálva feltárja a vezetékek helyét, a felszínre juttassa azt, ezáltal nyerve ki az értékes rezet a roncsból. A könnyűbrigádos meló tehát kegyetlen, de a többihez képest jól fizet. Amíg a szegények a parton összetákolt viskókban laknak és végzik az erősen egészségkárosító munkát, addig a távoli látóhatár egyhangúságát fehér vitorlák szakítják meg, a vizet pedig karcsú hajótestek szántják végig. Egy hatalmas vihart követően az egyik ilyen hajó megfeneklik a parti sziklákon, egyetlen túlélője egy fiatal lány. Vézna és társai komoly döntés előtt állnak, a hajó kifosztása és a meggazdagodás azonnali lehetősége áll szemben az emberséggel, a bajbajutott megsegítésével és egy olyan életre való eséllyel, amely eddig elérhetetlennek tűnt. Persze mindez csak akkor válik valóra, ha sikerül elszökniük az üldözőik elől és túlélni a hihetetlen kalandokat.

Az író korábbi könyvében, A felhúzhatós lányban már megalapozta és részletesen bemutatta azt a nagyon is hihető jövőképet, amelyben az emberiség felelőtlen tevékenységének következményeként elolvadtak a sarki jégsapkák és megemelkedtek a tengerek, óceánok szintjei, ezzel egyidejűleg pedig lényegesen megváltoztak az életkörülmények. Úgy is mondhatnánk, hogy ha az ember eddig nem volt hajlandó alkalmazkodni és áldozatokat hozni, akkor az életben maradása miatt most sok mindent kénytelen átértékelni és másképp tenni, mint azelőtt.

"Miért adták fel? - kérdezte Vézna.

- Az ember néha tanul - mondta Pöröly.

Ebből a fiú azt szűrte le, hogy az emberek többsége nem tanul. A két halott város romjai ékesen bizonyították, milyen lassan fogadták el a gyorsuló kor emberei a változó körülményeket."

Forrás: deviantart.com

A felhúzhatós lány cselekménye és összetettsége egy felnőtt olvasónak is kihívást jelent, de a szerző megmutatta, hogy lehet egy hasonló komolyságú témáról olyan módon is írni, amely annak ellenére, hogy fiatalokat állít a középpontba és alapvetően fiataloknak szól, kidolgozottságban, mondanivalóban és karakterekben semmivel sem marad el a másik regénye mögött. Ez pedig egy jó és igényes ifjúsági regény tökéletes ismérve az én szememben. Olyan történet, amelyben van mondanivaló, van logikus és élvezetes cselekmény. 

Mint minden disztópiában, ebben a regényben is van egy nagy tömegű szegény réteg, aki a megélhetéséért küzd és van egy hihetetlenül gazdag réteg, aki a kezében tartja a hatalmat, amely ez esetben leginkább a kereskedelmet jelenti. Az életkörülmények erősen meghatározzák a jellemek alakulását és jelen esetben a brigádok összetartásán a jövőjük, a megélhetésük múlik. Nem kérdés tehát, hogy a hűség és a megbízhatóság még értékesebb ebben a kegyetlen világban, mint a nyersanyag, amelyhez kemény munkával és az egészségük feláldozásával jutnak hozzá. Vagy mégsem? A regény fő ideológiai kérdése, hogy áruba bocsátható-e a becsület? Megéri-e megszegni az esküt a bizonytalan jövőért, a lehetőségért? Megéri-e vállalni a kockázatot egy ismeretlen lány semmivel sem alátámasztható ígéretéért cserébe, amikor a halála a közeli meggazdagodás lehetőségét hordozza magában? Fontos morális kérdések ezek, amelyek alapjaiban határozzák meg a történet cselekményének alakulását.

Paolo Bacigalupi azért is nagyszerű író az én szememben, mert rendkívüli érzéke van a képi megjelenítésekhez, a karakterek felépítéséhez. Az olvasó nagyon könnyen el tudja képzelni a helyet és a körülményeket, jelen esetben a csodálatosan dús őserdők éles ellentétben állnak a part szegénységével, a hajóroncsokkal és egyéb hulladékkal teli partközeli vizekkel. Ahogy a másik regényében, úgy itt is szinte érezni a párás hőséget, a vas, az olaj és a por jellegzetes szagát, a tengeri szellő nyújtotta felfrissülést. Az, hogy az író megmaradt ugyanannál a világnál, ami egyszer már bevált és néhány fontos momentumot is felhasznált (a nyersanyag fontossága, a genetikai manipulációk) semmit nem von le a regény élvezetéből. Ez a helyszín a bolygó másik felén van, teljesen más a környezet, a szereplők, az életmód, az adottságok, a múlt, a társadalom felépítése és a hozzáállás. Mindezekkel azt akarom mondani, hogy eredeti történetet kap az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet.

A könyv elején a part és a szereplők életét, küzdelmes mindennapjaikat, félelmeiket és álmaikat ismerhetjük meg. A szegénység mindent meghatároz, a külvilágot csak a távoli vitorlák jelentik a parton élők számára. Amikor azonban a főszereplők felfedezik a sérült hajót, a külvilág és minden addig ismeretlen problémája közelebb kúszik és valóságosabb lesz. Megszületik egy hihetetlen döntés és kezdetét veszik a kalandok.

"- Mindent kockára tettél - mondta Pöröly.
- Sakkbábú vagyok. Egy gyalog a táblán - mondta. - Feláldozható vagyok, de nem lehet elfogni. Ha elfognak, vége a játszmának."

A regény elején érdekes volt olvasni azt a különleges hangulatú bemutatást, amelynek köszönhetően megismertem a helyszínt, a szereplőket, a mindennapi élet részleteit, majd számomra megtorpant egy kicsit a történet, mert a várva várt cselekmény mintha nem akart volna beindulni, Talán türelmetlen voltam, mert pár tíz oldallal később felpörögtek az események és magukkal is ragadtak. Még egy hasonló megtorpanást tapasztaltam az eseményekben, amikor a főszereplőink kénytelenek pihenőt tartani egy városban, amely talán csak nyomokban hasonlít arra, amilyen a régi korban volt, aztán ismét beindultak a történések és a végéig rabul ejtett a könyv.

Vézna egy bízni akaró és kegyetlen tapasztalata ellenére jó párszor naivan viselkedő fiatal fiú, aki egy más életről és a távolban időnként felbukkanó, fehér vitorlát bontó hajókról ábrándozik. A történetbeli karakterfejlődése olyan, mint ami a nagykönyvben meg van írva. Végül is végig benne van az élni akarás, a túlélés képessége, csak a különböző helyzetekben más-más mértékben tör elő a fiúból ez a tulajdonsága. Az apja a számára a negatív példa és ha nem állna mellette két erős női karakter, Pima és Sadna, akkor teljesen másként reagálna a világ kegyetlenségeire, de így van előtte irányt mutató jellem, amelyet követhet. Nita az a lány, aki őszintén meglepett a viselkedésével, mert kényelmes élete ellenére egy határozottan talpraesett, egyáltalán nem elkényeztetett szereplő, aki nem nyafog, minden olyan munkát végez, amilyet csak kell és nem panaszkodik a körülmények miatt. Végül is neki is meg kell vívnia a maga csatáit, csak ő az élet más megpróbáltatásait ismerte meg és tanulta meg kezelni, mint Vézna és társai.

Komor kezdet, súlyos döntések, küzdelmes kalandok, emberség, tapasztalatszerzés, mindez belesűrítve ebbe az ifjúsági regénybe.
A bejegyzés elején azt mondtam, hogy ez a történet a közeli, nagyon is lehetséges jövőben játszódik, de sajnos van egy része, amely igaz a jelenünkre is. Amíg mi olvasók elképzeljük magunk előtt a könnyűbrigád sanyarú életkörülményeit, addig vannak olyan országok, ahol a gyerekek ténylegesen is ezt a munkát végzik, ebből tartják fenn magukat. Könnyed és szórakoztató elemei ellenére a regénynek tehát nagyon is van alapja és mondanivalója.

Pontszám: 8 pont
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 294 oldal
Teljes ár: 2.990,-
Sorozat: Hajóbontók
Eredeti cím: Ship Breakers

Folytatás: The Downed Cities
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy ezt a könyvet is olvashattam. Az Ad Astra kiadóáltal megjelentetett négy kötet közül elsőként a Kvantumtolvajt vettem a kezembe, mert nagyon nem hagyta nyugton a fantáziámat (ami egyébként a kiadó mindegyik könyvére igaz, de azért csak be kell tartani valami sorrendet). Másodiknak választottam ezt a könyvet és nem tudok betelni az író által papírra vetett látomással, nem igazán találok még szavakat. Azért megpróbálom. :)

Mivel is kezdjem? Talán a történet összefoglalásával.

A jövőben járunk, az olajválság utáni időkben, amikor a globális felmelegedés miatt gátrendszerekkel védik a tengerszint alatt fekvő városokat, amikor új technológiákat kell kitalálni a régiek helyett. Ahol az olaj alapú energiatermelést felváltják az emberi vagy állati izomerővel meghajtott szerkezetek és elsődleges az így előállított energia eltárolása.  Amikor járványok törnek ki, az embereket és a növényeket a természetes betegségeken kívül a génmanipulált vírusok, kórokozók is pusztítják. Amikor néhány nagyvállalat olyan génkezelt magokat hoz létre, amelyek egy ideig ellenállnak ezeknek a betegségeknek, de még nekik is szükségük lenne az eredeti genetikai állományra a további kutatásokhoz, fejlesztésekhez. Az egyik országban túl sok az ember, a másikban kevés a születésszám. Ahol sok az ember, ott nem becsülik meg, ahol kevés, ott úgynevezett új embereket, genetikailag szabályozott "felhúzhatós" lényeket hoznak létre, akiknek fő életcélja az engedelmesség.

Thaiföldnek van magbankja, amelyet az amerikai AgriGen cég nagyon is meg akar szerezni. Az ügynöküket elküldik Bankokba és semmitől nem riadnak vissza a cél elérése érdekében.

Sokkal többről szól ez a regény, mint arról, amit eddig leírtam. Olyan politikai és emberi mozgató erők tevékenykednek a történetben, amely folyamatos homályba burkolja a cselekményeket és mindig tud meglepetést okozni.

Az író egy olyan világot jelenített meg a lapokon, amely nagyon könnyen valósággá is válhat. Nagyon is valós problémákkal foglalkozik és nagyon is valósnak tűnő helyzeteket és megoldást kínál a felvetett problémákra.

Kellemesen meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, mert a jól kidolgozott leírásoknak, a jó írói stílusnak köszönhetően a cselekmények szinte filmszerűen jelentek meg előttem. Hallottam a piac zsibongását, éreztem a meleg és párás levegőt, a megodontok lépteit. Nem minden író tudja belőlem ezt a filmszerűen megjelenő hatást kiváltani, de ez az érzés szinte magától megtalált az olvasás közben. Mondom ezt annak ellenére, hogy a könyv elején "in medias res" stílussal belecsöppenünk a történet közepébe és egy jó darabig (ha nem a könyv végéig) csak kapkodtam a fejem, mert nem tudtam, hogy ki kivel van és mit miért csinál. Ez egyébként teljesen jellemző a regényre, mert bár sok benne a leírás és a lelki dilemmák ecsetelése, de még mielőtt unatkozni kezdene az olvasó, történik egy olyan cselekmény, ami a legjobb esetben is minimum egy erős pofonnal ér fel. Többször kaptam a fejemhez, hogy "Na, erre nem számítottam".

A cselekmény mellett a karakterábrázolás is a regény egyik erősségének tekinthető. Annyi féle karakter, stílus és motiváció jelenik meg a könyvben, hogy az olvasó nem igazán tudja eldönteni, hogy kihez is húzzon igazán a szíve, mert mindegyik szereplő motivációja teljesen érthető és mindegyik reakció teljesen emberi. Minden nézőpont más életvitelt, az emberi létezés más síkját mutatja be, de mégis mindegyik meghatározó a végkifejlet szempontjából. Ez így együtt minden szereplő kammája.
Kicsit zavaró volt számomra a rengeteg idegen, thai kifejezés, de egy idő után még ezt is megszoktam. Nem igazán szeretem az olyan könyveket, amelyek egyik fő cselekménye a politikai csatározások leírása, de ebben az esetben még ez is megállta a helyét és nagyon illett a történethez. Nem igazán tudnék más reakciót elképzelni a politika részéről, mint azt, amit a könyvben olvashattam, Igen, teljesen idevaló és valóságos volt minden mozzanat. A korrupció és a bürokrácia, a kenőpénzek rendszere eléggé összetetten, de szintén nagyon is valóságosan jelent meg a könyvben. Döbbenetes, megbotránkoztató és hiteles.

Kifejezetten tetszett, ahogy az olaj és a fosszilis energiahordozók nélküli világban az emberiség megpróbál életben maradni és fejlődni. Az emberi és állati energiák alkalmazása és tárolása olyan technikai megoldásokat eredményez, amelyek szintén hihetőek és megdöbbentőek. Kedvencem például a lábpedállal hajtott számítógép. Nagyon ötletes. Vagy a lendrúgó, amely képes annyi energiát tárolni, ha kellően felhúzzák, hogy egy napon keresztül működik tőle a ventillátor. Bámulatos megoldások tucatjai sorakoznak a könyv lapjain. Azon már meg sem lepődtem, hogy a bicikli a fő közlekedési eszköz. Ez egyébként is jellemző Ázsiára. :)

Szakmabeliként örömmel olvastam a megemelkedett tengerszint ellen védő gátrendszerről és a monszunból származó csapadék, azaz belvíz átemelését elősegítő, szénnel működő hatalmas szivattyúkról. No és azon is mosolyogtam, hogy a könyv szerint a meteorológai előrejelzés a jövőben sem lesz megbízhatóbb, mint a jelenkorban. :)) Bocsánat, de ezt nem tudtam nem megemlíteni.

Bár a fülszöveg leginkább az AgriGen ügynökére, Andersonra és Emikóra, a felhúzhatós lányra hívja fel a figyelmet, de nem kevésbé fontos szereplő a fiatal thai lány, Máj, az öreg, sárgakártyás kínai, Hok Széng és a fehéringesek csapatai, valamint az őket vezető tigrisek, Tyájdí és Kánnya. Miattuk, az ő gondolataik és cselekvéseik miatt él ennyire ez a könyv és ennyire valósághű és könnyen elképzelhető az egész történet.

Eléggé csapongtak a gondolataim, de annyi mindent ad ez a könyv, hogy nem tudom ilyen csapongások nélkül minden gondolatomat megfogalmazni. Azért remélem, hogy sikerült átadni a lényeget és meghozza a kedvet az olvasáshoz ez az értékelés, mert egy egészen egyedi és nagyon életszerű történettel rendelkező könyvet vehet a kezébe az olvasó. Nem véletlenül kapta azt a rengeteg elismerést (Hugo- és Nebula-díj, John W. Campbell emlékdíj és Locus-díj). Most már nyugodtan állíthatom, hogy maradéktalanul megérdemelte mindegyiket. Nagyon jól összerakott, felépített és megírt könyv. Nyugodt szívvel tudom ajánlani, mint kiemelkedő olvasmányt, mert aki a kezébe veszi az szerintem elégedetten fogja becsukni ezt a kötetet, azzal a tudattal, hogy egy nagyon jó könyvet olvashatott el. A könyv kivitelezése is gyönyörű és igényes, öröm kézbe fogni. Nem tudom, hogy lesz-e folytatása, de a befejezés alapján még az is megtörténhet, hogy igen, bár a történet így is egy kerek egész.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Pontszám: 10

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 568 oldal
A mű eredeti címe: The Windup girl

Forrás: kiadói, recenziós példány, kiadótól

Folytatás »