Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány

Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy ezt a könyvet is olvashattam. Az Ad Astra kiadóáltal megjelentetett négy kötet közül elsőként a Kvantumtolvajt vettem a kezembe, mert nagyon nem hagyta nyugton a fantáziámat (ami egyébként a kiadó mindegyik könyvére igaz, de azért csak be kell tartani valami sorrendet). Másodiknak választottam ezt a könyvet és nem tudok betelni az író által papírra vetett látomással, nem igazán találok még szavakat. Azért megpróbálom. :)

Mivel is kezdjem? Talán a történet összefoglalásával.

A jövőben járunk, az olajválság utáni időkben, amikor a globális felmelegedés miatt gátrendszerekkel védik a tengerszint alatt fekvő városokat, amikor új technológiákat kell kitalálni a régiek helyett. Ahol az olaj alapú energiatermelést felváltják az emberi vagy állati izomerővel meghajtott szerkezetek és elsődleges az így előállított energia eltárolása.  Amikor járványok törnek ki, az embereket és a növényeket a természetes betegségeken kívül a génmanipulált vírusok, kórokozók is pusztítják. Amikor néhány nagyvállalat olyan génkezelt magokat hoz létre, amelyek egy ideig ellenállnak ezeknek a betegségeknek, de még nekik is szükségük lenne az eredeti genetikai állományra a további kutatásokhoz, fejlesztésekhez. Az egyik országban túl sok az ember, a másikban kevés a születésszám. Ahol sok az ember, ott nem becsülik meg, ahol kevés, ott úgynevezett új embereket, genetikailag szabályozott "felhúzhatós" lényeket hoznak létre, akiknek fő életcélja az engedelmesség.

Thaiföldnek van magbankja, amelyet az amerikai AgriGen cég nagyon is meg akar szerezni. Az ügynöküket elküldik Bankokba és semmitől nem riadnak vissza a cél elérése érdekében.

Sokkal többről szól ez a regény, mint arról, amit eddig leírtam. Olyan politikai és emberi mozgató erők tevékenykednek a történetben, amely folyamatos homályba burkolja a cselekményeket és mindig tud meglepetést okozni.

Az író egy olyan világot jelenített meg a lapokon, amely nagyon könnyen valósággá is válhat. Nagyon is valós problémákkal foglalkozik és nagyon is valósnak tűnő helyzeteket és megoldást kínál a felvetett problémákra.

Kellemesen meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet, mert a jól kidolgozott leírásoknak, a jó írói stílusnak köszönhetően a cselekmények szinte filmszerűen jelentek meg előttem. Hallottam a piac zsibongását, éreztem a meleg és párás levegőt, a megodontok lépteit. Nem minden író tudja belőlem ezt a filmszerűen megjelenő hatást kiváltani, de ez az érzés szinte magától megtalált az olvasás közben. Mondom ezt annak ellenére, hogy a könyv elején "in medias res" stílussal belecsöppenünk a történet közepébe és egy jó darabig (ha nem a könyv végéig) csak kapkodtam a fejem, mert nem tudtam, hogy ki kivel van és mit miért csinál. Ez egyébként teljesen jellemző a regényre, mert bár sok benne a leírás és a lelki dilemmák ecsetelése, de még mielőtt unatkozni kezdene az olvasó, történik egy olyan cselekmény, ami a legjobb esetben is minimum egy erős pofonnal ér fel. Többször kaptam a fejemhez, hogy "Na, erre nem számítottam".

A cselekmény mellett a karakterábrázolás is a regény egyik erősségének tekinthető. Annyi féle karakter, stílus és motiváció jelenik meg a könyvben, hogy az olvasó nem igazán tudja eldönteni, hogy kihez is húzzon igazán a szíve, mert mindegyik szereplő motivációja teljesen érthető és mindegyik reakció teljesen emberi. Minden nézőpont más életvitelt, az emberi létezés más síkját mutatja be, de mégis mindegyik meghatározó a végkifejlet szempontjából. Ez így együtt minden szereplő kammája.
Kicsit zavaró volt számomra a rengeteg idegen, thai kifejezés, de egy idő után még ezt is megszoktam. Nem igazán szeretem az olyan könyveket, amelyek egyik fő cselekménye a politikai csatározások leírása, de ebben az esetben még ez is megállta a helyét és nagyon illett a történethez. Nem igazán tudnék más reakciót elképzelni a politika részéről, mint azt, amit a könyvben olvashattam, Igen, teljesen idevaló és valóságos volt minden mozzanat. A korrupció és a bürokrácia, a kenőpénzek rendszere eléggé összetetten, de szintén nagyon is valóságosan jelent meg a könyvben. Döbbenetes, megbotránkoztató és hiteles.

Kifejezetten tetszett, ahogy az olaj és a fosszilis energiahordozók nélküli világban az emberiség megpróbál életben maradni és fejlődni. Az emberi és állati energiák alkalmazása és tárolása olyan technikai megoldásokat eredményez, amelyek szintén hihetőek és megdöbbentőek. Kedvencem például a lábpedállal hajtott számítógép. Nagyon ötletes. Vagy a lendrúgó, amely képes annyi energiát tárolni, ha kellően felhúzzák, hogy egy napon keresztül működik tőle a ventillátor. Bámulatos megoldások tucatjai sorakoznak a könyv lapjain. Azon már meg sem lepődtem, hogy a bicikli a fő közlekedési eszköz. Ez egyébként is jellemző Ázsiára. :)

Szakmabeliként örömmel olvastam a megemelkedett tengerszint ellen védő gátrendszerről és a monszunból származó csapadék, azaz belvíz átemelését elősegítő, szénnel működő hatalmas szivattyúkról. No és azon is mosolyogtam, hogy a könyv szerint a meteorológai előrejelzés a jövőben sem lesz megbízhatóbb, mint a jelenkorban. :)) Bocsánat, de ezt nem tudtam nem megemlíteni.

Bár a fülszöveg leginkább az AgriGen ügynökére, Andersonra és Emikóra, a felhúzhatós lányra hívja fel a figyelmet, de nem kevésbé fontos szereplő a fiatal thai lány, Máj, az öreg, sárgakártyás kínai, Hok Széng és a fehéringesek csapatai, valamint az őket vezető tigrisek, Tyájdí és Kánnya. Miattuk, az ő gondolataik és cselekvéseik miatt él ennyire ez a könyv és ennyire valósághű és könnyen elképzelhető az egész történet.

Eléggé csapongtak a gondolataim, de annyi mindent ad ez a könyv, hogy nem tudom ilyen csapongások nélkül minden gondolatomat megfogalmazni. Azért remélem, hogy sikerült átadni a lényeget és meghozza a kedvet az olvasáshoz ez az értékelés, mert egy egészen egyedi és nagyon életszerű történettel rendelkező könyvet vehet a kezébe az olvasó. Nem véletlenül kapta azt a rengeteg elismerést (Hugo- és Nebula-díj, John W. Campbell emlékdíj és Locus-díj). Most már nyugodtan állíthatom, hogy maradéktalanul megérdemelte mindegyiket. Nagyon jól összerakott, felépített és megírt könyv. Nyugodt szívvel tudom ajánlani, mint kiemelkedő olvasmányt, mert aki a kezébe veszi az szerintem elégedetten fogja becsukni ezt a kötetet, azzal a tudattal, hogy egy nagyon jó könyvet olvashatott el. A könyv kivitelezése is gyönyörű és igényes, öröm kézbe fogni. Nem tudom, hogy lesz-e folytatása, de a befejezés alapján még az is megtörténhet, hogy igen, bár a történet így is egy kerek egész.

A könyvet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

Pontszám: 10

Kiadó: Ad Astra Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 568 oldal
A mű eredeti címe: The Windup girl

Forrás: kiadói, recenziós példány, kiadótól

Posted in: 10 pontos,2012,Ad Astra,biopunk,könyvértékelés,Paolo Bacigalupi,recenzió 2012,sci-fi