Ann Aguirre: Horda - Horde (Razorland trilógia 3.)

A Menedéket olvasva megismerhettem azt a világot, amelyben az emberiség egy része a felszínen bekövetkezett katasztrófa káros hatásai elől a föld alá menekült, hogy a sötétségben töltse rövidke, a korcsok által veszélyeztetett, küzdelmes életét, szigorúan betartva a szokásokat és a túlélést elősegítő törvényeket. A Helyőrségben egy másik – sokkal ismerősebb – világ bontakozott ki a szemem előtt: a felszín, amely nem is olyan, amilyennek az öregek elbeszélései mutatták: léteznek még városok, közösségek, amelyek szabályai ugyan mások, de megtanulhatóak, követhetőek. De nemcsak az ember alkalmazkodik és változik, hanem a korcsok is – ez pedig mindent megváltoztat és mindent befolyásol. A Horda pedig már az elbeszélés vége, a Razorland trilógia befejező kötete, amelyben továbbhalad és egyben le is zárul a megkezdett történet.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 480 oldal
Borító ár: 3.495,- Ft

A mű eredeti címe: Horde
Fordította: Holló-Vaskó Péter
Sorozat: Razorland trilógia
Előzmény: Menedék, Helyőrség
Műfaj: posztapokaliptikus, sci-fi, disztópia, YA

Pikk, a fiatal, de a végsőkig kitartó vadásznő, illetve társai újabb lehetetlen küldetés előtt állnak: kijutottak a korcsok által körülzárt Megváltásból, de még el kell érniük a legközelebbi városba, Soldier-tóba, meg kell győzni annak vezetőjét és a kapott segítséggel időben visszaérni, megmenteni a veszélyeztetett település lakóit. A mutánsok egyre fejlettebbek, már nem értelem nélküli állatok, hanem egy hatalmas és gondolkozó tömeg, amely tervszerűen cselekszik: támadja az emberi városokat, uralja az egyéb területeket. Az emberiség és a mutánsok közötti végső, mindent eldöntő háború elkerülhetetlen. Képesek megvédeni magukat az emberek? Tudják még, hogy mit jelent az összefogás vagy továbbra is az elszigeteltség jelenti a megoldást? Az emberiség jövője a tét, a kulcs pedig egy fiatal lány és hozzá hű barátai, egy maroknyi ember kezében van – rajtuk múlik minden.

„De a kívánságok csak sötét lyukba dobált üres gondolatok. Nem válnak valóra, hacsak nem teszel értük. Ezt az egyet megtanultam a világról.”

Pikk személyében olyan hősnőt ismerhettem meg, aki felvállalja az alkalmatlanságát, kétkedik, de a szívére hallgat, a makacssága és a kitartása pedig nem ismer határokat – ezekkel a tulajdonságokkal képes akár a hegyeket is megmozgatni, ha arra van szükség. Mindenképpen piros pontot érdemel, hogy a rendkívüli karakterfejlődés, a rengeteg eszmefuttatás, logikázás, taktikázás és csatázás közben Pikk mégis megmarad annak, ami: egy lánynak, akinek életében meghatározó szerepet játszanak az érzelmek – attól, hogy bizonyos helyzetekben képes volt ezeket a háttérbe szorítani, csak többé vált a szememben.

„... az emberek mindig az olyan hibák miatt a legdühösebbek, amiket önmagukban is felfedeznek.”

Pikk küzd, de nem is akárhogyan és nem is egy fronton: harcol Fakóért, mindent megtesz azért, hogy a fiút kibillentse a jelenlegi lelkiállapotából, segít neki túljutni az átélt trauma következményein – közben pedig ő maga is sokat tanul –, és mindezek mellett harcol Megváltásért, a többi városért, az egész emberiségért. Tetszett, hogy Fakó érzelmei és reakciói ennyire hitelesek, és különlegesnek találtam, ahogy Pikk és kis csapata megtapasztalja, hogy hányféleképpen is reagálnak az emberek ugyanarra a problémára, a korcsok jelenlétére. A lány javaslata és ötlete elsőre hajmeresztő, tipikus öngyilkos küldetés, de előbb-utóbb mindenki kénytelen elfogadni, hogy ha az emberiség továbbra is létezni akar, akkor ez az egyetlen járható út.

„... a világ pengékből áll, amelyek így is, úgy is összevagdosnak, bármit is teszel.”

A kalandok sora nemcsak a cselekményt vitte előre, hanem ennek kihatásaként rengeteg új szereplő is belépett a történetbe, akik miatt számomra színesebbé és élvezetesebbé vált az olvasmány. A rengeteg csata, amelynek megvívására ebben a kötetben sor kerül, nem múlhat el fájdalom és veszteség nélkül: az én szívem is darabokra tört úgy a történet felénél és még azóta sem forrt teljesen össze. Tudom, hogy lesz, akit a romantikus szál csak idegesíteni fog és feleslegesnek is tartja azt – főleg a szerelmi háromszög okozta nyűglődést –, de bevallom, hogy a sok menetelés, küzdelem és vérontás után kimondottan élveztem, hogy futó pillantásokról, gyengéd érintésekről olvashatok – még akkor is, ha néhány alkalommal túlzottnak találtam a reakciókat.

A korcsokkal, vagyis a mutánsokkal kapcsolatban az előző kötetekben több kérdés merült fel, mint amennyi választ eddig kaptam, de most fordul a kocka, mert ebben a részben mindent, amit csak lehet megtudtam a nagy létszámú, ellenséges fajról: a fejlődésükről, a céljaikról, a társadalmi berendezkedésükről. Amíg az emberek eléggé kiszámíthatóan viselkedtek a történetben, addig a mutánsok szolgáltatták a meglepetések sorát.

„Mert sokkal több bátorság kell ahhoz, hogy begyógyítsuk a világ sebeit, mint fájdalmat okozni.”

Bár az események összetettebbek és cselekményesebbek, mint az előzőekben, de nekem ez a rész mégis valamivel nehezebben csúszott le – lényegesen hosszabb is –, mint az előzmények: a történet nem tudott teljes mértékben lekötni, néhány alkalommal elvesztettem az érdeklődésem. Meglepetések és váratlan fordulatok helyett ez a kötet inkább a lezárásra törekedett, a megoldásig vezető utat mutatta be, amely ugyan hosszú volt és rázós, de gyakran jelentkeztek ugyanazok az elemek a cselekményben, többször ugyanazokat a köröket futották a szereplők.

Mégis jó érzéssel zártam be a könyvet, mert mindenre választ kaptam, amivel kapcsolatban szerettem volna, ha nem tart sötétben és tudatlanul a szerző, mindezek mellett a szereplők hatalmas fejlődésen mentek keresztül, az események pedig logikusan következnek egymásból. Kerek, lezárt, jól felépített történet, amelynek olvasása mindkét nem számára megfelelő élményt nyújt és megismerésre ajánlott – méltó befejezése a trilógiának.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Ann Aguirre: Helyőrség - Outpost (Razorland trilógia 2.)

Anne Aguirre kivételesen az a szerző, aki először nem a young adult kategóriában próbálta ki magát, hanem több felnőtt sci-fi és fantasy regényötletének papírra vetését és megjelentetését követően tett kitérőt a fiatalos műfaj felé. Mindennek természetesen oka is volt: a fejében formát öltött ötlet szerint a katasztrófát túlélt világban jelentősen lecsökkent az élettartam, 25-30 évesen - ha megélnek ennyit - már idősnek számítanak az emberek, ezért adott volt, hogy főszereplők fiatalok lesznek és innentől már egyenes út vezetett afelé, hogy ez a történet a YA kategória elvárásainak megfelelően kerül majd kidolgozásra.

A sorozat első részében megismertük a föld alatti világot, majd a száműzött vadászok kalandjai a felszínen is folytatódtak, kettősük mellé újabb fiatalok szegődtek. Pikk, Fakó és további két társuk Tegan és Kósza végül biztonságba kerültek a Megváltás nevet viselő település falai mögött. A kezdetben érzett megkönnyebbülést azonban hamar felváltották más érzelmek és persze az új elvárások, amelyhez a négy vándornak alkalmazkodnia kellett. Tegan sürgősen orvosi kezelésre szorult és felgyógyulását követően is az orvosnál maradt segítőként, Fakó az istállómester mellé került beosztásra. Pikk és Kósza azonban továbbra sem találja a helyét a közösségben, a beléjük nevelődött, illetve az élet által rájuk kényszerített életvitel és az új közösség által támasztott elvárások csak nem akarnak összetalálkozni. A korábbiakban független és tevékeny lány iskolapadba kényszerül, problémája van az írás és olvasás tudományával, meggyűlik a baja a matematikával, ráadásul még nőiesen is kell öltözködnie, fodros ruhái szinte az őrületbe kergetik. Fakó távolságtartóan viselkedik vele szemben, hozzá sem szól, Kósza ellenben mindent akar, lényegesen többet, mint amit az érzelmek és a felszínen megszokott társadalmi viselkedés terén tapasztalatlan lány a kettőjük kapcsolata mögé gondol.

A korcsok, akiket a település lakói mutánsoknak hívnak egyre szervezettebben és rendezettebben támadnak, tudatosan okoznak kárt. A vetés létfontosságú a városka lakóinak élelmezése és túlélése szempontjából, ezért azt mindenképpen meg kell védeni, ennek pedig nincs más módja, mint egy helyőrség létrehozása és a folyamatos őrzés biztosítása. Pikk az elsők között jelentkezik az őrség tagjai közé, barátai pedig habozás nélkül követik őt. A kihelyezett és embert próbáló szolgálat sok indulatot hoz a felszínre, de még több problémát okoznak az egyre tudatosabban gondolkozó korcsok és az a váratlan fordulat, amelynek következményei az egész település jövőjére hatással lesznek.

"Ez ismeretlen, új világ volt számomra, és bennem rettenetes tudásvágy dolgozott: érteni akartam, hogyan mennek errefelé a dolgok."

Teljesen más hangulat jellemző erre a kötetre, mint a sorozat első részére, érzelmekben sokkal gazdagabb, pont ezért a cselekmények is sokkal jobban megérintettek, mint az előzmény esetében. A nyugodtabb, nagyobb biztonságot nyújtó környezet más és egyben új reakciókat, érzéseket hoz a felszínre. Pikk fejlődik, próbál alkalmazkodni, de nem tudja önmagát és a belé nevelt érzéseket megtagadni, dühíti, hogy gyerekként kezelik, ugyanakkor az a fajta élet is nagyon távol áll tőle, ami Megváltásban az asszonyoknak osztályrészül jutott. Nem igazán lendíti előre a tenni akarását, hogy Tegan és Fakó eltávolodtak tőle és társául, a hozzá hasonlóan vad és akaratos fiú, Kósza szegődött.

Az írott és íratlan szabályok is megkeserítik a lány életét, viselkednie kell, de különcsége, tenni akarása fényes csillagként világít a városka lakói között, közösségből kirívó viselkedése sokukban kelt ellenérzéseket, egyesek pedig még profetikus jelentést is tulajdonítanak a személyének, a cselekedeteinek.

"A tapasztalat, különösen nehéz időkben, nem arányos az évek számával - ezt az itteniek is tudhatnák. De nem tudják, gondoltam sóhajtva, és ezen egyikünk sem változtathat."

A szerző folyamatosan próbálja elbizonytalanítani az olvasóját és a játszadozik a négy főszereplő érzéseivel, mindig egy másik irányba taszítva őket, mint amire éppen számítani lehet. Ugyanakkor, ha jobban a sorok mögé nézünk, akkor kitűnik, hogy ebben a történetben szó sincs szerelmi háromszögről vagy négyszögről, mert Pikk a kezdetektől fogva tisztában van azzal, hogy ki az, aki a számára fontos, és akihez minden kedvezőtlen körülmény ellenére is ragaszkodik.

Lassú, de folyamatos karakterfejlődés van jelen a történetben, amely legnagyobb örömömre mind a négy szereplő esetében jól kivehető, a szerző egyiküket sem hanyagolja el, ezzel is alátámasztva azt a korábbi megérzésemet, hogy a végkifejletben mindegyiküknek fontos szerepet kínál majd fel. Bár Pikk alapvető tulajdonságai - a bátorsága, az elhivatottsága és a rendíthetetlen hűsége - nem változott, de a folyamatos tapasztalatszerzése révén ezek kiegészülnek új érzésekkel is, amelyektől ő gyengébbnek érzi magát, pedig tulajdonképpen inkább erősebbé teszik. Fakó tartózkodó, magába zárkózó, önbizalom hiányos viselkedése engem is megtévesztett, majd az okok, amelyek ezt generálták nagyon megráztak, végül a fiú egy bizonyos eseményre adott reakciója pedig egyenesen dühössé tett. Kósza és Tegan változása is szemmel látható és meglehetősen jó irányba halad.

"A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt."

A regény kategóriabeli besorolása - young adult - ellenére a történet tele van agresszív és véres jelenetekkel, kemény helyzetekkel, amelyekhez kapcsolódva minden szereplőnek kijut a komoly és felelősségteljes döntésekből, az esetleges fájdalomból. Egy burkolt társadalomkritika is egy egyben ez a rész, amelyen belül megtörténik a különböző közösségeket - a föld alatti menedékeket, a New York romjai között élő bandákat és Megváltás városát - irányító szabályok összehasonlítása és elemzése. Mindegyiknek van létjogosultsága és természetesen vannak hibái is, de engem legjobban a gépesítés előtti időszakba visszasüllyedt város elbizakodottsága, vallási fanatizmussal átszőtt, változásoknak ellenálló alapelvei döbbentettek meg és dühítettek fel a legjobban.

Az érzelmi fejlődés mellett nagyobb szerepet kapnak a történetben a korcsok, a szerző lassan, de biztosan vezeti be az olvasóit a mutánsok világába, hozza közelebb, teszi őket - már amennyire ez lehetséges - emberibbé és ruházza fel a teremtményeket előre nem várt érzelmekkel és reakciókkal. Folyamatosan kibontakozó tudatosságuk, szocializálódásuk eredményeként a mutánsok a szokásosnál is nagyobb veszélyt jelentenek Megváltás lakóira. Amikor pedig bekövetkezik az, amit bizonyos jelek előre jeleztek, a városka vezetője kétségbeesett lépésre szánja el magát, amelyben természetesen jelentős szerep jut a négy főszereplő fiatalnak.

Nagy örömömre szolgált, hogy végre nem egy olyan második résszel akadtam össze, amely csak időhúzás és átvezetés a vége eseményekhez, hanem egy mozgalmas, jelentős eseményeket, érezhető fejlődést felvonultató, érdekes és élvezhető regényt vehettem a kezembe. A folytatás, amely a Horda címet viseli mindenképpen olvasásra érdemes, és ha rajtam múlik, akkor be is fogok számolni a regénnyel kapcsolatos élményeimről.

Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 8/10
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 336 oldal

Borító ár: 3.095,-
Fordította: Gálla Nóra
A mű eredeti címe: Outpost
Sorozat: Razorland
Előzmény: Menedék
Folytatás: Horda
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Ann Aguirre: Menedék - Enclave (Razorland trilógia 1.)

Nagyon „divatosak” manapság a posztapokaliptikus és disztópia műfajában íródott regények, egyre csak újabb és újabb kötetek bukkannak fel a könyvesboltok kínálatában. Korhatár nincs, mert a felnőtt regényektől az ifjúsági kategóriáig – bár leginkább ez utóbbi esetében tapasztalható a dömping – bőséges a kínálat és eléggé élénk a műfaj iránti érdeklődés is.
Nem mindegy tehát, hogy melyik könyv éppen kinek kerül a kezébe, mert az ifjúsági kategória regényei kiábrándítóan tudnak hatni a témában komoly könyveket keresők számára. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fiatalabb korosztálynak szóló kiadványok esetében nem a magvas gondolatok és világmegváltó események a lényegesek, hanem a szórakoztatás és a műfaj megkedveltetése, amelynek következménye, hogy idővel majd a komolyabb és összetettebb olvasmányok felé is nyitni fog az olvasók egy része. A lényeg tehát, hogy minden regényt az adott közegében és a maga helyén kell kezelni, és ha ezt figyelembe vesszük, akkor ez a történet bizony egészen jól sikerült.

A jövőben járunk, az emberiség túlélt egy katasztrófát, amelynek következményeként a népesség jelentősen lecsökkent, a túlélők egy része ember maradt, egy részük pedig egy fertőzés hatására mutálódott, belőlük lettek a korcsok. A társadalom fejlettségi szintje visszasüllyedt egy korábbi technológiai színvonalra, a népesség egy része a felszínen maradt, másik részük behúzódott a föld alá. A felszín alatt, az alagút és csatornarendszerekben élő népcsoportok zárt közösséget alkotnak, a túlélés érdekében szigorú szabályokat alakítottak ki, a korai halálozások, a rövid élettartam miatt a fiatalok a névadójuk után - amely neves eseményre 15 éves korukban kerül sor - teljes jogú tagjai lesznek a társadalomnak, a közösség életében tevékenyen részt vesznek. Mindenkinek megvan a maga feladata. Főhősünk, Pikk legnagyobb álma teljesül, amikor egyszerre kap nevet és lesz belőle vadásznő. Egyedül a társa, Fakó furcsa kicsit, mert ő a felszínről érkezett még évekkel korábban, a közösség életébe sem tudott teljes mértékben beilleszkedni, viszont vadásznak kiváló.
A sötétben és az alagutak labirintusában egymástól távol élő közösségeket komolyan veszélyeztetik a korcsok, akadályozzák a mozgásukat, támadásokat indítanak ellenük. A menedékek helyzete eddig is kritikus volt, előnyüket mindössze az jelentette, hogy a korcsok eddigi támadásai ösztönszerűek voltak, az egyre inkább előforduló szervezett rajtaütések mögött azonban már értelmet és logikát lehet feltételezni. A külső támadások mellett a közösség belső rendje is lassanként felborul és ez megpecsételi mind a település, mind pedig a főszereplők sorsát és cselekedeteit.

A posztapokaliptikus regényekben mindig az a rész a kedvencem, amikor feltárul előttem az, amivé a világ lett és megismerem, ahogyan a túlélők elviselik a viszontagságokat, kialakítják azt az életformát, amivel megfelelhetnek az új életkörülményeknek. Ez az állapot jelen esetben a föld alatti élet, a fény hiánya és persze az egyoldalú táplálkozás hatása. Nem egyedüli jelenség a Föld élőlényeinek esetében, hogy egyes fajok alkalmazkodtak a fénymentes állapothoz, de vajon ez az alkalmazkodás sikerrel jár az ember esetében is? Talán. Hiszen a bekövetkezett katasztrófa óta már több nemzedék váltotta egymást a föld alatti közösségben, ugyanakkor az is igaz, hogy a választott életmód áldozatot is követel, hiszen a várható élettartam jelentősen lecsökkent. Ezzel a logikus lépésével tette számomra hihetővé a történet alapjait a szerző.

A korcsok, mint lények megdolgoztattak egy kicsit, mert a könyv elején még azt gondoltam, hogy valamiféle zombi történetet olvasok és ez a gondolat annak ellenére sem akart a fejemből eltűnni, hogy a jelek nem egészen ezekre a lényekre utaltak. Sokszor eszembe jutott a Kezek és fogak erdeje című könyv, akaratlanul is összehasonlítottam a két történetet, de amíg annak a romantikus érzelmek adták meg az alapját, addig a Menedék esetében a világra, az akcióra és a megfelelni vágyásra helyeződött a hangsúly és bár ha az érzelmeket tekintjük, akkor abban itt sem szenvedünk hiányt, de ezek legnagyobb részben összetettebbek, szerteágazóbbak és nem csak romantikus indíttatásúak.

A föld alatti közösség élete, a munka felosztása, a mindennapi élet megszervezése, a jövő és a túlélés szem előtt tartása határozottan tetszett. A katasztrófa előtti világ tárgyai, amelyeket nagy többségében már használni sem tudtak, illetve a rendeltetésüket sem ismerték, nagy jelentőséggel bírtak a közösség lakóinak életében. A névválasztási ceremónia is erre a "tárgykultuszra" épült és bár furcsának találtam a regényben szereplő neveket, de így könnyebb volt elfogadni őket és persze azt is, amelyet a viselőjük számára jelentenek. A szabályok szigorúak volt, de a körülmények és a túlélés szempontjából elfogadhatók, amíg valaki be nem kukucskál  a "törvényalkotás" módszereit elrejtő titkok mögé és nem veszi észre az apró jeleket.
Pikk a józan gondolkodásáról, a fejlett veszélyérzetéről és a barátai iránti elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, amikor több esetben is megszegi az íratlan szabályokat és ellenszegül a vezetők elvárásainak. Pontosan ez a hozzáállása teszi kedvelhető szereplővé a kissé makacs, de talpraesett és hűséges lányt. Fakó méltó társa és bizonyos szinten kiegészítése a fiatal vadásznőnek, a nevével ellentétben pedig inkább színes és sokoldalú egyéniség, mint szürke egérke. Kettőjük kapcsolatának alakulását élvezettel olvastam, még akkor is, ha a felszíni világ egészen eredményesen összekuszálta, kitágította, igénybe vette és átalakította az érzelmeiket, bimbózó érzéseiket.

Jót tett az eseményeknek, hogy egy idő után magunk mögött hagytuk a föld alatti világot, a sötétséget és megismerhettük az eddig leginkább rémtörténetek alapját képező földfelszínt és lakóit. Mivel minden történést Pikk szemén keresztül követünk végig, ezért a könyvnek ez a része szó szerint a világra való rácsodálkozásról és az újdonságok felfedezéséről, megismeréséről szól, annak minden varázsával és negatívumával együtt. A helyszín változásával a szereplők köre is kibővül és ez megosztja mind a száműzött vadászok, mind pedig az olvasók érzéseit. Amiben viszont nincs hiány, azok a kalandok, harcok, a túlélésért vívott csaták, amelyek folyamatosan jelen vannak a történetben. Mivel a fiatalokon kívül nem igazán jelentek meg más szereplők a történetben, nem volt kihez mérni őket, mindezek mellett pedig - az érzelmi életüket leszámítva - olyan életképesen és talpraesetten viselkedtek, könnyen elfeledtem, hogy ifjúsági regényt olvasok és csak sodortak magukkal az események.

Persze a regény korántsem tökéletes és sok apró momentumába bele lehetne kötni - engem is zavartak a konzervek kérdései, a 50-60 év után is áruval teli áruházak, a hordható, nem szétmálló ruhák és egyéb apróságok -, de összességében mégis értékelhető és szórakoztató ez az eléggé komor, ugyanakkor reménnyel teli regény. Lehetne kritizálni a szereplők kidolgozatlanságát, karakterük mélységét, de ilyen ingerszegény és egysíkú környezetben felnőve nem is lehet sokkal összetettebb személyiség kifejlődését elvárni.
Mindezeken a hibákon túlléptem, de ami igazán zavart, az a történet mélységének hiánya, amelynek következményeként élveztem ugyan a regényt, de nem merültem bele és nem éltem vele, hanem - az elbeszélés módja ellenére - inkább külső megfigyelőként követtem az eseményeket. Talán pont Pikk karakteréből, egyoldalúan fejlett személyiségéből és az általa elmesélt történetből adódik ez az érzés. A személyiség fejlődésre a továbbiakban minden lehetőség adott, a környezet ingergazdagsága is garantáltnak látszik, ezért határozottan kíváncsi vagyok, hogy miként is alakul a folytatásban a történet és természetesen a szereplők sorsa, egymással való kapcsolata.

Mindenképpen meg kell említenem, hogy maga a kiadvány, főleg a borító, egészen egyszerűen gyönyörű, figyelemfelkeltő, különleges, egyedi és szemet gyönyörködtető.

Értékelés: 7/10
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 274 oldal

Borító ár: 2.995,-
Fordította: Benes Attila
A mű eredeti címe: Enclave
Sorozat: Razorland
Folytatás: Helyőrség, Horda
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »